Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-22 / 84. szám

Sátoralj aujliely, 19Í0. Október 22. 84. (4995 ) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljanjhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttőrben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona. ■— Egyes szám árB 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Biztató perspektívák. — okt. 22. (d.) Két miniszter beszéde vi­lágított rá, villanyos fényszóró módjára, a nemzeti munkapárt politikájára. Egerben gyűlt ki az egyik reflektor fénye, egy új­pesti pártgyülésen a másik. — Mindkét érdekes és értékes be­széd — Zichy János grófé és a Székely Ferencé — méltó rá, hogy átértsük és megszívleljük igazságait. A két beszéd közül csak az egyik volt politikai. — Zichy János gróf, miután egri választói pártkülönbség nélkül ünnepelték, óvakodott a párt- politikától. Az igazságügyminisz­ter azonban a munkapárt szer­vezkedő gyűlésén szónokolván, méltatlan támadások ellen védte, gyanúsításoktól megtisztította, jö­vő föladataiban megrajzolta a nemzeti munkapárt politikáját. A kultuszminiszter nem poli­tizált, beszédéből mégis nemes politikai fény áradt a kabinetre, amelynek hü tagja. Az a liberá­lis hitvallás, amelyet Egerben tett, nem lephetett meg senkit, aki Zichy János grófot közelről ismeri s aki figyelemmel kisérte politikai fejlődését. Minden két­séget és félreértést kizáró liberá­lis hitvallása azonban eloszlatja a téjékozatlanok balhiedelmét és a cselszövők mesterkedéseit. — Azok az újságok és politikusok, akik makacsul abban fáradoztak, hogy Zichy János gróf és a mun­kapárt között félreértések tá­madjanak, kölcsön gyanú s an­nak nyomán kölcsönös elhidegü- lés : szivbeli szomorkodással néz­hetik machinációik kora végét. A szemük káprázik tőle s a fü­lük cseng belé, oly fényes és csattanós cáfolatban volt részük az egri ünnepség egész lefolyása és jellege által. Zichy grófot ugyanis, a „klerikálist“, oly kép­viselők kisérték le Egerbe, akik úgy ismeretesek, mint a meg­alkuvást nem ismerő liberális világnézet legmarkánsabb kép­viselői. Ezektől a közismerten liberális politikusoktól környezve, a kultuszminiszter lángoló hit­vallást tett a maga gyönyörű és felsőbbrendüliberálizmusáról. Leg­alább nem emelheti föl fejét újra egyhamar az a politikai dajka­mese, mintha a kormány liberá- lizmusa nem állaná ki a tüzpró- bát s mintha a kabinetnek egyik legnagyobb tehetségű s egyik legértékesebb tagja a liberáliz- mus kérdésében pártjával nem értene és nem érezne egyet. Az igazságügyminiszter a „mun- kátlanság“ vádja ellen védte meg a nemzeti munkapártot. Fölsorolta, mily roppant munkát végzett el ez a párt néhány rövid hónap alatt. Üres pénztárral vette át a kormány az ország ügyeinek ve­zetését. — Átvette száznyolcvan milliót meghaladó, törvényes föl­hatalmazás nélkül elköltött ösz- szeggel s csaknem száznegyven millió korona deficittel. Átvette az országot, a hatósági és kor­mányzati erők teljes szélhüdött állapotában. Átvette a hatalom éppen nem irigylendő örökségét megszavazott költségvetés és újoncok nélkül. Átvette szerve­zett párt, parlamenti támasz és hátvéd nélkül. Átvette egy sereg meg nem oldott, részben elron­tott, részben elmérgesitett kér­déssel a nyakán. Ausztria minden pártja részé­ről bizalmatlanság és ellenszenv; nemzetiségeink részéről gyűlölet és megnövekedett merészség és étvágy; a külföld részérói ki­csinylés és elfogultság; mi ma­gunk részéről mélységes elcsüg- gedés és a reménytelenség apá­tiája. Ilyen volt az ország köz­állapota, mikor a Khuen-Héder- váry-kormányt kinevezték. És ma? Meri-e valaki jó lé­lekkel állítani, bogy a mostani helyzet csak össze is hasonlítható az akkorival? Nem kell-e beis­merni minden elfogulatlan, jóér­zést! embernek, hogy soha kor­mány nem volt nehezebb hely­zetben és soha kormány rövidebb idő alatt nem végzett sikeresebb és nagyobb munkát, mert pénz­ügyeinknek megjavulását, állami és kormányzati tekintélyünk hely­reállítását, külső és belső ellen­ségeink megzabolását, a félreér­tések ködének felszakadását — évek nehéz munkáját — úgy­szólván puszta kézzel s majdnem a semmiből kellett pár hónap alatt megteremtenie. Az igazságügyminiszter nem elégedett meg azzal, hogy a nem­zeti munkapárt ellen szórt vá­dakat erélyeson és sikeresen megcáfolta. A legközelebbi jövő terveiről és teendőiről is szólott s a nemzeti anyagi és erkölcsi erőinek gyarapodásáról örvende­tes perspektívát nyújtott. Úgy a katonai, mint a bankkérdésben, olyannak jellemezte a kormány politikáját, amely helytáll mind­azért, amire nemzeti fejlődésünk­nek és önérzetünknek szüksége van. S ha százszor támadták és gúnyolták is a kormányt, hogy „vívmányokéért nem lelkesedik, sem „engedményekéért nem ku- nyorál: amire a nemzeti életnek szüksége van, mindazért szíve­sen fárad, sőt szívesen verekszik is, ha kell. Mindehhez nem kell vitézkedés és hárijánoskodás. — Csak a vállalt feladatok komoly átérzése, meg egy kis köteles­ségérzet. Ami a kormányban és a nemzeti munkapártban meg van egyaránt. Kiállítás iGlyta Álljon sorompóba Zemplénvármegye és adjon számot az előrehaladásáról. — okt 22. (Sp.) Ne lepjen meg senkit a cim. Előrebocsátjuk, hogy pium deside- rium, amit sürgetünk. De ha a této­vázó, terméketlen várakozással nem szakítunk, kicsufol bennünket az idő, mely nem áll meg a kedvünkért s a mig a velünk versenyző szomszédos jelentékenyebb városok minden alkal­mat megragadva, munkálják felvirá­goztatásukat, mi összedugott kézzel toljuk az éveket évek után. Teli a szánk panasszal; hogy igy elmarad Ujhely, amúgy nem fejlődik Ujhely, de a fejlődést biztositó erőfeszítéssel szemben vétkes indolentiába merülünk. Elég utalnunk az imént rende­zett, fényes siker koronázta nyíregy­házi kiállításra, amely ha energiánk nem lenne bénult, egymagában is elég impulzust adhatna a sikeres példa utánzására. Igaz, hogy Nyíregyházán a szabolcsvármegyei gazdasági egye­sület is hathatósan közreraunkált, de hát nekünk is van gazdasági egye­sületünk, mely, ha az illetékes ténye­zők megragadják a kezdeményezést, bizonyosan nem fog vonakodni a munkából kivenni a maga részét. El­végre amit Szabolcsvármegye és Nyír­egyháza kiállíthatnak, azt talán mi is kiállíthatjuk, sőt Zemplénvármegye a maga speciális terményeivel hors konkurs jelentkezhetik a kiállításon. De ideje is lenne már bemutatni az országnak, hogy az utóbbi húsz év alatt Zemplénvármegye sem tétlenke­dett, hogy mezőgazdasága, állatte­nyésztése, szőlő- és gyümölcsterme­lése, nemkülönben városainak külö­nösen pedig Sátoraljaújhelynek ipara is jelentékenyebb lendületet vettek. Mert habár vármegyénk nem tartozik is — hogy úgy fejezzük ki magun­kat — az iparos vármegyék közé, de azért ezen a téren is mutatkozik számbavehető fejlődés, néhány keres­kedelmi gőzmalom, egy nagyobb sza­bású sörgyár, faipartelepek, cukor­gyár, lengyár, Ujhelynek néhány je­lentékenyebb ipartelepe épültek s léptek üzembe az utóbbi évtizedek alatt. Szóval nem vagyunk éppen semmi hiján. De a vármegye gazdasági életé­nek egyetlen tényezőjére sem bir na­gyobb fontossággal egy újhelyi ki­állítás, mint épen Ujhely iparossá­gára nézve. Többször említettük, de nem ismételhetjük eléggé, hogy Uj- helyre igen jelentékeny vidék gravi- tál, amelynek az ipari szükségletek tekintetében vaió jó kiszolgáltatásá­tól függ — és semmi egyébtől — Ujhely felvirágoztatása. Ha ez a je­lentékeny nagy és hála Istennek egyre vagyonosodó vidék itt fog vásárolni, nem lehet és nem is leszen jogos panaszra oka egyetlen meserségét értő és munkakedvelő iparosnak sem keresethiány miatt. (A kiállítás gyakorlatiassága.) Reánk — és e vonatkozatban — iparosainkra hárul azonban a feladat bemutatni azt, hogy mit képesek pro­dukálni, mert hiába, de a dolog úgy áll, hogy a vásárló közönséget meg kell nyerni, már pedig mi sem kapa­citálja őt jobban, annál mit a két szemével láthat. A reklám az üzlet hajójának a vitorlája. Jobb reklám pedig nincsen annál, mintha hang­zatos prospektusok, ötletes hirdetmé­nyek helyett magát a szükségleti tár­gyat állíthatjuk ki üzletünk verseny- képességének a bizonyitására. És a vidéki kiállítások gyakorlatiassága éppen abban áll, hogy itt — külö­nösen a kedvező közlekedési viszo­nyok mellett — aminőnek városunk is örvend, nem a kiváncsiak vagy nem leginkább a kiváncsiak gyüle­keznek egybe, hanem a vásárlók, más szóval itt a néző publikum jelenté­keny részében vásárló is. Egy ügye­sen és csak a dolog lényegét szem- előtt tartó .módon rendezett vidéki iparkiállitás a legalkalmasabb módja annak, hogy az elszokott vásárló kö­zönséget visszahódítsuk. Ha meg nem volnánk győződve arról, hogy iparos­ságunk a modernebb ipari követel­ményeknek is megfelelni képes, egy­szóval sem sürgetnők a kiállítást, mert a fiaskó visszafelé elsült fegy­ver. De láttunk hála Istennek olyan — újhelyi mesterek műhelyéből ki­került — iparkészitményeket, ame­lyekkel bátran ki lehet hívni a bírá­latot s amelyekkel bátran meg lehet kínálni a vevőket. Nálunk éppen azt a célt is hivatott szolgálni az ipar­kiállitás — a gazdasági hasznon kí­vül — hogy a képesek bátorságot, a kevésbbé képesek ösztönzést nyerje­nek. Egyben megjegyezzük, hogy túl lőne a célon az a vidéki iparkiállitás, amely költséges, de nem gyakorlatias remekekkel tömné meg a tárlatot. Csak azt kell kiállítani, ami valósá­gos szükségleti tárgy, aminek az elő­állítása a mestereket meg nem ter­heli, amiben a tárlat szemlélője arra ismer, amit esetleg keres. Holmi drága különlegességek mellőzendők, bár­mennyire sarkalná is ambícióját egyik­másik mesternek az, hogy remekjét megbámultassa. Az ilyesmik országos kiállításokba valók, ahova nagyipa­rosok és gyári ipartelepek, szóval a nagy tőkével rendelkezők nem any- nyira a gyakorlatiasság követelmé­nyei, mint inkább a reklám céljától küldik készítményeiket. A feltűnésre, a parádézásra célzó vidéki kiállítás nem szolgálná reális célját, mert mig az ügyes szorgalmas, de felesleggel nem rendelkező kis­iparost visszariasztaná a versenyzés­től, vagy megerőltetésre kényszerí­tené, holott a cél épen az, hogy a kisiparosok is bemutathassák könnyű szerrel rátermettségüket, másrészt a vevőközönség csalatkoznék, aki ahe­lyett, amit keres, holmi kirakati ku­riózumokat látna maga előtt. A tö­rekvés iránya azonban kell, hogy az legyen, miként a piac mentői több szükségletét jól ellátni alkalmas ipari produktumok halmoztassanak fel. Né­hány vidéki kiállítást méltán ért ama gáncs, hogy nagynak kicsiny volt, ellenben kicsinynek túlságosan is cifra és költséges, tehát célját té­vesztett. Az újhelyi kiállításnak nem szabad ebben a hibában szenvednie. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents