Zemplén, 1924. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-02 / 27. szám
Ötvenötödik évfolyam. 27. sz&m Sátoraljaújhely, 1924. április 2. Megjelenik hetenként kótaser szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) i MPLEN Előfizetési ár: (Negyedévre. . 10000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Ny litt ér soronként 800 K. POLITIKAI HÍRLAP Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 63. mám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 63. sxám. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen, A szanálás nem lesz diktatúra A kormány által benyújtott felhatalmazást és a nemzeti bank megalkotásáról szóló javaslatokról a pártok sorában most alakulnak ki a különböző vélemények. Az ellenzéki pártállása képviselők jelentős része, még azok is, akiknek bizonyos aggályaik vannak a részletkérdéseket illetőleg, arra való tekintettel, hogy minden akadálygördités csak késleltetné a talpraállás elkövetkezését, amely mellett a magyar kormány hosszú és kitartó munkássággal kötötte le magát az ország érdekében a világhatalmak fórumai előtt, el fogja fogadni a törvényjavaslatokat, mivel uj utak keresése csak katasztrofális bonyodaimat idézne fel, ahelyett, hogy a kész programot jobbal pótolni tudná. De van az ellenzéknek egy másik része, amely pártszempontjainak egyoldalúságával nem tudja ezeket az országmentő lépéseket mentesíteni saját improduktív ellenzékisége jelszavaitól és második Trianont, majd meg pénzügyi diktatúrát emleget. Amennyire helyt nem álló abban a szerződésben, mely a trianoni szerződés ránk béklyókat rakó igazságtalanságával szemben, ép egy jobb belátás érvényesítését jelenti s Magyarország akkori megcsonkításával szemben a másokért való bünhődést talpra- állitásunkkal akarja enyhiteni és teszi jóvá, újabb jogfosztást látni — ép annyira abszurdum pénzügyi diktatúrától félteni a nemzetet, jóllehet a létező szuverén hatalom ellenében, melynek megtestesítője a nemzetgyűlés, egy ettől független uj hatalmi tényező megállapításáról szó sincs. Hiszen a kormány fölhatalmazást kér, még pedig nem abból a célból, hogy a a törvényhozás szuverénitását mellőzze, hanem úgy terjedelemre, mint tartalomra nézve korlátozott jogkört a törvényhozás ellenőrző és felelősségre- vonó hatáskörének teljes fenntartásával. Egy diktatúra önmagát kreálná jogforrássá és hatalommá s nem kérne fölhatalmazást a maga számára. De az állami pénzügyek vezetésének e rendkívüli időkben igenis szüksége van rendkívüli eszközökre, egy bizonyos meghatározott időn belül, vagy helyesebben egy előre kiszabott idő tartamára. Az alkotmányosság egyáltalán nem szenved csorbát avval, ha a nemzetgyűlés, mint szuverén hatalom, minden külső kényszer nélkül, saját belátásából önmaga vesz ki egy időre saját hatásköréből egy részt, hogy azt átruházza a neki felelősséggel tartozó kormányra, a feltétlenül szükséges pénzügyi kérdések gyakorlati megoldásának érdekében. Csak a rosszhiszemű rabulisztika magyarázhat bele az ország újjáépítését célzó felhatalmazási jaNagyfontosságu s az ország mai helyzetében, helyesebben mondva hangulatában, messze kiható jelentőségű rendeletet bocsátott ki mostanában Rakovszky Iván belügyminiszter. A vármegyék közönségéhez intézett s az ellenőrzés gyakorlása céljából a főispánokkal is közölt vaslatba olyan tendenciát, mintha az pénzügyi diktatúrát akarna megvalósítani. Átmeneti időről, meghatározott terminusig terjedő jog- gyakorlás átruházásáról van itt szó, amely mellett épségben marad a népképviseleti szuverériitásnak; a nemzetgyűlésnek mtndenkoii joga, hogy az átengedett szélesebb- körü pénzügyi kormányzati jogkör, helyesen és valóban a cél érdekében vétetik-e igénybe. Hol van itt önkény, hol van itt diktatúra, hol van itt a törvényhozás megcsonkítása ? Sehol, csupán a rosszakarat termékeny fantáziájában. rendeletével egészséges gyakorlati meglátással azt célozza a belügyminiszter, hogy a járási közigazgatást közvetlen és eleven kapcsolatba hozza a közigazgatási hatóságok gondjaira bízott területek lakosságának életével s a gyakori érintkezés lehetőségének megteremtésével állandó személyes kapcsoÁllandó és személyes kapcsolatot teremt a belügyminiszter a hatóság és a közönség között Rakovszky Iván belügyminiszter rendelete a vármegyei úti átalányok rendezéséről A proletárdiktatúra Zemplén vármegyében Irta: Dr. Kossuth János (39) I. Bevezetés A történelmi anyag egybefoglalásának vázlatos ösmertetése. Szinte lélektani lehetetlenség volt tehát, hogy a Károlyi forradalom és gyászos vezérei a magyar nemzet leikéhez közel férkőzhettek volna. Az a faj, amely ezeréves fennmaradását Európa közepén, az ellenséges áramlatok ütköző pontján főleg hősiességének köszönhette, önmagát tagadta volna meg, ha létének legválságosabb pillanatában ellentétbe kerül önmagával s azoknak hódol be, akik gyávaságuknál fogva minden ellenségénél veszedelmesebbek voltak, mert akaraterejét bénították meg. Szörnyű katasztrófákat élt át és hevert ki a magyar nemzet a letűnt évezred alatt, de ahoz foghatót, amelyet Káro- lyiék idéztek elő, egyet sem. Fel- I jajdulhatunk a költővel: „Isten j csudája, hogy még él hazánk.“ Károlyi, mintha tudatában lett volna annak, hogy a magyar nemzet lelke idegen az övétől, nem is mert a nép közzé menni. Volt ugyan Szatmáron egy katonai szemlén s ott olyasmit hebegett, amibe némi bátorságot lehetett volna belemagyarázni. Sohase ima alá — úgymond — olyan békét, amellyel az ország területi épségét pecsételné meg. Ámde az a kijelentése, amelyet valószínűleg azok sugalmaztak neki, a kik port akartak hinteni a nemzet szemébe — szánalmas szájasko- dás volt akkor, amidőn példátlan gyávasága miatt az oláhok elö- zönlötték már Erdélyt, a csehek az Ipoly völgyében, a szerbek Szeged tájékán jártak, Bécsben pedig sürü egymásutánban ismétlődtek a demonstrációk, a „west Ungarn zu uns“ jegyében s a Királyhágón túlról áthallatszottak az Európa kannibáljai által halálra kinzott testvéreink segélykiáltásai. Láttuk mi már a lelkes magyar népet katasztrófális veszedelem- I ben seregleni vezérei körül, láttuk, hogy a lángszavak megmoz- ! ditották a magyar földet s a nép fiai tömegesen rohantak a zászlók alá. Láttuk, hogy a fiatal forradalmi sereg dacolt a számra erősebb, felszerelésre jobb s az ellene uszított nemzetiségiekkel is erősbödött ellenséggel.* — Azt az erőfeszítést az egész müveit világ, megcsodálta. Es láttuk — fájdalom — az ellenkezőjét is, a mikor egy boldogtalan gyáva ember a hős magyar katona bódult- ságát felhasználva, letéteti vele a fegyvert. Ennek a fertelmes gyalázatnak csak az orvellenség örült. És örülhetett is. Hiszen gazdag prédához jutott s csak a mi vérünk omlott közben. Könnyű győzelemhez juttatta az ellenségeket, akiknek ráadásul még azt a szolgálatot is felajánlotta, hogy a nemzetében lappangó tüzet eloltja, csak támogassák szuronyaikkal. Annak a pestiliánus forradalomnak — az átkon kívül — nem is maradhatott egyéb nyoma a magyar nép emlékében. Egy klap- panciát se voltunk képesek hallani se Károlyi, se végzetes szerepű társaival kapcsolatban, j Hogy a főváros csőcseléke még J ma is, (legutóbb március 15-én) ajkára veszi a Károlyi nevét, az csak azt bizonyítja, hogy a hintás legények, a jasszok, a szajhák és azok kitartottjai, a máséra éhes csőcselék nem felejtették el a nagy szolgálatot, amelyet Kun Béla diktatúrájának sikeres előkészítésével teljesített s amely a söpredéket juttatta uralomra. De jelenti azt is, hogy a pártpolitikai nem válogatós az eszközökben s csak egy tekintet vezeti: az érvényesülés vad mohóságu vágya. Károlyi valóban lekötelezte a magyar nemzet legádázabb kül és bel ellenségeit, hálából együtt üvölti nevét a söpredék a Kun Béláéval kapcsolatban. Méltók az ünnepeltek ünneplőikhez. * * * Az őszi rózsa rettenetes emlékek szimbóluma. Ravatal-virág. A róla elnevezett forradalom vezérei a történelmi Magyarország sírásóit fogják időtlen időkig a magyar ember eszébe juttatni. Emberekét, akikről bajos lészen eldönteni, váljon butaságuk, gyávaságuk avagy gonoszságuk volt e nagyobb ? (Folyt, köv.) Egeres szésm. ára 0OO KI
