Zemplén, 1924. július-december (55. évfolyam, 53-102. szám)
1924-10-11 / 81. szám
Ötvenötödik évfolyam. 81. szám Sátoraljaújhely, 1924. október 11. Megjelenik hetenként kétezer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén POLITIKAI HÍRLAP Előfizetési ár: Negyedévre . . 20000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyilttér soronként 1500 K. Telefon : FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefón: (szerkesztőség) 63. eiám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF 63. amám. (kiadóhivatal) Hz akasztó-dombi gyilkosság részletei (Saját tudósitónktól). Múlt lapszámunkban anyagtorlódás miatt nem foglalkozhattunk azzal a megdöbbentő, együgytl és cinikus gonosztettel, melynek egy hatgyermekes uradalmi kocsis esett véletlen áldozatául, egy olyan, akit sem anyagi, sem egyéb körülményei nem predesztinálhattak erre a rettenetes sorsra, aki úgy járt, mint a vadász puskacsöve elé véletlenül került vad, akinek sorsát megválthatta volna bárki más, ha ugyanazon időben a gyilkosság helyére viszi végzete. Cinizmus és együgyüség rendszerint egyuton járnak s annak a gyilkosságnak, melyet az újhelyi zászlóalj katonája, Rajz József végrehajtott, ezek az alkatelemei. Tudósítónk gondos utánjárással szerezte meg hiteles helyről ennek az undok gyilkosságnak minden részletét s igy módunkban van a gyilkosság felderítése körül szereplő hivatalos személyek közül is annak érdeméül juttatni a gyors sikert, aki erre valóban rászolgált. Nem hagyhatjuk azonban megemlítés nélkül azt sem, hogy a bűntény a nyomozás első óráiban annyira leegyszerűsödött, hogy az azt vezető Toronszky Miklós r. fogalmazó egy-kettőre kézre ke- rtttethette az elvetemült gyilkosság elkövetőjét. Toronszky Miklós r. fogalmazó ügyeletes szolgálatot teljesített vasárnap reggel a kapitányságon, mikor fél 8 órakor távbeszélőn azt Sátoraljaújhely, okt. 10. az értesítést vette a közkórházból, hogy egy a pataki és újhelyi műúton meglőtt, súlyosan sérült egyént vettek ápolás alá, kinek állapota válságos s hogy az, aki kocsin beszállította s azok, akika bűntény körülményeit ismerik, még a városban vannak. Toronszky erre kötelesség sze- rüleg intézkedni akart a sérült kihallgatása iránt, de azt a további értesülést nyerte, hogy az eszméletlen, műtét alatt fekszik s ki nem hallgatható. Közben jelentkezett Toronszky- nál Lehotai újhelyi cipészmester s közölte, hogy félórávai azelőtt nála járt cipészmunkával egy károly- falvai földműves s előtte olyan kijelentéseket tett, hogy az éjjeli gyilkosságra vonatkozólag adatokat tud, de a rendelés után műhelyéből eltávozott. Toronszky fogalmazó erre Kaskó Endre nyomozót és Bajki József felügyelő helyettest azon utasítással küldte ki, hogy úgy a károly- falvai paraszt embert, mint a sérült társát s egy Nonovics Kuz- mán nevű bolgár kertészt azonnal kutassák fel s állítsák elő. Félóra alatt a három ember az ügyeleti szobában volt s Toronszky fogalmazó azonnal megkezdette kihallgatásukat. Herter Ferenc a halászhomoki bérgazdaság kommenciós kocsisának vallomása szerint ő vasárnap Hiszek egy istenben hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Bort, búzát, békességet! Ez a szép ősrégi magyar kívánság immár csak kívánság csonka hazánkban. Búzánkat bizony megszüntette a nyár rekkenő melege, borunkat az időjárás és a peronos- póra szüretelte le, hogy pedig békességünk se legyen, arról ellenségeinken kívül a saját véreink gondoskodnak, akik a nemzetgyűlés ülésein a rágalmak és a perfid vádaskodások özönét zúdították a magyar kormány nyakába. Pedig éppen a magyar kormány szívós és kitartó munkája következtében az ország határozottan a gyógyulás felé halad. Heggednek a sebek, pénzünk állandósult, bizalom árad felénk és a külföldi kölcsönnel gazdasági életünk lüktetőbbé válik. Az amerikai tőke most keres elhelyezkedést nálunk és az európai pénzvilág után Amerika pénzvilága hozza országunkba pénzét. Hozza mert bízik, adja, mert tudja, hogy jó helyen tesz befektetést. Ennél szebb elismerést nem kívánhat egy kormányzat sem. A külföld is elismeri tehát, hogy Magyarországon jól vezetik a dolgokat s az ügyek intézése olyan férfiak kezében van, akik biztos szemmel és rátermettséggel intézik az ország, a nemzet sorsát. A világ igy ítéli meg helyzetünket, itt benn pedig azt látjuk, hogy az egyik ismét forradalmat szeretne csinálni, a másik csak azért is ellenzékieskedik, a harmadiknak az nem tetszik, hogy keletről és nem nyugatról kel fel a nap; de hol is állhatnánk meg a felsorolással ? Ezek a kritikából és a gáncsból élnek — és úgy látszik, jól élnek — mig a kormányzatnak a viszonyok nehézségein kívül az ő „politikájukkal“ is meg kell küzdeni, hogy ne legyen ismét felfordulás. A külföldi tőke érdeklődése, bizalma nyomán minden csüggedt vagy kétkedő magyarban is meg kell erősödni a bizalomnak a kormányzat és sorsunk iránt. Vállvetve, egymás kezét fogva építhetjük csak fiaink számára a boldogabb magyar jövendőt, melynek alapja a magyarság közti békesség, amelyet úgy érünk el, ha a nemzet vezetőit bizalmunkkal kisérjük, segítjük nehéz, nagyon nehéz munkájukban. A bor és búza sorsa Isten kezében van, de a békességet csak magunk valósíthatjuk meg. íme a külföld bizalommal van velünk szemben, lehetünk-e mi akkor kevesebb bizalommal? Itt a jó példa, mely akár tanulságnak is beillik. Okulni pedig nem szégyen. A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (85) II. A megyei tisztviselői karból a nekik ellenszenveseket szedték össze, tekintettel egyéb túsz- minősitésekre. A városi tisztviselői kart jóformán megkímélték. — Schmidt Lajoson kívül nem követelve belőle mást, miután Székely Elek volt polgármestert nem városi hivatalnoki minősége segítette a túszsághoz. Schiller Kálmán vezető járás- biróra több okból haragudott a direktórium. Nem akart munkaerőt adni a Károlyi-uralom alatt azoknak, akik a diktatúra előkészítéséül az áruraktárak készleteit össze akarták íratni. Több Ízben összeszólalkozott a banda szájas- kodó tagjaival. De a legfőbb az volt a rovásán, hogy a nemzetőrség lefegyverzésére irányult éjjeli roham alkalmával néhányad magával fegyveresen őrizte azt a részét a városnak, amelyben lakott s a portyázás alkalmával elfogott egy embert, akit a Bettelheim által rohamra ingerelt baraki csőcselék vezetője a fegyveres munkásság alarmirozása végett a Barátszerre küldött. Mindez több volt az elégnél, hogy ellenforradalmárnak tűnjön fel és sorsát ki ne kerülhesse. A kímélet, amelyben a városi tisztviselői kart részesítették (a tényleg szolgáló választott hivatalnokaiból egyetlen túszt sem ejtettek) arra enged következtetni, hogy Bettelheimék jámbor paripának tekintették a városi elöljáróságot s nem tartottak olyan vakmerőtől, aki az ellenforradalmiság tüzes taplóját a fülébe merné dugni. A vármegyei tiszti kart már nem kímélték. A vármegyei tisztviselőkből szedett túszoknál elmosódnak ama rétegvonalak, amelyek a túszok tömegének egyéb kategériáinál észrevehetők. Szembetűnik az is, hogy nem egyszerre fogták be őket. Egyesek a fogházon át, egyesek közvetlenül kerülnek a marhakocsiba. Ugylátszik, hogy nem egy bizottság jelölt túszokat, hogy az ötletszerűség is közbejátszott, sőt, a banda minden tagjának meg voltak a saját túszjelöltjük éjfél után 2 órakor Igndt József kocsissal elindult egy zöldséggel megrakott szekérrel az újhelyi piacra. Patakot elhagyva közvetlen az akasztó-domb előtt álmosan végigfeküdt a szekérderékban.Ignát hajtott, mikor egyszerre a jelzett helynél tartva, egy éles lövés dördült el. Társa, Ignát a lovakat megállította s egy hangos jajkiáltással a szekérről leugrott. Herter Is leugorva látta, hogy társának a hastáján a ruhán keresztül szivárog a vér. Átkötötte egy kendővel, hogy a vérzést elállitsa s behajtott az ujhetyi közkórházba. Herter, aki csendőr volt, a lövés dörejéből és a sebből arra következtéit, hogy a sérülést katonai fegyver okozta. A tettes nyomára Velti István károlyfalvai földmives előadása vezetett, akinek vallomása szerint szekerét szombaton este egy fegyveres katona, 500.000 koronát Ígérve, fuvarba kérte, hogy a ven- csellői helmeczi tanyáról tengerit szállíthasson egy tiszthelyettesnek. Velti fáradt lévén, Mihály fiát küldte fuvarba. Ez a katonával el is ment, de 3 órakor éjjel már visszaérkezett. Apjának a gyors visszatérés gyanús volt s kérdésére a fiú ezt a választ adta: „jaj, ha tudom, nem vállalkoztam volna; Istenem, mi történt!* Elmondta a fiú a továbbiakban, hogy elmentek a helmeczi tanyára, hol őt a katona nagyon megvárakoztatta s csak akkor ugrott föl a szekérre, mikor ő már egyedül haza indult. Ahogyan Patakot elhagyták az Akasztó-domb mellett a katona kiugrott a szekérből, ő tovább ment, de még látta, hogy a katona egy cseresznyefára mászott. A kiszivárgott hírek szerint a túszok kijelölésében Bettelheim és Kroó vetélkedtek az elsőségért, de Csuta és Zöldhelyi sem tétlenkedtek. Mások szerint Knallnak is nagy szerepe volt a „munkában“, ami azonban — nem lévén a helyi körülményekkel ösmerős — a nagy túszlétszám követeléséből állott. Egyesek viszont úgy tájékoztattak, hogy a „mentői több túsz“ a Bettelheim kívánsága volt. Schweitzer János fogházfelügyelő fiastól (utóbbi a háborúban vitéz katona, a túszszedés idejében egyetemi hallgató volt) került túszfogságba, amivel a proletárdiktatúrához csatlakozott börtönőrszemélyzet bosszúvágyát siettek Bettelheimék kielégíteni. A Schweitzer János elleni bosszú még érthető volt. Keményen kezelte a fegyelmet. De hogy a fiát, aki talán szót se váltott a vörössé vedlett börtönőrszemélyzettel, miért vetették túszfogságba, az érthetetlen volt, hacsak nem abban találhatunk magyarázatot, hogy az apja elleni bosszúvágy nagyon is fel volt csigázva. (Folyt, köv.) iE^ves szám ára ÍOOO
