Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-11-12 / 90. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. November 12. A kultúra jegyében. fl VÁNDORTÁF5LAT TTlEGNyiTÁSA. D iadalmasan s egy ragyogó, eleven hatású verniszázs sikerességével köszöntött be ma hozzánk a magyar piktura. S Zemplénvármegye közön­sége nemes készséggel hajol meg azok előtt az értékek előtt, melyekkel az ecset szolgálja a nemzeti előrefejlő- dést. A kultúra — a minden izében magyar s a nagy nemzeti ideálok szolgálatába szegődtetett kultúra napja volt a mai nap és kell, hogy hatal­mas perspektívákat hasitson az idők ködébe. Minden kicsinyes szempont­nak el kell törpülnie s lapuljanak mélyen meg azok a gyatra skrupu- lusok, melyek csak az olcsó gúny hangján tudják összemérni a magyar képzőművészetek erejét a nyugat­európai művészetek erejével: az a tárlat, mely ma nyílt meg a várme­gyeháza nagytermében, izmos s egész­séges bizonyság arról, hogy joggal viszen vezetőszerepet a magyar erő az európai képzőművészetek verse­nyében. Nemesen és messzire nyúlt lépé­sekkel vállalta a képzőművészeti tár­sulat a magyar kultúra szolgálatát, amikor elhatározta, hogy oda viszi — a felvidéki vándortárlat során — Felsőmagyarország nyilvánossága elé a legjava magyar festőművészeket. Szédületes sebességgel éri be a leg­elevenebb értékű stációkat fejlődésé­ben a magyar ecset s — mint azt Molnár Viktor államtitkárnak a Zem­plén hasábjain már közreadott cikke is meggyőzően bizonyítja — a kép­zőművészetek megizmosodásában lát­hatjuk legbizonyosabb garanciáját an­nak, hogy a magyar kultúra — át­törve minden mesterséges akadályon — egy harmóniába fog majd szorí­tani az ország határain belül jelent­kező minden erőt s ez a harmónia a nagy s diadalmas magyar jövendőn dolgozó akaratoknak, igyekezeteknek az egygyóforrását jelenti majd. Messze szárnyal s a lüktetésében, a lélekzet- vételében magát az életet jelenti ez a cél: kell hát, hogy mindannyian, kik hatalmasnak akarjuk tudni a nemzet holnapját, köszöntő szóval, szívesen fogadjuk a körünkbe jött tárlatot. Hét város közönségéhez fordul a képzőművészeti társulat s nagyszerű tanúságát adva a magyar ecset fejlő­désének, azon munkál, hogy adassék meg a kulturális igyekezeteknek, a képzőművészeti értékeknek minden megbecsülés s minden elismertség. Amit a magyar piktura a legutóbbi időkben csak termelt, annak a legja­vát hozza elibénk és hozza annak a demonstrálásául, hogy a magyar kép­zőművészetek a külföld elismerése után megértek már a mi szeretetünkre, a mi érdeklődő áldozatkészségünkre is. S fájdalmasan kell, hogy hasson a tény: a magyar piktura értékeinek elismerésében sokkalta előbb jár a külföld, mint maga a magyarság. Mi bízunk Zemplénvármegye közönségé­nek abban a sok százados, ősi ragasz­kodásában, melylyel a kulturális ér­dekekért mindig az első sorokban verekedett s hisszük, hogy nagyszerű históriai hagyományaihoz nem lesz hütelen, mikor arról van szó, hogy szárnyra segítsük a magyar erőt. Amit a ma megnyílt tárlat produkált, az kristályosán tiszta, élő, eleven kul-^ túra s minden ragyogásából a magyar géniusz ereje, diadalmas egészséges­sége árad. Illesse hát hódolat a képző­művészeti társulat elhatározását s kisérje végig — a tárlat során — Zemplénvármegye közönségének ál­dozatkész lelkesedése az igyekezeteit. A vármegye ősi székházában, osztatlan s impozáns érdeklődés mel­lett ma délben nyílt meg a Képző­művészeti társulat újhelyi kiállitásaa. A megnyitó ünnepségről részletes tudósításunkat a következőkben adjuk: A vendégek érkezése. Az ezidei fölvidóki vándortárlat hét várost vett a programmjába s Eger, Miskolc, Kassa s Eperjes után ma nyílt meg Sátoraljaújhelyben. — Ünnepélyes, színes keretek közt folyt le a verniszánzs. A vándortárlat kul­turális becsének mintegy hangsúlyo­zásul, a megnyitó ünnepségen a köz- oktatásügyi kormány is képviseltette magát és a miniszter megbízásából K. Lippich Elek miniszteri tanácsos, a művészeti osztály vezetője jött le Sátoraljaújhelybe. Kíséretében voltak: Dudits Andor, Bruck Miksa, Frecskay Endre, Bednár János, Halász Elemér, Lakatos Arthur s Kőváry Arthur festőművészek és Gárdos Aladár szob­rászművész. Balogh Bertalan, a ván­dortárlat igazgatója Miskolczig a ven­dégek elébe utazott s az ő kalauzo­lása mellett ért az illusztris társaság ma déli fél 1 órakor Sátoraljaúj­helybe. A szeles időben előkelő közönség jelent meg a vasúti állomáson a ven­dégek fogadására. Ámint a vonat be­robogott a pályaudvarra s K. Lip­pich miniszteri tanácsos s kísérete leszálltak a kocsikról, a város nevé­ben Pataky Miklós főjegyző köszön­tötte a vendégeket. Szives, eleven szavakkal tolmácsolta a város közön­ségének üdvözletét s köszönetét mon­dott a közoktatásügyi kormánynak, amiért a maga képviseltetésóvel oly készségesen sietett a megnyitó ün­nepség fényének, jelentőségének eme­lésére. Lelkes szavakkal mondott kö­szönetét K. Lippich Elek az üdvöz­lésért és hangsúlyozta, hogy a kultúra támogatása, képzőművészetek elősegí­tése mindannyiunk hazafias köteles­sége. Az üdvözlések után a vendégek s a fogadásra megjelent közönség ko­csikra ültek s behajtattak a vármegye háza elé. A tárlat megnyitása. Déli félegy órára megtelt az ódon vármegyeháza nagyterme előkelő, elegáns közönséggel. — A tömött zsibongó sorokban ott volt a város társadalmának színe-java s eleven, lázas érdeklődés várta az ünnepi ak­tust. Mintha valami kaleidoszkópról ömlöttek volna a színek : csupa tarka, varázsos ragyogásban villant, játszott a nagyterem képe. Káprázatos ele­gánsan s vidám, kedves derűvel a hölgyek és feketében a férfiközönség, a karzatról meg sok kandi arc mosó­dott bele a színekbe: ez volt az első impresszió, amely már belóptekor megfogta az embert. — A falakon a magyar festőművészet legkiválóbb al­kotásai kaptak helyet s a teremben ott vert forróan, melegen az élet: akaratlanul is ünnepélyesnek tetszett a perc. S őszinte, lelkes ovációkba olvadt át az érdeklődés, amint K. Lip­pich miniszteri tanácsossal s Meczner főispánnal az élükön megérkeztek a vármegyeházára a vendégek. Az ünnepség prológjául a gyár­telepi dalárda elénekelte a Himnuszt. — Á megnyitó beszédet Meczner Gyula főispán mondotta. Szives sza­vakkal köszöntötte a képzőművészeti társulatot, mely eljött Zemplénvár- megyébe is, hogy a kultúra erejével hódítson közöttünk és szeretetteljesen üdvözölte K. Lippich Elek miniszteri tanácsost, a közoktatásügyi kormány képviselőjét, akinek a megnyitó ün­nepségen való részvétele meggyőző bizonysága annak, hogy a kormány a legteljesebb mértékben kíván segít­ségére lenni az életet, a jövőt jelentő előrefejlődésében. Balogh Bertalan, a vándortárlat igazgatója hálás szavak­kal mondott köszönetét K. Lippich Elek tanácsosnak a megnyitó ünnep­ségen való részvételéért és emelkedett hangon, lelkesen köszöntötte Zem­plénvármegye közönségét, azt a kö­zönséget, melytől a magyar piktura értékeinek az elismerését kéri a kép­zőművészeti társulat és kéri, hogy nemes, tiszta hazafiságával segítse diadalra a vándortárlat igyekezeteit. Nemesen szárnyaló s a hatásá­ban frappáns beszédben válaszolt az üdvözlésekre K. Lippich Elek minisz­teri tanácsos. A művészetek támoga­tása mindannyiunk kötelessége és fokozottan kötelességének tudja a kormány, mely minden erejével dol­gozni kíván azon, hogy minél mé­lyebbre gyökeredzők s minél intenzi­vebb legyen a magyar kultúra. Emel­kedett szavakkal tolmácsolja a köz- oktatásügyi miniszter üdvözletét és biztos abban, hogy Zemplénvármegye közönségében hü harcos táborra talál minden nemes eszmény. Nem lehet hát kételkednünk abban sem, hogy Zemplénvármegye közönönsége foko­zott erővel karolja majd föl a tárlat érdekeit és biztosítani fogja az ered­ményességét annak a kulturakciónak, melyet a képzőművészeti társulat a vándortárlat rendezésével fejt ki. A lendületes s költőien finom beszéd végeztével a miniszteri tanácsos meg- nyitottnak jelentette ki a tárlatot. — Most a főispán felkérésére Bruck Miksa festőművész bemutatta a kö­zönségnek a kiállítást. A hölgybizottság védnöknője gr. Andrássy Gyuláné táviratban kért elnézést a megnyitó ünnepségről való elmaradása miatt. S a verniszázs kö­zönsége sajnálattal vette tudomásul, hogy a nemes grófnő nem vehetett részt a megnyitón. Az Ándrássyak annyira összeforrtak Zemplénvárme­gye társadalmával és a vármegye fejlődéséért való érdemeik annyira nyilvánvalók, hogy a vármegye öröm­mel ragad meg minden alkalmat, hogy az Ándrássyak megbecsülésé­nek, az Ándrássyakhoz való ragasz­kodásának kifejezést adhasson. A bankett. A megnyitó ünnepséget követően, a pályaudvar éttermében társas ebéd volt. S a fehér asztalok körül a ven­dégek környezetében a városnak úgy szólván összes notabilitásait ott láttuk. Kedves, jókedvű hangulatok eresz­kedtek az ünneplő közönség fölé és valahogy minden szóban benne lük­tetett a megnyugtató tudat, hogy a magyar piktura előrefejlődésében jog­gal láthatjuk egvik legbiztosabb ga­ranciáját a kulturális megizmosodá­sunk. Az első tósztot Meczner Gyula főispán mondotta. Eleven, hatásos beszédben köszöntötte a minisztert, a tárlat védnöknőjét és K. Lippich miniszteri tanácsost, kiknek a magyar kultúráért való buzgóságuk kell, hogy nemes munkára serkentsen mindenkit. K. Lippich Elek ötletes, nagysikerű beszédben a vármegye és a város kö­zönségét éltette, azoknak a nemes hagyományoknak a továbbmunkálóit, melyek minden kultúráért való küz­delemben Zemplénnek az első helyet juttatták. Dókus Gyula alispán a kép­zőművészeti társulatot s annak érdemes elnökét, gr. Andrássy Gyulát éltette frappáns sikerű tósztjában. Balogh Bertalan, a tárlat igazgatója az elnök­nőket és a hölgybizottság tagjait kö­szöntötte : beszéde nemes hódolás volt a női buzgóság előtt, mely min­den eszményi harchoz a leghatározóbb, a legtüzesebb inspirációt szolgáltatja. Farkas Andor helyettes polgármester rövid beszédében a művészetekről és azok éltető fejlődést biztositó hatásáról szólt és éltette az Ujhelybe lerándult művészeket. A bankett étrendjét Kovács Ká­roly vasúti vendéglős szolgáltatta szokatlan sikerességgel, minden gur- mandok ínyére való tökélylyel. S az Oláh Rudi bandája vidám, jókedvű nótákkal fűszerezte a hangulatot. A miniszteri tanácsos s a vendégek a délután fél 5 órai vonattal hagyták el Ujhelyt, A kiállítás. A vármegyeháza nagytermében s a szomszédos három kis teremben nyert elhelyezést a tárlat. Művészi elrendezésben és a világítási effektu­soknak teljes kiaknázásával, kapjuk a legjavát annak, amit az ujabbi idők­ben a magyar piktura csak termelt. A hány elismert, értékes neve van a hazai festőművészeinek, azzal mind találkozunk a tárlaton és már elöl­járóban is konstatálnunk kell, hogy a képzőművészeti társulat az ez idei akciójával jóval túlhaladta azokat a kereteket, amelyek közé szorultak mindmáig — érték dolgában — a vidéki tárlatok. Nem látjuk sehol az egy-azon festészeti iránynak a tul- ságba vitt halmozását és nem akar a tárlat annak a demonstrálása lenni, hogy művészeti szempontból melyik irányzat a jelentősebb: az igyekeze­tek közötti minden ingadozás nélkül, energikus határozottsággal állítja a tárlat elibénk mindazt, amit a ma­gyar piktura — a művészi érték és a nemzeti előrefejlődés szemmeltar- tásával — a legutóbbi időkig pro­dukált. Sátoraljaújhelyben a kiállítás no­vember 12-től november 24-ig marad nyitva és pedig naponkint délelőtt 10—1-ig és d. u. 4—7-ig, az esti órákban villamos világítás mellett. Reggel 8—10-ig és d. u. 2 -4-ig a kiállítást kizárólag a tanuló ifjúság látogatja. A tárlaton az elismerten kiváló, legjava magyar művészek 302 művel vesznek részt. A belépési di­jak a következők: Megnyitási jegy 1 korona. Egyszeri belépésre jogosító jegy : 60 fillér. Névre szóló idónyjegy, melylyel az összes kiállítások tarta­muk egész idején látogathatók, 3 kor. A vásárlásokat kizárólag Balogh Bertalan igazgató közvetíti; más utón létrejött egyezségek tekintetbe nem vétetnek. A műtárgyak vételárai a vásárlási nyilatkozat aláírásától szá­mított 8 nap alatt, de legkésőbb a kiállítási szezon utolsó napjain fize­tendők be a kiállítás pénztárába az Igazgató nyugtájára: a művészek be­leegyezésével azonban a fizetési ha­tárnap az újhelyi kiállítás bezárásá­nak napjáig is meghosszabbítható. Ajánlatok csakis Írásban fogadtatnak el és az ajánlattevőre feltétlen köte­lezettséggel bírnak. A megvásárolt műtárgyak a vevőknek csak a ki­állításnak berekesztése után adatnak át. Az igazgatóság városonkint 600 darab sorsjegyet bocsátott ki, dara- bonkint 50 fillér áron. A sorsjegyek­ből befolyó egész összeg, minden le­vonás nélkül a sorsjegytulajdonosok között kisorsolandó műtárgyak vá­sárlására fog fordittatni. A sorsolás politikai biztos jelenlétében a kiállítás berekesztésének napján d. u. 4 órakor a kiállítás helyiségében nyilvánosan fog megtörténni. S már ezúttal is az elismerés hangján kell szótanunk Balogh Ber­talan igazgató munkásságáról: buz- góan, fáradhatatlanul s avatott hozzá­értéssel látja el a tárlat rendezését és minden erejével dolgozik azon, hogy a kiállítás minél elevenebb s minél intenzivebb sikerekre találjon. Ked­ves buzgősággal, szívélyesen szolgálja a nagyszerű célt a gróf Andrássy Gyuláné védnöklete alatt megalakult hölgybizottság és nemes készséggel vette ki részét a rendezés nehéz mun­PT Legújabb divata kalapok. *98 Habig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók Szenes Lipóf uridivat üzletben Sátoraljauilielyen­Különlegességek: Nyakkendők és fehérnemüekben. Angol szabású őszi kabátok mérték szerint készítve ■ i jutányos árakban. - ............-..............

Next

/
Thumbnails
Contents