Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-07-30 / 61. szám

Julius 30. ZEMPLÉN 3. oldal. sok (34%) az idegen anyanyelvű ta­nuló, kik a népiskolákból nagyon hiányos magyar nyelvi ismeretekkel jönnek be az intézetbe. Volt az ifjúságnak önképzőköre is, mely egyik tanár vezetése alatt szép sikerrel működött. Megtartották a szokásos iskolai ünnepélyeket, csak október 6-ikát nem találjuk köztük. Működött az iskolánál az igaz­gatóval együtt 6 rendes tanár, 2 óra­adó és 5 hitoktató. A tanulók száma az év végén 120 volt, kik közül 53 római- és gkath., 15 protestáns, 52 izr. Általános kitűnő osztályzatot nyert 4, jeleset 20, jót 27, elégségest 28, megbukott 41. Ez óriási aráDyszám (33°/o) melyet az igazgató ama, már előbb említett kijelentésének tulajdo­nítunk, hogy a tanulók 34%-ának magyar nyelvi ismerete nagyon hiá­nyos s igy akár a tanári magyarázat megértése, akár a beemlézés rend­kívül nehézkes reájuk. Ezt bizonyítja különben ama tény is, hogy a buká­sok túlnyomó száma az alsó két osz­tályra esik. A tanári kar igen jeles erőkből áll, kik hivatásukat a legnagyobb lelkiismeretességgel és szakértelem­mel teljesitik az iskolában, a társa­dalmi életben pedig szintén kiváló és igen sikeres tevékenységet fejtenek ki kulturális munkájuk által. Szereti és nagyrabecsüli is e tanári kart Ho- monna egész közönsége, melynek közéletében nemes törekvéseikkel ér­demeltek ki előkelő helyet. * (V ) A sátoraljaújhelyi polgári fiúiskola 1909—10. tanévi, Kertész Ödön igazgató szerkesztésében meg­jelent értesítője egyike a legértéke­sebbeknek ez irodalmi termékek közt. A kegyelet szeretetteljes szavai foglalják el az értesítő első lapjait; megemlékezés, babérnyujtás Mikszáth Kálmán emlékének. Szebb közleményt nem iktathatott volna az igazgató az első helyre, mint ezen igen sikerült s az ifjúság felfogásához mérten, szép stílusban kidolgozott emlékbeszédét. Amely intézet úgy iparkodik nagyjaink emlékét megörökíteni, az a legszebb példáját nyújtja a nemzeti kultúra iránti szeretetének. Köztudomású, hogy ez intézet tanári kara honosította meg Ujhely- ben a szabadliceum intézményét s látja el annak előadásait. Az évről- évre rohamosan fejlődő intézmény múlt téli életéről ad számot az érte­sítő második közleménye, majd a hivatalos rész és szükséges tudnivalók mellett az igazgató terjedelmes jelen­tését közli, melyből ez iskolának oly rohamos fejlődése tűnik elő, amely szinte meglepő. A pár év előtt alig 80--90 tanulóval megnyílt iskolának most 212 tanulója volt, csak az előző tanévinél is 45-lel több. Nem telik bele 2—4 év s a tanulók létszáma megfogja haladni a gimnázium nö­vendékeinek számát. Hát még ha az az oly nehezen várt államositás be­következik s megfelelő helyiség lesz és elmarad a ma még nagyon terhes, magas tandíj I Az elmúlt tanéven 3900 korona összegű tandíj elenge­désben részesültek szegénysorsu és jó előmenetelü tanulók. Örömmel látjuk az intézet ön­képzőkörének széleskörű tevékenysé­gét, a hazafias ünnepélyek s ezek közt október 6-ikának megtartását, a tanulságos és gyakorlati képzést nevelő tanulmányi kirándulásokat. De ez iskolánál mindenben csak is dicséretes eredményt várhattunk, mert tanári kara mondhatni, hogy válogatott, elsőrendű tanférfiakból áll. Közli az értesítő a tanuló ifjúság klaszifikációs táblázatát, mely az ér­tesítőt becses emlékezetűvé teszi majc évek múltán is a volt iskolatársak előtt. Az év végén vizsgát tett 201 tanuló* között csak 8 idegen anya­nyelvű volt. Róm. és gkath. 53, pro­testáns 29, izr. 117, baptista 1, gör. cel. 1. Általános kitűnő osztályzatú volt 6, jeles 24, jó 66, elégséges 49, megbukott 54. Ez is nagy arányszám, de a bukottak túlnyomó többsége , avitó vizsgát tehét. A jövő tanévi Deiratások aug. 31—szept. 5 ig tarta­nak. Felvételi dij 5 korona. Tandíj 100 korona. A bizony jobb technikai kiállí­tásra érdemes füzetet azzal az óhajtás­sal tesszük le, vajha mielőbb a város által emelendő modern palotában, ál­ami kezelésben látnok ez iskolát, melynek Sátoraljaújhely város jövő­jére talán a legfontosabb hivatása van! JEGYZETEK A HÉTRŐL­A hoBBzu kard. A választások előtti időket éltük. Gróf Tisza István Ujhelyben járt és mert a kedélyek ugyancsak izgatottak voltak és az izzó, egyre jobban tüze- sedő szenvedélyek viharos napot ígér­tek, ahány épkézláb ember csak volt a rendőrségen, az mind szolgálatot teljesített. A rendőrkapitány kérésére, rendőrhatósági funkciókat látott el a tűzoltóparancsnok is. Szemet szúrt ez az egyik függetlenségi nagyasz- szonynak — anyacárné néven nevezi a túlsó oldal — s harsány szóval ki­áltotta a tűzoltóparancsnok után: — Levótetem én még magáról azt a hosszú kardot. Nem fog rend­őrködni. S távol áll tőlünk, hogy itt akár­milyen összefüggéseket keressünk. Csak a tényeket konstatáljuk. Ked­den közgyűlés volt a városházán és egy interpelláció feszegette, hogy mi­ért teljesít a tűzoltóparancsnok rend­őrhatósági szolgálatot és miért hord hosszú lovassági kardot? Az elnöklő polgármester adós maradt a válasszal s csupán azt Ígérte meg, hogy vizs­gálatot indít majd. Ennyi a tényállás és az itt következő pár sor csak glosszája kíván lenni a dolognak. A rendőrkapitány esztendők óta panaszkodik azon, hogy kevés a rendőr és hiányos a tisztikar. S mi, kik köz­vetlen közelből figyeljük a város éle­tét, fejcsóválva konstatáljuk a főka­pitány igazát. Keserves terhek fojto­gatják ezt a várost, minden fillérét igénybe veszi az élet, nincs hát pénz újabb kiadásokra és a képviselőtestü­letnek ugyancsak meg kell gondol­nia, mikor arról van szó, hogy újabb állásokat kreáljon. Mit csináljon hát az a rendőrkapitány, mikor látja, érzi a rendőrségi hiányok súlyát ? Szól a tűzoltóparancsnoknak — hisz a rend­őrség és a tűzoltóság rokon szervek — és megkéri, hogy olykor-olykor rendőrhatósági szolgálatot is lásson el. S a tűzoltóparancsnok vállalja a munkát, és lelkesedésből s minden fizettség nélkül állja a háládatlan, ke­mény robotot. S hogy rátermetten, eredménynyel látja el ezt az újabb szerepét, bizonysággal szolgál arra a rendőrkapitány, aki a megbízatást nem vonja meg, de meg-megismétli azt. És most előjönnek a kicsinyes skru- pulusok, belókapaszkodnak egészen jelentéktelen formaiságokba és oda­erőszakolják a dolgot, hogy előbb- utóbb, de meg kell majd szervezni a rendőrfelügyelői állást. Kérdezzük: mi lesz kedvesebb a polgárságnak, a pótadónak egy százalékkal való meg­növelése vagy az, hogy a tűzoltópa­rancsnok rendőrtiszti kardot hordjon ? Mert ha a dolog mélyére nézünk, hát csak erről lehet szó. A nagymihályi gondnokság. Csöndesen és álmos egykedvű­séggel folydogálnak a júliusi napok. A publikum szenzációkra éhes, nem szabad hát nagyon komolyan ven­nünk, ha egyik-másik helybeli lap­társunk csavar egyet az igazságon. Ez — tipikusan, a maga tizenhárom- próbás mivoltában — a nyár és meg sem ütközhetünk azon, hogy a Zem­pléni Újság ezen a héten egy újabb szenzációt pattantott ki. Nagy attro- citásokról beszól, főispáni erőszakos­ságot emleget és az objektiv kritika — ezzel a szenzációval szemben — kötelességének kell hogy tudja, hogy bevilágítson a kulisszák mögé. Miről van szó ? A nagymihályi állami elemi iskola gondnoksága elmu­lasztotta a kötelességeit. A törvény előírja, hogy a gondnokságnak min­den esztendőben legalább kétszer felül kell vizsgálnia az iskola anyag­számadásait, különben a főispán ál­lásukról lemondottaknak tekintheti a gondnokság tagjait és intézkedhetik olyan irányban, hogy uj gondnokság kerüljön az iskola élére. S a főispán élt ezzel a jogával. A tanfelügyelő jelentése szerint, a nagymihályi gond­nokság 1909-ben — az ismételt fel­szólítás dacára — sem tett eleget a kötelezettségeinek: ha meg akarja hát óvni a felsőbb hatóság annak az iskolának az érdekeit és érvényt akar szerezni a törvénynek, nincs más hátra, minthogy a rendelkezésére álló egyetlen eszközzel s radikális utón oldja meg a kérdést. Ennyit tett a főispán és az iskola érdekei szorítot­ták rá, hogy ezt megtegye. Hogy hol van itt azután az erő­szakosság, hol van a főispáni önkény, mely belegázol a nagymihályi intelli­genciába, azt igazán nem tudjuk. De nem is akad rá sehol az elfogulatlan szemlélő, ha nem a gyűlölködés, de az objektiv megértés szemüvegén át nézi a dolgot. Nyári szenzációnak is — ha mindjárt a legrikitóbb színekbe mártják is bele — kevés ez a szen­záció és egyebet nem demonstrál, minthogy a főispán, ha vasszigorral is, de híven és lelkiismeretesen látja el a tisztjét. HÍREK. Clmaradnak. Jön hát a nagy s olyan aggódva várt jelentés: az eddigi diszpozíciók szerint az ezidei királygyakorlatok elmaradnak. A féltve őrzött titkok közül ez az egy már kiszivárgott és ez az egy elégséges ahhoz, hogy halomra döntsön minden reménykedést. — Zemplénvármegyét közvetlen kö­zelről érinti ez a tény és mélyre­ható nyomokat s örvendetes követ­kezéseket hagyott volna maga után az a legfelsőbb elhatározás, mely a nagy katonai manővert ezidéD Zemplónvármegye északi részén akarta lefolytatatni. A hivatalos híradás a következőket jelenti: Hötzendorfi Conrad vezérkari főnök péntek délelőtt kihallgatáson jelent meg a király előtt, hogy referáljon a hadügyminisztériumban a had­gyakorlatok elhalasztása tárgyában tartott tárgyalások eredményéről. Az előterjesztés alapján a király elrendelte, hogy a hadgyakorla­tok az idén ne tartassanak meg. A kihallgatás után a vezérkari fő­nök nyomban táviratozott Ferenc Ferdinánd trónörökösnek, tudatva az uralkodó döntését. — Az idei nagy hadgyakorlatok elmaradásának egyetlen oka a takonykor fellépése, amely előre nem látott mértékben terjedt el. — Áthelyezés. A m. kir. kultusz- miniszter Tanács Imre modori állami tanítóképző intézeti rendes tanárt ha- sonminőségben a sárospataki állami tanítóképző intézethez helyezte át. — Érdekes határozat. A '„Bod­rogközi Tiszaszabályozó Társulat“ f. é. julius 2-án tartott választmányi ülésének jegyzőkönyvében egy rend­kívül érdekes pontra akadunk, gróf Mailáth József elnök ugyanis szóvá tette az ülésen a „Sátoraljaújhely" cimü lapnak a társulat ellen irt, a valóságnak meg nem felelő s a kö­zönség megtévesztésére alkalmas cik­keit, indítványozva, hogy ezek kellő értékre való szállítása végett Írasson a társulat az összes zempléni lapokba és a „Nyírvidékibe 3—3 cikket, me­lyek a vonatkozó statisztikai adatok felsorolásával teljes világításba helyez­zék a kérdést. A választmány nem tartja érdemesnek a támadó cikkek ellen ily módon védekezni, elegendő­nek találja br. Sennyey Miklós tár­sulati elnöknek illetékes helyen ezen közleményekre vonatkozólag már meg­tett nyilatkozatát; hogy azonban az ügy minden társulati tag előtt világos legyen s a teherviselési kulcs meg­vizsgálására kiküldött bizottság véle­ménye is közismeretüvé váljék : röpi- ratot szerkesztet a választmány s azt bocsátja a nyilvánosság elé. — IJjabb affér. Nagy Sándor országgyűlési képviselő a képviselő­ház szerdai ülésén Lovász Márton interpellációja közben tett egyik köz­beszólásával megsértette Gortvay Ala- dáz szerencsi főszolgabírót. Gortvay csütörtök délelőtt Szinnyei-Merse Félix és Mocsáry Sándor országgyű­lési képviselőkkel provokáltatta Nagy Sándort, aki Telegdy József és Voj- nich Sándor képviselőket nevezte meg segédeiül. A megbízottak rövid tanácskozás után pisztolypárbajban állapodtak meg, mely csütörtök dél­után folyt le egyik fővárosi kaszár­nyában egyszeri golyóváltással. — A párbajt vezető segéd Telegdy József volt. A felek harminc lépésről lőttek, öt lépés avanszszal, öt másodperc célzási időre. Gortvay Aladár piszto­lya csütörtököt mondott, Nagy Sán­dor golyója meg nem talált. A felek kibékülés nélkül távoztak. — Az ipartestületi választások utóhangjai. A vasárnapi választással még aligha simultak el azok a hul­lámok, amiket az ipartestületi válasz­tások ténye vetett a felszínre. A Móré-párt megfelebbezi a vasárnapi tisztujitást és a beavatottak szerint a semmiségi okok egész halmazát vo­nultatja majd fel a felebbezésében. Az újonnan megválasztott elöljáróság csütörtök délután tartotta meg ala­kuló közgyűlését: alelnökök Windt Jakab és Rimár József, pénztárnok Yaszij Józef, ügyész dr. Búza Barna, jegyző Zöldi Márton lettek. Majd felhivatta Hericz Sándor elnök az ipartestület székházába a volt elnö­köt, Móré Dánielt, hogy segédkezzék neki a pénztári számadások felülvizs­gálatában. A teremben ekkor Hericz RAKOUSZKY SÁNDOR ruhafestő és tisztitó Sátoraljaújhely, Bercsényi-utcza 5. (Saját házában.) Díszes női ruhákat, blúzokat, ruha aljakat, férfi ruhákat legszebben tisztit és fest bár­mily szinre, női ruhaszövetet guvliroz ----- zzz: jutányos áron. .......r 1 ,=

Next

/
Thumbnails
Contents