Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-08-02 / 62. szám
Ötvenötödik évfolyam. 62. szám Sátoraljaújhely, 1924. augusztus 2. Megjelenik hetenkent j kétszer szerdán és szombaton j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre. . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 1500 K. Telefon : (szerkesztőség) 63. szám FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában, ! Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen, Megnyugtató döntés A politika nyári csendjét az augusztusi házbérnegyed kavarta fel legutóbb. Az ellenzék néhány vezető politikusa akciót indított abban az irányban, hogy a kormány tegye lehetővé a lakás és boltbéreknek részletekben való fizetését. Egész sereg argumentumot hoztak fel kívánságuk indokolására, többek között azt is, hogy a pénzügyminiszter 1923. év októberében analóg rendelettel könnyítette még a ház- és boltbérek fizetését. A kormány szilárdan kitartott amellett, hogy az augusztusi házbér- ncgyedben esedékes fizetségek ne forgácsolódjanak szét s álláspontja erőteljesebbnek és indokoltabbnak bizonyult mint az ellenzék felfogása, mert a parlament 33-as bizottsága is a kormány álláspontját tette magáévá. A kormány ugyanis nagyon helyesen nem ragaszkodott mereven eredeti felfogásához, hanem igyekezett álláspontját az ellenzék kívánságával összeegyeztetni s csakis igy történhetett meg, hogy a 33-as bizottság határozata közmegnyugvást keltett. Heinrich Ferenc indítványára ugyanis belement a kormány abba a lényeges könnyítésbe, hogy az üzlethelyiségek bérét augusztus 15-ig lehet fizetni. Eddig a dátumig azonban minden üzlettulajdonos köteles a törvényben megállapított boltbérét megfizetni. Nem engedhette meg a kormány azt a messzemenő könnyítést, hogy a bérek részletekben kerüljenek a ház tulajdonosok birtokába azzal a minden tekintetben méltánylandó indokolással, hogy a háztulajdonosokra a kormány a legközelebbi időkben olyan súlyos kötelezettséget ró, amely elengedhetetlenné teszi részükre, hogy pénzhez jussanak. A kormány ugyanis kötelezővé fogja tenni a házak tatarozását s ha ez a i rendelkezés napvilágot lát nem zárhatta el őket a kormány jogos kívánságuk teljesítésétől, hogy a tulajdonaikat képező ingatlanok bérének birtokába jussanak. Pillanatnyilag úgy tűnik, mintha a háztulajdonosok némi előnyhöz jutottak volna, ez azonban nemcsak az ő előnyük, hanem elsősorban a közé is. A házak évek hosz- szu során át javitatlanul igen sok helyen életveszélyes állapotba jutottak s igen gyakran ismétlődő jelenség, hogy a megrongálódás folytán százával és ezrével kellett az embereket kilakoltatni hajlékukból az életveszedelmessé vált házak miatt. A kormány megengedte ugyan, hogy egy összegben jussanak a háztulajdonosok a házbérekhez, de ezzel szemben szigorúan meg fogja követelni tőlük a házak legsürgősebb tatarozását. Va lóban a leghelyesebb álláspont került ki győztesen a pár napos harcból s a kormány higgadtságát igazolja a döntés, amellyel úgy a háztulajdonosok, mint a lakók s az üzletbérlők is meg lehetnek elégedve. Az utóbbiak különösen megkülönböztetett előnyben részesültek, mert minden üzletember nagyon jól tudja, mit jelent az üzleti világban két heti fizetési haladék. Gazdasági életünkben momentán némi pangás tapasztalható s a kormány nyilván elsősorban erre gondolt, amikor a kereskedő világot kedvezésben részesítette. 9 népszösstségi kölcsön a kisgazda és a kistökés kezűi Ha a nagy nemzetgazdasági érdekeket és a magyar kístöke érdekeit összevetjük, kétségtelennek kell tekintenünk a Magyarországra eső népszövetségi kölcsönrész jegyzésének sikerét, hiszen ez a 10 millió aranykoronát alig meghaladó ösz- szeg még a mai megcsonkított állapotban sem teszi nehéz próbára Magyarország közgazdaságát. Biztosra lehet venni ugyanis, hogy különösen a vidéki kisgazda- közönség ki fogja venni részét a kölcsön jegyzéséből. A magyarországi tranche 2.350.000 dollár és egyenként 10, 20, 50, Í00 és 200 dolláros címletekre tagozódik. Ha tehát Magyarországon 100.000 ember jegyez egyenként egy-egy pl. csak 20 dolláros címletet, akkor máris majdnem teljes egészében lejegyezték a népszövetségi kölcsönt, hiszen a fennmaradó 350.000 dollárt nagyobb tételekben kétségtelenül könnyen le fogják jegyezni. Egy darab 20 dolláros címlet 88-as kibocsátási árfolyamon mintegy 1.500.000 papirko- ronának felel meg, ami viszont megközelítően három és fél métermázsa buzaértéket képvisel. Három ; és fél métermázsa búzát pedig még az idei — aránylag gyenge \ termés — mellett is minden vagyonosabb kisgazda könnyen tőkésíthet. Annak, hogy a külföldi kölcsön aránylag kis címletekre oszlik, meg van az a nagy előnye, hogy a legszélesebb néprétegek részvételét is lehetővé teszi a jegyzésnél. Eredményében tehát elő fogja segíteni azt az egészséges folyamatot, amely nagyon is szükséges a bankok nagfra nőtt haegzekució alatt, követve rothadt lelkűk szadista ösztönét. A hóhérok még az áldozat halálával sem érték be, folytatták bestiális munkájukat a hulla gya- iázással, körbe forgatták a kötélén, meg-meglóbálták, majd papir- szivar csutkát dugtak kékülő ajkai s merevedő ujjai közzé a csőcselék baromi röhögése közt s a direktórium szemeláttára. Ezeket a fértél mességeket még Csuta is megsokalta. Lehet, hogy „elvileg“ nem lett volna kifogása ellenük, lehet, hogy a romlott csőcselék kedvtelését ő is kielé- gitendőnek tartotta a terror érdekében, de úgy látszik, hogy ebben a dühödt kommunistában mégis maradt valami az emberből, mert egy vörös katonát küldött a pribékekhez avval a paranccsal, hogy ne folytassák undorító munkájukat. Bettelheim nem is a szükebb kamarillájában, hanem a direktórium helyiségében jelen volt számos egyén előtt elégedetlenkedett a fölött, hogy csupán egy embert akasztottak s az is paraszt volt „cilinderes burzsuj“ helyett. Majd belemelegedve, kritika alá vonta az egész proletárdiktatúrát, amely véleménye szerint csak akkor lenne nevére érdemes, „ha Ujhelyben a Kazinczy-utca fasorainak minden fáján lógna egy burzsuj.“ (Folyt, köv.) Eg'yes szám ára lOOO ET. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta r Dr. Kossuth János (68) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben, Az áldozat papot kért, amely kívánságának a bíróság nem szegült ellen. A lelki vigasz vétele után hitvese borult a nyakába, akit özvegyen s hat gyermeküket apátlanul volt hagyandó. Az a jelenet még a dühödt csőcselékből állott hallgatóság egy részének is — akik nem váltak teljesen embetbarmokká — szivükbe markolt. A kivégzésről a „Felsőmagyarországi Hírlap“ azon évi április 12-én megjelent számában egy ösmeretlen nevű cinikus gazember a következőképen emlékezik meg: „Az elitéltet szuronyos gárdisták kisérték a vármegyeháza előtti térre, ahol már készen várta cselekedetének jutalma: a bitó. A vádbiztos' az egybegyült tömeg előtt még egyszer felolvassa a bíróság ítéletét . . . majd átadja az elitéltet Sipos elvtársnak, a kirendelt vörös gárdisták parancsnokának, aki továbbítja a rendelkezést az ítéletet végrehajtó két vörös gárdistának. Harsány kürtszó hangzik, a két gárdista az elitéltet a bitó alá vezeti, ahol Sipos elvtárs Kriskó nyakába teszi a kötelet és egyidejűleg a széket kiveszi alóla. Lázas izgalomban telnek a percek. Az orvos három és fél perc alatt a beállott halált jelenti. A kürtös „vigyázz“-t fuj. Sipos elvtárs lép elő és harsány hangon beszédet intéz a tömeghez, figyelmeztetvén mindenkit; így jár az, aki a nép, a proletár- sag ellensége. Okuljon mindenki a példán és tartózkodjék mindenki olyan mozgalomtól, amely a proletárok érdekei ellen vét.“ Szegény Kriskó! A nyomorult gazemberek ártatlan áldozata, „akire szükségük volt a bitang uralmuk követelte terror eszközeként. Még halálával sem érik be, a „nép, a proletáriátus ellenségének“ rágalmazzák meg a jámbor parasztot, aki keservesen verítékező munkájával alig volt képes elég kenyeret keresni hat kiskorú gyermekének. És a leirt fertelmességeket és ocsmány hazugságokat a megyeház ablakából végig nézte és hallgatta Bettel heim Ernő egész tá- borkarával. A bandához nem tartozó, körülményeik keserű kényszere miatt ott időzött hitelt érdemlő úriemberek vallomása szerint, a direktórium tagjai mosolyogtak, sőt nevetgéltek a szörnyű
