Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-19 / 92. szám
2. oldal. Z E M p l;e*n. November 19. A város tanácsterméből. Közgyűlés a városházán. — A vándortárlat és a város. — A napipíac elhelyezése. — nov. 19. Csütörtökön a város tanácstermében közgyűlésre jöttek össze a város urai és kénytelen-kelletlen foglal- kozniok kellett azzal a hosszujáratu problémával, amivé növi ki hovatovább magát a piackérdés. Es lármás és izgalmas jelenetek után nem ma. radt más hátra, minthogy beletörődjék — egyelőre csak ideiglenesen — a megváltozhatlan rosszba. Az tény és bővebb vitatásra nem is szorul, hogy szerencsétlen dolog volt felvinni a napipiacot a tűzoltó-laktanya melletti térre. Ez azonban még nem ok arra, hogy a napipiacot — mint azt a pénzügyi bizottság javasolta, ezrekre rugó költséggel és csak ideiglenesen levigyük a Vörös ökör udvarára. A Vörös ökör mindenképen — gazdasági ős helyrajzi szempontból egyaránt — alkalmas arra, hogy oda kerül- jön,a napipiac. De a súlyos ezrekre rugó befektetésnek, amivel a Vörös ökör átalakítása járna, csak akkor van értelme, ha véglegesen ott marad a Vörös ökörben a napipiac. — Ideiglenes megoldások nem vezetnek célra és a város anyagi ereje ellen törnénk, ha lehozzuk nagy költséggel a napipiacot a Vörös ökörbe, csak azért, hogy egy fó! év múlva — újból nagy pénzek árán — máshova vigyük esetleg. A végleges megoldás hathat csak gyökerekig ható orvoslással és minden más irányú ekszpe- rimentálás csak ezrekre rugó megterhelést és nem megoldást jelent. Kicsinyesnek és a városhoz méltatlannak tartjuk azokat a skrupulu- sokat is, melyek útját kívánják akasztani, hogy 5—600 korona erejéig is- tápolhassa a város nagy céljaiban a vándortárlatot. A kultúra mindenek előtt való és a képviselőtestületnek elől kell járnia a példaadásban: az a néhány száz korona nem fog már tönkre tenni minket és azok az igyekezetek, amelyek életre hívták a vándortárlatot, joggal számítanak a város áldozatkészségére. Pláne, amikor az az áldozatkészség a kultúrával s önmagukkal szemben való kötelesség és előfeltétele annak, hogy minél diadalmasabbá izmosodhassák a magyar kultúra. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk: Napirend előtt. Szokatlanul népes volt és izgalmasan, fokozott érdeklődés mellett vette kezdetét a város csütörtök délutáni közgyűlése. Délután 3 órára már zsufolásik megtelt a nagyterem városatyákkal és hangos zsivajjal, a tárgysort pro és kontra vitatva meg, ment neki a t. képviselőtestület a tanácskozásnak. Dr. Reichard Salamon polgármester megnyitva az ülést, több napirend előtti bejelentéssel szolgált. Röviden érintette azt a nagy gazdasági érdeket, mely az osztrák-magynr bank fiókjáért való fokozott küzdelemre kell, hogy inspiráljon minket és konstatálta, hogy érdemes s jelentős munkát végeznek azok, akik a bankfiókot Sátoraljaújhelybe akarják hozni. Javasolja, hogy a képviselőtestület által a bankfiókért való akció előkészítésére már régebben kiküldött bizottság hatalmaztassék fel, hogy a vasárnapi értekezlet megbízottjaival együttesen tehesse meg a szükséges lépéseket. Grünbaum Simon kifejti, hogy nemcsak szóval s szavazattal, de tettel is agitáljon minden képviselőtestületi tag a bankfiók felállítása mellett. Szükségesnek tartja, hogy- a városi bizottság csatlakozzék az értekezlet kebeléből kiküldött bizottsághoz s a két bizottság együttesen készítse elő az akciót. Halász József és dr. Grósz Dezső hozzászólásai után, a közgyűlés mindkét javaslatot elfogadta. A polgármester — a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén elhangzott jelentésekkel kapcsolatban — előadja, hogy a múlt hónapban a restanciák száma nagy volt, de ez onnan eredt, hogy Gáthy Géza halálával gazdátlanul maradt ügydarabokat a két tanácsos között kellett felosztani s az egyik tanácsos 91, a másik meg 432 darabot kapott, ami oly nagy szám, hogy érthetően zavarta meg az ügydarabok hátralék nélkül való feldolgozását. Az adóügyosztály is nagy hátralékkal dolgozott, amennyiben Gecsei Jenő adóügyi tanácsos hosz- szabb időn át betegeskedett és az egyik jegyző, Kelemen Miksa meg katonai kötelezettségeinek tett eleget. Á vágóhídnak vízvezetékkel és villanynyal való ellátására már megtétettek a lépések, a költségvetések is beérkeztek már a tanácshoz s gondoskodás történt odavonatkozóan is, hogy a sertésvágóhíd mielőbb rend- behozassék. Majd felhatalmazást kért a polgármester, hogy az Ujhelyben időző tárlat képeiből a képviselőtestület néhány hozzáértő tagjának részvétele mellett 500—600 korona erejéig vehessen egyet. A kultúra támogatásáról van szó s a nemes cél elől — akármilyen siralmas is az anyagi helyzete — Ujhely sem zárkózhatik el. Dr. Grósz Dezső arra való utalással, hogy a város semmilyen fölösleges terhet nem bir meg s bármennyire sajnálja is, hogy a város a tárlat igyekezeteit ilymódon nem segítheti elő,a képvásárlásnak ellene van. Némethy Bertalan, dr. Erényi Manó s dr. Nagy Arthur a képvásárlás mellett argumentáltak. A polgármester bezárva a vitát, kijelentette, hogy azon meggyőződésben tette meg szavait hogy azok helyesléssel fognak találkozni. Napirend előtti indítványról lévén szó, szavazást nem provokálhat. De megnyugtatja a képviselőtestületet, fog módot találni arra, hogy a tárlat sikeressége érdekében, a kellő lépések a város részéről is megtétessenek. S végezvén a napirend előtti dolgokkal, a képviselőtestület áttért az izgalmas, hosszur \ nyúlt vitákat Ígérő tárgysor letárgyalására. Személyi ügyek. Dókus Gyula alispán leiratilag közölte a képviselőtestülettel, hogy Arnóthfalvi Emil pénztári ellenőrt a fegyelmi határozat épségben tartásával állásába visszahelyezi és felhívta közgyűlést, hogy a határozatot foganatosíttassa. A képviselőtestület xu- domásul vevén az alispán határozatát, elrendelte, hogy Arnóthfalvy helyeztessék vissza az állásába és felhatalmazta a polgármestert, hogy az ellenőri teendőkkel megbízott Szétsényi Lajost — miután megbízatása az Arnóthfalvy visszahelyezésével tárgytalanná vált — a számvevői hivatalhoz ossza be. Rakmányi Jenő gazdasági tanácsos, h. pénztárnok azzal a kérelemmel fordult a képviselőtestülethez, hogy a pénztárosi teendők ellátása alól mentse fel és helyezze visz- sza a tanácsosi állásába. Dr. Lichtenstein Jenő utalt arra, hogy a pénztár ellátása egyik legfontosabb ténye a városi adminisztrációnak s Rakmányi oly lelkiismeretesen s annyi pontossággal látja el a pénztárosi teendőket, hogy egyenesen városi érdek, hogy — alkalmas helyettes hiányában általános tisztujitásig ott maradjon. Jelenek Ádám konstatálja, hogy Rakmányi azzal a megkötéssel fogadta el a helyettesítést, hogy az általános tisztujitásig viseli is majd a pénztárosi teendőket. A szavát állnia kell, annál is inkább, mert a város most nem tudná — hacsak ideiglenesen is — alkalmas emberrel betölteni a pénztárosi állást. Némethy Bertalan az adminisztráció zavartalan menete és a hivatalnoki felelősség teljessége érdekében kívánatosnak tartja, hogy Rakmányi a tisztujitásig tovább vezesse a pénztárt. A képviselőtestület ilyen értelemben hozta is meg a határozatát. A napipiao. Hosszas kálváriát jár a város a napipiaccal. A régi helyéről felvitte a tűzoltó-laktanya melletti térre és most az élet győz meg minket arról, hogy rosszabb, szerencsétlenebb helyre nem is kerülhetett volna a napipiac. Kívül esik a mindennapos ipari és kereskedelmi forgalom s ellenére van minden kényelmi szempontnak: a vásárló közönség — épp a rossz elhelyezés folytán — megcsappant, a vidéki árusok is kisebb számmal jönnek hát be a városba és ez a fonák, tarthatlan állapot — amellett, hogy fokozza a piaci árakat — keserves sulylyal szorítja egyre szükebb körre a forgalmat is. Közel ötszáz polgár aláírásával egy memorandum került a képviselőtestület elébe s a memorandum arra kéri a várost, hogy ha akárhova is, de feltétlenül vigye el a napipiacot a tűzoltó-laktanya mellől. Á képviselőtestület megbízta a pénzügyi bizottságot, hogy egészítse ki magát szakemberekkel és az érdekeltség meghallgatása után, tegyen majd javaslatot a napipiacnak hovavaló helyezésére vonatkozóan. A bizottság hétfőn délután össze is ült és Alexander Vilmos indítványára — mint azt már megírtuk — elhatározta, hogy a napipiacnak a Vörös ökörbe való ideiglenes áthelyezését fogja javasolni a képviselőtestületnek. A csütörtöki közgyűlés foglalkozott a kérdéssel és egy szenvedélyes, lármás vita után, melyben Rose József, Némethy Bertalan, dr. Haas Bertalan, Matolai Etele, Jelenek Ádám, Bettelheim Sándor, Schwarczbarth Lipót, Schiller Kálmán, dr. Lichtenstein Jenő, dr. Grósz Dezső, Halász József, Hericz Sándor, Kérészy Gyula, Izsépy István és Alexander Vilmos vettek részt, a képviselőtestület elvetette a Vörös ökörbe való áthelyezés tervét. A képviselőtestület osztatlan egyértelműséggel vallja, hogy a napipiac jelenleg rossz helyen van, de a Vörös ökörbe való ideiglenes áthelyezés olyan horibilis költségekkel járna, a mikkel aligha érne fel az ideiglenes segítség. Addig tehát, mig a piac végleges elhelyezésének kérdését praktikusan és a város érdekeivel számot vetve megoldani nem tudja, a napipiacot meghagyja a jelenlegi helyén. Ugyancsak itt említjük meg, hogy a képviselőtestületnek azon határozata ellen, melylyel felhatalmazta a pénzügyi bizottságot a napipiac hovahelyezésének megvitatására, közel kétszáz polgár — Bessenyei Istvánnal és Matolai Etelével az élükön — felebbezést adtak. A csütörtöki közgyűlésen Matolai Etele kijelentette, hogy téves információ alapján irta alá a felebbezést, amennyiben azt hitte, hogy a képviselőtestület már elhatározta a napipiacnak máshova való áthelyezését és ő csupán ezt a határozatot kívánta megfelebbezni. Továbbá bejelentette a polgármester, hogy a napipiacnak a jelenlegi helyére való áthelyezése — minden ellenkező híreszteléssel szemben — 5000 koronába került. A finálé. És általesvén a tárgysor izgalmasabb pontjain, egyszerre üres lett a tanácsterem. Hanyathomlok siettek tovább a városatyák és csak néhány ember jelenlétében értük be a finálét. Bényey Dánielnek évi 240 korona lakbért szavazott meg a közgyűlés és tudomásul vette a november 5-dikén megtartott házi pénztárvizsgálatról szóló jegyzőkönyvet. A tárgysor feldolgozatlanul maradt többi pontjait legközelebb veszi majd tárgyalás alá a képviselőtestület. A közgyűlés d. u. fél 7 órakor ért véget. A FÓRUMRÓL. A jövő héten vá- A vármegye törvény- laszt a vármegye, hatóságának rendelkezéséhez mérten, szerdán Zemplén- vármegye közönsége az urnák elé járul és élve alkotmányos jogával, újonnan választ 152 törvényhatósági bizottsági tagot. Hatvanöt választókerületben zajlik majd le a küzdelem és néhány nappal a választás ténye előtt, már is halljuk az ellenzéki riadókat. Csupa harci készülődés mindenik oldal és izgalmasan, vállvetett buzgalommal készülnek a nagy aktusra. S mi itt konstatálni kívánjuk, hogy egy szempont lehetséges csak, mely azután irányt kell, hogy szabjon az akaratoknak s ez: a vármegye érdeke. A kicsinyes viszketeg, mely a maga érdekeinek a megnövelését keresi a megyebizottsági tagsággal ugyanúgy, mint a pártérdeknek minden más szempont mellőzésével való hajszolása nem kaphat helyet a fórumon : a közérdek a legfőbb ur és visszaélünk minden jogunkkal, ha azoknak nem a közérdek javára szerzünk érvényt. Munkás, küzdelmes idők előtt állunk és sokszorosan szükség van minden erőre,mely a közjót kívánja munkálni. Keserves tanulságokkal szolgál a múlt és a feladatoknak egész sorát hozzák már a legközelebbi idők. Össze kell hát forrnunk a közérdekekért való küzdelmekben és ennek a ténynek a hangoztatásánál mi nőm. tudunk igazabb beharangozót adni a szerdai napnak. Nagy s nemes hivatása van a törvényhatóságnak és úgy válassza meg a vármegye a maga mandaturiusait, hogy munkakész, önzetlen és a közérdekekért való harcra elszánt férfiak kapjanak helyet a fórumon. S ha ez ben tartotta, intézte, vezette. Szóval örömet, megelégedést, életcélt talált a munkában. Percy Aster melegen üdvözölte és Miss Mary Johnson, a szobájában dolgozó gépirókisasszony, legkedvesebb mosolyával jutalmazta. Miss Mary finom, szőke, rózsás, hajnalban nyíló, ragyogó virághoz hasonlított. Mellette megfeledkezett Miss Judithról, a milliókról, a hitelezőkről. Amikor két hónappal később Miss Asteruél jelentkezett, a leány az illatos terraszon fogadta. Amint meglátta, tapsolt kezeivel és igy kiáltott fel: — Látom, sikerült a próba ! Úgy örülök.. . De a fiatalember zavartan, habozva állt ott. Miss Judith maliciózusan mosclygott: — Édes barátom, nem meri bevallani ... Nem lesz belőlem sohasem Charnay grófnő... A férfi némán hajtotta meg fejét. A leány folytatta: — Nagyon jól van ez igy ... Igaza van, hogy elveszi azt a bájos kis Mary Johnsont, akit szeret s aki magát viszontszereti . . . Charnay csodálkozva nézett a leányra. — Azért fogadom önt, hogy az apám kívánságát teljesítsem, de tudtam, hogy mit teszek, amikor önt ki küldtem az életbe . . . Nem szerettük egymást s milyen házasság lett volna ebből... így meg boldog lesz ön is ... én meg hozzá megyek az unokatestvéremhez, Joe-hoz, ki már két éve szeret. Kissé elpirult. — S ha a próba nem sikerül, ha olyan maradtam volna, mint eddig? •— kérdezte de Charnay. — Találtam volna kibúvót! De ön becsületesen viselkedett. Köszönöm. Kezet szorítottak. — Isten veled, Páris !. . . Viaskodjatok, hitelezőim! ... Az ón boldogságom itt van, itt maradok ! . . . — Nos, — kérdezte Percy Aster — megegyeztetek ? — Igen, atyám. Charnay gróf ur ép most jelentette be nekem, hogy eljegyezte Mary Johnsont . . . Megengedi, hogy én is bejelenthessem az enyémet Joe-val ? — ó — mondta Percy Aster, kissé megrökönyödve. Majd végig nézve rajtuk, erősen kezet szorítva velük, nyugodtan mondta. — All right 1 .. . Louis Fayen.
