Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-08-06 / 63. szám

Sátoraljaújhely, 19Í0. Augusztas 6. 63. (4974.) Negyvenegyedik évfolyam. _UkAAAAAAA^ Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adónk vissza. Njiltíérben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó otán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetűkkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán S fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A szünet kezdetével. aug. 6. Kedden volt a nyári szünet előtt utolsó érdemleges ülése a képviselőháznak, miután a mai ülés csak formális volt és arra való, hogy a képviselőház a fő­rendiház izenetét átvegye. Vége van az első tanácsko­zási időszaknak, amelynek az volt a rendeltetése, hogy az ál­lamháztartás rendjének és a ren­des katonai szükségleteknek biz­tosításáról gondoskodjék. Rövid öt hét alatt a parlament eleget tett ennek s ezenfelül rendezte a Romániával való kereskedelmi viszonyunkat s néhány kisebb, sürgős törvényjavaslatot is meg­szavazott. Ez a rövid idő és a legsür­gősebb teendők sietős elintézése nem alkalmas arra, hogy a par­lament színvonala, akcióképes­sége, hivatásának igazi betöltése felől véleményt alkossunk. Ezt igazában a jövő mutatja meg. Mindazonáltal tapasztalható, hogy a közvélemény már eddig is iga­zolva látja a nemzet Ítéletét, a melylyel a legutóbbi választáso­kon az ország sorsának intézését, vezetését a nemzeti munkapárt kezeibe adta. Megállapíthatta an­nak jelét, hogy a magyar politi­kában felülkerekedett a rendre való törekvés, diadalmaskodtak a jobbérzések és vége, talán mindörökre, a cél- és oknélküli zavargásoknak. Az ország ügyei minden irányból a rendes me­derbe kerülnek majd. Nincs vég­zetesebb mulasztás, mint amely egy egész nemzet gazdasági és társadalmi életének kárára tör­ténik. A munka parlamentjének legnagyobb érdeme, hogy felis­merte a politikai, illetve törvény­hozási restanciák veszedelmét és elsősorban azokon igyekezett se­gíteni. Ennek a törekvésnek a jogos voltát még az ellenzék is elismerte, mert leküzdötte a párt­szenvedélyt és talán a felirati vitától eltekintve, nem gördített komoly akadályt a gyors munka elé. Ezt feltétlenül, minden te­kintetet félreértve, el kell is­merni az ellenzékről, különösen pedig a leghiggadtabban visel­kedő Kossuth-pártról. Azonban az ellenzék magatartásának van­nak olyan szimptomái is, amik kizárólag a közvélemény hangu­latából következnek. A választá­sokon szenvedett súlyos vereség arra tanította meg az ellenzéket, hogy le kell térnie a mindig akadékoskodó politika ország­rontó útjáról, le kell mondania anarchisztikus módszereiről, mert csak igy lehet elég erkölcsi és szellemi ereje, csak igy lehet komoly, igazán számbavehető tényezője a közéletnek. Pszi­chológiai tünet, hogy a nemzeti munkapárt túlsúlya elhallgat­tatta a leglármásabb, legvére­sebb szájú obstrukciós vitézeket is. Ha tovább kutatjuk az első tanácskozási idő momentumait, még egy fontos körülményre, illetve mozzanatra bukkanunk. Azok a törvényjavaslatok, ami­ket a képviselőház elfogadott, a felirat kivételével, tulajdonképen nem is a jelenlegi kormány al­kotásai voltak. Programm meg­valósítás volt, illetve a programm egyrészének megvalósítása a má­sok eszközeivel, amikkel amazok nem tudták, vagy nem akarták az ország javát előmozdítani. A közélet rendje most teljesen helyreállt. Szabad a fejlődés útja, el vannak takarítva arról azok a romok, amiket a koalíciós gazdálkodás rajtahagyott és most már úgyszólván csak nehány erőteljes lépést kell tennie Ma­gyarországnak, hogy elérje a kulturális és gazdasági haladás eddig elzárt, gyümölcsökkel, jó­léttel megáldott paradicsomát. Mivel pedig a kormány a régi mulasztásokat pótolta, a régi bű­nökből származott betegségeket kigyógyitotta, igazán ezek miatt nem érhette gáncs a kisebbség oldaláról. Az ellenzékben ezúttal élt a felelősség érzete. Azokat a tör­vényjavaslatokat, amiket nagy­részt a maga emberei dolgoztak ki, el nem vethette, máglyára nem kívánhatta. Ennek a máso­dik lélektani mozzanatnak is kö­szönhetjük, hogy az uj parlament pótló munkája gyors volt. Szétoszlanak az uj parlament tagjai a pihenésre. Nem akarjuk azt állítani, hogy nagyon kime­rültek, de kétségtelenül dolgoz­tak. Éz ezt régen lehetett meg­állapítani a magyar politikusok­ról. Hogy aktuális hasonlatot mondjunk: az uj képviselöház rendbehozta az ország kertjének gyümölcsfáit. Gondoskodott ar­ról, hogy a hernyók többé be ne lephessék, rodthadttá ne rági- csálhassák azokat. Majd jön az ősz, amikor a munkáshad ismét elfoglalja helyét és friss erővel, istenes bizalommal lát hozzá az érő gyümölcsök learatásához és ápolásához. Nyári szenzációk. A főispánválságról szálló, szállongó hirek cáfolatául. Egy idő óta gyanús buzgósággal fodrozzák végig a politikai vizeket a tisza-virág életű nyári szenzációk. Nap-nap után fölzug a hir és lármá­san, büszke hányavetiséggel dobja oda a nyilvánosság elé egyik-másik hír­forrás azokat az értesüléseket, amik csak az érdeklődés felkeltésére utaz­nak és mit sem törődnek azzal, hogy egy-két nap s azután rágázolnak az események azokra a fülüknél előci- bált nyári szenzációkra. Az üzlet nem respektál magasabb szempontokat és egyik-másik újság szívesen játsza el a megbízhatóságát azért, hogy egy-két napra minden érdeklődést lefoghas­son a maga híradásainak. S ezzel a buzgósággal szemben mi már igazán unjuk azt a szarepet, hogy folyton- folyvást cáfolgassuk a laptársaink szenzációs híradásait. A főispán ellen egy harevonalba szegődött két helybeli újság: a Felső­magyarországi Hírlap és a Zempléni Újság hetek óta Írja, hogy a kormány Meczner Gyulát elejtette és már a közeli napokban uj ember kerül Zem- plénvármegye főispáni székébe. Befe­jezett tényként emlegették ezt a hirt és már nevet is előráncigáltak, olyan biztosra vették és olyan határozott hangon Írták meg a dolgot. — Gróf Széchényi Ernőt tették meg főispán­nak és mikor papírra tették a hirt, egyáltalán nem skrupulizáltak azon, hogy gróf Széchényi az, aki mit sem tud a dologról, vele ebben az irány­ban nem tárgyaltak és akinek, ha egy szó is igaz volna a dologból, hát valamit csak kellene tudnia róla. S gróf Széchényi a leghatározottabban jelentette ki előttünk, hogy senkivel sem tárgyalt s legjobb tudomása sze­rint illetékes helyen szó sem esett az ő állítólagos főispánságáról. De szó sem eshetett, mert a bel­ügyminiszter egyáltalán nem éhezett rá — akárhogy noszogatják is a jól ismert oldalakról — a főispán fejére. S nagyobb bizonyság kedvéért a kor­mány félhivatalosa, a mindig illeté­kes helyről és jól értesült Budapesti Tudósitó jelentette e napokban a kö­vetkezőket : Azok a hirek, amelyek szerint Meczner Gyula, Zemplénvárme- gye főispánja beadja lemondá­sát, nem egyebek koholmányok­nál. — Meczner Gyula főispán ugyanis a kormány teljes bizal­mának birtokában továbbra is megmarad méltóságában. A miniszterelnök nem ül fel a gyanús lármának és nem veszi kész­pénznek a dr. Búza Barna vádjait, ha mindjárt Lovászy Márton is mondja el azokat a parlamentben és nem hajt térdet és fejet a dr. Holló Andor érvei előtt, amikor nem többet s nem kevesebbet akar a főispántól, mint­hogy mondjon le. Jól ismeri s becsü­letesen értékeli a kormány a Mecz­ner Gyula munkásságát, de értékén taksálja azokat a vádakat is, amikkel a függetlenségi parittyások Meczner Gyula ellen akarják hangolni az ille­tékes körök indulatait. S amikor ilyen formán áll a dolog, nem csoda, hogy a Budapesti Tudósitó a fent citált és nem valami másfajta közléssel állt elő. Egy kir. tanácsosság s dr. Rosenthal Sándor levele. Á szenzációk hajhászásában azon­ban nem érték be ezzel a szóbanforgó újságok. Színes meséket mondottak ar­ról, hogy milyen bőséggel hull majd reánk az ordó és néven nevezték az újhelyi közélet egy sereg vezetőembe­rét, akiknek rövidesen magas kitün­tetésekkel kedveskedik a kormány, kel a nyári szenzációkkal kapcsolat­ban kaptuk a következő levelet: Nagyságos Búza Barna urnák a Felsőmagyarországi Hírlap szerkesztőjének Sátoralj auj helyben. A Felsőmagyarországi Hírlap­nak múlt heti száma engem „fő­kortesnek“ léptetett elő s egyúttal egy nagy kitüntetést helyezett ré­szemre kilátásba. Úgy az előléptetésnek, mint a kitüntetésnek igen örvendtem, mind­kettőre büszke lehetnék, mert végre is van annyi jogom önzetlen hat­vanhetes meggyőződésemet érvé­nyesíthetni, mint t. szerkesztő ur­nák függetlenségi ambíciójáért har­colni 1 De gondolkodni kezdtem, hol az ördögben is szereztem én azokat az érdemeket oly nagy kitüntetésre V Miután megszokott szerénysé­gem mellett ez irányban kételyeim támadtak, elővettem a Felsőmagyar­országi Hírlapnak a választások idejében megjelent számait, gon­dolva, hogy ezekben működésem s érdemeim bizonyára méltatva lesz­nek. Sajnálatomra csalatkoztam I Önök oly rossz akarattal voltak velem szemben, hogy még a leg­ártatlanabb ezüst kanál-lopással sem gyanúsítottak meg. Ily körülmények között azt hi­szem, hogy az egész kitüntetési dolog nem más, mint egyetlen élő- lapunknak : a Felsőmagyarországi Hírlapnak egy újabb tréfája s tisz­tában vagyok azzal, hogy nekem a jelzett kitüntetésre s a kir. taná­csosságra legalább is oly sokáig kell várnom, mint a t. szerkesztő urnák az újhelyi mandátumra I Különben Isten és béke velünk igaz tisztelője: Dr. Rosenthal Sándor. 3 ez a jókedvű irás értékén tak­sálja azt a pártpolitikai szolgálatokba sorakoztatott buzgóságot, mely igy, álmos és lomha nyár idején szenzá­ciókkal akarja megtépázni az idege­ket. A legszimplább újságírói manő­verrel állunk szemben : az események kevés érdekes hirt termelnek, hát szopnak jeles laptársaink érdekes hirt az ujjaikból. S azzal nem törődnek, hogy az események azután egy-ket­tőre végeznek a nyári szenzációikkal. MEGNYÍLT 1 Sátoraljaújhely látványossága 1 „ELITE“ fényképészeti és festészeti műintézet Olcsó árak! Művészi kivitel! Sátoraljaujhdy^petőji-utcza 14. SZ. (Saját ház.) .................. : Minden nap nyitva! Lapunk utal «zárna 6 »ldal.

Next

/
Thumbnails
Contents