Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-23 / 67. szám
Z E M P L E N 1924 augusztus 23. 2. oldal Leventeavatás A Szent Koronánk integritásá nak ünnepén, mikor hazánk évezredes történelmének távol ködéből ragyogó színben vált ki újból Szent István tiszteletreméltó nemes alakja, mikor államalkotó nagy királyunk emlékezete uj küzdésekre erősítette meg a magyar sziveket, olyan Ünnepségnek volt tanúja megnyomorított városunk és csonka vármegyénk közönsége a dohánygyár mögötti sportpályán, amely szépségével, magyar színeivel, tömeghatásaival s a céltudatosan erős akarás eredményeivel minden eddiginél törhetetlenebb hitet és bizalmat öntött sziveinkbe. Olyan tömeget mozgatott meg a Szent István-napi leventeavatás, olyan érdeklődést, annyi lelkesedést váltott ki, annyira egybeforrasztó és felemelő hatású volt, amilyenhez hasonlót alig találunk csonkaságunk történetében. Törvényes intézkedésen alapszik a Levente Egyesületek szervezése, de minden parancsszónál hatalmasabb tényezője, propagálója volt Zemplénben a testnevelés ügyének a vármegye területéről összesereg- lett az a 850 főnyi leventecsapat, amely mintaszerű fegyelmezettséggel, harmonikus egységben, szin- pompás képekben formált szebb- nél-szebb alakzatokat, büszke örömére annak a tízezer főre tehető közönségnek, mely az avatási ünnepségen megjelent. Délután 4 órára szinültig megtelt a pálya közönséggel s ezrekre rúgott az a iömeg is, amelyik a vasúti töltésről s a pályán kívül eső emelkedésekről szemlélte az ünnepélyt. Részt vettek az ünnepségen Thu- ránszky László főispánnal, Bernáth Aladár alispánnal, Mizsák József dr. várm. főjegyzővel a vármegye s Orbán Kálmán polgármesterrel a város tisztikara. A megjelentek között láttuk Payer Ferenc püspöki helynököt, Damjanovich Ágoston, Dómján Elek főespereseket, Göndöcz István ref. lelkészt, Bernáth Béla, Osväth Dezső fő- szolgabirákat, városi és vármegyei társadalmunk előkelőségeit, a szomszédos vármegyék s az OTT. és a vegyes dandár képviseletét. A leventék a vasúti állomástól a dohánygyárig terjedő részen gyülekeztek s onnan vonultak fel a sportpályára a katonazenekar hangjaira. A felvonulás rendkívül színes és változatos képeit nyújtott. Magyar ruhás párok nyitották meg, akiket a lukai és sárospataki lovas bandérium, majd a tanfolyam hallgatóiból alakított szakasz követett. A 80 főből álló újhelyi levente csapatot Ladányi Jenő ál), tanító, a sárospataki 60 leventét Kéri Ferenc áll. tanító vezették. Nagyon jól festettek sötét kabát, fehér pantalló nadrágban, feketével szegélyezett Bocskay sapkákkal a kis és nagyrozvágyi leventék, kiket derék és agilis körjegyzőjük Urecz- ky Sándor vezetett olyan délceg és katonás tartással, amelyet a legnagyobb igyekezettel vett át a csapat minden tagja. A rozvágyiak első sorában haladt a csapat oktatója, a 47 évi tanítói szolgálattal nyugdíjazott Lábos Endre tanító, példát nyújtva előrehaladott korát meghazudtoló magatartásával a fiatalságnak. Tiszakarád 84 leventével vett részt a menetben. A felül piros kendővel diszitett gyolcs gatyában, fekete mellényben, csizmában és árvalányhajas kalapban felvonult csapat szálas, derék legényei ki tűnő benyomást keltettek s úgy őket, mint a rozvőgyiakat riadó tapsokkal üdvözölte az ünnepség közönsége. A karádiakat Balázs Béla tanító és Béréi Endre segédjegyző vezették s Novák István és Söves József gyakorolták be. Vég- ardó fekete ünneplőbe öltözött 60 leventéjét Petró János vezette föl; oktatóik: Zsaluczki János, Varga György és M, Rusznyák Mihály falubeli legények. A ricsei csapatot Sipos István tanító vezette. A rozvágyiaktól fekete sastoltas fehér sapkájuk különböztette meg őket. A 42 leventét Helmeczi Mihály s. jegyző, Janik Béla és Béczi Károly képezték ki. Hercegkút 48 leventéjét Gyulai Miklós, a bodroghalászi 38 legényt Prihoda Dezső s. jegyző vezényelték. A bányácskai izzó magyar lelkű tót származású 40 leventét derék és népszerű tanítójuk, Mi- kulka János vezette magyar énekszó mellett; a károlyfalvai magyarsvábokat pedig Stumpf János. Meginditóan, lelkesítőén szép volt a felvonulás s a délceg magatartással, katonás, kemény léptekkel elvonuló csapatok nyomában viharosan zúgott fel a hatalmas tömeg tapsorkánja. És remek képet nyújtott a pálya, ahogyan elömlött rajta az acélos magyar erőt reprezentáló levente sereg A nézőtér, a páholyok közönsége helyükről fölemelkedve, legtöbben elszorult szívvel, könnyes szemekkel tapsolták a magyar jövő képét. A nézőtér egyik sarkában a megszállott terűidről összeverődött kisebb társaság küzködött a zokogással, elárulva nehéz, fájdalmas érzéseiket, de egyúttal könnyekben kitörő örömüket a nekik különösen felejthetetlen, vigasztaló, kitartásra buzdító kép láttán. Az elhelyezkedés után fölhang- ztk a Hiszekegy magasztos fohásza s a zenekartól kisérve zeng föl a leventék sorából az asszonyi szívből fölfakadt szózat. S a refrén, a hiszek . . . hiszek, mintha százszorozott erővel szárnyalt volna föl a fájdalmak völgyéből a magosságok, a szebb magyar jövendő felé. Fokozta a hatást, a meghatott lelkesedést Kedrieszky tanfolyarnhallgató mély érzésű, erőteljes szavalata. Torday Ányos „Magyar Harangszó“ cimü ódái szárnyalásu költeményét adta elő nemes, értelmes deklamálással, kifejező hangsúlyozással. A program további keretében Serly Jenő h. járási felügyelő vezényletére a tanfolyam hallgatói végezték hibátlanul és precízen a szabadgyakorlatokat és svédtornát. A testfejlesztő nehéz gyakorlatokat szabatosan, a legszebb összhang- zatossággal végezték megérdemelt tapsokat aratva, A gyakorlatok után ifj. Taugner József a Szózatot szavalta el a költemény hangulatának teljes átérzésével és kifejezésre juttatásával. Majd mint tűzoltók szerepeltek a leventék, Zombory József vezényletére meglepő gyorsasággal telje- j sitve a kiadott parancsokat. Kitűnő hatást ért el a Levente Da lárda a „Dalra fel“ és a Turáni riadó“ cimü darabok hangulatos és művészi előadásával. A dalárdát Szabó sárospataki B. lisztás tanító vezényelte rutinos készséggel. A céllövésnél csonka Magyar- ország volt a céltábla s a sikerült lövésekre hozzáilleszkedett egy-egy elrabolt országrészünk s utoljára az integer Magyarország címere a a Szent Koronával. A közönség szűnni nem akaró ovációja követte a szép produkciót. Uj kép. Elvonult előttünk a jelen fegyelmezetlen, satnya csapata, hogy felváltsák a jövő erős, sportedzett, fejlett izmu legényei, követve tiz magyar ruhás pártól, akik szemgyönyörködtető ügyességgel, ritmikus készséggel mutatták be a palotást. A tiz pár: Sze- geta Mária, Szepessy József, Dro- tár Irén, Vanta János, Hemes Giza, Hugyeczky József, Klubért Aranka, Hódossy Imre, Kelecsényi Paula, Strausz Béla, Moskovszky Etus, Drotár István, Francovszky Jolán, Mihályi József, Tóth Anna, Üveges Gyula, Mester Margit, Ku- kucska Béla, Szepessy Manyu és Horovitz Adolf táncát megujráz- tatta a közönség s alig tudott betelni a színes képpel, melyet az ügyes s szép leányok és a jó kötésű levente ifjak táncba vegyült csoportja mutatott. Végül tömegsportot, a leventék foglalkoztatását mutatták be : atlétikát. birkózást, futást, lovasjátékot, súly- és diszkoszdobást, gerelyvetést s különböző játékokat. Legvégül következett a leventék fölavatása, fogadalomtétele. Oszlopokba vonultak föl az egyes csapatok a páholyok és a Vármegyei Testnevelési Bizottság elnöke, Bernáth Aladár alispán elé, aki ismertetve a levente egyesületek célját, hivatását, izzó hazafias érzéstől áthatott beszédben hívta föl a leventéket a magyar jövő érdekében álló kötelességeik lelkiismeretes, fáradhatatlan, öntudatos és példás teljesítésére. Beszéde végén megadván erre az engedélyt, a leventéktől Serly Jenő h. felügyelő vette át a fogadalmat. A Himnusz eléneklése után a katonazene hangjai mellett disz- menetben vonultak el a csapatok a pályáról. Este jól sikerült s a reggeli órákig tartó táncmulatsággal fejezték be a leventék a felejthetetlenül szép ünnepséget. És szóljunk még végül a legmelegebb elismerés hangján azokról, akiknek fáradhatatlan agilitása és munkássága ezt az eléggé nem méltányolható eredményt létrehozta. Taugner József Zemplén- és Abauj-Torna vármegyék testnevelési felügyelőjét illeti elsőrban minden elismerés. Benne a két vármegye testnevelési ügye olyan erőt nyert, aki hozzáértésével, időt és fáradtságot nem kímélő munkásságával nélkülözhetetlenné tette magát. Aránylag rövid idő alatt érte el ezt a kiváló eredményt s lelkesedése, erős akarata, alkotni tudása garanciát nyújtanak arra, hogy a két vármegye testnevelési ügye rövid idő múltán versenyen kívül fog áilni a csonkaországban. Kiváló munkatársai voltak Serly Jenő a szikszói és szántói járások parancsnoka, h. felügyelő, Petra- sovszky Leó az újhelyi és tokaji járások, Reviczky Imre a sárospa- | taki és bodrogközi járások parancsnoka, mindannyian Taugner József felügyelőnek agilis s a célkitűzést a legteljesebb energiával szolgáló munkatársai. Az ünnepély bevétele mintegy húsz millió korona volt; olyan szép eredmény, amely mindennel ékesebben bizonyítja a társadalom megértését és áldozatkészségét. Zemplén vármegye Törvényhatósági Testnevelési Bizottsága méltán lehet büszke az elért eredményekre, mert sikerült felköitenie a társadalom érdeklődését, melyből továbbra is erőt meríthet a nemzet erejét fejlesztő és építő munkásságához. Szent isiván-nap Taktaszadán Szent István napját búcsúval összekötve ünnepelték ezidén is a taktaszadai róm. kath. hívek, áhi- tatosan bensőséges hangulattal áldozva a múlt megszentelt hagyományainak, törhetetlen hittel a boldogabb magyar jövendőben. S ha nem is gondtalanul, de szívből jövő áhítattal, imádságos tisztelettel ünnepeltek Csonkazem- plén e szépen fejlődő községének derék magyarjai is, abban legnagyobb része van a község minden téren fáradhatatlanul munkás, lelkes plébánosának dr. Szén Józsefnek, akinek meleg és bensőséges ünneplésben volt része a magyar hit e magasztosan szép napján. A munkásságát legközelebbről ismerő paptársai, tisztelői és hivatalos képviseletek jelentek meg Taktaszadán, hogy kifejezést adjanak annak a méltánylásnak, melyet a derék lelkipásztornak kulturális és gazdasági téren, továbbá községe érdekében kifejteit agilis működése tett jólesően megért- hetővé. A délelőtti istentiszteleten Novák János mezőzombori plébános mondott a legszebb hazafias gondolatokban és eszmékben bővelkedő szent beszédet s látta el a híveket azzal a tanításokkal és útmutatásokkal, melyek megszivlelése fejlesztheti ki azt a nemzetépitő erőt, melyet megbéníthatott a durva erőszak, de elfojtani, elnyomni nem tudhat soha. A lélekemelőén szép egyházi ünnepség után 45 terítékes ebéden látta vendégül dr. Szén József lelkésztársait s a tiszteletére ösz- szegyülteket. Az első köszöntőt Thuránszky László főispán képviseletében, aki az újhelyi Szent lstván-napi ünnepségek miatt nem tehetett eleget a meghívásnak, Fejér Andor tb. főszolgabíró, főispáni titkár mondotta, kifejezést adva annak a tiszteletnek és megbecsülésnek, melyet dr. Szén Józsefnek nagyvonalú gazdasági és kulturális közérdekű munkássága főispánunkban is a legnagyobb mértékben .fölkeltett. Kifejezte a főispán szerencsekivánataií azzal a kitüntetéssel kapcsolatban, mely dr. Szén Józsefet gazdasági-irodalmi munkássága révén a Zemplénvár- megyei Gazdasági Egyesület részéről érte. A házigazda válasza után Vaskó József pápai kamarás, esperes köszöntöíötte a kerületi papság nevében az ünnepeltet s adott- kifejezést szereltüknek és ragaszkodásuknak. Illésházy Endre kir. gaz hsági tanácsosa kerületi kát. pap igra mondott felköszöntőt s mt.iegen üdvözölték a derék lelkipásztort a miskolci Űvé. képviseletében megjelentek is azért a Tízezer főnyi tömeg a Szent István-napi sportünnepélyen. 850 levente vonult föl. — Az egész vármegye ünnepe volt az avatás.