Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)
1910-10-08 / 80. szám
Sátoraljaujhely, 19Í0. Október 8. 80. (4991.) Negyvenegyedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nyiltlérben minden garmond sor 40 fill. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre [6 kot negyedévre 3.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dl]: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 8 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Közös ügyek.- okt. 8. (k.) Néhány nap múlva megkezdődik Bécsben a magyar és az osztrák delegátusok ülésezése s a delegáció hivatva lesz intézkedni oly ügyekben, a melyek közösek a monarkia két állama közt. Ilyenek a kiegyezés értelmében a külügy, a badügy és a kettőre vonatkozó pénzügy. — Ezekbe a főfontosságu ügyekbe már rég óta nem volt alkalma beleszólania a nemzetnek, mert a koaliciós uralom hosszú válsága alatt a delegációk rendes időben való egybehivása elmaradt. Érthető érdeklődéssel tekint tehát a közvélemény a közös ügyeknek most induló tárgyalása elé, még pedig annyival inkább, mert a napirendre kerülő kérdések magukban véve is nagy érdekességüek. Ami mindenek előtt a külpolitikát illeti, ebben a delegációk szünete alatt irányváltozás nem állott be. Monarkiánk állandóan követi a béke politikáját s ennek az érdekében az európai egyensúly fenntartásában vesz tevékeny részt. A békét és egyensúlyt biztositó hármas szövetségnek vagyunk lelkes hive és ehhez a nemzetközi alakulathoz, különösen annak német tagjához való viszonyunk az újabb időkben még bensőbbé vált. Egyáltalában Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A főgimnáziumi ifjúság nagy kirándulása. — Második közlemény. — A Budapesten eltöltött jó félnap után elindultunk a Balatonhoz. A Dunántúlnak egyhangú halmos tájékai tanítványaink érdeklődését nem igen tudták lekötni. De amikor a Balaton közelébe értünk, mindenki nagy érdeklődéssel nézett arrafelé, a hol elénk fog tűnni kirándulásunk főeredménye: a Balaton. A nap már leáldozóban volt s utolsó bágyadt sugarait lövelé a Balatonra, amikor az elénk tárult. Bárhonnan és azt hiszem, bár hányadszor irányul is tekintetünk a Balatonra, az a nagyszerű kép, amely elénk tárul, lelkületűnkre oly nagy hatást tesz, hogy az ember szólni sem igen tud s csak ámulattal szemléli. Mert tény az, hogy a nagy természetben szép minden, a kicsi forrás épen úgy, mint a Magas- tátrának a felhőket karcoló csúcsai: de azért el kell ismernünk azt is, hogy vannak a természetben olyan képek, amelyek mintegy szebbnek tekintendők s ilyen az is, amely a Balatonnak első megtekintésekor elénk tárul. nincsenek hóditó törekvéseink; kisebb szomszédainkat sem elnyomni igyekszünk, hanem ellenkezően megerősíteni, támogatni. Törökország újjáalakulását igaz rokonérzéssel kiséri a magyar nemzet és irigység nélkül, sőt örömmel vettük tudomásul Bulgáriának, majd Montenegrónak királysággá való proklamálását. Testvéries érzületünkön kivül az okosság is azt mondja, hogy jó nekünk, ha a Balkánon is, mindenütt is, konszolidált állapotok uralkodnak. De éppen a Balkánon s minket nagyon is közelről érintően, történt nemrégiben egy nevezetes változás, a mely kétségtelenül szóba fog kerülni a delegációkban. Az annexió tudniillik. A magyar nemzet annak idején nemcsak minden idegenkedés nélkül, sőt bizonyos megelégedéssel és büszkeséggel fogadta azt a fejedelmi tényt, bogy I. Ferencz József őfelsége a maga szuveré- nitását a megszállott tartományokra, Boszniára és Hercegovinára is kiterjesztette. Ezzel megváltozott ugyan a két tartománynak monarkiánkhoz való viszonya, de csak annyiban, hogy véglegesen rendezetté vált, még pedig alkotmányos szellemben; semmit sem változott azonban külpolitikánk békés iránya, a mit a szandzsák kiürítésével és kárpótlással illusztráltunk. Több mint két napot töltöttünk a Balaton mellett s ez idő alatt — kisebb megszakításoktól eltekintve — szemléletünknek állandó tárgya volt a Balaton. Gyönyörködtünk benne kora hajnalban, amint a felkelő nap első sugarait lövelé reája s amelyek a felületen megtörve, azt csillogó ezüstszínűvé varázsolták át; gyönyörködtünk benne — Siófokról Balaton- füredre áthajózva — éjjel, amikor a hold halvány sugarai világították meg a tó sima felületét és az azt kereteid kiemelkedéseket, amelyek együtt egy érdekes misztikus kép hatását tették reánk ; s végül alkalmunk volt megismerni nemcsak a csöndes s nyugodt, de a háborgó és dühös Balatont is keszthelyi csolnakázásunk alatt, amikor is a hatalmas hullámok csónakunkat majd felemelték, majd alá- sülyesztették, majd meg alaposan oldalbá lökték. A Balaton mellett első megállapodásunk Almádiban, ezen a gyorsan fejlődő, de azért mégis eléggé csendes nyaralótelepen volt. Almádiból vasúton mentünk a tihanyaszófői állomásig s innen gyalogosan indultunk a Tihanyi-félsziget megtekintésére. A Tihanyi-félszigeten haladó zemplén- vármegyei turistának csakhamar felötlik emlékében az, hogy ehez a félNoha azonban a dolgok köztudomás szerint is igy állanak s noha ezek szerint az annexió a magyar érdekeken nyilván nem ütött semmi csorbát, mégis hire jár, hogy az ellenzék a delegációban támadásra készül az annexió miatt. Ennek ugyan semmi értelme sem lenne. Közjogilag azért nem, mert a delegáció nem lévén parlament, minisztert sem buktathat. Politikailag azért nem, mert befejezett tények miatt áldatlan dolog rekriminálni. De mindezeken felül egy ilyen támadással az ellenzék csak saját maga ellen fordulna, mert az annexió a koaliciós kormány idejében történt s miatta — ha valaki — csupán az a koalíció tartozik felelősséggel, mely az uralkodó akkori cselekedeteit fedezni volt köteles és melynek töredékeiből a mai ellenzék kikerült. Az már aztán épületes látvány lenne ország-világ előtt, hogy a szét- bomlott koalició, mint dezauválja saját magát és mint iparkodik nehézségeket okozni a saját korábbi magatartása miatt — az utódjának! A dolog természete szerint szóba kerülnek a delegációban a hadsereg szükségletei is. Békét akarunk, de korunkban a békének még mindig legjobb biztositéka a jól felszerelt, barcképes hadsereg. Bevált ez a régi igazság legutóbb is, a mikor éppen szigethez hasonló, de valamivel nagyobb félsziget féle van ott távol keleten is, t. i. a tágabb értelemben vett tokaji-hegy, sőt amely teljesen hasonló volt ehez akkor, amikor a Nagyalföldünket boritó tenger hullámai a tokaji-hegy lábát csapkodták. A tihanyi-félsziget a Balatonba erősen beszögellve, azt T5 km.-re szorítja össze. A félszigetről tekinthetünk át legnagyobb területet a Balatonból, bár hosszában mindkét irányban látóhatárunk a Balaton tükrében enyészik el. — A félsziget történeti szempontból érdekes emléke az 1. András királyunk által alapított tihanyi kolostor, amelyből azonban a török hódoltság utáni újjáépítésekor csupán az altemplom maradt meg ősi eredetiségében. Az altemplomban van a kolostort alapitó s ide temetett királynak a síremléke. Még ma is az egész épület egy igazi kolostor hatását teszi a szemlélőre. De viszont, ha még visszagondolunk 700—800 évnyire a múltba, amikor a kolostort egyoldalról végtelen erdőség, más oldalról szintén a nagyon is elzáró Balaton vették körül, mintegy természetesnek találjuk azt, hogy a kolostor szerény lakóit az elzárkozottság- uak ez a tudata még gyámolította abban, hogy tekintetüket ne le, haaz annexió következtében nemzetközi bonyodalom keletkezett, fegyvercsörgés zaja verte föl Európa csendjét s a véres összeütközés csak azon múlt, hogy monarkiánknak nagy és hatalmas erejű haderő állott rendelkezésére. Nagy kérdés, hogy fönnmaradhatott volna-e a béke akkor, ha a függetlenségi többségre támaszkodó koalició csupa kuruc- kodásból megtagadta volna a közös hadsereg szükségleteinek a kielégítését. És tagadhatlan ugyan, hogy a fegyveres béke sokba kerül a nemzetnek, de nem kevésbbé bizonyos, hogy a háború még igen sokkal többe kerül, a hadsereg készületlensége pedig szerfölött alkalmas a háború veszedelmét fölidézni. Jól mondta Hazai Samu honvédelmi miniszter, hogy a hadseregre fordított kiadás helyes fölfogás szerint nem áldozat, hanem gazdasági beruházás, éppen úgy, mint az az összeg, a mit a gazdaember tűz- vagy jégkár ellen való biztosításra fordit. Mindezek nem uj dolgok, de a politikának nem is az a hivatása, hogy mint a művészet vagy a hirlapirá8, folyton friss újdonságokkal kedveskedjék a közönségnek, hanem az, hogy gondoskodjék az állami élet szükségletei felől. A delegációk intézménye pedig arra való, hogy Magyar- ország és Ausztria közös külképnem felfelé emeljék. A tihanyi kolostor templomának falához fűződik az országszerte ismert tihanyi visszhang, melyet azonban egy közbeépitett villa igen megrontott. De azért Tihany község iskolás gyermekei még most is elkísérik a kirándulókat addig a kiemelkedésig, ahol a visszhang azelőtt a legtökéletesebb volt s tele torokkal kiáltják a templom fala felé: Szép a tihanyi kilálás, De nehéz a feljutás stb. Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar! stb. Jó időben is alig néhány szótagot vehetünk ki tisztán s ott létünk alatt az erős bakonyi szél még ezt a néhány szótagot is a Balatonba temette. Ä tihanyi kis gyermekektől kapják a kirándulók a félsziget mellett a Balaton medrében nagy számban található megkövesedett kagylót, az u. n. kecskekörmöt, amelyről a nép naiv képzelete a Garay János költőnk által is feldolgozott érdekes regét költötte. Visszatérve az állomásra, utunkat Badacsonyig vasúton folytattuk. Elértünk tehát a Balaton vidékének a legszebb tájára, amelyen az izoláltan álló vulkanikus kúpok emelked===== T7"a= 02n.rn.e3s: rmér t-cLd.orm.eee erról, 3eogr37" — ....... — a legszebb fényképek az „ELITE“ fényirdában készülnek? Olcsó árak! Sátoraljaújhely, petőji-uicza 14. sz. (az állami iskolával szemben.) 09- Művészi kivitel! -90 Lapunk mai száma 8 oldal. T
