Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-15 / 82. szám

Október 15.

ZÉMPLEN

3. oldal.

a tegnapi közgyűlés érdekeltjeit és igazán fölösleges volna kutatni azután, hogy a küzdelem győztese látja-e majd el több rátermettséggel az irnoki teendőket, vagy azok valamelyike, akik kisebbségben maradtak. Ez teljesen másodrangu szempont ezúttal. De konstatálnunk kell, hogy csak a város romlásával járhat, ha a választások során nem az avatottság, a munka értéke, de csak a korteskedésben való ügyesség vezet majd célhoz. — Nem mondjuk ezzel azt, hogy a tegnap megválasztott Gottlieb Jenő nem-e teljes megelégedésre és nem-e teljes sikerrel látja majd el a teendőit? Semmi okunk sincs arra, hogy kétkedjünk mindebben. De viszont annak a megállapítása elől sem zárkózhatunk el, hogy kisebbségben maradtak vele szemben olyan tisztviselők, akik már hosszabb ideje munkásai a városnak és a hivatali múltjuk semmi olyat nem tud felmutatni, ami indokolttá tehetné, hogy egy kevesebb ideje szolgáló tisztviselő a ranglétrán eléjük vágjon. Ha a város dolgozni tudó, munkás tisztikart akar nevelni magának, akkor az érdem honorálása elől nem térhet ki és az egyetlen szempontnak kell tudnia azt, hogy ne személyes szimpátiákhoz, de a munka s az értékek tudatához igazódjék a képviselőtestület bizalma, rökös bajunk van az adminisztrációval, foly- ton-folyvást halljuk a panaszt és az orvoslásnak semmiesetre sem lehet a módja az, hogy a képviselőtestület a maga akaratát a kilincselni-tudásnak rendelje alá.

A tegnap délutáni részleges tisztújító közgyűlésen Dókus Gyula alispán elnökölt. A képviselőtestület tagjai szokatlanul nagyszámmal jöttek fel a város tanácstermébe, a lépcsőházat meg a pályázók bizalmasai szállották meg és úgy iparkodtak a képviselőtestület jóindulatát megszerezni. Dókus Gyula alispán szives szavakkal üdvözölve a megjelenteket, megnyitotta az ülést. A kijelölő bizottság tagjai voltak: Schiller Kálmán, He- ricz Sándor, Fejes István és dr. Kellner Soma. Bizalmi férfiakul dr. Haas Bernát, dr. Chudovszky Móric, dr. Kovaliczky Elek és Halász József delegáltattak. A szavatszedő küldöttség elnöke Izsépy István, tagjai Réz Gyula és dr. Róth József voltak. — Négyen pályáztak a választás alá kerülő irnoki állásra: Sztankó Zoltán, Gottlieb Jenő, Bényey Dániel és Mat- tanovics Dezső. Közvetlenül a szavazás elrendelése után felállt Farkas Andor h. polgármester, árvaszéki ülnök és olyan hangú beszédbe kezdett, melynek a tenorja már az első percben nyilvánvalóvá tette, hogy a pályázók valamelyikére kívánja a képviselőtestület figyelmét felhívni. Az első mondatnál tovább azonban nem juthatott, az alispán azzal a megoko- lással, hogy a szabad választás joga minden körülmények között megóvandó és hosszú közigazgatási múltja nem tud precedenst arra, hogy a szavazás közben helye lehetne bármely vezető tisztviselő részéről is jövő korteskedésnek, a szót Farkas Andortól megvonta. Farkas Andor bejelentve, hogy nem volt szándékában a korteskedés, a szómegvonást tudomásul vette. Majd kezdetét vette a szavazás és összesen 73 szavazat adatott le: ebből 25 esett Sztankó Zoltánra, 32 Gottlieb Jenőre, 15 Bényey Istvánra és 1 Mattanovics Dezsőre. Hót szótöbbséggel tehát Gottlieb Jenő választatott meg a Wieden Ede halálával megüresedett irnoki állásra, ki a hivatali esküt nyomban le is tette.

BORSZÉKI

ez ásványvizek királya, angolkór és vérszegénység ellen páratlan gyógyszer. Mint üdítő és hűsítő ital a leg- lső minden vizek között.

Főraktár Sátoraljaújhelyben: Vilkovszky és Tóth cégnél.

AZ ELMÚLT IDŐKBŐL:

A zempléni zsidókról.

A magyarországi zsidóság általában nagyon keveset foglalkozik történetével. A zsidóságnak nálunk alig van egy-két történetírója, pedig az zr. társadalomnak jelentékeny része képzett egyénekből, papokból, tanárokból, újságírókból, ügyvédekből, orvosokból stb. áll, a kik nemcsak szakbeli szellemi munkával, hanem irodalommal is foglalkoznak.

Zemplénvármegyében is alig egykét zsidó ember forgatta eddig a történetírói tollat, annál örvendetesebb tehát, hogy legújabban akadt nálunk is férfiú, a ki a zempléni zsidóság viszontagságos múltjával behatóbban foglalkozik. Az újhelyiek tudományosan képzett, érdemes papját, dr. Goldberger Izidort értjük ez alatt, a kinek a „Zemplénvármegyei zsidó család- fők“ cimü nagyérdekü dolgozata a napokban jelent meg.*)

Goldberger szakmunkássága annál jelentékenyebb, mert a zempléni zsidóságról alig tudtunk eddig valamit, pedig ha valamelyik népelemnek, úgy főleg a zsidóságnak élettörténelme függ össze első sorban nálunk a kultúrával. Ezt erősitik azok a becses adatok is, miket a fönti cimü dolgozatban találunk s a melyek jó részben Zemplénvármegye levéltárából kerültek elő.

Zemplén ősi idők óta lakott helye volt a zsidóságnak, bár Goldberger előbbre nem megy vissza a XVII-ik századnál. Az 1560—1640- es évek között élt Szerkesz Joel, tudós lengyel később kiadott müve alapján tudjuk, hogy e korban lengyelországi zsidók jártak vidékünkön s összeköttetésben ,álltak a Rákóczi fejedelmi házzal. Érdekes, hogy a lengyel zsidók a zempléni zsidók borainak rituális kezelését is ellenőrizték.

A zempléni zsidók a régi időben legelőször, mint italfogyasztási bérlők, árendátorok és kereskedők szerepelnek. Az első ide vonatkozó adatot a dolgozat érdemes írója 1691-ből találta. Egy kis okmány a Pazdics községben alkalmazott árendátortól magyar nyelven, a ki Nagymihályba a katonaság számára sört szállított. Az árendátort Árje Lőb-oek hívták.

A másik legközelebbi emlék Va- rannóról való. Ebből tudjuk, hogy az itteni bérlő Judka nevű egyén gróf Gronsfeld tábornok számára hat hordó sört és 478 heringet szállított.

Vármegyénk zsidó* összeírásai 1723- tól kezdődnek. 1725-ben a mi vidékünkön Nagymihályon felül Ciróka- hosszumezőn, Szinnán, Takcsányban, Ugaron, Kelenben, Kálnarosztokán, Cirókaófalun, Méhesfalván, Tapolyán, Utcáson, Papházon, Körtvólyesen, Világon, Vendegén, LaborcfŐn, Nagy- csertészen, Mezőlaborcon, Boron, La- borcréven, Csebényen, Zavadkán, Hóhányón, Koskócon, Izbugyarabócon, Rokitón, Oroszruszkán, Harcoson volt egy-egy árendás, Homonnán pedig kettő.

Kulturtörténetilog nevezetes Zem- plén\ármegyéről, hogy 1725 ben ötvenhárom árendátor család, 1770-ben pedig a megyei összeírások szerint 111 család élt az egyes járásokban együttvéve, 1771-ben pedig már csak a hegyaljai járásban 255 zsidó család fordult elő.

Az első háztulajdonos zsidó családot Ujhelyből 1762-ből, az első zsidó tanítót 1771-ből ismerjük Goldberger szerint. Az első rabbi szintén 1771-ből emlittetik Mádon, a hol zsidó iskola is volt.

Az összeírásokban szereplő családnevek után azt látjuk, hogy a ma is élé családok már akkor is képviselve voltak. Ily nevek, mint Jakubovics, Berkovics, Moskovics, Herskovics, Weinberger, Smulovics, Dávidovics,

*) Adalékok Zemplénvármegye történetéhez. 1910.

Markovies, Lusztig, Lefkovies, Reisz- mann sűrűn fordulnak elő. Igen sokan — úgy látszik — a régebbi időben magyar neveket viseltek. Ezek emlékét tartották fenn az 1812. évi összeírásokban a Kis, Toi’kas, Jutka stb. nevek, sőt Goldberger azt állítja, hogy

II. József császár uralkodása (1780) előtt a zempléni zsidó családok jobbára magyar neveket viseltek.

A derék iró föntebbi becses adatai — mint említettük — a vármegyei régi levéltárból merítette s igy feltétlenül hitelre méltók. Sajnos, Zemplénben a zsidó egyházaknak, hitközségeknek régi iratgyüjteményeik nincsenek s igy ezekre a történetiró nem támaszkodhatik. A szórványos adatokat csak a közhatósági levéltárakból, vagy esetleg egyes régi munkákból lehet csak összeadni s azért minden csekélynek látszó Írott emlék nagy becsesei bir a zsidók történetírója előtt. Ezt tudva Goldberger jeles dolgozatának kiegészítése gyanánt föl kell itt említenünk, hogy a homon- nai Drugeth Csáky gyűjteményben levő iratok és följegyzések szerint a zsidó árendátorok nyomára már jóval előbb is akadunk. — így az 1637—1690. évek között az urasággal kötött úrbéri szerződés szerint Homonnán zsidó árendás emlittetik, a ki a vendéglőt, a malmot és a serfőző házat bírta és ezekért 500 irtot fizetett évente. Az a körülmény pedig, hogy a gr. Drugeth-család 1641. évi számadáskönyvében Czuna nevű, továbbá András nevű kalmárok emlit- tetnek, a kiknek egyike borsot, a másika pedig cérnát árult, azt mutatja, hogy Homonnán vagy már ekkor laktak, vagy_ csak itt megfordultak kereskedők. Érdekes, hogy Homonnán 1641-ben már irópapirost is lehetett vásárolni, mert a számadási könyvek egy bejegyzése szerint Nemessányi Mátyás, a homonnai uradalom intézője, a piacon 5 konc papirost vásárolt 1 írton és 20 dénáron.

Ezek a régi följegyzések is azt látszanak igazolni, hogy a kereskedelem, a malom-, serfőző- és kocsmaipar jobbára már ekkor az itteni zsidó lakosság kezében volt. Goldberger adatai is ezt bizonyítják s mivel a hazai kereskedelem és iparnak, mint az anyagi kultúra egyik legfontosabb tényezőjének, történeti fejlődését alig ismerjük, méltó hála és elismerés illeti a derék kutatót, a ki e nagyjelentőségű művelődéstörténeti tárgy megvilágítását tűzte ki célul.

Dudás Gyula.

VÁRMEGYE és VÁROS.

)( Városi közgyűlés. Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestülete folyó évi október 20-án dr. Beichard Salamon polgármester elnöklete alatt rendes ülést tart. A tárgysorba 32 pont van fölvéve és első helyre az

1910. évi költségvetés tárgyalásának a folytatása került.

)( A királyhelmeci petíció. A király helmeczi képviselőválasztáson báró Sennyey Miklóssal szemben kissebbségben maradt ifj. Miklós Béla. A vereséget szenvedett párt petícióval támadta meg a báró Sennyei mandátumát, a petíciót azonban a kúria első választási tanácsa annak idején visz- szautasitotta, mert a kérvényezők személyazonossága nem volt kellőképen hitelesítve. A peticionálók tizenöt nap múlva újabb peticiót adtak be, de miután ez sem felelt meg a törvény rendelkezéseinek, mert nem más tiz egyén nyújtotta be, hanem a régiek, a Kúria a választási törvény 31. szakaszának b) pontja értelmében ezt az újabb peticiót most már véglegesen is visszautasította.

JEGYZETEK A HÉTRŐL.

Még egyszer a nagy por.

Mindenképen leszeretnők már zárni a nagykövesdi pörnek az aktáit. Elvégre szép dolog a hisztéria és megilletődöttség jár ki a delirium tremensnek is, dehát Galamb János, meg Sompiák Borcsa is kevesek ahhoz, hogy a gonosz indulatu hazudo- zásaikból országos szenzáció kerekedjék. A hatósági — a mérlegre tehát hivatalos sulylyal eső — megállapítások tisztázták ennek a fekete, csúnya históriának minden részletét. — Egy tizenegy esztendős kis lány ügye- fogyottan, naiv tudatlansággal világgá röpített némely hazugságokat s egy elgyötrött, delirium tremenszben szenvedő ember meg gondoskodott arról, hogy azokra az ostoba hazugságokra egy pesti újság adja meg a visszhangot. Innen kerekedett azután az a förgeteg, mely a nagykövesdi vérvád cimén hitvány szenzációkká dagadt némely lapok hasábjain.

Elsőnek a közigazgatási bizottság konstatálta Eiserth István kir. főügyészhelyettes és dr. Löcherer Lőrinc vármegyei főorvos jelentései alapján, hogy a nagykövesdi vérvád meséjéből egyetlen szó sem igaz. Most a hét elején meg a királyhelmeci járásbíróság foglalta egy ítélet indokolásába, hogy a pöttömnyi Sompiák Borcsa nem csak az igazságot, de még a valószínűséget is messze elkerülte, amikor fecsegő szájára vette a vérvád meséjét. És ez a két hatósági megállapítás untig elegendő arra, hogy vége szakadjon a nagykövesdi rejtélynek. De a galambjánosok és a persiánádámok nem érik be ezzel a fináléval. Annak az újságnak a hasábjain, mely elsőnek tálalta föl a nagykövesdi rejtélyt, azt olvassuk most, hogy a királyhelmeci járásbíróság minden részletében igaznak állapította meg és igaznak fogadta el a Sompiák Borcsa vallomását. Ha nem is szóról-szóra igy, de a lényegében ezt írja. És konstatálva mindezt, csak a nagykövesdi rejtély jegyében megindult hadjáratnak a természetrajzára akarjuk reáirányitani az olvasó figyelmet. Egy bírósági ítéletről van szó és még az ítéletbe is a maguk tendenciáját hazudják bele azon az oldalon. Hová sikkadt a Deák Ferenc hires axiómája, a : — csak igazat írj ?

A vidék éa a kultúra.

Amikor 1867 után a magyar nemzeti élet rohamos fejlődésnek indult, minden téren a centralizálás lett a jelszó. Az a felfogás uralkodott, hogy nekünk először is fővárost kell létesítenünk, egy világhírű várost s minden erőnket arra kell fordítanunk, hogy Budapestet nagygyá és méltán híressé tegyük. Tényleg Budapest két évtized alatt rohamosan fejlődött és ma már a világvárosok közé tartozik minden tekintetben. Mikor azonban Budapest már nagygyá és hatalmassá fejlődött, a centralizáló mozgalmak nem szűntek meg, Budapest fejlődött és fejlődik a vidéki városok rovására. Ma már nálunk is felismerték a bajt és éppen a napokban hangzott el a volt kultuszminiszter, dr. Wlassics Gyula beszéde, hogy: „Ma a nemzeti közvélemény tisztán kezdi látni, hogy az egy központba összegyűjtött nagy kultúrintézményekkel az ország kul- turigényei ki nem elégíthetők. Több sugárkévének kell lenni, amelyből a tudományos és művészi élet ereje fényt vessen. Több gócpontnak kell lenni, ahol a világ szellemi haladásának izzó munkáját komolyan megértik, azt munkálni, sőt előbbre vinni is tudják.“

Ebben a munkában, a kulturális életnek a vidéken való erősebb fejlesztésében ezonban főként és elsősorban maguknak a vidéki városoknak kell előljárniok. A tudomány, művészet és irodalom felkarolásában a vidéki társadalomnak nemes versenyre kell lépnie a fővárosi intelli-