Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-05-31 / 44. szám
Ötvenötödik évfolyam. 44. szám Sátoraljaújhely, 1924. május 31. Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) 1 Előfizetési ár: f X Negyedévre. . 20000 K. B yf H Í W Íj iA 1\T I Hirdetések: JLJLjllIIT ±vJCii\ jsL, POLITIKAI HÍRLAP I ........——r POLITIKAI HÍRLAP Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ : Telefon: (szerkesztőség) 63. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. Biám. kolyhintők, hogy aknamunkájuk meddő és összefognak a polgári rend és nemzeti irányzat védelmében a vezetésre hivatottak, önfeláldozásuk biztosítja a főváros egészséges haladását. jelszavaikat s annak nyomán maguk is besurranjanak a politikai és egyéni lehetőségek nyílt pályájára. Ezért kell összefogniok a higgadtan gondolkozóknak s kell maguk közül kiküszöbölniök a meg nem értést. Ha látják a konFölépítik a Közhivatali Székhazat Minden minisztérium a építkezés föltétién szükségessége mellett nyilatkozott. — Újabb száz millió a kislakások építésére. — Négyszáz milliót utaltak egyelőre a berecki-i hid építésére. — Folyósítják a kölcsönt a Diana-fürdő építkezésére. — Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Ellenfelek helyett legyenek fegysertÉFsali Rövid idő lelt el azóta, hogy a miniszterelnök Hódmezővásárhelyen egy állam- férfiú bölcs előrelátásával felhívta az országos figyelmet arra a kötelességre, hogy a főváros irányításának keresztény és nemzeti jellege érdekében össze kell fogniok a polgári elemeknek s ezen együttműködés által kell biztosítani a jövőre a polgári világnézet és nemzeti törekvések vezetőjogát. Az együttműködésre való felszólítást sokan félre értelmezték, kiforgatták valódi célzataiból és egyik oldalon úgy magyarázták, mintha az a keresztény szellemi front ellen lett volna támadás, a másik oldalon pedig arra magyarázták, hogy a miniszterelnök a liberálizmus útjaira akarja terelni a választó polgárságot. Amennyire sértődöttséget és méltatlankodást eláruló magyarázat az egyik, ép oly jámbor óhaj a másik, mellyel azonban semmiképpen sem lehet megmenteni a fővárost a radikalizmus és szocializmus jelszava alatt felfelé törtető irányzat veszélyétől. A polgári pártoknak az őket elválasztó ellentétekre való tekintet nélkül meg kellene fogadniok Bethlen szavát, amelyből nem olvasható ki más, mint ami tényleg benne volt: az ország nagy többségét jelentő polgári felfogású, keresztényvilágnézetü és nemzeti irányú vezetésnek biztosítása. Ettől nem idegenkedhet, aminthogy nem is idegenkedik a nemzeti értelmű, mérsékelt liberálizmust magáénak valló felfogás sem. Tagadhatatlan, hogy az ország, a nemzet és a főváros érdeke egyaránt azt a parancsolja, hogy az alkotó munkából, ha arra hazafias készséggel ajánlkozik, kizárható ne legyen a magyar nép érzelmeivel egybeforrott és nemcsak fizikailag, hanem már etikailag is asszimilálódott nemzeti érzésű magyar zsidó- j ság, amelyben van annyi be- ; látás, hogy megértse, misze- j rint ennek az országnak, mely- nek népe keresztény világnézetű, politikai szelleme és iránya is e világnézet jegyében fejlődjék. Viszont a túlzásokat és szertelenségeket nem helyeslő mérsékelt felfogású keresztény pártpolitikusok sem zárkózhatnak el, hogy békés együttműködésben ne találkozzanak a polgári front másik szárnyával, ahonnan nem fenyegeti veszedelem a főváros érdekeit, sőt inkább békességükből és engedékenységükből olyan java és előnye származik az országnak, amilyenre kétségbevonhatatlan szüksége van ezekben az időkben. De igenis vannak mindkét oldalnak szélsőséges szárnyai, izoláltan álló és egyé- nésigük vehemenciájával bonyodalmakat felidéző emberek, kiknek érdeke az ellentétek mélyítése, a szavak kiforgatása, hogy a mérsékelt irányzatok közt mesterségesen támasztott résen át becsusztat- hassák a közhangulatba saját Az a fontos értekezlet, melyet a sátoraljaújhelyi Közhivatali Székház fölépítése ügyében a pénzügyminisztérium hivott össze s amelyre meghívta a többi érdekelt minisztérium s a város képviseletét is, folyó hó 27-én ment végbe a pénzügyminisztériumban s városunk közeli fejlődésére a legör- vendetesebb megoldást eredményezte. Az értekezletet Balázsy Antal államtitkár vezette s azon huszon- ketten vettek részt. Sátoraljaújhely városát Orbán Kálmán dr. polgár- mester és Malártsik György dr. főügyész képviselték s megjelent azon Hollós István min. tanácsos kir. pénzügyigazgatő is. Az értekezleten résztvevők egyértelműig megállapították, hogy legtöbb közhivatalunk jelenlegi elhelyezése tarthatatlan és ezt a kérdést a lehető legelőnyösebben sürgősen kell megoldáshoz juttatni. A város által tett előterjesztést és tervezetet egyedül elfogadhatónak és végleges megoldásnak tartja az értekezlet s ilyennek tekinti minden érdekelt minisztérium. A legnagyobb megértéssel állapította meg azt is az értekezlet, hogy az építkezés csak előre elkészített egységes terv alapján körül ólálkodó söpredék szájas- kodása s csaknem óráról-órára tartott népgyülések szónokainak bosszúra ingerlő üvöltése fokozták a feszültséget. A barak-söpredék ás az azok nyomán beözönlött romlott, vidéki prédaéhes alakok egyre hangosabban követelték, hogy „legyen már valami“ ami alatt a várva-várt szabad prédát értették. Az utóbbit — ha „elvileg“ nem ellenezték volna is Csutáék — meg kellett akadályozniok, ha csak bitang uralmukat az egykét napon belül való megsemmisítésnek kitenni nem akarták. Sejtették ugyanis, hogy Ujhely szabad prédára való bocsátása az alig másfél órai távolságra figyelő cseh csapat bevonulását okozta volna. Lehetetlenség volt feltéte- lezniök is, hogy a csehek összedugott kézzel szemléljék annak a városnak a kifosztását, amelyre már a nyáluk csörgött s amelyben a komoly ellenállásra képtelen gyülevész bitangokon kivül más fegyvert nem viselt. Bettelheiméknak volt egyéb okuk is a mérsékletre. A „szép szőke volgamenti fiuk“ közeledtének hazug híresztelése fületlen pitykévé vált még a legbenfentesebb direktóriumi körökben is. A „Sianki vörös tábor“, a Bukovinán kereszEgryes szám á-ra lOOO 32Z A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (52) II. A diktatúra Sátoraljaújhelyben. A római katholikus papoknak nem volt ajánlatos reverendában kimenni az utcára. A „csuhás“ szálka volt a „világmegváltó“ tanok hirdetőinek szemében már akkor is, amidőn még nem hirdették magukai a világ urainak. Most azután kitört belőlük a féktelen gyűlölet s amint olvashatjuk, nem egy papot rugdosott le a villamosról a csőcselék, számtalanról szakgatta le a reverendát súlyos bántalmazások közben. Az önfentartási ösztön parancsára sok pap kényszerült megválni az egyházi ruhától, szakáit, bajuszt eresztve elegyedni a tömegbe, elkerülendő a dühödt fenevadak felingerlését. Az atrocitások Budapesten mihamar a szentpétervári és moszkvai méreteket öltötték volna magukra, amelyek, ha talán enyhébben is, bizonyára utánzásra találtak volna a vidéken is. Nyílt titok volt a fővárosban, hogy Szamuellyék a bolsevizmus nyitányaként egy-két napig szabad rablással, vagy annak tessék-lássék módon való ellenzésével akartak vért sza- goltatni a dühös csőcselékkel. Egyik verzió szerint a rablást a kommunista kormány müfelhábo- rodással fojtotta volna el, rendteremtési és fentartási készségét fitogtatandó. A „lelkek forradalmositása“ jelszavával megindult agitáció eredménye Sátoraljaújhelyben a Csuta — Bettelheim gárda gonosz mohóságát nem elégítette ki. Terjedt ugyan a rémület a polgárság köreiben jóformán óráról-órára, ámde a direktórium „forradalmi tetteket“ várt s azok helyett elkedvetlenítő ellenzéki tünetek mutatkoztak magában a direktóriumban, ahol egyesek feszegetni kezdték azt a kérdést, hogy mi cimen ült a direktórium az újhelyi szociáldemokrata párt nyakára? A házi perpatvart Bettelheim hatalmi szóval igyekezett lecsendesiteni. Hivatkozott az orosz bolseviki példára, ahol a legkisebb ellenállást a halálos Ítélet nyomban való végrehajtásával torolják meg. Kiszivárgott hírek szerint Knall egyeseket a zsebében hordott s alkalomadtán előrántott revolverével fenyegetett meg. A direktórium
