Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-07-30 / 61. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN.

Julius 30.

kérdésben végtelenül megbosszulhatná magát az a könnyed követelődzés, a mely a technikai dolgoknak legfonto- sabbjainál is megszokott dolog nálunk, ami csakis a teljes tájékozatlanságból eredhet. Nem tudják mit cselekesznek. Fogalmuk sincs róla például, hogy micsoda nagy és szép munka az, amit a modern technika ennél a laikusok előtt talán jelentéktelennek és egyszerűnek látszó, de voltaképen szerfelett komplikált és gyakorlati megoldásában elképzelhetetlen sok nehézségbe ütköző kérdés jó, biztos és gazdaságos megoldásáért kifejt. Hogyan működteti a legkülönfélébb természeti erőket céljának elérésére, hogyan idézi elő a káros mikroorganizmusok megsemmisítésére a legkülönfélébb chemiai, fizikai és fiziológiai folyamatokat. Mint alkotja meg a különféle rendszereket, hogy küszöböl ki lassankint minden hibát, minden kellemetlenséget. Pl. az angolok a bakteorologiai szennyvíztisztítási módszert már annyira tökéletesítették, hogy az egész folyamat automatikusan folytatódik le és annál korhadási, erjedési folyamat nem jöhet létre, úgy, hogy ennek az eljárásnak egy tökéletesített változata teljesen szagtalan kezelést, helyesebben tisztítási folyamatot eredményezett.

Mások ismét rothasztó módszerekkel érik el — ma már meglehetősen tökéletesen — a célt. E módszerek különösen Németországban vannak elterjedve.

De mindezektől a tökéletes rendszerektől lehetőleg el kell tekintenünk, mert 100,000-ekre menő befektetést és 10,000-ekre menő kezelési költségeket igényelnek.

Megkövetelhető ezeknek alkalmazása az oly gazdag iparállamokban, mint Angol- és Németország, a hol a viszonylagos népesség több, mint kétszerese a mi szegény országunkénak és oly intenzív gazdasági rendszerek mellett, mint amelyek ott kifejlődtek, de nem nálunk, ahol az ország igen nagy részében ma is két- nyomásos gazdaságot űznek, sőt nagy vidékeken az egyszerű legelő rendszer felé hajló retográd irányzat uralkodik. Es még ott is és mindenütt el van ismerve, hogy a szennyvíztisztítás mindig és mindenütt költséges terhe a közcsatornázásoknak, hogy abból jövedelmet csinálni ezekkel a tökéletes rendszerekkel sem lehet s ennélfogva oda kell törekedni, hogy ezt a terhet minél inkább csökkenthessük.

A csatornázási munkálatok vízjogi engedélyezése alkalmából, fáradságos utánjárással egyszer már sikerült elérnem azt, hogy ily költséges eljárási módok alkalmazásától a hatóság eltekintett, de ha minden áron magunk piszkáljuk ezt a kérdést — amelynek tárgya amúgy sem igen kellemes illatú — amit tehát jó magyar közmondás szerint békén kellene hagynunk, úgy magunknak tulajdonítsuk, ha a hatóságok, nem térhetvén ki a dolog elől, az ez idő szerint legtökéletesebb rendszerek valamelyikének alkalmazását fogják elrendelni.

Ne engedjük elvakittatni magunkat a fényes technikai megoldások által és ezt könnyebben tehetnék azok, akik ezekről nem is tudnak, mint én, aki már némi tájékozást szereztem felőlük. Mégis nekem kell erre figyelmeztetnem a közönséget. Gondolkozzunk csak egy kicsit teljesen elfogulatlanul efelett a kérdés felett s különösen vessünk számot pénzügyi és gazdasági viszonyainkkal.

Amit a jelen demonstrál.

Ha figyelmesen szétnézünk az országban, azt tapasztaljuk, hogy ahol bevezették is a tökéletesebb rendszereket, a mi viszonyaink közt azoknak alkalmazása nem igazolódott be indokoltnak s ami fő, az ezeknél legfontosabb gondos kezelést az velviselhetetlen költségek miatt általában nem is alkalmazzák, úgy, hogy nem a célért való őszinte törekvést és áldozatot, hanem a hatóságok követeléseinek tessék-lássék kielégítését s a saját maguk hitegetését látom érvényesülni. — Ezért pedig oly nagy áldozatot hozni — ily költséges befektetéseket létesíteni — szerény véleményem szerint nemcsak hogy észszerűben, hanem lelkiismeretlen dolog is.

Meg kell a hatóságokat győzni a meglévő példák odaállitásával arról, hogy ezeknek a rendszereknek alkalmazását követelni nálunk ma még csak igen ritka, különös figyelmet érdemlő esetben indokolt és jogos. Ott vannak a legveszedelmesebb szennyvizeket termelő cukorgyáraink s ezeknél a szennyvíztisztítás még ma sincs egyiknél sem ténylegesen és őszintén alkalmazásban. Egyik cukorgyárunk tökéletes bakteorologiai szennyviztisztitási berendezése csak arra jó, hogy a gyár megmeneküljön a hatósági zaklatásoktól, mert csak annak demonstrálására használja a gyár, hogy nem válik be a rendszer, pedig bizony csak a kezelés a hibás. A városoknál is ez az eset, hogy ahol van is valamelyes szennyviztisztitási rendszer létesítve, a kezelési költségek megtakarítása végett nem kezelik kellőleg, csak valósággal szemfényvesztésre. Pedig az már kétségtelen tapasztalati tény, hogy a legtökéletesebb rendszer is nem tökéletes kezelés mellett kevesebbet használ, mint a kevósbbé tökéletes rendszer megkivántató gondos kezelés mellett.

De még a kevésbbé költséges talaj szűrésű (öntöző) rendszerek alkalmazása, melyek nálunk jobban el vannak terjedve, sem követelhető meg nálunk észszerűen és jogosan. Igazán az ezekeknél alkalmazott alapcsövezés rövid idő alatt annyira porózussá teszi a talajt, hogy a szennyvizek még csak kellő derítést sem nyernek általa, nemhogy a káros mikroorganizmusoktól megszabaditíat- nának. Még a kezdő állapotában tökéletesnek gondolt szűrés is jórészt önámitás, mert ekkor is csak fizikailag s nem bakteoriologiailag és chemi- lag tisztán kerül ki a szennyvíz az alagcsövezésből. Például a kender- áztatók szennyvizeinek ily módon való szűrése kristálytiszta, de zöld- szinü vizet eredményez, amely, ha kissé megpihen, ugyanazokat a mérges gázakat fejleszti, mint eredeti állapotában. A városi szennyvizek tisztításánál is ép oly kevéssé vált be ez a rendszer.

Tárgyalni akartam még a további lehetőségeket, különösen a legegyszerűbb és a közvetlen gazdasági felhasználást megengedő, tavakban való szennyvíztisztítás költségeit és esélyeit, amint azt én a bibérci homokbánya felhasználásával és annak környékén rendkívül előnyösen és minden igényt kielégitőleg alkalmazni kívánom. Most azonban az alábbiakban röviden érintett körülményekre tekintettel, abba hagyom fejtegetéseimet és általánosságban csakis a következőket kívánom még megjegyezni és figyelembe ajánlani. Az általam tervbe vett szennyviztisztitási mód alig okozhat egy pár ezer korona befektetést, kezelési költségei pedig nem igen emelkedhetnek felül a kiszemelt terület intenzív módon való gazdasági kezeléseinek költségein.

Úgy hiszem, hogy ebből a megrövidített ismertetésből is meggyőződhetik közönségünknek jobb indu- latu és a közérdeket önzetlenül szivén viselő része arról, hogy a szenny- viztitás kérdésénél városunk anyagi érdekét elég auktoritással és legmesz- szebb menő jóindulattal meg tudom védeni mindenféle esetleges elméleti és utópisztikus követelésektől, amitől különben már ma annyival kevésbbé

van oka félni a város érdekeit any- nyira nyelvükön viselő egyes polgárainknak, mert mint már fentebb említettem, az engedélyezési eljárás során sikerült a várost egy drága kísérletezés költségeitől megmentenem.

Személyes kérdésben.

Afelől is bizonyos vagyok, hogy közönségünk intelligensebb része és a hatóság jóindulata is belátja azt, hogy ha szennyvizeinket a tervezett higiénikus berendezéssel a város belterületétől oly messzire elszállítjuk, mint a Bibére s ahonnan a légáramlatok is csak a legritkább esetben jöhetnek a város felé, ezáltal nemcsak hogy óriásilag javítottuk a jelenlegi viszonyokat, amelyeknél a várost egész hosszában keresztül szelő nyílt és rendetlen régi vizfolyásmedrekben gyűlik és senyved az összes szennyvíz, állandóan fertőzve az összes lakóhelyek levegőjét, hanem állítom, hogy városunk belterületén egészségügyileg teljesen ideális állapotokat teremtenénk.

Hogy miért hagyom abba és miért nem fejtem ki teljesen részleteiben is a közérdeket annyira érintő ezen kérdést, oka az, hogy a legközelebb múlt napok eseményei szomorú meggyőződéssé érlelték bennem azt a már régebben felkeltett aggodalmat, hogy közviszonyaink folytán nem teljesülhet az a legfőbb ambícióm, mely a város szolgálatába lépésemnek egyedüli rugója volt, hogy t. i. a város fejlődésére és felvirágzására szükséges nagyszabású alkotásokat létrehozhassam, mert még ott is, ahol a legmesszebb menő erkölcsi támogatást kellene kapnom, a legképtelenebb támadásoknak vagyok kitéve, úgy, hogy most már magam iránti erkölcsi kötelességből kifolyólag kénytelen vagyok az ügyet letenni. Az okokkal e helyen behatóbban nem foglalkozom, mert hivatalos utón tartom szükségesnek ennek le- tárgyalását s a hivatalos eljárás szigorú tárgyilagos menetét nem akarom közhangulat keltésével legtávolabbról sem befolyásolni.

Önérzetemnek azonban feltétlenül tartozom annyival, hogy a nagy nyilvánosság előtt kijelentsem, hogy amit ebben a nagy közérdekű ügyben eddig tettem, az kötelességen felül áll, mert egy, a rendes adminisztráció mellett is túlterhelt városi mérnöktől nem lehet megkövetelni azt, hogy városának csatornázási terveit kidolgozza s ennek érdekében fáradságos és beható tanulmányokat végezzen és anyagi áldozatokat hozzon. És én ezt tettem. Az ország első szakhivatala által készített terveket gyökeresen átdolgoztam, mert úgy találtam, hogy azok városunk fejlődése és a köz- egészségügy szempontjából nem adnak tökéletes megoldást. Ugyanis a büzhödt régi Ronyva-medrek ezek szeriüt nem fedettek volna be és a város alacsony fekvésű sikrésze nem kapott volna főgyűjtő csatornát, ami később százezreket igénylő újabb befektetést okozott volna ; a külvizek és a város fejlődését megakadályozó vízhasználatok nem rendeztettek volna.

A tervező és később a hatósági szakértő hivatalok által kívánt szennyviztisztitási módokat ismét fáradságos és költséges tanulmány tárgyává tettem és most akartam részleteiben kidolgozni azt a reális tervezetet, a melylyel ismét százezrek terhétől mentem meg városunk közönségét.

És ezért kapom azokat a kíméletlen támadásokat és pellengérre állítást közgyűléseken és hírlapok utján a nagyközönség előtt.

Megjegyzem, hogy elégtételre nincs szükségem, teljes elégtételem van már nekem, nemcsak városunk közönsége, hanem az egész ország előtt és abban az elvitázhatatlan tényben, hogy úgy a csatornázó bizottság, mint az összes illetékes szakhivatalok, u. m.: a m. kir. vízépítési igazgatóság, közegészségügyi mérnöki osztály, m. kir. kultúrmérnöki hivatal, m. kir. szennyviztisztitó és halélettani kísérleti állomás — ezen hivatalok szakvéleménye alapján pedig a hatóság is — terveimet és eszméimet helyesneknek és a város érdekében valóknak fogadták el.

Elhatározásomra, amely szerint tovább ez ügy gyei nem akarok foglalkozni, az hat döntőleg, hogy a honnan ehhez a nagy önfeláldozó munkához legmesszebb menő erkölcsi és anyagi támogatási kellene kapnom s amelyek nélkül képtelen vagyok tovább folytatni ezt a csaknem erőmön felüli munkát, éppen ellenkezőleg a legképtelenebb követelésekkel és vádakkal illettettem.

Kérészy Gyula.

VÁRMEGYE és VÁROS.

)( Megszűnt az eksz-leksz. A felhatalmazási törvényjavaslat a parlament által megszavaztatván : az eksz- leksz állapot véget ért. Az adókivetési tárgyalások már e héten megkezdődnek, hogy a főkönyvek előírási oldala a községek és kir. adóhivataloknál mielőbb kitölthető legyen. Az adófizetésre nézve különben is már a III. évnegyed jár le aug. 15-ével s tekintettel az államkincstár nem igen rózsás helyzetére, kétségtelen bogy a pénzügyminiszter az ellemi károk miatt engedélyezett adóleirások után fenmaradó összegeknek sürgős és szigora végrehajtását rendeli el minden vonalon. Szóval vége az eksz-leksz- nek, fizessünk.

)( Uj liatárrendörségi kirendeltség. A belügyminiszter a sztropkói járás összes községeit, valamint a mezőlaborczi járás homonnaolykui és havaji körjegyzőségeihez tartozó községeket a bártfai határszéli rendőr- kapitányság hatósági területébe bevonta és Sztropkó székhelylyel tolonc- eljárásra és rendőri bíráskodásra jogosított határrendőrségi kirendeltséget létesített, mely működését folyó évi augusztus hó 1-én kezdi meg.

Az év végeztével.

Beszámoló az 1b- kolal értesítőkről.

(IV.) A homonnai állami polgári fíuiskola értesítőjét Cseh Elek, az ottani felsőkereskedelmi iskola- s egyben e tanintézetnek is igazgatója — szerkesztette.

A 62 oldalas, igen csinos kiállítású füzetet az igazgató 1909—10. tanévi terjedelmes jelentése vezeti be. E jelentésben sok közérdékü adatot találunk. Mindenekelőtt nagyon örvendetes ama tény, hogy dacára, miszerint a szomszédos járások székhelyein, Nagymihályban és Gálszé- csen is nyíltak az utóbbi években polgári fiúiskolák: a homonnainak létszáma nem csökkent; ami kétségtelen bizonyítéka felvidékünk kulturális fejlődésének és annak, hogy polgári osztályunk évről-évre erősödni fog képzettebb elemekkel, értelmes gazdaemberek és iparosokkal.

Azok előnyére, kik a IV. osztály után tanulmányaikat folytatni kívánják, tanítják ez iskolában rendkívüli tárgyként a latin nyelvet, a reál képzettségre törekvők pedig gyors- és gépírást tanulhatnak, mely ismeretek a napi élet igazolása szerint ma kész kenyérkereseti forrásnak mondhatók.

A tanulók magaviseleté és szorgalma ellen kifogás nem tehető, ezt a felsőbb hatóságok hivatalos vizsgálataik alapján is kijelentették, azonban nehézkes a tanítás és igen fáradságos a tanári karra azért, mert

MÜLLER DEZSŐ

női és úri Máruháza

Sátoraljaújhely, Rákóczi-utcza (Kis piacz )

Dúsan felszerelt nagy selyem raktár.

Női és férfi divatkelmék, ruhadiszek, csipkék. Len, damaszt és valódi May és Holfer-féle rumburgi vásznak. — Fosztó függönyök. — Garnitúrák és menyasszonyi kelengyékben ---------------------------állandó nagy raktár. -----------------------------