Zemplén, 1923. október-december (54. évfolyam, 79-102. szám)

1923-10-27 / 85. szám

Ötvennegyedik évfolyam. 85. ss’ám Sátoraljaújhely, 1923. október 27. ír*** Megjelenik hetenként kétszer szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely Sséohenyl-tér 9. az. Előfizetési ár; Negyedévre . . 3000 K. Egy évre . . 12000 K. Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 500 K. POLITIKAI HÍRLAP Telefon: FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Telefon: (szerkesztőség) 42. szám. Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF (kiadóhivatal) 42. ez&m. A falu árvái. Úgy is irhattunk volna, hogy az árva faluról van szó, mert a falut évtizedeken át elhanyagolták. Az összeom­lást megelőző liberális és az azt követő forradalmi uralom csak fejőstehénnek nézle a falut, melyet az élelmiszerek termelésére utalt, de segítsé­gére vajmi kevéssé sietett. Nem csoda, ha még a leg­utóbbi időben is az a téves hit uralta közvéleményünket, hogy a falu bőségben úszik s nem szóiul támogatásra. Mikor az ország összeom­lása folytán ránknehezedett súlyos gazdasági viszonyok fájdalmas panaszokat váltot­tak ki a kisemberekből, kü­lönböző segitőakciók, ameri­kaiak és hazaiak, dicséretes buzgalommal nyújtottak segít­séget, élelmiszert és ruhát a városi lakosságnak. De meg­feledkeztek a falvak és tanyák árva népéről, mely a legszo- morubb sorssal küzködött. Most mintha derengne, mert a falu árváinak panaszát is meghallották. Az acélos búzát a falu termelte. A kormány a spekuláns közvetítők kizárá­sával adta el Svájcnak a bú­zatermés fölöslegének tized- részét. Amit ezen az eladáson nyer, annak jórészét — na­gyon helyesen — arra hasz­nálja föl, hogy ruhaszövetet vásárol és azt a hadiárvák, keresetképtelen hadiözvegyek és hadirokkantak megsegíté­sére fordítja. A népjóléti mi­niszter a kisgazda, földmives és polgári párt kívánságára ebből a ruhaanyagból ezúttal már a falu szegényeit sem hagyja ki. Örömmel értesülünk róla, hogy a ruhaakció, melyre nehány milliárd koronát költ a magyar kormány, a falvakra is egyaránt kiterjed s a falu árváit és keresetképtelen öz­vegyeit s rokkantjait is föl­karolja. Ezzel a falu régi jogos kí­vánsága teljesül. Kiárad az irgalmasság melege az elárvult falusi kunyhókba is, ahol fáj­dalmas nyomokat hagytak a szomorú esztendők. Sokan azt hiszik a váro­sokban, hogy falun nincs szegény ember és mindenki­nek bőven van gúnyája. Pe­dig hány szegény tanyai gye­reket látni télviz idején me­zítláb menni a kilométerekre fekvő iskolába. Másutt meg fütetlen szobában egy dunna alatt tartják a kis apróságokat, mert nincs ruhájuk s nem tudnak a hidegtől hová lenni. A lázitó, lelkiismeretlenül buj- togató országrontók mennyire is föl tudták használni ezeket az elszomorító dolgokat. Azok a sokat ócsárolt gazdák, akik egy kenyeret esznek a falu kisembereivel, bizony legtöbb­ször maguk gondoltak csak ezekkel a szegény elhagyot­takkal. Jőszivü gazdaemberek, irgalmas lelkű falusi asszo­nyok ruhával, kenyérrel lát­ták el őket. Az izgatok soha nem adtak nekik semmit, mert ők csak vámot szednek a mások nyomorúságából. Most végre az állam is odaáll a falu árváinak és sze­gényeinek pártfogói közé. Az Ma reggel érkezett le az alis- páni hivatalhoz a belügyminisz­ternek a törvényhatósági tisztvi­selők és alkalmazottak létszám- csökkentésére vonatkozó döntése. A belügyminiszter döntését a főispán, az alispán s a törvény- hatósági bizottság által kiküldött hatos bizottság javaslatának figye­lembe vételével hozta meg s végső fokon a háztartási költségvetésben felvett állások közül 24 állás meg­szüntetését mondotta ki. A rendelet szerint az 1923. évi XXXV. t. c. 15. §-a alapján sza­bályszerű eljárás alá vonandók : idei télen sok ezer gyermeket és embert lát el ruhával, hogy érezzék, hogy a magyar haza szerető édesanyjuk. A magyar haza elszegényedett, mert hozzá hűtlen fiai koldussá tették, mégis segit árváin. Kövessék példáját azok, akik tehetősek: sok szónál, mely a nélkülözők sebeire mutat, legtöbbször csak azért, hogy az elégületlenséget önző j és bűnös politikai érdekből szitsa, ezerszer többet ér egy j jótett. Mozduljon meg min- i den város és falu az állam példáján a maga szegényei- j nek megsegítésére, eltartására. Sátoraljaújhely, 1923. okt. 27. Pintér István árvaszéki elnök, dr. Meczner Tibor árvaszéki ül­nök, dr. Adriányi Béla alügyész, Fejér Elemér tb. főszolgabíró, Pavletits Gyula és Jeney István szolgabirák, Somogyi Gyula iroda­igazgató, Főnyi Árpád, Bódy Ká­roly, Sztanykovszky Sándor, Sző­ke József irodaíőtisztek, Pataky Jenő, Moskovszky Lajos, Dongó Gyula iroda s, tisztek, Setnsey Ilona, Filicskó Antal, Albert Ilo­na, özv. Dienes Kálmánné, Zeman Imre, Bogyay Kálmán és dr. Kossuth János dijnokok, Varga Létszámcsökkentés a vármegyénél. Leérkezett a belügyminiszter döntése. Kik kerülnek végelbánás alá ? Madách születésének százados ünnepén. A Zemplénvármegyei Kazinczy-Kőr 1923 szept. 29-iki Madách-emléklinnepélyére irta és elmondotta: Dr. Bnday Károly, a Kazinczy-Kör főtitkára. IV. Az emberiség jövőjének e vi­gasztalan álmából felébredve Ádám majdnem Lucifer zsákmánya lesz, midőn a szikla csúcsáról a mély­ségbe akarja vetni magát, hogy nemét megóvja az álmodott bor­zasztó jövőtől, de jön a mentő­angyal : Éva, ki anyának érzi ma­gát s evvel Ádám az öngyilkos­sággal sem éri célját, térdre hull tehát: „Uram legyőztél, im porban vagyok, Nélküled, ellened hijába vivők — Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.“ Az Ur „küzdelme pályáján ke­gyelmébe fogadja' s osztályosává rendeli a nő tiszta lelkűidét, a melynek költészetté és dallá kell szűrődni balsors s szerencse közt egyaránt, mint vigasztaló,mosolygó géniusznak. Ez a nő szerepe a férfi oldalán, titka, lelkűknek örökké ifjú bája. Ez a tanulság Madách Évájából fi nemi eszme számára. Akinek ennyi szép, ily nagy méretű mondani valója volt a férfi és nő problémájáról, annak a lé­leknek van sok mondanivalója a házasélet tisztaságából fejlődő nemzeti eszméről is, el sem le­hetne képzelni enélkül Széchényi és Kossuth századának gyermekét, de hogy Madáchnak a nemzeti eszméről alkotott felfogását kellő­képen értékelhessük, nem szabad elfelejtenünk, hogy Széchényi és Kossuth működése idején a nem­zeti és emberiségi eszmét, mint Madách egyik jeles magyarázója mondja: „egy érzés gyökeréből eredőnek“ mondották. Széchényi és Kossuth működése — ha az utak mások is voltak — ezt igazolja, ezt Petőfi és Madách költészete is, csupán a helytelen történetszemlélet nem érti Petőfi költészetében a nemzeti eszme mellett az emberiségi eszmét, Ma­dách költészetében az emberi mel­lett a nemzetit. Mélyebben gondolkodó kritikus Madách főmüvébe, Az Ember Tra­gédiájába is felfedezi a világtör­ténelmi események hátterébe nem­zetünk történelmi fejlődésének há­rom kiemelkedő korszakát, a rendi Magyarország alkotmányának vo­násai tükröződnek a Pharao -Tan- kréd jelenetekben, Kepler—Danton színei szabadságharcunk eszmé­nyeinek allegóriái, az utolsó sivár­ságok az önkényuralom vérfa­gyasztó napjainak emlékei. A nemzeti eszme hatványozódott megnyilvánulása azonban Mózesé­ben mutatkozik. Történelmi képeiben nem sza­bad csupán a mélyen tisztelt ün­neplő közönség előtt Az Ember Tragédiájának tartalmáüói jól is mert világtörténelmi események egyszerű felvonultatását szemlél­nünk, de észre kell vennünk, hogy az egyptomi Pharao előfutárja a nemesi jogairól önként lemondott magyar nemességnek, Pharao szó­zata a Széchényiek és Kossuthok eszméinek diadala: „Hiú törekvés, dőre nagyravágy ‘ Fülembe cseng még: milliók egy mialt, E millióknak kell érvényt szereznem Szabad államban — másutt nem lehet. Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészet csinál “ A megyegyülések termében szíttá magába azon eszméket, melyeket a «negyvenes évek magyar nemes­ségének képviselője: Pharao hir­det, a megyegyiiléseken tapasztalt visszaélések emléke a AAiltiades jelenetben elevendik fel. Mózesének Az Ember Tragé­diájába áthozott szereplő szemé­lyei tulajdonképen tüzes hangú szónokai a Bach-korszak elnyo­mott magyarjainak s hogy hang­juk, szónoklataik a pusztábakiáltó szó ürességével hatottak, annak a korszellem szolgál magyarázatául, az 50—60-as években elfojtott a magyar sóhajtás, a későbbi kor már a héber tragédiában s így Az Ember Tragédiájában sem voit rászorulva a költő ajkairól meg­lehetős burkolt, allegorikus for­mában elhangzott, kitartásra buz­dító szózatokra. szára. ára. 200 K.

Next

/
Thumbnails
Contents