Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-07-19 / 58. szám
Ötvenötödik évfolyam. 58. szám Sátoraljaújhely, 1924. Julius 19. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház ndvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 1500 K. Telefon : (szerkesztőség) S3, szám FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: 63. szám. (kiadóhivatal) Hizsek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. 8 mérséklet utján A kisantant prágai konferenciá- tán úgy Jugoszlávia, mint Csehország képviselője, Nincsics, illetőleg Benes, egybehangzóan megállapították, hogy a kisantant és Magyarország között a kölcsönös viszony örvendetesen megjavult. Örülünk e tény leszögeznének, mert ez a legilletékesebb helyről jött bizonyítása annak, hogy Magyarország szigorúan és őszintén ragaszkodik a trianoni béke által diktált feltételekhez és boldogulását a cikkelyektől megszabott kereteken belül keresi. Azonban könnyebb volt ezt a kijelentést megtenni, mint nekünk azt elérni, hogy a kijelentés egyáltalán megtörténhessék. Magyar- ország részéről ennek a helyzetnek a megteremtése keserű lemondásokba, óriási önuralomba került s bizony az ellenszenv sok szór megnyilvánuló jelei között nem volt könnyű megtalálni az előkelő nyugodtságnak azt az útját, amelyen lépésről-lépésre haladhatunk a jó viszony teljes kiépítése felé. Hiszen az említett államok területén lakó magyar kisebbségek részéről állandó panaszok hangzanak ej, amiatt a bánásmód miatt, amelyben a hatóságok őket részesítik. Magyarországnak fájtak ezek a panaszok és fájni fognak mindig, amig orvoslásukról gondoskodás nem történik, de a fájdalmat az okosság szavával csillapította s legfeljebb kérelem formájában fordult Romániához vagy Jugoszláviához. Különösen a romániai magyar iskolák ügye keltette fel idehaza a közfigyelmet, mert méltán rosszul eshetik, hogy a román hatóságok, egyrészt egymásután szüntetik meg a magyar nyelvű iskolákat, másrészt a megmaradó iskolák működését olyanformán igyekeznek lehetetlenné tenni, hogy a magyar fiuktól tökéletes román nyelven követelnek feleleteket. A hazai közvélemény felfigyelt ezekre a jelenségekre s hogy idehaza a hangosabb felzúdulás elmaradt, annak nem az a magyarázata, mintha ez a seb nem fájna és égetne, hanem csak az, hogy Magyarország minden áldozat, minden erőfeszítés árán is loyáli- san be akarja tartani a trianoni béke határozmányait és lemondások árán is tovább haladni azon az utón, amely a szomszédállamok barátságát megerősítheti. A nagyantant és a népszövetség már kezdik revideálni Magyarországgal szemben eddigi álláspontjukat, hiszen az a magatartás, amelyet a zálogjogok felfüggesztése és a kölcsön megszavazása terén mutattak, valóban méltányosnak mondható s maga után vonta az egész magyarság háláját. Igenis mi békésen akarunk élni, békésen akarunk dolgozni a külföld épen most megszervezett segítségével a romok eltakarításán s a kultúra, tudás fegyvereivel akarjuk visszaszerezni azt, amit véres, hosszú küzdelem után elvesztettünk. A világ már kezdi belátni azt a sok igazságtalanságot, melyet egy kényszerhelyzetben levő országgal szemben elkövetett, mikor oiy kegyetlenül megcsonkította, lenyirbálta ezeréves hazánk küzdelmek során megszerzett és megtartott integráns részeit. Az álláspontokat revideálni kell, a hibákat és túlzásokat, amennyire a békés keretek megengedik, csökkenteni, a jó viszonyt minden erővel ápolni és fentartani. Az érdekelt hatalmak példákból láthat- , ták, hogy Magyarország ennek a viszonynak az érdekében súlyos | áldozatokat képes és akar hozni. Amerre a cyklon járt Felhők csatája Tárcái fölött. — A pusztulás és rombolás útjában — Kiküldött tudósitónktól — Pénteken délelőtt ejtette meg hivatalos szemle útját Bernáth Aladár alispán Tárcái község és határa területén Isépy Zoltán főszolgabíró, Sebeö Gyula közigazgatási bizoltsági tag, Hubay Kálmán községi főjegyző és tudósítónk kíséretében bejárva minden pontját annak a rémületes pusztításnak, amelyet a hétfői tiz percig tartó orkán és jégzivatar végzett el olyan alapossággal, amilyenre csak az elemek hatalma, nagyszerűsége és iszonyatossága képes. Tárcái, julius 18. Ahogyan elhagyjuk a mád- zombori állomást a nyíregyházai vonat minden utasa az ablakhoz tódul, de a kíváncsiság még korai, mert a vihar zónája, a megtépett fák, a lecsépelt vetemények- tő1 jelezve a tarcali állomástól csak mintegy fél kilóméterre kezdődik. De ahogyan leszállunk az állomáson s megindulunk a községbe egyenesen a közepében vagyunk a virágzó nagyközség felett elvonult förtelmes zene-bonának. S valósággal apokaliptikus koncert lehetett, ahogyan elbeszélik. Hétfőn délután 5 óra felé két, a hydra hasához hasonlító felhő vonult Tárcái felé. Az egyik Mezőzombor, a másik Bodrogkeresztur irányából. Mintha hajba kapni akartak volna s éppen Tárcái fölött csaptak össze. Hirtelen, szinte álomszerűén történt a megmérhetetlen erők eszeveszett találkozása; egymásba omoltak, lecsapódtak, egyszerre felhők között járt a menekülő falu népe, fölemelkedtek s öt óra húsztól tiz percig pinceboltozatos sötétségben olyan orkán száguldott át Tarcalon le a Tiszáig s a Kopasz hegyig, amelybe beleverve a fejüket, visszazudultak újra a községre, olyan szila j dühhel és őrjöngő harsonával, amilyenre most az egyszer csakugyan nem emlékeztek azok a mindig kéznél lévő öt eg emberek sem. S beljebb tartva a községbe minden uccában, minden házon, minden gyümölcsösben, veteményes kertben ott vannak szörnyűséges nyomai az iszonyú tüdejü viharnak. Az uccákat szegélyező akácfasorok százados fáit, tőből csavarták ki, vagy derékban törték ketté a nyargaló szélörvények (a cyklon sebessége hatvan mért- földnyi). A katolikus templom tornya az óráktól kezdve csonka, a tetőzetet fölkapta s a templom A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (64) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A hóhérmunkára két bitang vörös katona vállalkozott s végezték az összecsőditett néptömeg előtt undok munkájukat. A Felsőmagyarországi Hírlap, valamely, az újhelyi szovjethez méltó tudósítója szerint „az egybegyűltek általános megelégedéssel“ fogadták az ítéletet. Lang József vádbiztos beszéde fejezte be a jelenetet, melyben a fertelmes gazember a vörös uralom diadalát hirdette, az egybegyült népcsalók üvöltésétől kisérve. Tudomásunk szerint Becker András volt a „tanácsköztársaság“ első embermartalékja a csonka országban, akit a forradalmi tör vényszék Ítélete alapján végeztek ki. Vad hajsza indult meg nyomban a kivégzés után a sárospataki ellenforradalmárok ellen s abban gyanús volt a gazemberek előtt mindenki, akivel Becker András az utóbbi napokban csak vétlenségből is szót váltott. Besúgók után kutattak s nem eredmény nélkül. A megmételyezett söpre- | dékből a fontoskodók, a rossz- ! akarók, a fecsegők önkéntes detek- tivhada vált ki s szegődött a vérszomjas gazemberek szolgálatába, akik a terror fokozhatása végett alig várták, hogy Saujhelyben folytathassák hóhérmunkátjukat. Besúgták a nyomorultak Lang vádbiztosnak, hogy nemrég ellen- forradalrrárok tartottak éjjeli gyűlést Sárospatakon, amelyen számosán voltak jelen s egyesek tudni vélték, hogy a tanácskozás tárgya az uj uralom vezetőinek élete elleni merénylet volt. Mohón kapott Lang a pletykán s nyomban elrendelte az állítólagos résztvevők letartóztatását. A rögtönzött nyomozás során, amelynél a legkisebb gyanú is elég volt a letartóztatásra, Laczkó István hadnagy, Büki József és Stefán János és vagy 8—10 jobbára földművesek kerültek kézre, akiket másnap vasraverve a vár- megyeházára hurcoltak a vörös katonák. A forradalmi törvényszék, amelynek bírái ugyanazok voltak akik előttevaló nap Becker András fölött „ítélkeztek“, délután fogott hozzá a tárgyaláshoz a vármegyeház nagytermében, amelyet túlnyomó többségben vörös katonákból álló hallgatóság töltött meg. Jegyzőül minden fogadkozása ellenére Polányi Lajos rendeltetett ki: védőügyvédet nem neveztek s nem is igen volt rá alkalmuk az idő rövidsége miatt. Az összefogdosottak védőinek hivatalból való kirendelését a bíróság sem látta szükségesnek. A tárgyalás prototípusa volt a „forradalmi törvényszék“ tárgyalásainak. Sebbei-lobbal intézett ötletszerű kérdéseket a vádlottakhoz s mert a vádlottak közt volt egy Leskó, Kriskó és Riskó nevezetű egyén, avval sem voltak tisztában, hogy melyik Leskó, melyik Kriskó és melyik Riskó. A tanuk jobbára rosszindulatú vallomást tettek, anélkül azonban, hogy tényekre alapították volna azokat. „Ellenforradalmárok“, „ők is ott voltak“, „proletárellenes viselkedést tanusitotttak“, „rossz emberek“ stb. A vádlottak alig juthattak szóhoz s ámbár Galamb „elnök“ és Morvái „bíró“ elég higgadtan viselkedtek (csupán Hencz Miklósból tört ki ezúttal is a rosszindulat), az alkony beálltáig a legzürzavarosabb konfúzión kívül egyéb eredményre nem vezetett a tárgyalás. Lang József vádbiztos a három főbünösre kötél általi halált kért, maga sem tudván miért. (Folyt, köv.) EpTTes s’ízéLmrL já.-r«. 1 ODD "RT
