Zemplén, 1922. január-június (53. évfolyam, 1-77. szám)
1922-04-29 / 51. szám
2. oMfc? o Április 29. de zt célozza az üzemi bizottság határozata, amikor a város vérkeringésének egy olyan fontos vivöeiét Ítéli talán laseu, de feltétlenül biztos kimúlásra, mint az elektromos áramszolgáltatás. Ma még csak korlátozza a városi életműködés e fontos funkcionáriusának cselekvőképességét, de abból a szempontból, amelyből ma ezt teszi, holnap már az éietmüködési lehetőségét is teljesen megvonhatja, ha úgy tetszik. És ez az ami nem tét zik; sem nekem, sem neked jámbor és dolgozó polgártársán«, aki fizeted az adót nyögöd a terheket és ha boldogabb éveidben bevezettetted lakatodba a villanyt, azért cselekedtad, hogy az világosítson is, tehát naiználjad es ha ese leg iparos vagy és ha műhelyedet villanyárammal hajott motorikus erőre rendezted be, azért cseleked- ted, hogy az működjék is, amikor szükség van rá, tehát használjad, — ugyebár ? fiz magától értetődő volna. Annál inkább nem magától értetődő, sőt semmiképen sem értetődő és semmi módon se ü érthető az üzemi bizottságnak az a szándéka, amellyel kiparancsolni igyekszik izzólámpádból a lángot, dinamódról a ha tóerőt. Nap pal munkád végzése közben nem használhatod a gépiedet, amelyre pedig üzemedet és ezzel együtt egzisztenciádat baxiroitad és este, ha kifáradtál a munkában és szellemi üdülésre, vagy szórakozásra vágyói, nőm hívhatod segítségül villany&mpád megszokott fényét, de még az utcára sétálni sem mehetsz biztonságosan, mert kedvteléseidhez a villanygyár az üzemi tanács jóvoltából nem járulhat hozzá a feltétlenül szükséges világítás szol gáltatásával. Miért ? Erre a kérdésre is megkaphatod a feleletet jámbor és hiszékeny polgártársam. Azért, mert az üzemi bizottság, úgyis, mint altruista intézmény, a szivén viseli az érdekeidet, meg a szomszédodét, meg valamennyiünkéi és mivel az anyagárak óriási emelkedése folytán az üzem mai mértékében csak drágább áramszolgáltatási egységárak mellett lenne fenntartható, az üzemi tanács a zsebed iránti jóindulatból inkább részleges áramsaünetelóst tervez, mintsem hogy az egységárak emelésével tárcádat megterhelje. Az intenció szép és ner* es. Már most csak srra felelj kedves polgártársam, mi érinti érdekeidet és zsebedet súlyosabban: az-e, ha felemelt egységárakat fizetsz ugyan, de üzemedet fenntarthatod és este világíthatsz ameddig jól esik, vagy pedig nem emelődnek az egy -égárak, ellenben nappal nem kapsz ipari célokra, este tizenegy órától pedig szintén nem kapsz világítási célokra áramot? Mondd meg őszintén, ha a két rossz között kell választani, melyiket vá- lalod inkább: üzemednek felemelt rezsi mellett való fönntartását, vagy annak teljes beszüntetését ? Melyik miatt kell becsuknod raüheiyedet és feláldoznod egzisztenciádat ? Mondd ezt meg és fejtsd is ki részletesen az üze ni bizottság szakférfiúi előtt, akiknek álláspontja arra a néhai való öregurra emlékeztet, aki jó néhány évtizeddel ezelőtt, mikor a tanáéiban először felmerült az utcák világításának terve, azzal érvelt ellene, hogy „minden tisateeeóges embernek es e nyo c órakor otthon a helye, ezeknek tehát nincs szükiégük utcai világításra, az éjsza a kóborló betyároknak meg nem világítunk.“ Ez a derék őregur úgy látszik, soha sem hallott arról, hogy azok a bizonyos betyárok éppen a sötétség leple alatt hatolnak be a tisztességes emberek lakásába és követik el bűntetteiket. A maradi gondolkozás úgy látszik, még ma is — közel fél évszázad után — kisért az újhelyi városházán. Ezeket a kísérteties árnyakat az igazság messze világitó fényével kell elriasztani addig, amíg erre mód és lehetőség van. A sötétség karmai közt vergődő város nevében kiáltjuk az agonizáló költővel: Több világosságit! . . . k. b. A Sötétség Országa lesz Uj hely, — igy akarja az üzemi tanács! A nappali áram beszüntetéséi és a világítás korlátozását tervezik. — Visszadobták a vilianytelep költségvetését. A „Zdíapián“ sorozatos cikkekben foglalkozott az újhelyi vülanytslap jövőjének kérdésével és csak a legutóbbi siámuak- ban muíöttuuk rá arra, hogy a vi’lanygyár mai állapotúban nam soká lesz képes megfelelni rendeltetésének, mert a fogyasztók egyre növekvő számát már ma is alig képes állá.ni, hiszen ez űzöm elérkezett tel- jísiiőkópcasógének legv&^ső határéhoz és a munkateljesítmény fokozása eíak milliós befektötésssl érhető el. Minthogy a város mai helyeslőben ezokst a súlyos farkakét viselni nem kópas, legcélszerűbb lenne a Villamossági Tröszt kapóra jött ajánlati» fölhasználva, a vállalattal agy olyan szerződést kötni, amsly a város érdekeinek épségben tartása mellett lehetővé tenné azt, hogy a villanygyár a fokozott igényiknek is meg tudjon felelni. Felhívtuk a figyel m«t orra is, hogy ha sürgősen nem javul a villanygyár anyagi helyzete, nemcsak hogy az üzem fokozásáról ntm lehet szó, de számolni kell azzal is, hogy a villanygyár nem sokáig lesz képes még a mai. korlátozott üzemét sem fenntartani és igy az áramszolgáltatás zavartalan lebonyolítását is komoly veszedelem fenyegeti. Azt azonban, hogy ez a jóslatunk rövidesen, pár n«p múlva bataljesedhet, mi magunk se gondol luk. A* üzemi bizottság legutóbbi ülésén lepergett események mindenben igazolták köveikszteíéseinkst év aggodalmainkat és aminek elkerülésére cikkeinkben a módok és eszközök megjelölésével felhívtuk a közfigyelmet, sajnos, már ma bekövetkezett. Az üzemi bizottság határozata nyomán előállott az a helyzet, hogy a vülanygyár üzemét a minimumra redukálják és megszüntetik úgy a nappali, mint az este tizenegy órán túli világítást. Hogy a nappali áramszolgáltut&s beszüntetése ipari szempontból milyen súlyos csapást jcient a városra, azt nem is keli különösekben hangsúlyoznunk, azt sem keli kiemelnünk, hogy aa este tizenegy órakor sötétbe burkolózó város a közbia- tosság is a polgárok testi épsége szempontjából milyen döbbenetes kilátásokkal kecsegtet. Történtek pedig ezek a bölez és üdvös intézkedések takarékossági szempontból, sőt hallottunk olyan kijelentéseket is, amelyek azt állítják, hogy egyenesen a lakosság érdekeinek védelmére (?) mert osak ily módon érhető el, hogy a vlilsny- egységárak ne « mehessenek. Később msjd rátérünk arra is, mennyiben fedik esek az állítások a valóságot és az üzem redukálása mennyiben jelenti a lakosság érdekeinek védelmét. Mindenek előtt leszögezni kívánjuk, hogy lapunk publioitása soha ssmmiféls órágitási manővert nem pártolt, azt ftl nem karolta, sőt as ilyen törekvésekkel a város közönségének jól felfogott érdekében Mindenkor a legélesebben szembehelyezkedett. Ezt szükségesnek tartjuk Itt előrebocsátani, nwhogy alább kifejtendő néseUink félreértessanek. Mikor mai cikkünkben a villamossági egységárak pártolóiul ssegő- dünk, ugyanas a szempont veset minket, mint veseiett minden olyan e etben, amikor a drágítások ellen foglaltunk állást. Visszadobták a vlllanygyár költségvetését. Az üzemi bizo.tság legutóbbi ülésén tárgyalta a villamostelep költségvetését, a melynek fontosabb pontjai voltak az alkalmazottak fizetésemelése, a megújítási alapra egy millió korona megszavazása és a villamossági egységáraknak négy és öt koronára való felemelése. Ai üzemi bizottság ezeket a javaslatodat elvetette és helyettük ellenjavasla- tokát proponált, amelyeknek eaemelőtt tartásával kellene megszerkeszteni as uj költségvetést. A bizottság véleményéhez pont- ról-poutra megtesszük a magunk észrevéarlsnya-üruház Sátoraljaújhely, FÓ-ulca 7. szám (a Mo*sn<h»szeborral szemben.) Férfi női- és gyermek-harisnyák minden színben nagy választékban. UH C$ női ÖiVsst fcÜiöIUg§2$S«:tJßk. Bubád! sa«k, női ssabókeüékek. , p. ^ cikkek
