Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)

1922-04-29 / 51. szám

2. oMfc? o Április 29. de zt célozza az üzemi bizottság ha­tározata, amikor a város vérkeringé­sének egy olyan fontos vivöeiét Ítéli talán laseu, de feltétlenül biztos ki­múlásra, mint az elektromos áram­szolgáltatás. Ma még csak korlátozza a városi életműködés e fontos funk­cionáriusának cselekvőképességét, de abból a szempontból, amelyből ma ezt teszi, holnap már az éietmüködési le­hetőségét is teljesen megvonhatja, ha úgy tetszik. És ez az ami nem tét zik; sem nekem, sem neked jámbor és dolgozó polgártársán«, aki fizeted az adót nyögöd a terheket és ha boldogabb éveidben bevezettetted lakatodba a villanyt, azért cselekedtad, hogy az világosítson is, tehát naiználjad es ha ese leg iparos vagy és ha műhelye­det villanyárammal hajott motorikus erőre rendezted be, azért cseleked- ted, hogy az működjék is, amikor szükség van rá, tehát használjad, — ugyebár ? fiz magától értetődő volna. Annál inkább nem magától értetődő, sőt semmiképen sem értetődő és semmi módon se ü érthető az üzemi bizottságnak az a szándéka, amellyel kiparancsolni igyekszik izzólámpádból a lángot, dinamódról a ha tóerőt. Nap pal munkád végzése közben nem hasz­nálhatod a gépiedet, amelyre pedig üzemedet és ezzel együtt egziszten­ciádat baxiroitad és este, ha kifárad­tál a munkában és szellemi üdülésre, vagy szórakozásra vágyói, nőm hív­hatod segítségül villany&mpád meg­szokott fényét, de még az utcára sétálni sem mehetsz biztonságosan, mert kedv­teléseidhez a villanygyár az üzemi tanács jóvoltából nem járulhat hozzá a feltétlenül szükséges világítás szol gáltatásával. Miért ? Erre a kérdésre is meg­kaphatod a feleletet jámbor és hiszé­keny polgártársam. Azért, mert az üzemi bizottság, úgyis, mint altruista intézmény, a szivén viseli az érdekei­det, meg a szomszédodét, meg vala­mennyiünkéi és mivel az anyagárak óriási emelkedése folytán az üzem mai mértékében csak drágább áram­szolgáltatási egységárak mellett lenne fenntartható, az üzemi tanács a zse­bed iránti jóindulatból inkább részle­ges áramsaünetelóst tervez, mintsem hogy az egységárak emelésével tár­cádat megterhelje. Az intenció szép és ner* es. Már most csak srra felelj kedves polgár­társam, mi érinti érdekeidet és zse­bedet súlyosabban: az-e, ha felemelt egységárakat fizetsz ugyan, de üze­medet fenntarthatod és este világít­hatsz ameddig jól esik, vagy pedig nem emelődnek az egy -égárak, ellen­ben nappal nem kapsz ipari célokra, este tizenegy órától pedig szintén nem kapsz világítási célokra áramot? Mondd meg őszintén, ha a két rossz között kell választani, melyiket vá- lalod inkább: üzemednek felemelt rezsi mellett való fönntartását, vagy annak teljes beszüntetését ? Melyik miatt kell becsuknod raüheiyedet és felál­doznod egzisztenciádat ? Mondd ezt meg és fejtsd is ki részletesen az üze ni bizottság szakférfiúi előtt, akik­nek álláspontja arra a néhai való öregurra emlékeztet, aki jó néhány évtizeddel ezelőtt, mikor a tanáéiban először felmerült az utcák világításá­nak terve, azzal érvelt ellene, hogy „minden tisateeeóges embernek es e nyo c órakor otthon a helye, ezeknek tehát nincs szükiégük utcai világí­tásra, az éjsza a kóborló betyárok­nak meg nem világítunk.“ Ez a derék őregur úgy látszik, soha sem hallott arról, hogy azok a bizonyos betyárok éppen a sötétség leple alatt hatolnak be a tisztességes emberek lakásába és követik el bűn­tetteiket. A maradi gondolkozás úgy látszik, még ma is — közel fél év­század után — kisért az újhelyi város­házán. Ezeket a kísérteties árnyakat az igazság messze világitó fényével kell elriasztani addig, amíg erre mód és lehetőség van. A sötétség karmai közt vergődő város nevében kiáltjuk az agonizáló költővel: Több világosságit! . . . k. b. A Sötétség Országa lesz Uj hely, — igy akarja az üzemi tanács! A nappali áram beszüntetéséi és a világítás korlátozását tervezik. — Visszadobták a vilianytelep költségvetését. A „Zdíapián“ sorozatos cikkekben fog­lalkozott az újhelyi vülanytslap jövőjének kérdésével és csak a legutóbbi siámuak- ban muíöttuuk rá arra, hogy a vi’lanygyár mai állapotúban nam soká lesz képes meg­felelni rendeltetésének, mert a fogyasztók egyre növekvő számát már ma is alig ké­pes állá.ni, hiszen ez űzöm elérkezett tel- jísiiőkópcasógének legv&^ső határéhoz és a munkateljesítmény fokozása eíak milliós befektötésssl érhető el. Minthogy a város mai helyeslőben ezokst a súlyos farkakét viselni nem kópas, legcélszerűbb lenne a Villamossági Tröszt kapóra jött ajánlati» fölhasználva, a vállalattal agy olyan szer­ződést kötni, amsly a város érdekeinek épségben tartása mellett lehetővé tenné azt, hogy a villanygyár a fokozott igényik­nek is meg tudjon felelni. Felhívtuk a fi­gyel m«t orra is, hogy ha sürgősen nem javul a villanygyár anyagi helyzete, nemcsak hogy az üzem fokozásáról ntm lehet szó, de számolni kell azzal is, hogy a villanygyár nem sokáig lesz képes még a mai. korlátozott üzemét sem fenn­tartani és igy az áramszolgáltatás za­vartalan lebonyolítását is komoly vesze­delem fenyegeti. Azt azonban, hogy ez a jóslatunk rö­videsen, pár n«p múlva bataljesedhet, mi magunk se gondol luk. A* üzemi bizottság legutóbbi ülésén lepergett események min­denben igazolták köveikszteíéseinkst év aggodalmainkat és aminek elkerülésére cikkeinkben a módok és eszközök megje­lölésével felhívtuk a közfigyelmet, sajnos, már ma bekövetkezett. Az üzemi bizottság határozata nyomán előállott az a helyzet, hogy a vülanygyár üzemét a mini­mumra redukálják és megszün­tetik úgy a nappali, mint az este tizenegy órán túli világítást. Hogy a nappali áramszolgáltut&s be­szüntetése ipari szempontból milyen súlyos csapást jcient a városra, azt nem is keli különösekben hangsúlyoznunk, azt sem keli kiemelnünk, hogy aa este tizenegy órakor sötétbe burkolózó város a közbia- tosság is a polgárok testi épsége szem­pontjából milyen döbbenetes kilátásokkal kecsegtet. Történtek pedig ezek a bölez és üdvös intézkedések takarékossági szem­pontból, sőt hallottunk olyan kijelentéseket is, amelyek azt állítják, hogy egyenesen a lakosság érdekeinek védelmére (?) mert osak ily módon érhető el, hogy a vlilsny- egységárak ne « mehessenek. Később msjd rátérünk arra is, mennyiben fedik esek az állítások a valóságot és az üzem reduká­lása mennyiben jelenti a lakosság érde­keinek védelmét. Mindenek előtt leszögezni kívánjuk, hogy lapunk publioitása soha ssmmiféls órágitási manővert nem pártolt, azt ftl nem karolta, sőt as ilyen törekvésekkel a város közönségének jól felfogott érdekében Min­denkor a legélesebben szembehelyezke­dett. Ezt szükségesnek tartjuk Itt előrebo­csátani, nwhogy alább kifejtendő néseUink félreértessanek. Mikor mai cikkünkben a villamossági egységárak pártolóiul ssegő- dünk, ugyanas a szempont veset minket, mint veseiett minden olyan e etben, ami­kor a drágítások ellen foglaltunk állást. Visszadobták a vlllanygyár költségvetését. Az üzemi bizo.tság legutóbbi ülésén tárgyalta a villamostelep költségvetését, a melynek fontosabb pontjai voltak az al­kalmazottak fizetésemelése, a megújítási alapra egy millió korona megszavazása és a villamossági egységáraknak négy és öt koronára való felemelése. Ai üzemi bizottság ezeket a javasla­todat elvetette és helyettük ellenjavasla- tokát proponált, amelyeknek eaemelőtt tar­tásával kellene megszerkeszteni as uj költ­ségvetést. A bizottság véleményéhez pont- ról-poutra megtesszük a magunk észrevé­arlsnya-üruház Sátoraljaújhely, FÓ-ulca 7. szám (a Mo*sn<h»szeborral szemben.) Férfi női- és gyermek-harisnyák minden színben nagy választékban. UH C$ női ÖiVsst fcÜiöIUg§2$S«:tJßk. Bubád! sa«k, női ssabókeüékek. , p. ^ cikkek

Next

/
Thumbnails
Contents