Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-10-15 / 82. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. öktőber 15. Dókus Ernő installációja. A református egyház közgyűlése. — Dókus Ernő székfoglalója. — Zempléni ügyek. — okt. 15. Mint azt már a Zemplén megírta, kedden folyt le Miskolczon nagy ünnepségek között Dókus Ernőnek a tiszáninneni református egyházmegye főgondnoki állásába való beiktatása. Az installáció hagyományos fénynyel, őszinte szimpátiák között esett meg és a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot az a székfoglaló, melylyel Dókus Ernő vállalta a tiszáninneni református egyházmegye vezéri szerepét. Férfias, komoly elhatározásu volt a Dókus Ernő beszéde, minden szavában ott izzott a magyarságért és a református egyház érdekeiért való lelkesedés és erőteljes, művészi zengzetességével méltán ragadta magával az ünneplő közönséget. A beszédet jelentősebb vázlataiban itt adjuk: (Dókus Ernő székfoglalója.) Azzal kezdi, hogy még hallja a gyászharangok zúgását, melyek a legutóbbi időben az egyházkerület két hatalmas oszlopát temették, még nem száradtak fel a könyek, melyek a két egyházvezér sírjait öntözték. Ha lelke vágyát követné, visszavonulna és a fájdalomnak élne. De a közélet nem ismeri az egyesek bánatát, hanem az egyik kezéből kiejtett fegyvert felvó- téti a másikkal, hogy az tovább forgassa. Azért áll itt, hogy a közélet eme parancsának engedelmeskedjék. Emlékezete visszaszáll a múltba és látja ama férfiakat, akik e díszes állásban elődei voltak. Látja báji Patay Sándort, Szentkirályi Györgyöt, Yay Istvánt, báji Patay Józsefet, báró Yay Józsefet, gróf Teleky Józsefet, báró Vay Miklóst, akit az önkényuralom kötél általi halálra és vagyonának elkobzására Ítélt és látja közvetlen elődjét: báró Vay Bélát, aki minden munkáját buzgósággal szentelte az egyház ügyeinek. Itt látja kortársait, az egyházi és világi méltóságokat, a kik mind méltóbbak ez állásra, mint ő. De nincs ideje e rejtélyekkel bajlódni. A közelgő vész a vár fokára szólít minden harcost, hogy ott teljesítse kötelességét, ahova a sors vetette. (Éljenzés.) Köszönetét mond azoknak, akik ezt a díszes állást neki mire szükség lehet. Bizonyára nem könnyű feladat volt megállapítani ezt a helyes mértéket, de a mai élet ki- nalmainak s a mai műveltség teljes anyagának helyes ismerete alapján fényesen sikerült ez a nehéz feladat. A Franklin Kézi Lexikona ily módon megbecsülhetetlen gyakorlati segédeszköze lett a müveit magyar embernek. A nagy lexikont arra nézve, akinek meg van, kiegészíti s arra nézve, akinek nincs meg, pótolja. A Franklink Kézi Lexikona az adatok megbízhatósága és pontossága dolgában is a legnagyobb gonddal van kidolgozva. Szerkesztősége Radó Antal, a kitűnő iró vezetése alatt csupa kiváló szakemberekből áll, akik a maguk szakmája körén belül a legnagyobb lelkiismeretességgel és gondossággal végezték feladatukat úgy, hogy a lexikon adataira nyugodtan támasz- kodhatik bármikor bárki. Három szép, vaskos kötet, kitűnő tartós papiroson, szép metszésű, nagy betűkkel, száznál több színes és fekete képmelléklettekkel, Ízléses és erős kötésben. Az ember szívesen lát maga előtt, az íróasztalán, kézikönyvei közt három ilyen rokonszenves külsejű, okos kötetet. Az ára A Franklin Kézi Lexikonjának mindössze 54 korona. Megszerzése tehát senkire sem jár nagy anyagi nehézséggel. Minden jel arra vall, hogy hamarosan nagy kelendősége lesz s úgy meggyökerezik minden , házban, hogy müveit magyar ember meg sem lehet nélküle. ajándékozták. Kijelenti, hogy soha sem fogja a tétlen néző álláspontját elfoglalni. Amire vállalkozott, azon erejének teljes megfeszítésével fog dolgozni, hogy egyháza érdekeit előmozdítsa. Célja nem az, hogy az egyházkerület lelkészi vezetőségének hatáskörétől csak egy szemernyit is elvegyen. Célja lesz az erők egyesítése, mert teljes vértezettel kell küzdeni az egyházzal szemben naponként ismétlődő burkolt és igy annál veszedelmesebb aknamunka ellen, másrészről teljes erővel kell építeni, dolgozni, hogy az egyházat állandó alkotásokkal körülbástyázzák. Ez a siker kulcsa. Megemlékezik ezután a pápa által 1909. aug. 2-án kibocsátott „Ne te- mere* cimü dekrétumról, mely a vegyesházasságok ellen szól és mely nemcsak a más felekezetüek között keltett felháborodást, hanem maguk a katholikusok léptek ellene akcióba a felekezeti béke megóvása végett. De akkor a magyar katholikus papság körleveleket bocsátott szét, melyek sokkal veszedelmesebbek, mint maga a dekrétum. Felhívják a lelkészeket, hogy teljes erővel küzdjenek a vegyes házasságok ellen, vagy ha már ilyent kötöttek, ügyeljenek arra, hogy a gyermekek katholikus hiten neveltessenek. E világi törvényekbe ütköző felhívást a református konvent sem fogadta közömbösen, hanem szabályrendelet-tervezetet dolgozott ki és leküldte az egyházkerületeknek. Ebben meg van alapozva a támadások ellen való védekezés és szégyenbó- lyeget süt azokra, akik ily támadásokra képesek. Minden országban felemelték szavukat e minősitetlen támadás ellen A római pápa akkor sietett sajnálkozását kifejezni, kijelentvén, hogy e dekrétum nem a reformátusok, hanem a modernisták ellen szól. Megtagadná egyéniségét, ha ez ünnepélyes alkalommal nem emelné fel tiltakozó szavát a református egyházat ért igazságtalan támadások ellen. Hiszi, hogy a kormány mindenkor kész lesz az ilyen támadásokat visszaverni. A védekezés egyik módja az alkotás munkája. Mindenekelőtt az anyagi eszközökről kell gondoskodni. Magyarázza ezután azokat a kéréseket, melyek az 1904-ben az országgyűlés elé terjesztett memorandumban foglaltatnak. Bizalommal viseltetik a jelen kormány iránt, mint amelyiktől végre reméli az anyagi sérelmek orvoslását. Hálásan emlékezik meg végül azokról, akik közelről és távolról összegyűltek ez ünnepségre és Ígéri, hogy egész további életét egyháza javára fogja szentelni. Kéri a mindenhatót, hogy céljaiban támogassa. (Óriási taps és éljenzés.) (Küldöttségek és bankett.) A gyűlés berekesztése után a küldöttségek járultak Dókus elé. Antal Gábor a református konvent, Szentiványi Árpád a tiszai ág. hitv. egyházkerület, Vadászy Pál az egyházkerület esperesei, Meczner Béla az egyházmegyei gondnokok, Fejes István a sárospataki főiskola igazgató- tanácsa, dr. Tarnay Gyula a vármegye, dr. Szentpáli István a város, dr. Rácz György a miskolczi ref. egyház és a főgimnázium, Domby László a miskolczi ref. leányiskola, Becske Bálint a tiszáninneni ref. egyház 400 tanítója nevében üdvözli az uj főgondnokot, aki minden üdvözletre szép szavakban válaszolt. Délután 2 órakor Dókus Ernő 200 teritékü diszközebédet adott a Korona dísztermében. Gyönyörűen díszített asztalok mellett foglalt helyet a kétszáz ember. A diszebéden igen sok felköszöntő hangzott el. Elsőnek Dókus Ernő mondott szép felköszöntőt a királyra, melyet a jelenvoltak állva hallgattak meg és közvetlen utána ugyancsak állva énekelték el a himnuszt. Szalay László üdvözölve mindazokat, akik megjelentek, hogy egyetértő ünneplésüknek kifejezést adjanak, Dókus Ernőre üríti poharát. Meczner Béla a küldöttségeket köszönti fel. Fejes István Dókus Ernőre, Révész Kálmán a vármegyei és városi törvényhatóságra és jelenlevő tisztviselőire, Rácz Lajos a sárospataki főiskola működésére, Schirilla Andor Dókus Ernőre és a református egyházra, Antal Gábor az egyházkerületre üríti poharát. Felszólaltak még: Novák Lajos sárospataki theológiai tanár, Csók György lutheránus pap, Zombori Gedő megyasszói ref. lelkész, Péter Mihály gálszécsi lelkész. (Az egyházmegyei közgyűlésből. Csütörtökön délután ért véget az egyházmegyei közgyűlés és a három napos közgyűlés zempléni érdekű határozataiból a következőket közöljük: A sárospataki főiskola egyháztörténelmi tanszékére Marton Jánost választja meg a közgyűlés. — A megüresedett zsinati rendes tagsági és póttagsági hely betöltése iránt nov. 15-re tűzik ki a szavazatok beadí sá- nak határidejét. — A főiskolai egyik igazgató-tanácsosi állásra megválasztják Bernáth Aladárt, a Dókus Ernő főgondnokká való választása által megüresedett konventi rendes tagsági helyre Ragályi Bélát, a póttagságra pedig Dókus Gyulát választják meg. — A Borromäus enciklikára vonatkozólag Fejes István felterjesztés-tervezetet nyújt be és kéri, hogy azt intézze a közgyűlés az egyetemes konventhez. A felterjesztés kéri a kormánytól az ilyen vallási sérelmek ellen a törvényes felségjog alkalmazását. Tiltakozik az ellen, hogy a protestantizmus az encyklikában u. n. modern tévelygések közé számit- tassék, valamint az ellen, hogy a reformáció a maga egészében meggya- láztassék és bűnnek bélyegeztessék. A közgyűlés e felterjesztéshez egyhangúlag hozzájárult. — A sárospataki főiskolai igazgató-tanács elnökségének jelentését a főgimnázium számára igénybe veendő államsegély ügyében felolvassák és a szerződés- tervezetet elfogadva, azt további eljárás végett az egyetemes konvent elé terjesztetik. — Az elnök bejelentette Búza János, Zsoldos Benő, Ko- vácsy Sándor és dr. Szánthó Gyula tanárok nyugalombalépését és meleg, elismerő szavakkal emlékezett meg működésükről. A Meczner—Búza affér.- okt. 15. Meczner Gyula főispán és dr. Búza Barna ügyvéd, a Felsőmagyarországi Hírlap szerkesztője csütörtök délután Budapesten kardpárbajt vívtak. A viaskodás a Búza Barna sérülésével ért véget. S ez a párbaj csak újabb bizonyíték ahhoz, hogy Búza Barna — amikor a müga harcait vívja — mennyire rabja a gyűlölködő, kicsinyes emberi indulatoknak. Nem az elvek, a meggyőződés és nem a közérdekek szolgálatának az ideálja állították csatasorba: a bosszú vágya izgatja s a legvissza- tetszőbb gyűlölködés liheg ki minden szavából. Újat Búza Barna már aligha fog produkálni: a mesterkedései természetrajzát tisztára ismerjük. A demagog nyeregbe kapott és amikor az újhelyi választókerület a parlamentbe küldte, az elveken és a kerületnek szóló ígéreteken rúgott elsőnek egyet. S most, hogy a nemzeti öntudat Búza Barnán is keresztül gázolt és mértföldnyire esett a vágyaitól, álmaitól : a mandátumtól, hát újból kezdi a hadjáratot és minden erejével iparkodik azon, hogy újból betörhessen majd a parlamentbe. Ez az egyetlen stáció, amit Búza Barna meg akar közelíteni és ennek a stációnak a vágya izgatja, tüzeli arra a mindenki ellen való hadakozásra, aki csak az útjában áll. Nem respektálja az érdemet, kíméletlenül esik neki minden közéleti tisztességnek és egyenesen guillotine alá akar hurcolni mindannyiunkat, mert nem hajtunk térdet és fejet az ambíciói előtt. S az a párbaj, ami csütörtökön esett meg Budapesten, csak újabb adalék azoknak az értékeknek a megállapításához, amikkel Búza Barna vívja a csatáit. Meczner Gyula főispán nem szegődött az akaratai elé és mert károsnak, romlástigérőnek tudja a Búza Barna politikáját, hát más vizeken kívánja szolgálni a nemzeti előrehaladást. Ez — Búza Barna szemében — minden bűne és mert Meczner Gyula eléggé vakmerő volt ahhoz, hogy a meggyőződéséből titkot ne csináljon, apró vásári lesipuskások módjára támad ellene folyton-folyvást az ex-követ ur. A rosszindulatú gyanú, az intenciók tisztaságában való kíméletlen kétkedés: ezek a fegyverei és ezek a fegyverek otthonosan érzik magukat a Búza Barna kezeiben. Az elvekért való harcot megtudjuk érteni, mindenki meggyőződését respektáljuk, ha mindjárt homlok egyenesl ellenkezik is a mi meggyőződésünkkel: de minden tisztességes ember kell, hogy megkövetelje, hogy a hang — a harcok tenorja — mindvégig korrekt maradjon és az érvek ellenében ne a rágalom, ne a gyanú legyen az egyetlen fegyver. Búza Barna azonban fütyöl ezekre a megállapításokra és a főispán ellen való hadakozásában legutóbb már odáig ment, hogy főispán lovagias utón volt kénytelen elégtételt szerezni magának az őt személyben ért sértésért. A. előzmények ösmeretesek, a mérkőzést megelőző tárgyalásokról is számot adtunk már. A párbaj csütörtökön délután 4 órakor ment végbe Budapesten a Fodor-féle vívóteremben. A párbaj feltételei voltak : olasz kard, teljes bandage, szúrás kizárva, teljes végkimerülés. A felek igen hevesen csaptak össze s a harmadik összecsapásnál Búza Barna meglehetős mély vágást kapott a homlokára. A párbajorvosok, Farkas László egyetemi tanár és dr. Nagy Albert, a sebet összevarták. Meczner főispán a karjára gyönge lapos vágást kapott. A felek nem békültek ki. A párbajnál Meczner Gyula segédei voltak: Görgey Gyula csász. és kir. kamarás, földbirtokos és Joanovics Sándor te- mesmegyei főispán, aki Molnár Béla országgyűlési képviselőt helyettesítette, Búza Barna segédei pedig Csiz- mazia Endre és Lovászi Márton országgyűlési képviselő. Csizmadia Endre gróf Batthyányi Pált helyettesítette. Választ a város. — Rendkívüli közgyűlés a ^városházán. — Az uj írnok. — Figyelemreméltó tünetek. — Tegnap délután a megszokott nyüzsgés, a választások idejéből már unalomig ismert elevenség ömlött be a város tanácstermébe. Egy irnoki állás betöltéséről volt szó és ez a tény elégséges ahhoz, hogy a szó szoros értelmében harci készültséggel sorakozzanak fel a városatyák a porondra. A városi csatornázás — ha mindjárt millió koronákról van is szó — nem tud magának olyan nyilvánosságot szerezni, mint a legszürkébb választás és a városatyák javarészének szemében, a városi közgyűlések iránti érdeklődés ott kezdődik, hogy szavazni kelljen. Nem akarunk általánosítani : vannak a képviselőtestületnek szorgalmas, munkás tagjai, akiket nem csak a választások láza, de a vállalt kötelezettségek tudata viszen fel a város tanácstermébe. Azonban nem mondhatjuk el ezt a képviselőtestület összességéről s leírjuk a tényeket : legutóbb, mikor nagyon fontos, messze kiható tárgy sor került a közgyűlés elé, alig húsz városatya vett részt a tanácskozásban s tegnap, mikor egy szürke, kicsiny jelentőségű választásról volt csak szó, 80 városatya tudta kötelességének, hogy elmenjen a városi közgyűlésre. A számok beszélnek. S a tegnapi közgyűlésről írván, lehetetlen tollhegyre nem szednünk egyet s mást. Nem akarjuk érinteni
