Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-08-27 / 68. szám

2. o’.cal. Z EMPLÉN. Augusztus 27. meddig alszik tehát a nemzeti munkapárt?! Hívja össze az el­nök a pártot, foglaljunk egysé­gesen állást, terjesszük ki moz­galmunkat pártunk keretein kí­vül is s meg vagyok győződve róla, hogy egységes állásfogla­lással szemben ki fog tűnni, hogy Búza Barna nemcsak testileg, de politikai erejében is kicsi. — aug. 27. Megalkotják az élelmiszertövényt. Á legutóbbi nagymérvű tífuszjárvány és az ennek kapcsán kiderült töme­ges élelmiszerhamisitás folytán elha­tározta a kormány, hogy sürgősen megalkotja a magyar élelmiszertör­vényt. Az eddigi 1895. évi 46-ik tör­vénycikk ugyanis csak a mezei ter­mények hamisítására vonatkozik, mig az uj törvény kiterjeszkedik a keres­kedelmi forgalomban szereplő minden élelmiszerre. A belügyminisztériumban nagyban folynak az előkészületi mun­kálatok és az őszszel be is fogják az uj javaslatot terjeszteni. A tervezet a spanyol élelmiszertörvény mintájára készül, minthogy ez állam élelmiszer- törvénye a legmodernebb és legalapo­sabb. A közönség örömmel fogja üd­vözölni ezt a törvényjavaslatot, amely talán megbénítja a méregkeverők át- kos manipulációt. Ünnepel a város. — Az ujjáépitett róm. kath. templom. — A felszentelés! ünnep. — A hit jegyében. — A restaurált római katholikus templom immár teljesen készen, kül­sejében és belsejében egyaránt meg- ujhodva vám a szeptember 8-ki föl- szentelést. Örömünnepe lészen ez a nap az újhelyi katholikusságnak, a hit és a vallásosság egyik hatalmas vára öntött uj köntöst és hirdeti fen­nen, diadalmas szóval az igét. Már 6—8 évvel ezelőtt pendítettük meg, hogy a templomot bővíteni kell, mert a hívők befogadására szűk s bár a kibővítés szükségessége át is ment a zsikáltak a döcögő teherkocsik s a kövezethez ütődő lópaták. Róbert megrázkódott. Az ember­tömegben megpillantotta az asszonyát. Gyors léptekkel sietett hazafelé. Ró­bert még föl sem eszmélhetett, mi­kor az asszony belépett a szobába. Az arca félelmet árult el; kérdőleg nézett a férfira. Aztán lágy, hízelgő hangján megszólalt: — Róbert kérem, ne haragudjon, hogy ilyen késő estig maradtam. Dél­után fájni kezdett a fogam s nem tudtam várni holnapig. Élmentem engedelme nélkül a fogorvoshoz, ahol Irmával, egy régi, leánykori barát­nőmmel találkoztam s annyit fecse­gett, hogy nem szabadulhattam tőle. Odasimult férjéhez, megcsókolta. Szemeivel még mindig kérdőleg né­zett Róbertre. — No, mondja, Róbert kérem, hogy nem haragszik, — mondta bé­kítő hangon. Róbenben az asszony hízelgő hangja s puha ajkának meleg csókja eloszlatta némileg a gyanúját. Vagy talán csak nem ért rá gondolkozni a felett, hegy az asszony hazudott-e, vagy igazat mondott s Így látszólag megbékült hangon felelt: — Ntm haragszom Ilona, de rossz néven veszem magától, hogy Judtomon kívül ilyen késő estig el­köztudatba, esztendők kellettek hozzá, hogy a sok szó és a sok lelkes ter- vezgetés komoly elhatározássá izmo sodjék. És kellett hozzá az a rajongó lelkesedés és a buzgó, áldozatkész eltökéltség, melylyel Bessenyei Ist­ván apátplébános karolta fel és jut­tatta tető alá a templom rekonstruá­lásának ötletét. Hatalmasan s a méreteiben im­pozánssá növekedve tör az ég felé az uj templom. Csupa egyszerűen meg­stilizált, művészi vonal a külsejében, minden cifra cikornyát elmellőz az ornamentikája és a nagy, monumen­tális műalkotások erejével hat. Belül meg csupa nagyszerű ragyogás, csupa szín és eleven erő, ami mind oda­férkőzik az áhítatunkhoz és szárnyat ad az érzéseknek. Amit a modern templomberendezési művészet csak produkálni tud és ameddig a technika elér, mindannak gazdag, pompázatos tárháza az uj templom, mely művészi oltárképeivel, hatalmas freskóival, szí­nes s művészien megstilizált ablak­jaival már látásra is tisztult impresz- sziókat szűr át a lelkekbe. A tem­plom villanynyal van világítva és befogadó képessége messze évtizedek eredményeivel vet számot. Az újhelyi róm. kath. egyház immár kilencezer hivő lelket számol s méltó mindenben a hitközséghez az újonnan rekonstru­ált templom, mely ma egyik legha­talmasabb és legimpozánsabb köz­épülete Ujhelynek. Az előkészületek. A társadalom áldozatkészségéből bővült újjá és hatalmassá a róm. kath. templom. Vallásfelekezeti különbség nélkül folyt a gyűjtés és a jótékony adakozók sorában előljárt özv. gróf Wallis Gyuláné kegyurnő 56,500 koro­nával, a vallásalapitvány a kassai me­gyéspüspök közbenjárására 20 ezer ko­ronával, Bessenyei István apátplebános egy évi jövedelmével és Láczay Elek- né 6000 koronával. A Borsi és Hosz- szuláz községbeli hívők 1000—1000 koronát adtak, mig Amerikái ól 500 korona érkezett. — Az adományok a későbbiek folyamán lesznek nyug­tázva. Az építkezés 1909. márc. 15 én vette kezdetét és azóta szakadatlanul folyt mindmostanáig. Az építkezési bizottság elnöke dr. Hornyay Béla, tagjai Bessenyei István, Matolai Etele, Ambrózy Nándor, Kincsessy Péter, dr. Ambrózy Ágoston, Vadászy An­tal, Rimár József, Kovalcsik János, marad hazulról. Az asszony beismerőleg hallga­tott. Levetette a kalapját, átöltözött s a cseléddel vacsorához téríttetett. Megvacsoráztak. Elbeszélgettek min­dennapi dolgokról. Az asszony mintha jobb kedvében lett volna, sokat be­szélt, fecsegett, a férfi inkább a szo­kottnál többet hallgatott. Róbertre kínos éjszaka követke­zett. Nem aludt, ébren fekve töltötte az éjjelt. A halványan pislogó mécs megvilágította a mellette fekvő, alvó asszonyt. Mereven nézte. Szerette volna csúnyának, undorítónak látni a feleségét s épen azon az éjjelen tetszett neki a legjobban. Mosolygó arca nyugodtan feküdt a fehér hab­fodros párnákon s a melléről lecsú­szott inge alól rózsaszínű bőre olyan ellenállhatatlanul kívánatos volt. Men­tői tovább nézte, annál szebbnek, gyönyörűbbnek tetszett s mentői job­ban tetszett neki, annál jobban meg­érlelődött benne az a gondolat, hogy a felesége megcsalta. Most már el­törpült benne a büszke Don Juan s csak a hűségért könyörgő férj vergő­dött. A sors iróniáját látta abban, hogy a nőhóditót, amikor lemond a kalandokról s csak egy asszonyt akar boldoggá tenni, akkor az az asszony megcsalja. Meg volt róla győződve, hogy nálánál erőteljesebb, szebb férfi Zombory János, Jelenek Adám, akik mindannyian fokozott buzgósággal tettek Kérészy Gyula főmérnök ve­zetése mellett eleget az építkezési bizottság vállaira rótt teendőknek. A tervek elkészítéséhez Ziegler Győző műegyetemi tanár kezdett hozzá, a nagy munkát azonban nem fejezhette be, a halál gátolta meg abban. Az örökét Dvorak Ede vette át, el is készítette a terveket, amelyek alapján az építkezési munkálatokat sikeresen s hozzáértő avatottsággal Bényey István építész vitte keresztül. — Az eddigi költségek 160 ezer koronára rúgnak és mert ezt az összeget a gyűj­tések eredményei nem fedezik, újab­ban való gyűjtésekre lesz még szükség. A felszentelési ünnepség szept. 8 án fog lezajlani és a nagy aktus alkalmából a felszentelést Fischer- Colbrie Ágost püspök végzi nagy papi segédlettel. A felszentelési ün­nepség előkészítésére Bessenyey Ist­ván elnöklete alatt egy szükebb bi­zottság küldetett ki, mely a maga teendőivel már elkészült és az ünnep­ség programmját a következőkben állapította meg: Szeptember 7-én délután 2 óra­kor érkezik a megyéspüspök, kit Ambrózy Nándornak, mint a kegy- úrnő képviselőjének vezetése mellett a vasúti állomáson küldöttség fogad. A vármegye és a város küldöttei s a megjelent vendégek innen magán­fogaton vonulnak be a városba, a templom előtt az egyháztanács élén dr. Hornyay Béla, az építkezési bi­zottság elnöke fogadja a püspököt s bemutatja a templomot. Majd a hit­élet terén való főpapi ténykedéseinek áldoz egy pár órát a püspök és meg­látogatja a Carolineum leánynöveldét. Este 8 órakor a hitközség a gyári és a róm. kath. dalárdák közreműködé­sével hangversenyt rendez s úgy mutatja be hódolatát a püspöknek. A menet a katholikus kör házából indul el, a plébánia előtt ad szere- Dádot s onnan vonul vissza a kör helyiségeibe. A felszentelés. Szeptember 8-án reggel 7 órakor a harangok zúgása jelzi a felszentelés megkezdését. A papi körmenet a fel­szentelő püspök vezetésével bűnbá­nati zsoltárokat énekelve háromszor körüljárja a templomot, majd bevo­nul a templomba, melynek ajtai az egész felszentelési aktus alatt zárva maradnak. A felszentelés során egye­hóditotta el az asszonyát, csak azt nem tudja, hogy ki lehet az. A ta­lálgató gondolatai a fogorvos rende­lőjébe vezették. Az asszony a fogor­vosról elragadtatással beszélt s azt az embert nálánál is különösebb nő- hóditónak tartották. Később már nem is gondolt másra, biztosra vette, hogy a felesége a fogorvos szeretője lett. Ezen az éjjelen elhatározta magában, hogy figyelni fogja a feleségét s meg­győződik a valóságról. A felesége a beleegyezésével fel­készült a fogorvoshoz. Róbert óvato­san kikérdezte az asszonyt, hogy hány órakor megy fel az orvos ren­delőjébe s ő a felesége által megha­tározott időnél jóval hamarabb ott volt már a fogorvos előszobájában s az egyik ablakmélyedésben várta a történendőket. Az előszoba megtelt páciensekkel, akikkel Róbert nem so­kat törődött, csak az orvos arcát figyelte, mikor megnyílt a rendelő ajtaja s izmos alakja látható volt. Szép férfinek találta, de nem érezte magát nálánál kisebbnek. Mégis fél­tékeny volt rá. Mikor újból kinyílt az ajtó s az orvos újabb pácienst szólított be, keserű érzés fogta el s szerette volna azt az embert meg­ragadni s széles, nagy kezével addig szorítani a torkát, mig megfullad. Becsapódott az ajtó, az orvos dűl az egyháztanács tagjai és azon hölgyek lehetnek jelen a templomban, kik nemes fáradtsággal eszközölték a gyűjtést s kiket ugyanezért a plébániai hivatal belépőjegygyel tisztelt meg. Fél 11 órakor a felszentelési szertar­tás véget ér, a várakozó érdeklődők közül 2—3 ezer bebocsájtatást nyer a templomba, hogy a felszentelő püs­pök első prédikációját meghallgassák és a fényes püspöki szentmisében, mely a róm. kath. énekkar és mű­kedvelő helybeli hölgyek részvételé­vel folyik majd le, résztvehessenek. Tájékozássul értesítjük a közönséget, hogy a városi közönség a plébániával szemben lévő főkapun nyer bebocsáj- tatást, a vidékről ide zarándokolt hí­vek számára pedig a torony alatti főkapu lesz megnyitva. Ha az egybe­gyűlteknek egy részét nem volna ké­pes befogadni a templom, közvetle­nül a püspöki mise után részükre egy másik ünnepi szentmise tartatik. Ez alatt a püspök visszavonul a plé­bániára, ott Matolai Etele világi elnök vezetésével az egyháztanács tisztel­gését s az ebből az alkalomból jelent­kező tisztelgőket fogadja. Délután 1 órakor a püspök tiszteletére a vár- megyeházán 160 teritékü bankettet ad a hitközség, a meghívók már széj­jel is küldettek. A hivatalos szónok­latok sorát a püspök nyitja meg, majd a plébános, a kegyurnő képvi­selője, az egyháztanács világi elnöke, a főesperes és az építkezési bizottság elnöke adnak hálájuknak kifejezést. Szükebbkörü estebédet a kegyurnő: gróf Wallisz Gyuláné képviseletében Ambrózy Nándor ad. S este 8 órakor a felszentelési ünnepségen résztvelt egyházi férfiak kikisérik a püspököt a nagy állomásra, ahonnan a fél 9 órai vonattal visszautazik a püspöki székhelyre. A rekonstruált és ájtatos ünnep­ségek keretein belül felszentelt tem­plom szeptember 8-tól kezdődően a hívek rendelkezésére áll. A felszen­telési ünnepségen a rendet a rendőr­ségen kívül, a katholikus kör tagjai­ból alakított polgárőrség fogja ellátni és hisszük, hogy felekezeti különb­ség nélkül maga a város közönsége is iparkodik majd minden erejével az ünnepség fényét emelni. A szept. 8-iki ünnep a hit, az emberszeretet s a testvéri megértés ünnepe lészen és fennen szárnyaló szóval hirdeti majd a lélek erejét. alakja eltűnt s Róbert lecsendesült. Visszafojtotta a lélekzetét s mélyeb­ben behúzódott a függöny mögé: a feleségo jött. Még ilyen csinosnak sohasem látta. A legszebb ruhája volt rajta. Belépett az előszobába s köszönt. Egy sovány, beteges külsejű emberke sietett elébe. Sápadt arcával rávigyorgott s megszorította a kezét. Az asszony boldogan mosolyogva fo­gadta a köszönést s magához szorí­totta annak a szánalmas emberkének a csontos ujjait. Aztán percekig mé­lyen egymás szemeibe néztek. Az asszony s a sápadt emberke egymás mellé ültek, közel az ablak­hoz. Halkan beszélgettek, Róbert mégis megérthette a szavaikat. — Nem haragudott a férje? — kérdezte a férfi. — Haragudott, de kibékítettem, — felelte az asszony. — Azt mond­tam neki, hogy egy barátnőmmel ta­lálkoztam, akivel elfecsegtem. — Nem gyanakodott? — Nem hiszem. De különösen arra még sem gondolhatott, hogy egy férfi lakásán voltam. — Ugy-e, ma is eljön? — Ma is. Mindig . . . Róbert erősen megmarkolta az ablakpárkányt. Félt, hogy hatalmas teste végigvágódik a parketten. MEGNYÍLT! Sátoraljaújhely látványossága! „ELITE“ fényképészeti és festészeti műinfézet Olcsó órák! Művészi kivitel! Sátoraljaújhely, Petőji-utcza 14. sz. (Saját ház.) Minden nap nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents