Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-11-19 / 92. szám
Sátoraljaujhely, 19í0. November 19. 92. (5003 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenbint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljanjhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Njilttérhen minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 6 kői negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. irA-v.-r... . JW*.. Amiről a fáma beszél. — nov. 19. Ellenzéki biokról beszél a fáma. Érdekes, hogy éppen akkor beszél róla, amikor a parlament őszi ülésszakra, kifogyhatatlannak látszó programmba foglalt munkára ül össze. Egy hónappal ezelőtt, amikor a képviselőházat még nem várta tanácskozásra előkészített anyag és amikor a delegációk bécsi működése különben is még lehetetlenné tette a parlament budapesti munkáját: akkor az ellenzéki hangok a munkahiány miatt panaszkodtak. Most pedig, amikor bőven várja a törvényhozás össze- ülését a feldolgozandó anyag: most ellenzéki biokról szól az ének, sőt a túlbuzgók már késhegyik menő harcot, sőt obstruk- ciót is emlegetnek. Mikor még nem volt munka, csupa munkakedv volt az ellenzék. Most pedig, amikor munka van, ellenzéki blokkal s a munka megakadályozásával fenyegetőznek. Még jó szerencse, hogy a fenyegetéstől nincs miért megijedni. Láttuk már azt az ellenzéki blokkot más néven, más terjedelemben, más módon fölfegyverkezve. Akkor sem tudott semmire sem menni. A mai alakjában pedig éppen nem veszélyes. Vagy meg sincs az a biok, hanem csak azok emlegetik, akik szeretnék, ha lenne. Vagy, ha meg van, félreértés szülötte. — Akik alakították, talán a saját párthiveik szűk csoportjának álÄ ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Ä próbatétel. Piladelfiában történt. Percy Aster csodás szépségű kertjének terraszán. Meleg nap volt, de az alkonyattal enyhe, nedves szellő keletkezett, mely magával hozta a rózsák és szegfűk kábító illatát. Miss Judith Aster a hintaszéken vógigdőlve, a sáfrány- és biborszinü égboltra tekintve hallgatta a mellette ülő Charnay gróf csevegését. Értékes irlandi csipke ékesítette fehér vászonruháját, mely csak fehér- cipős lábainál bővült ki, mint egy megfordított virágkehely. Nem lehetett szépnek mondani, szabálytalan vonásai, kissé nagy szája és erős álla volt. Charnay szavaira érdes hangon’ válaszolgatott, erősen hangsúlyozva mindeD szótagot. Lérnee de Charnay grófnak rit- kás haja volt, kissé gyűrött szempillái alól élénk tekintet villogott, magas, sovány alakjának egész megjelenése a sokat élt nemzedékek kései elegánciáját, választékos modorát árulta el. Mig Párisról beszólt, a szinmait nézik a közvélemény megnyilatkozásának. Mert az igazi nemzeti közvéleménynek ma a legkisebb gondja is nagyobb annál, van-e ellenzéki biok és ha van, kikből áll, miért alakították. A magyar nemzet közvéleménye csak alig néhány hónappal ezelőtt adta le vótumát. Az eredmény akkor az volt, hogy abból a többségből, mely ellenzék nélkül sem tudott egy álló esztendeig dolgozni, ellenzéki biok, vagy biok nélkül való ellenzék lett. A nemzet bizalma pedig azt a pártot ültette be a hatalomba, mely a munkát irta zászlajára. A magyar nemzetet rosszul ismerik azok, akik azt találják hinni, hogy megváltoztatja vótumát ilyen hamar, minden indok nélkül, sőt éppen abban a pillanatban, melyben az uj többség gyakorlati érvényesítésébe fog a munka amaz alapelvének, mely zászlaját diadalra segítette. A magyar nemzet is, a nemzeti munkapárt is szívesen látja az ellenzéket. Hiszen a koalíció legszélesebb látkörü vezérei is éppen annak tulajdonítják rendszerük gyors szétmorzsolódását, hogy ellenzék hiányában minden parlamentáris diadal, minden győzelmi „gloire“ nélkül volt kénytelen megtenni sivár pályafutását. Ha most lesz ellenzék és ha ez akár gyöngeségével fogja a többséget győzelmekhez segíteni, akár makacs erőszakkal fogja megnehezíteni a munkát és ezzel a közvéleményt magától még jobban elidegeníteni: a kormányházakról, az ottani életről — magában sorsára gondolt, mely őt ide Filadelfiába vetette, hogy a büszke Amerika cukorkirálya, Percy Aster leányának tegye a szépet. Harmincöt éves korában éltékozolta az apai örökséget, tönkretett két nagybácsit, egy nagynénit s egy reggelen arra ébredt, hogy előszobája telve van ordítozó hitelezőkkel. Egy pillanatig a végsőre gondolt, egyedül volt a világon, távoli rokonai nem igen búsultak volna halálán. De megvetette az öngyilkosságot, rossz játékosoknak való megoldás ez 1 Inkább főhitelezőjére, Isaac Dietrichre hallgatott, ki azt tanácsolta neki, aranyozza meg Amerikában a Charnay-ak kopott címerét. Isaac Dietrich üzleti összeköttetésben állt Percy Asterrel, tudta, hogy bolondja a nemességnek s ha a gróf ügyes, az apa és leány hamarosan hálóba kerülnek. Szívélyes fogadtatásban részesült s két hót óta mindennap egy órát beszélgethetett Judith Asterrel. Őszintén szólva, nem igen barátkoztak meg. Judith kimérten viselkedett, mintha gyanakodnék. Charnay meg kényelmetlenül érezte magát e túlságosan őszinte, élénk leánynyal szemben. Ma azonban Miss Judith barátságosabbnak és pártjának mindenképpen jobb lesz, ha van, mintha nem lenne. De a nemzetnek és a pártérdekek fölött álló közérdeknek nem ellenzéki biokra van szüksége, nem alkotmányos mázolatu birokversenyekre, hanem mindenekelőtt és raindenekfölött munkára, alkotásokra, mulasztások pótlására, uj utak építésére, uj épületek megalapozására. Ebben pedig együtt működhetik a többség és ellenzék egyaránt. És ehez még biok sem kell, sem obstrukció, sem jelszavak. A kormány megtette a magáét. Ahol eddig alkalma volt a cselekvésre, ott helytállt a programmjáért. A parlament előtt is helytállt érte, amikor arról gondoskodik, hogy impozáns és produktiv munkatömeg várja az őszi ülésszakot. A nemzeti munkapárt is híven kitart a kötelessége mellett. — Munkára készen várja feladatait. Csak az ellenzék beszél biokról, harcról, obstrukcióról. Pedig jobban tenné, ha ő is munkára saánná magát. Mert az a parancs, amelyet a nemzet a többségnek a maga vótumábau adott, ott, a hol igazi alkotmányosság van, a kisebbséget is kötelezi. Különösen az olyan kisebbséget, mely számol a jövővel. Torkig vagyunk már azzal a parlamenti fenegyerekeskedéssel, melynek emlőin — haj, még csak a közelmúltban — jelentéktelen 8 szürke közkatonák országos nagyságokká nőtték ki magukat. A bosszú s annak tudata, hogy minden, a bársonyszékektől a legnak látszott s a szokottnál többet, kedvesebben mosolygott. Charnay át- érezte ez óra kedvező voltát és burkolt szavakban tette meg vallomását. Meglepetés nélkül fogadták a dolgot. Miss Judith pár pillanatig némán tekintett rá. — Charnay grófnő — mondta. — Nem hangzik rosszul... — Remélhetek ? Hevesen föléje hajolt. A leány egy mozdulata visszatartotta: — Ó, még nem mondtam semmit ... Apám beszélt önről... Szívesen venné e házasságot. . . — És ön, Miss Judith ? — Én még nem tudom ... Ön annyira más fajból származik, hogy szinte félek. Mi becsületesek vagyunk, erélyesek, mondhatnám: durvák. Önök ravaszok s annyi külső bájjal rendelkeznek, hogy igazán nem tudjuk, mi rejtőzik alattok. Meg aztán, nem is tudom, hihetek-e a szavainak? — Hinnie kell, Miss Judith, ha mondom, hogy szeretem. — Két hete ismer mindössze. — Egy francia még ennél rövi- debb idő alatt is lángra lobban. De hogy bizonyítsam be ? Tegyen próbára 1 — Ez az I Próbára teszem — utolsó őrszemi állásig minden elveszett, nem lehet fegyver annak a munkának ellenében, mely komoly eredményeket akar. Azokon az időkön, amikor néhány cifra szóval meg lehetett mérgezni a nemzet akaratát, már jóval túl vagyunk és sokkal kegyetlenebb sulylyal nehezedik ránk az élet, semhogy munkának és a nemzet javát szolgáló harcnak vehetnék az ellenzéki fene- gyerekeskedést. Mindenfelől nehéz sebektől vérzik az ország s a nagy s egzisztenciális kérdéseknek még egész sora van előttünk, melyeket meg kell oldania a parlamentnek. S az a többség, mely a kormány háta mögött ül, arra kapott a nemzettől megbízatást, hogy dolgozzék komolyan s a nemzet érdekében való tudatossággal. A munka hát, ami földolgozásra vár, nem csak azt követeli, hogy a parlament dolgozzék, de meg követeli azt is, hogy az ellenzék amolyan hányaveti „csak azért is“-sel ne álljon a munka elébe. S ha a nemzet akaratából, a munkapárt melletti állásfoglalásából ezt nem tudná az ellenzék kiolvasni, nem ütőd- jék akkor majd meg azon, ha a munkapárt energikusan s nem éppen keztyüs kézzel szorítja rá a kötelezettségeire. Az életet megakasztani nem lehet, az élet nem mókázik és igazán keveset törődik azzal, hogy ellenzéki urak obstrukciós babérokhoz jussanak : már pedig az élet munkát — komoly s eredményes munkát követel tőlünk. mondta Miss Judith tapsolva. Pillanatig gondolkozott, majd hirtelen igy szólt: — Megvan. Ön két hónapot tölt az atyám műhelyében . .. Azt akarom, hogy az uramnak ne csak cime, de intelligenciája, energiája is legyen és megmutassa, hogy nem veti meg az őseim mesterségét. Rendben van ? Lérnee de Charnay-nak nem nagyon tetszett a dolog, de hirtelen maga előtt látta Isaac Dietricht s többi hitelezőjét, meg Miss Judith szemtelen bizonytalansággal nézte végig — hát kijelentette: — Rendben van. Percy Aster ép arra jött. A leánya hamarosan fölvilágosította a történetek felől. Másnap háromszáz frank havi fizetéssel lépett be Charnay gróf jövendő apósa üzletébe. Az első nyolc nap keserves kinok közt múlt el. Sokat gondolt a szegény gróf Judith millióira és kegyetlen hitelezőire, hogy kitartást, bátorságot merítsen. Majd változást észlelt magán. Uj világ nyilott meg előtte, uj ember lett. Az óriási gyárak, az ott foglalatoskodó munkások tömege megmutatták neki előző élete üres céltalanságát és bámulni kezdte Percy Astert, aki e nagy müvet erős kezeiI.apunk mai száma S oldal.