Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-15 / 82. szám

Sátoraljaújhely, 19í0. Október Í5. 82. (4993.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóliÍTatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttériben minden garmond sor 40 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [5 ko« negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó atán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 8 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. A nehéz problémák. — okt 15. (m.) A magyar közéletet olyan problémák foglalkoztatják, ame­lyek hosszú évek óta megoldat­lanul nehezednek politikai éle­tünkre s azt időről-időre méreg­anyaggal teli tik. E kérdések egy- részének kitolása talán kényel­mesebb lett volna a kormány részére, mert egyúttal kitolását jelentette volna annak a mozgal­masabb parlamenti kampánynak, a mely nehéz problémák megol­dásával természetszerűleg vele­jár. A kormány azonban úgy véli, hogy akkor jár el helyesen, ha a maga egyéni kényelmi szempontjait nem tekinti, hanem amint arra az időt elérkezettnek látja, a nyilvánosság érlelő dis- kussziója elé bocsátja azokat a terveket, a melyek alkotmányos végrehajtását ő maga helyesnek állapította meg és képviselni óhajtja. Megmondjuk világos sza­vakkal, hogy az a probléma, a melyre itt célzunk, a haderő ex- tenziv fejlesztése, a melynek realizálását az uj véderőtörvény foglalja magában. A haderő e fejlesztésének költ­ségeit a delegációk tartoznak megbírálni és megállapítani, mig magának az uj véderőtörvénynek megvitatása a két állam parla­mentjeinek lesz a feladata. A de­legáció szigorú alkotmányos fel­fogás szerint, csak a már három­negyed részben elmúlt 1910-iki esztendő közös előirányzatának megállapításával fog foglalkozni. Ebben a budgetben tehát ezek­nek az extenziv irányban való fejlesztési tendenciáknak nem lehet semmi nyoma. Mindazon­által a kormány arra törekszik, hogy már ebben a delegációban megismertesse a terveit az orszá­gos bizottsággal s az országgal. Mert a nyilvános diszkusszióktól csak üdvös hatást vár. Támoga­tást a terveinek, a melyekkel nemzeti érdeket szolgál. A had­erő fejlesztésének szükségessé­gét megindokolni most nem óhajtjuk, mivel erről a szüksé­gességről amúgy is meg van győződve az ország minden gon­dolkodó polgára, a ki a többi európai állam fegyveres erejét a miénkkel egybeveti. Ezúttal csupán egy kérdést óhajtunk tisztázni. És ezt a fel­világosítást azon lapokhoz ad- resszáljuk, a melyek visszatetsző zenebonával kisérik a kormány- férfiak tanácskozását Bécsben. — Megakarjuk állapítani, hogy a magyar kormány és a parlamenti többség nem folytat „vivmány“- politikát. Magyarországon tisztá­ban vagyunk azzal, hogy ha had­seregünket jól organizáljuk, nem Ausztriának adunk ajándékot s általában senkivel szemben sem gyakorolunk kegyet, hanem a saját házunk védelméről gondos­kodunk. Ezért nekünk nem jár „vívmány,“ a minthogy a saját hadseregünkben nincs is mit „ki­vívnunk.“ Egészen másról van itt szó. Szó van arról, hogyha mi a hadsereg terén messze ki­ható és minden izében modern szervezetet készülünk teremteni, hogy reformáljuk meg mindazt, ami meg nem felel. Az Őfelsége által magáévá tett és azóta rész­ben végre is hajtott, úgyneve­zett kilences bizottsági programúi­nak is az a célzata és az értelme, hogy olyan visszásságokon se­gítsen, olyan reformok létesíté­sét vegye kilátásba, a melyek mindegyikéről könnyű szerrel ki­mutatható, hogy a hadsereg érde­két szolgálja. Nem „vívmányok“ ezek a pontozatok, hanem szük­ségességek. És mert mi igy fogjuk fel ezt a kérdést, súlyos hibának tartjuk a bécsi sajtó egy részé­nek macskazenéjét. A hadsereg extenziv fejlesztése nagy áldo­zatokat ró Magyarországra és sok gondot ad, hogy az ország célszerű védelmének és a pol­gárság teherviselési képességé­nek szempontjait összhangba hoz­za. Ha ezt a nehéz munkát most még tetézik azzal, hogy már eleve izzó atmoszférát teremte­nek, akkor valóban kételkedni kell rajta, vájjon azoknak a hír­lapoknak igazán a hadsereg kor­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Egy modern mindenttudó. Serami sem jellemzi jobban a mi korunkat, mint az az ellentét, amely a müveit embernek ismeretköre és a mindennapos szügségletté vált isme­retek roppant kiterjedése között van. Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-kevésbbé egyoldalúan ké­pezze ki magát, ha a maga életpá­lyája dolgaiban teljes és biztos kép­zettséget akar szerezni. A tudomá nyok többi területeit kénytelen elha­nyagolni, a polihisztor ma már kö­rülbelül a lenetetienségek sorába tar­tozik. Viszont azonban az élet mind­untalan vet fel olyan problémákat, melyek megoldásához okvetlen szük­sége van mindenkinek szakmájától távoleső ismeretekre. Ezt az ellenmondást a modern ember úgy egyenlíti ki, hogy tart magának a könyvespolcán egy saját külön mindenttudót, aki tud mindent, amire gazdájának szüksége lehet és gyorsan, könnyen, megbízhatóan ad meg minden felvilágosítást minden felmerülő kérdésre. Ez a mindenttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életit jellemző könyv, az emberi művelődés eredményeinek a mindennapi élet számára való fel­dolgozója. Nagy kultúrájú nemzeteknél a lexikonnak különböző típusai fejlőd­tek ki, a feldolgozás módja, a terje­delem stb. különbségei szerint s egy- egy nagy lexikon valóban enciklopé­diája szökött lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azonban jó­formán csakis a nagy, számos kötetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erőfeszítések ebben az irányban még a múlt század első felében tör­téntek, de sikerre csak a legújabb időben jutott az ügy. Csaknem telje­sen el volt azonban eddig hanya­golva egy másik lexikon-tipus, amely­nek pedig gyakorlati hasznossága ta­lán fontosabb a nagy lexikonokénál is: a kisebb terjedelmű, de ép azért könnyebben kezelhető kézi lexikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hirtelen egy adatra, egy tényre, vagy sürgős felvilágosításra van szük­sége, a nagy lexikon célszerűtlennek bizonyul, mert a cimszók roppant tömkelegében idő kell, amig rábuk­kan a keresett címszóra s ha megta­lálta is, oly bő és hosszas ismertetést talál, amely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájé­koztatásra. Ez adja meg leginkább a kézi lexikon szükségét. Munkám vagy ol­vasmányom közben fennakadok egy adaton, amelyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban sem időm, sem nyugalmam, hogy az illető tárgyról hosszas érte­kezéseket olvassak. Csak azt az egyet­len adatot keresem, amelyre szüksé­gem van, hogy aztán tovább halad­hassak. A nagy lexikon a maga túl­ságos bőségével nem ilyenkorra való, itt a kisebb kézi lexikon segít, a melyben hamar megtalálom, amire szükségem van és azonnal rábukka­nok arra az adatra, amelyet keresek, anélkül, hogy fölöslegesen töltenem kellene az időt. A nagy lexikon bő­vebb felvilágosilásai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A nagy lóikon tulajdonképpen enciklopédia, amely teljességre törek­szik s ezért felölel minden olyan rész­letet is, amelyet az ember sohasem keres lexikonban, mert nem szüksé­ges keresni, úgyis tudja. Talán még az elemi iskolában tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne legyenek ? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanyagolhatja el az ilyen rész­leteket, a kisebb kézi lexikon azon­szerü fejlesztése fekszik e a szi­vükön, vagy nem inkább egyéb zavaros célokat szolgálnak ? A hadsereg extenziv fejlesztésének kérdése nagyon nehéz, az anya­giakban nagyon mélyreható kér­dés és a megoldás elé ne gör­dítsünk olyan akadályokat, miket nem a magyarság érdekei, de csak pártérdekek sugallnak első sorban. Mikor a nagy, egziszten­ciális kérdésekről van szó, né- muljanak el azok a kicsinyes animozitások, melyek pártpoliti­kai nézőszögből veszik szemügyre a kormány-politika embereit és igyekvéseit. — Mérlegre csak azok a tárgyilagos érvek kerül­jenek, amelyeket az objektiven való szemlélődés vet fölszinre és hallgasson el minden olyan ellen­zékieskedés, melyet csak a kor­mánynak való kellemetlenkedés vágya izgat. Ezeken az alantas szempontokon egyszer már túl kell haladnunk és a magunk nagy problémáinak a megoldásában össze kell forrnia a nemzetnek. Legyünk bizalommal a kor­mány iránt, mely a munka pro­gramújával jött és tisztában van azokkal a kötelezettségekkel, melyek a nemzeti előrefejlődés nagy munkájában reá várnak. — Azok a megrázkódtatások, amelye­ken legutóbb mentünk keresztül, gyökeres orvoslás után kiáltanak és a kormány legfőbb köteles­ségnek tudja az orvoslást. ban, amely csupán gyakorlati célokra törekszik, bátran ellehet és el is van nélkülük, mellőzi őket, mint fölösle­ges ballasztot, amelyet úgysem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus használhatóságát kipróbálhatta min­denki. Ha meg van is könyvszekré­nyemben a kézi lexikon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikon­hoz fordulok előbb s csak ha nagyon bő felvilágosításra van szükségem, fordulok a nagyhoz. A kézi lexikon jobban a kezem ügyébe esik, állan­dóan ott tarthatom Íróasztalomon, megtalálni benne, amit keresek, alig kerül több időbe, mintha megnézném az órámat. — Ilyen mindig kezünk ügyébe eső kézi lexikont ad ki most a Franklin-társulat. Cime: A Frank­lin Kézi Lexikona. Szerkesztésének irányitó oka az, hogy mindenből csak annyit vettek fel bele, amennyire az embernek csakugyan szüksége van, amennyit csakugyan keres a közön­ség a lexikonban. Minden fölösleges dolgot elhagytak belőle, hogy felve­hessenek minden szükségeset. Min­dent abban a terjedelemben adnak, a hogy szükséges; mellőzik a tájéko­zódást megnehezítő tulbőséget anél­kül, hogy mellőznének bármit is, a PÉP Legújabb divata kalapok. *91 Habig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók Szenes Ltpót uritlivat izletélian Sátoralianihelyen­Különlegességek: Nyakkendők és fehérnemüekben. Angol szabású őszi kabátok mérték szerint készítve ■■ .in. jutányos árakban. .. — ­Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents