Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-11-19 / 92. szám

Sátoraljaujhely, 19í0. November 19. 92. (5003 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenbint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njilttérhen minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. irA-v.-r... . JW*.. Amiről a fáma beszél. — nov. 19. Ellenzéki biokról beszél a fáma. Érdekes, hogy éppen ak­kor beszél róla, amikor a parla­ment őszi ülésszakra, kifogyha­tatlannak látszó programmba fog­lalt munkára ül össze. Egy hó­nappal ezelőtt, amikor a kép­viselőházat még nem várta ta­nácskozásra előkészített anyag és amikor a delegációk bécsi működése különben is még lehe­tetlenné tette a parlament buda­pesti munkáját: akkor az ellen­zéki hangok a munkahiány miatt panaszkodtak. Most pedig, amikor bőven várja a törvényhozás össze- ülését a feldolgozandó anyag: most ellenzéki biokról szól az ének, sőt a túlbuzgók már kés­hegyik menő harcot, sőt obstruk- ciót is emlegetnek. Mikor még nem volt munka, csupa munkakedv volt az ellen­zék. Most pedig, amikor munka van, ellenzéki blokkal s a munka megakadályozásával fenyegetőz­nek. Még jó szerencse, hogy a fenyegetéstől nincs miért meg­ijedni. Láttuk már azt az ellen­zéki blokkot más néven, más terjedelemben, más módon föl­fegyverkezve. Akkor sem tudott semmire sem menni. A mai alak­jában pedig éppen nem veszélyes. Vagy meg sincs az a biok, ha­nem csak azok emlegetik, akik szeretnék, ha lenne. Vagy, ha meg van, félreértés szülötte. — Akik alakították, talán a saját párthiveik szűk csoportjának ál­Ä ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Ä próbatétel. Piladelfiában történt. Percy Aster csodás szépségű kertjének terraszán. Meleg nap volt, de az alkonyattal enyhe, nedves szellő keletkezett, mely magával hozta a rózsák és szegfűk kábító illatát. Miss Judith Aster a hintaszéken vógigdőlve, a sáfrány- és biborszinü égboltra tekintve hallgatta a mellette ülő Charnay gróf csevegé­sét. Értékes irlandi csipke ékesítette fehér vászonruháját, mely csak fehér- cipős lábainál bővült ki, mint egy megfordított virágkehely. Nem lehe­tett szépnek mondani, szabálytalan vonásai, kissé nagy szája és erős álla volt. Charnay szavaira érdes hangon’ válaszolgatott, erősen hangsúlyozva mindeD szótagot. Lérnee de Charnay grófnak rit- kás haja volt, kissé gyűrött szem­pillái alól élénk tekintet villogott, ma­gas, sovány alakjának egész megje­lenése a sokat élt nemzedékek kései elegánciáját, választékos modorát árul­ta el. Mig Párisról beszólt, a szin­mait nézik a közvélemény meg­nyilatkozásának. Mert az igazi nemzeti köz­véleménynek ma a legkisebb gondja is nagyobb annál, van-e ellenzéki biok és ha van, kikből áll, miért alakították. A magyar nemzet közvéleménye csak alig néhány hónappal ezelőtt adta le vótumát. Az eredmény akkor az volt, hogy abból a többségből, mely ellenzék nélkül sem tudott egy álló esztendeig dolgozni, ellenzéki biok, vagy biok nélkül való ellenzék lett. A nemzet bi­zalma pedig azt a pártot ültette be a hatalomba, mely a munkát irta zászlajára. A magyar nemze­tet rosszul ismerik azok, akik azt találják hinni, hogy megvál­toztatja vótumát ilyen hamar, minden indok nélkül, sőt éppen abban a pillanatban, melyben az uj többség gyakorlati érvényesí­tésébe fog a munka amaz alap­elvének, mely zászlaját diadalra segítette. A magyar nemzet is, a nem­zeti munkapárt is szívesen látja az ellenzéket. Hiszen a koalíció legszélesebb látkörü vezérei is éppen annak tulajdonítják rend­szerük gyors szétmorzsolódását, hogy ellenzék hiányában minden parlamentáris diadal, minden győ­zelmi „gloire“ nélkül volt kény­telen megtenni sivár pályafutá­sát. Ha most lesz ellenzék és ha ez akár gyöngeségével fogja a többséget győzelmekhez segíteni, akár makacs erőszakkal fogja megnehezíteni a munkát és ez­zel a közvéleményt magától még jobban elidegeníteni: a kormány­házakról, az ottani életről — magá­ban sorsára gondolt, mely őt ide Filadelfiába vetette, hogy a büszke Amerika cukorkirálya, Percy Aster leányának tegye a szépet. Harmincöt éves korában éltékozolta az apai örök­séget, tönkretett két nagybácsit, egy nagynénit s egy reggelen arra ébredt, hogy előszobája telve van ordítozó hitelezőkkel. Egy pillanatig a végsőre gondolt, egyedül volt a világon, tá­voli rokonai nem igen búsultak volna halálán. De megvetette az öngyil­kosságot, rossz játékosoknak való megoldás ez 1 Inkább főhitelezőjére, Isaac Dietrichre hallgatott, ki azt ta­nácsolta neki, aranyozza meg Ame­rikában a Charnay-ak kopott címerét. Isaac Dietrich üzleti összeköttetésben állt Percy Asterrel, tudta, hogy bo­londja a nemességnek s ha a gróf ügyes, az apa és leány hamarosan hálóba kerülnek. Szívélyes fogadtatásban részesült s két hót óta mindennap egy órát beszélgethetett Judith Asterrel. Őszin­tén szólva, nem igen barátkoztak meg. Judith kimérten viselkedett, mintha gyanakodnék. Charnay meg kényel­metlenül érezte magát e túlságosan őszinte, élénk leánynyal szemben. Ma azonban Miss Judith barátságosabb­nak és pártjának mindenképpen jobb lesz, ha van, mintha nem lenne. De a nemzetnek és a pártér­dekek fölött álló közérdeknek nem ellenzéki biokra van szük­sége, nem alkotmányos mázolatu birokversenyekre, hanem minde­nekelőtt és raindenekfölött mun­kára, alkotásokra, mulasztások pótlására, uj utak építésére, uj épületek megalapozására. Ebben pedig együtt működhetik a több­ség és ellenzék egyaránt. És ehez még biok sem kell, sem obstrukció, sem jelszavak. A kor­mány megtette a magáét. Ahol eddig alkalma volt a cselekvésre, ott helytállt a programmjáért. A parlament előtt is helytállt érte, amikor arról gondoskodik, hogy impozáns és produktiv munka­tömeg várja az őszi ülésszakot. A nemzeti munkapárt is híven kitart a kötelessége mellett. — Munkára készen várja feladatait. Csak az ellenzék beszél biokról, harcról, obstrukcióról. Pedig job­ban tenné, ha ő is munkára saánná magát. Mert az a parancs, amelyet a nemzet a többségnek a maga vótumábau adott, ott, a hol igazi alkotmányosság van, a kisebbséget is kötelezi. Különö­sen az olyan kisebbséget, mely számol a jövővel. Torkig vagyunk már azzal a parlamenti fenegyerekeskedéssel, melynek emlőin — haj, még csak a közelmúltban — jelentéktelen 8 szürke közkatonák országos nagyságokká nőtték ki magukat. A bosszú s annak tudata, hogy minden, a bársonyszékektől a leg­nak látszott s a szokottnál többet, kedvesebben mosolygott. Charnay át- érezte ez óra kedvező voltát és bur­kolt szavakban tette meg vallomását. Meglepetés nélkül fogadták a dolgot. Miss Judith pár pillanatig némán te­kintett rá. — Charnay grófnő — mondta. — Nem hangzik rosszul... — Remélhetek ? Hevesen föléje hajolt. A leány egy mozdulata visszatartotta: — Ó, még nem mondtam sem­mit ... Apám beszélt önről... Szíve­sen venné e házasságot. . . — És ön, Miss Judith ? — Én még nem tudom ... Ön annyira más fajból származik, hogy szinte félek. Mi becsületesek vagyunk, erélyesek, mondhatnám: durvák. Önök ravaszok s annyi külső bájjal ren­delkeznek, hogy igazán nem tudjuk, mi rejtőzik alattok. Meg aztán, nem is tudom, hihetek-e a szavainak? — Hinnie kell, Miss Judith, ha mondom, hogy szeretem. — Két hete ismer mindössze. — Egy francia még ennél rövi- debb idő alatt is lángra lobban. De hogy bizonyítsam be ? Tegyen pró­bára 1 — Ez az I Próbára teszem — utolsó őrszemi állásig minden el­veszett, nem lehet fegyver an­nak a munkának ellenében, mely komoly eredményeket akar. Azo­kon az időkön, amikor néhány cifra szóval meg lehetett mér­gezni a nemzet akaratát, már jóval túl vagyunk és sokkal ke­gyetlenebb sulylyal nehezedik ránk az élet, semhogy munkának és a nemzet javát szolgáló harc­nak vehetnék az ellenzéki fene- gyerekeskedést. Mindenfelől ne­héz sebektől vérzik az ország s a nagy s egzisztenciális kérdé­seknek még egész sora van előt­tünk, melyeket meg kell oldania a parlamentnek. S az a többség, mely a kormány háta mögött ül, arra kapott a nemzettől meg­bízatást, hogy dolgozzék komo­lyan s a nemzet érdekében való tudatossággal. A munka hát, ami földolgozásra vár, nem csak azt követeli, hogy a parlament dol­gozzék, de meg követeli azt is, hogy az ellenzék amolyan hánya­veti „csak azért is“-sel ne álljon a munka elébe. S ha a nemzet akaratából, a munkapárt melletti állásfoglalásából ezt nem tudná az ellenzék kiolvasni, nem ütőd- jék akkor majd meg azon, ha a munkapárt energikusan s nem éppen keztyüs kézzel szorítja rá a kötelezettségeire. Az életet megakasztani nem lehet, az élet nem mókázik és igazán keveset törődik azzal, hogy ellenzéki urak obstrukciós babérokhoz jus­sanak : már pedig az élet mun­kát — komoly s eredményes munkát követel tőlünk. mondta Miss Judith tapsolva. Pilla­natig gondolkozott, majd hirtelen igy szólt: — Megvan. Ön két hónapot tölt az atyám műhelyében . .. Azt akarom, hogy az uramnak ne csak cime, de intelligenciája, energiája is legyen és megmutassa, hogy nem veti meg az őseim mesterségét. Rend­ben van ? Lérnee de Charnay-nak nem na­gyon tetszett a dolog, de hirtelen maga előtt látta Isaac Dietricht s többi hitelezőjét, meg Miss Judith szemtelen bizonytalansággal nézte vé­gig — hát kijelentette: — Rendben van. Percy Aster ép arra jött. A leá­nya hamarosan fölvilágosította a tör­ténetek felől. Másnap háromszáz frank havi fizetéssel lépett be Charnay gróf jövendő apósa üzletébe. Az első nyolc nap keserves kinok közt múlt el. Sokat gondolt a sze­gény gróf Judith millióira és kegyet­len hitelezőire, hogy kitartást, bátor­ságot merítsen. Majd változást észlelt magán. Uj világ nyilott meg előtte, uj ember lett. Az óriási gyárak, az ott foglalatoskodó munkások tömege megmutatták neki előző élete üres céltalanságát és bámulni kezdte Percy Astert, aki e nagy müvet erős kezei­I.apunk mai száma S oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents