Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-08-27 / 68. szám

Sátoraljaujliely, 19ÍQ. Augusztas 27. 68. (4979.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen heteukint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérhen minden garmond sor 40 fill. ^ i. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona.- Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hír detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Ne tovább. Irta: Dr. Grosz Dezső. — aug. 27. Az egész országban lecsilla­podtak a választási harc szenve­délyei, mindenütt belátták, hogy a változott politikai viszonyok a normális állapotok megteremté­sének helyes eszközei voltak. Ma­guk az ellenzéki képviselők or­szággyűlési beszédjeikben hízelgő szavakban ismerték el a jelen­legi kormány minden egyes tag­jának rátermettségét, intenció­juknak hazafias tisztaságát. Min­denki s mindenütt megelégedés­sel látja az állami gépezet za­vartalan működését, a társadalmi rend és béke helyreállítását. Min­denütt helyreállott a rend és nyugalom, ugyannyira, hogy az előző országgyűlés kibukott nagy­hangú, de üres képviselői is beletörődtek abba, hogy nem boldogíthatják többé Magyaror­szág törvényhozását. Csak nálunk viharzik még mindig a régi politikai rendszer országosan elbukott módszere, csak nálunk nem hal ki a vá­lasztási harcban felszított társa­dalmi gyűlölködés, csak Búza Barna nem tud beletörődni abba, hogy ő nem képviselő többé. A helyett, hogy magába szállana s csendesen elmélkednék az idők változásán, mely a megvalósit- hatlannak bizonyult nemzeti vá­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az asszony szeret. Irta Schulik Kálmán. Róbertnek napok óta nem voltak nyugodt percei. Valami szokatlan ér­zés vett rajta erőt. Mikor magára maradt az irodában, hatalmas, erős testét, mint egy élettelen tárgyat a karosszékbe dobta, széles, egyenes homlokát a tenyerébe hajtotta és mé­lyen elgondolkozott. Szerette volna tudni, hogy mi bolygatta meg har- mónikus lelkivilágát. Hogy körülötte valaminek történnie kellett, azt tudta : testének minden porcikájában azt a fájdalmas zsibbadást érezte, amely a lelki szenvedés refleksze szokott lenni. Gondolkozás közben föltette magának az összes lehetőségeket s ilyenkor úgy találta, hogy tulajdonképen meg­szokott életrendjében semmi változás sem állott be. Az anyagi helyzete már évek óta megállapodott. Nem bővelkedett a pénzben, de a keresete arányban volt a kiadásaival. A csa­ládi életében sem talált jelentékeny eltéréseket. Az asszony az összes kel­lemes és kellemetlen tulajdonságai­val együtt a régi. Megcsókolja, mi gyak szabaddá bocsájtott szellő­jének szárnyán váratlanul és meglepetésszerűen felszínre emelt porszemeket, a Nagy Gyurkákat, Hoffman Ottókat, Hajdú Frigye­seket, Búza Barnákat a fórumról a megérdemelt megsemmisülésbe temette: bukása feletti elkesere­désében ébren tartja és tovább szítja a különböző politikai né- zetüek közötti gyűlölködést, aka­dályozza a békés közéleti műkö­dést és az annak nyomán fakadó, gyümölcsöző gazdasági tevékeny­séget. Abban az elkeseredett szél­malom harcban, melyet hol a purificator, hol a hazaffy vége­zetében megjelenve válogatás nélküli, kíméletlen fegyverekkel küzd végig s személyes és közéleti tisztességében megtámad minden­kit, aki az ő képzelt nagyságá­nak szappanbuborékát szerteosz­latni segédkezett. A megrágal- mazás, kigúnyolás, lekicsinylés és meggyanusitás kirlapi eszkö­zeivel felszínen tartja személye iránti érdeklődését a botrány­éheseknek, kárörvendőknek, más­részről megfélemlíti azokat, kik az ily — bárha még oly alapta­lan — meghurcolásnak nevüket oda adni félnek s megutáltatja a közéleti szereplést mindazok­kal, kik tehetségükkel a hazáért, a közért s nem a hazából és a közből akarnak élni. A szenzációt hajkászó újság­kor elmegy hazulról s csókkal fo­gadja, mikor visszatér. Szorgalmasan végzi a házkörüli dolgokat s aztán néha-néha, mint minden asszony, elé­gedetlenkedik, ha arra, szerinte, oka van. Hiába gondolkozott órahosszákig. A kérdésre nem kapott önmagától olyan feleletet, amelyet elfogadhatott volna lelki felforgatásának okául. Nem tehetett mást, minthogy abba hagyta a kutatást, melyet aztán más­nap újra kezdett. így folyt ez napo­kon keresztül, mig egy délután a szokott időnél korábban ment haza az irodából s nem találta a feleségét. Róbert ebben a pillanatban úgy érezte magát, mint a sötétségben botorkáló ember, ha világosságra akad. Mintha minden kérdésére, amelyekkel napo­kon keresztül gyötörte magát, egy­szerre feleletet kapott volna. A fele­sége nyolc évi házasságuk alatt egyet­len egyszer sem távozott el hazulról anélkül, hogy előzetesen be ne jelen­tette volna neki. Aznap pedig egy szóval sem említette, hogy elmegy hazulról. Most már nem volt érthe­tetlen előtte a nyugtalansága: előér- zete bejelentette a közelgő veszedel­met. Butának tartotta magát, hogy nem gondolt arra, hogy a felesége megcsalja. Áz igaz, hogy erre a leg­iró lelkiismeretlen könnyelműsé­gével dobja oda a nagyközönség prédájává a magánbecsületet, ha érdeke úgy kivánja, hogy az iparosok voksait és pártfogásait m gának megszerezze, vagy meg­tartsa : okirathamisitással, kuko­rica panamával gyanusit máso­kat, a tényállásnak jobb tudo­mása ellenére elferdített közlé­sével, hogy bukásának vélt oko­zóin bosszút álljon, hogy fel­támadásának képzelt akadályait lehetetlenné tegye. — Nem azért emelünk kifogást a Búza Barna által folytatott hajsza és annak brutális módja ellen, mintha a megtámadottak védelmére akar­nánk kelni. A megtámadottakat ismerjük olyan legényeknek, hogy elbánnak Búza Barnával — per­sze anélkül, hogy őt újból a sajtószabadság mártiromságának dicsőségébe kergessék — s tisz­tázni fogják magukat az alap­talan s rosszindulatú vádak alól. Ha nem sikerülne ez nekik, el fognak tűnni a közéleti szerep­lés vezérrudjától. Nem személyekről van itt szó, hanem arról, hogy végre gátat kell vetni annak, hogy egyetlen ember, kit ma már el­vek, közérdek helyett kizárólag a személyes bosszú vezet, ne dönthesse anarchiába ennek a különben is szerencsétlen város­nak anyagi s erkölcsi érdekeit, ne forgathassa fel személye ér­kevésbbé gondolhatott. Ő, az ideális férfi típus, aki erős, hibátlan testén kívül finom lelki tulajdonságokkal is meg volt áldva, hogyan is gondolha­tott volna arra, hogy a feleség meg-' csalja. Mig legényember volt, lépten- nyomon sikerei voltak a nők körül. Don Jüannak tartották, akinek sze­relmére minden nő büszke lehet. És tagadhatatlan, sok nő büszke is volt. Mint nős embernek is számtalanszor alkalma kínálkozott kalandokra, de nem vette figyelembe a reá vágya­kozó asszonyokat, mert szerette s tisztelte a feleségét, aki macskahü- séggel ragaszkodott hozzá. Talán ép a ragaszkodásával tudta eltéríteni a kalandoktól, mert az asszony iránti szerelme még eltűrt volna maga mel­lett egy-egy rövidebb lejáratú szerel­met. De a nagyrabecsülése, amelyben az asszonyt részesítette, a legpéldá- sabb férjek közé sorozta az egykori nőhóditót. Hogyan gondolhatott hát arra, hogy a felesége megcsalja, mi­kor arról volt meggyőződve, hogy a felesége a legboldogabb asszonynak érzi magát, mert őt, annyi szép asz- szonynak egykori szeretőjét, egyedül bírhatja. S ha mélyebben belemerült a gondolkozásba, egy-egy pillanatra ké- télyei támadták. S ilyenkor restelte vényesülése érdekében a társa­dalmi harmóniát, ne tehesse el­lenséggé a kölcsönös gyűlölkö­désre különben okot nem szol­gáltató polgárokat, ne fullasszon városházán, megyeházán és min­denütt minden törekvést, minden okos, hasznos igyekezetei a poli­tika fertőjébe. Gátat kell végre vetni annak, hogy egy nagy megye, de különösen az újhelyi választókerületet minden egyes polgára a szerint minősítessék becsületesnek, vagy gazember­nek, amint Búza Barna karierje alá szárnyakat rak, avagy pedig nélküle és ellene óhajtja Magyar- ország fejlődését, előrehaladását csekély vagy nagy tehetséggel előmozdítani. Ennek pedig csak egy módja van ! Nemcsak a kormánypárthoz tartozóknak, de minden jóizlésü embernek, aki a pártsajtónak és Búza Barnának bohóckodásaitól, személyes motívumokra épitett botrányhajhászásától megundoro­dott, mindenkinek, aki komoly, eredményes, szorgalmas munka után vágyik, amelyből a közre s egyénre áldás, jólét háramol­hat, szervezkedni kell s paran­csoló „megállját kell oda kiál­tani. A dolgozó, a törekvő pol­gárság tiltó parancsa van hivatva sötét odúiba visszaszorítani Búza Barna bosszútól lihegő indulatait. A vezérek legyalázásából szégyen háramlik a pártra is. Miért és magát, hogy a feleségét meggyanú­sítja, mikor arra egyéb oka nem volt, minthogy nyolc év alatt egyszer elő­zetes bejelentés nélkül mert elmenni hazulról. Úgy érezte, hogy emberte­len cselekedet egy asszonyt bizonyí­tékok hiányában vádolni s neki, az egykori Don Jüannak, kicsinyes férfi­önzésnek tetszett, hogy rettegjen fe­leségének hűtlenségétől. Újabb dilemma előtt állott. Két ember küzdött benne. A nőhóditó, a kinek büszkesége nem engedi ismerni a féltékenységet s a férj, aki bosszú­álló him oroszlánként félti a nőstényét. Amig a lelki tusáit vívta, a szoba bútordarabjainak szilhuetjei az alko­nyati sötétségbe olvadtak. A kontú­rok egyre bizonytalanabb formákat rajzoltak Róbert vibráló szemei előtt. Aztán nem látott mást maga körül, csak egy fekete ködtengert, amelyen az utcán kigyuló gázlámpák fáradt sugarai feküdtek végig. Felgyújtotta a villanyt, az ablakhoz vánszorgott. Szempillái megmerevedtek ; az utcára nézett: a járó-kelőkről nem vette le tekintetét. Rohanó munkásembereb, unottan sétáló asszonyok s férfiak végnélküli tarka képe vonult el szemei előtt. Ehhez a látványhoz ritmikusan mu­Az iskolai idény kezdetén a t. szülők figyelmébe ajánljuk kitűnő szabású tiszta gyapjú kelmékből készült PIU- és GYERMEK­RUHÁINKAT a legolcsóbb szabott árak mellett. SZÁNTÓ M.ÓR ÉS TsA Sátoraljoujhely, Széchényi-tér és Korona-utca sarkán Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents