Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-07-23 / 59. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 23. dásról szó sem lehetne. Mindezek nem kapacitálták a hájas embert. Nosza hát, rajta a városi hatóságon, a finánckomiszáruson, pénzügyigaz- gatóságon, minisztériumon s ha kell a menyországon át is, de megmutatja, hogy a szegény testvér nem kap italmérést. És lön azonképen. Persze a gazdag korcsmárosnak tekintélye is vagyon, pénze is, befolyása is, az utazhat, informálhat, informáltathat, kapacitálhat, kenhet, summa summá- rium kimondta minden illetékes hatóság, hogy a kóser vendéglős csak mérje tovább a libamájat és sóletet s a vendég igyék hozzá kutvizet, ha jólesik neki. Ez a história, ha anekdotta lenne is — pedig szóról-szóra igazság — a Seifensteiner Salamon bölcselkedése által leszűrhető igazsággal válnék frappánssá. De miután Salamon bácsit nem igen érdekli a dolog, fűzzük tovább mi a következtetést. Mert mi a két város vetélkedésében sok hasonlót találunk. Lássuk csak! Uj helynek vagyon vármegyei adminisztrációja, törvényszéke, pénzügyigazgatósága, járásbírósága, adóhivatala, egy zászlóaljból álló helyőrsége, államépitészeti hivatala, kulturmérnök- sége, folyammérnöksége, főgimnáziuma, leánynöveldéje, polgári fiú iskolája, egy nagy hivatallal felérő igen jelentékeny forgalmú kórháza (amely egyike az országban a legnagyobbaknak — már legalább a vidéken), az ország egyik legnagyobb vasúti indó- háza a forgalmi főnökséggel, nagy gépjavító műhelye 500 munkással s a tiszti apparátussal, ugyanakkora munkáslétszámu dohánygyára szintén jelentékeny tiszti személyzettel, ezekhez csatlakoznak a kisebb személyi létszámú, de azért a városi forgalomban nem épen indifferens hivatalok, tanfelügyelőség, kerületi pénztár, csendőri szárnyparancsnokság, erdészeti hivatal, állategészségügyi felügyelőség, pénzügyi biztosság, gazdasági egyesület, van nyolc vagy kilenc pénzintézete, nagy ügyvédi központ, a Sárospatakéval össze se hasonlítható ipara és kereskedelme, szóval és röviden van annyija, amennyivel egy vidéki város felőlről megtömhető s amennyit saját erejéből produkálni képes s amennyinél többel más hasonló városok sem bírnak. Ezzel szemben Sárospatakon a főiskolán, tanítóképzőn s két pénzintézetén kívül egyéb — az urbanitást szolgálni hivatott — intézmény nincsen. Ha az igazságos párhuzam kedvéért mérlegeljük azt, amivel Ujhely bir Sárospatakkal szemben, a következő ma- thematikai képletet nyerjük 10:1. Legalább is tízszer akkorák a Sátoraljaújhely rendelkezésére álló s a városi fejlődést szolgáló tényezők mint a Sárospataké. Mindezekhez mérlegel nünk kell még Ujhelynek piaci előnyeit a Sárospataké felett. Uj helyre gravitál 70—80 község, Sárospatakra 15—20. S ez utóbbiak sem tekinthetők olyanoknak, mint amelyeknek Ujhelyhez már semmi közük nem lenne. Nos és ezen erőviszonyokat Sárospatak talán azzal akarja felforgatni, hogy Uj helytől a törvényszéket, a vármegyeházat, járásbíróságot, a honvédséget, a gépjavító műhelyt, vagy a pénzügyigazgatóságot, vagy a kardos fináncokat akarja elokkupálni ? Szó sincs minderről, csak annyit akar, hogy a reája, vagy reája is gravitáló s politikai járást képező községek körletének az igazságszolgáltatás érdekei által feltétlenül indokolt járásbíróság állíttassák fel. Íme a kis kóser vendéglős szerény kívánsága. És ime a nagy korcs- máros sipakodása, aki nem tűrheti, hogy a szegény testvérje is lendíthessen a sorsán. így fest a dolog. Vége „nagy Ujhelynek“, ha Sárospatak is járásbíróságot kap. Mert akkor emez világvárossá fejlődik, Ujhely pedig — a la Nagykároly siralmas hanyatlásba sülyed. Komikussá teszi a túlzás az okos ember egyébbként helyes észjárását is, mert amikor Nagykárolyt Szatmárral állította párhuzamba, ott egy törvényszékről tehetett volna említést, amelyet Szatmár kapott s nem egy kissebb körletü járásbíróságról. És dr. Grosz Dezső már düledezni látja az újhelyi megyeházát s talán magát is odaképzeli, mint Máriust Carthago romjaira, mivel hogy »Ujhely iparát és kereskedelmét tönkre tenné az az ominózus járásbíróság“. Lám- lám mit nem diktál az autosuggestió a megriadt zseben keresztül. Elfeledi, hogy ha az újhelyi ipar és kereskedelem olyan vékony dongáju volna, amelyet a sárospataki járásbíróság is tönkre tehet, az olyan ipar és kereskedelemről még csak szót ejteni sem volna érdemes. Hanem hát nemcsak Szatmár és Nagykároly kínálkoznak ám példákul. Találunk közelebb is, frappánsabbat is, amely sokat korrigál majd a dr. Grosz Dezső theoriáján. Ugyebár ezelőtt vagy harminc évvel megfosztották Ungvárt a törvényszékétől, át téve azt cak und pack Beregszászba. Áz már valóságos császár metszés, helyesebben zsebmetszés volt Ungvárral szemben. Ami bennünket fenyeget, az az ungvári veszteséghez képest, szúnyog az elefánt mellett, mert hiszen Ujhelyből talán egy hivatalszolgát sem visznek el, mig amott a város intelligens társadalmának egy tetemes részét veszítette el, évenkint több százezer korona esett ki a város forgalmából s elveszett egy vidéki város fejlődésére már igen nagy tényezőként szereplő amaz idegen forgalom, amit egy törvényszék teremt Nos és aztán tönkre ment-ó Ungvár ? Világvárossá fejlődött-ó Beregszász ? Hát bizony Ungvár az óriási vérvesztést nemcsak kiheverte, de annak dacára szépen fejlődött tovább is, ipara, kereskedelme — főleg emez — jóval nagyobb, élénkebb, mint Ujhelyé, ellenben Beregszáz ma is az a nagy falu, ami az Ungvártól torkon verve elvitt törvényszékkel való megspékelése előtt volt. Ne tegyük magunkat tehát nevetségessé, ne csapjunk fel emez újabb keletű béka-egérharc groteszk vitézeinek. Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy városunk fejlesztése iránt közönyösek legyünk, hanem igenis azt, hogy város fejlesztési buzgalmunkban ne a „szarva közt keressük a Jőgyet“. És főleg hagyjuk ki a jáiékból az irigységet, attól nem hízott még meg se ember, se város. Dr. Grosz Dezsőt pedig megvigasztaljuk. Mi ugyanis azt hisszük, hogy a pataki járásbíróság felállítása után se fogja az uhu melancholikus huhogását az újhelyi vármegyeház omladékái között hallattni, ellenben vidám kaláberezés közben hadd szóljon mentői többet és mentői tovább. Sp. A Gortvay—Búza affér. juL 23. A Gortvay Aladár és dr. Búza Barna között felmerült affér csütörtökön délelőtt lovagias utón nyert befejezést. Azt a színes és tarka sce- neriát, amit a vasárnapi népgyülés kívánt adni az afférnek, kevés komolysággal fogadta a közvélemény és nem vette készpénznek azt a nehány cifra mondatot, melylycl a függetlenségi táborkar akarta a Búza Barna hírét- nevét öregbíteni. Hiábavaló volt a túlsó oldal minden erőlködése, a közönség nem látta az afférben a sajtó- szabadság sérelmét és ha napokon át minden érdeklődés élén is állt a dolog, ez az érdeklődés nem azoknak a háborgásoknak volt a nyugtázása, a mikkel a függetlenségi tábor egy kalap alá fogta a sajtószabadságot és Búza Barnát s pártpolitikai szempontokkal akarta az affért valami nagy attrocitássá mélyíteni. Az affér és a pesti lapok. Az afférbői — hasztalan iparkodott a túlsó oldal — nem lett a sajtó- szabadság sérelme ős a fővárosi lapok közül egyedül a Magyarország volt az, mely hasábos tudósításokban adott számot a vasárnapi népgyülésről. Minden más újság egész röviden — alig néhány sorban — intézte el a dolgot és egyáltalán nem volt kapható arra, hogy Búza Barnában a magyar sajtó- szabadságot lássa és a Gortvay Aladárral való afférját a magyar sajtó- szabadság afférjának tegye meg. Hogy a komoly és nívós fővárosi újságok 10—15 sornál többre nem taksálták ezt a — két férfinek egymásközt akadt s egészen privát afférját, azt természetesnek találjuk. De nem vettek tudomást a dologról olyan értelemben, mint azt a Búza Barna hívei szerették volna, azok az orgánumok sem, melyek az utcának készülnek és a szenzációk kergetése során, szívesen engedik szabadjára a fantáziájukat. És ennek a ténynek a magyarázatát abban a megokolt ellenszenvben kell keresnünk, melylyel a fővárosi sajtó munkásai Búza Barnát nézik. Értessünk meg. Hogy a komoly s vezető szerepet vivő lapok egész röviden intézték el a dolgot, az természetes; olcsó sikerek kedvéért nem kaphatók arra, hogy vétsenek a faktumok ellen. De van egy sereg olyan bulvárdujság,mely a rikító színek kedvéért olykor-olykor bizony szívesen csavar egyet az igazságon. És a magyar sajtó példátlan egyértelműséggel — értékén taksálva — intézte el a Gortvay—Búza affért. Nem látták a sajtószabadság sérelmét a dologban s arra sem voltak kaphatók, hogy martirt csináljanak a mi egykoron való követünkből. Búza Barnát a pesti szerkesztőségekben is annak ismerik, aki: a reakció katonájának, aki éppen a parlamentben támadt éles, agresszív hangon a sajtó- szabadság ellen. És ezt a bűnét sohasem felejtik el. Egyik-másik újhelyi s Búza Barnával most egy táborban csatázó szabadkömives noszogatására a sza- badkőmivesek lapja: a Világ csütörtökön vezércikkben foglalkozott a dologgal. S nagy hü-hóval, gúnyosan mosolyogva várta a túlsó oldal csütörtökön a Világot És a Világ Gortvay—Búza affért téve meg kiindulási pontiul, anélkül, hogy Búza Barnáról egyetlen jószava is lett volna, egészen más s az affértői távolálló szempontok ellen vonultatta fel — szabadkömives szellemben — a maga argumentumait. Egy másik szerkesztőségből meg — amikor a Búza Barna hívei azt kérték, hogy mellettök foglaljon állást a szóbanforgó lap — az a válasz jött, hogy nincs a redakcióbán egyetlen ember sem, aki jószem- ínel nézné Búza Barnát és kapható volna arra, hogy tömjénezze őt. A pesti újságírók közvetlen közelből figyelték az ügyvéd ur parlamenti munkásságát és megingathatatlanul él bennök a meggyőződés, hogy nem más Búza Barna, csak egy elszánt, erősen ekszponált harcosa annak a reakciós irányzatnak, mely elsőnek és legszívesebben a sajtószabadságra emelné a kezét. Hogy idehaza Búza Barna — némely kortes hatások kedvéért — a radikális előrehaladás harcosának adja ki magát, azon a fővárosi sajtó csak mosolyog egyet és nem hiszi el. A párbaj. Dr. Búza Barna — mint azt már megírtuk — Kincsessy Péter és dr. Füzesséry Zoltán utján provokálhatta Gortvay Aladárt, aki Pintér Istvánt és dr. Adriányi Bélát nevezte meg a megbizottaiul. Miután a Gortvay megbízottjai kijelentették, hogy megbízójuk a lovagias elégtételadásra kész, a Búza Barna segédei arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a lovagias elégtételadásnak ezúttal csak egy módja lehet és ez a bocsánatkó- rés. Miután a Gortvay segédei a dolog ilyen értelemben való elintézésébe nem mentek bele, az affér párbajbi- róság elé került. Búza Barna megbízottjai a párbajbiróságba a maguk részéről előbb gróf Batthyányi Tivadart, majd gróf Vay Gábort, végül meg Kállay Manót, a Gortvay Aladár segédei meg Iíeresztessy Lajost delegálták. A párbajbiróság elnöke id. Molnár Viktor v. b. t. t. nyug. főispán volt, kinek elnöklete alatt össze is ült a párbajbiróság és kimondotta, hogy lovagias elégtétel kérésnek és lovagias elégtételadásnak helye van. A párbaj csütörtökön hajnali 4 órakor folyt le a bárcai utmenti réten. Az ellenfelek szerdáról csütörtökre virradó éjjel érkeztek Kassára, hol a segédek nyomban tanácskozni kezdtek, hogy hol és mikor legyen meg a párbaj, hogy azt a kassai rendőrség meg ne akadályozhassa. Hosz- szas tanácskozás után megállapodtak a segédek abban, hogy a párbaj hajnali szürkületkor a Bárca irányába eső, uj temető a alatt — egy letarolt térségen — fog lefolyni. Hajnali 4 órakor indultak el két- két kocsin az ellenfelek és a segédeik. A kocsik a városon kívül találkoztak és Kassához közel hamarosan találtak is — a párbaj színhelyéül — alkalmas helyet. A párbaj föltételei voltak : egyszeri golyóváltás, sima csövű, légynélküli párbajpisztolyokból, 30 lépés távolságra s öt-öt lépés avanszszal. Gortvay Aladár segédei párbajorvosul dr. Gudrólyi Gézát, a Búza Barna megbízottai meg dr. Ákos Izsót kérték föl. A pisztolyokat Kincsessy Péter és dr. Adriányi Béla töltötték meg, a harminc lépést dr. Füzesséry Zoltán mérte ki. A párbajt Pintér István vezette, akinek harmadik tapsára mindkét fél egyszerre sütötte el a pisztolyát. Búza nem talált, a Gortvay pisztolya meg csütörtököt mondott. Párbaj után a felek, anélkül, hogy kibékültek volna, visszahajtattak a városba. Végig a varoson. Csütörtökön délelőtt esett meg Kassa közelében a párbaj és Búza Barna csütörtökön déli egy órakor ért — pontos színpadi rendezés szerint — haza. A nagyállomáson szállt ki a vonatból és egy apró sereg köszöntötte harsány éljenekkel. A hívek voltak, kik elmentek ünnepelni a vezért. És Búza Barna boldog mosolygással nyugtázta az ovációt és büszkén állt meg az idegen tekintetek kereszttüzében, amint a kupék ablakaiból egy sereg fej bukkant elő és úgy nézte — kiváncsi szemmel — az ünneplést. Dr. Székely Albert köszöntötte Búzát és erősen elitélte azt a gyöngeséget, melylyel a magyar társadalom nőm mer a párbajnak hadat üzenni. Majd a választások idején is szerepet vitt hölgy-liga kedveskedett virággal a vezérnek és azután Búza Barna is elmondhatta, hogy milyen boldognak érzi magát. Az a pillanat egyike volt az élete legszebb perceinek és abból merit erőt a további küzdelmekhez. Még egy-két éljen a vezérnek és egy-két abeug az ugyancsak azzal a vonattal utazó Gortvay Aladárnak és azután bevonult a városba — csak a Napóleon hadai vonulhattak ilyen diadalmasan — a sereg. Elől Búza Barna lépkedett. Körötte 8—10 asszony, leány s vagy 20—25 férfi. És ezt az apró kört kö- rülgyürüzte vagy 80—100 mezítlábas, maszatos utcagyerek. A perc igazán történelmi volt. Egy-egy mély, férfias bariton el-elzengte, hogy éljen Búza MULLER DEZSŐ női és úri divatáruháza Sátoraljaújhely, Rákóczi-utcza (Kis piacz.) Dúsan felszerelt nagy selyem raktár. Női és férfi divatkelmék, ruhadiszek, csipkék. Len, damaszl és valódi May és Holfer-féle rumburgi vásznak. — Posztl függönyök. — Garnitúrák és menyasszonyi kelengyékbe!] —------■- 1 1 ■ ----- állandó nagy raktár. ---------------------------
