Zemplén, 1910. július-december (41. évfolyam, 53-102. szám)

1910-10-08 / 80. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Öktőber 8. viseletéről, közös védelméről és e kettőnek közös kiadásairól gon­doskodjék. Ezeknek az ügyek­nek a közösségét a hatvanhetes alaptörvény állapította meg, hosz- szu gyakorlat aprobálta s intézé­sükbe még a koalíciós korszak sem tudott újítást belevinni. És ha a koalíciós politikusok a kor­mányon meghajoltak volt bizo- nyosállamiügyekközösségének el­kerülhetetlen szükségessége előtt, annál kevésbbé berzenkedhetnek a közös ügyek ellen egy olyan kormány ellenzéke gyanánt, a mely kormány kifejezetten, Pro­gramm szerint és abban a meg­győződésben hive ez ügyek kö­zösségének, hogy azokat más­ként Magyarországra nézve sike­resebben, hasznosabban, tökéle­tesebben intézni nem lehet. 9 részleges csatornázás. — A kitolt probléma. — Műszaki leírás. — Az általános csatornázás kontúrjai. — Kérészy Gyula városi főmérnök a részleges csatornázás terveit — mint azt már megírtuk — elkészítette. A részleges csatornázás tervei gerincét adják az általános csatornázásnak és azért nem lesz érdektelen, ha a fő­mérnöknek a részleges csatornázásra vonatkozó műszaki leírását szószerint közöljük. Sátoraljaújhely város belterületé­nek — a főmérnök műszaki leírása sze­rint — az időnkint és helyenkint fel­merült elkerülhetetlen szükségből tel­jesen rendszertelenül s részben tör­vénytelenül létesített rószlegescsator- názási munkálatai folytán a csapadék és szennyvizek levezetésének hiányá­ból származó közegészségügy-ellenes állapotok fokozatosan a város alacso­nyabb fekvésű vidékeire vitettek át, úgy, hogy ma a Ronyva régi medré­ben és malomárkában e bajok kon­centrálva vannak. A Ronyva árapasztó csatornájá­nak főmederré történt kiképződése folytán szárazon maradt régi meder és malomárok széles medrein a belé­jük jutó aránytalanul kis mennyiségű és kellőleg nem higgitott szenyvizek rendszeres lefolyást nem találván, erjedésbe mennek s a lakhelyek le­vegőjét kigőzölgésükkel állandóan megfertőzik. Ezek az elposványoso­dott szennyvízgyűjtő medrek járvány esetén kipusztithatlan melegágyává lennének a járványt okozó mikroorga­nizmusoknak. Az országszerte fenyegető kolera­veszedelem elleni védekezés hatályos csak úgy lehet, ha a köztisztaság és közegészségellenes állapotok meg­szüntetésére minden lehetőt elköve­tünk. Különösen fontos ez városunk­nál, hol az említett szennyes elha­gyott medrekbe a belsőségek annyira belenyúlnak, hogy azoknak teljes el­zárása jóformán lehetetlen s igy a meder fertőzésének elkerülhetetlen folyománya leend a lakosság fertő­zése. Az általános csatornázásnak ál­talam készített tervezetében a város­nak legfontosabb közegészségügyi ér­deke ezen medrek megszüntetésével teljes kielégítést nyer. Az általános csatornázási mun­kálatok engedélyezési eljárásának eredményéhez képest ezek terveinek szükségessé vált újabb átdolgozása s a szennyviztisztitás részletes megol­dása még jelentékeny műszaki mun­kát s hosszabb tárgyalásokat igényel­vén, a képviselőtestület a vármegye alispánjának szorgalmazása folytán bölcs előrelátással elrendelte, hogy a munkálatoknak a város lakosságára közegészségügyileg a legsürgősebb és leglényegesebb részei külön dolgoz­tassanak ki. A fentebbiekben általánosan is­mertetett helyzetből kifolyólag önként következik, hogy a város lakosságára legsürgősebb közegészségügyi érdek az, hogy a lakóhelyek között a város hosszirányában átvonuló szennyes büzhödt, elhagyott medrek megszün- tettessenek s a meglévő csatornák szennyvizei a város belterületéről le­hetőleg gyors és biztos elvezetést nyerjenek. Á jelen műszaki leírás mellékleteit képező tervezet az általános csator­názási tervezetnek ezen részeit öleli fel, ugyanis magában foglalja: 1. Az I. sz. vészkiömlö főgyűjtő rendszerét u. m. a Kerek-utcától a malomárkon a Rákóczi-utcai kőhidig s innen a Dianna kerten s a Win- dischgräetz Lajos téglagyára területén keresztül haladó főgyűjtő csatornát az általános tervezetben felvett I. sz. vószkiömlőig azonban a vészkiömlő nélkül. 2. A II. sz. vészkiömlő főgyűjtő­jét, mely az I. sz. vészkiömlőtői egye­lőre különállólag a Kölcsey és Bat­thyányi utcákon végig terveztetett. — Ezen csatornaszakasz kiépítése az ala­csony fekvésű és posványos állapotú utcák érdekében képez sürgős szük­séget. Szükséges volna még több lapá- lyos fekvésű utcarész egyidejű csator­názása, melyek közül a legrosszabb állapotukra és a közkórházra tekintet­tel a Csalogány és Erzsébetkirálynó- utcák volnának elsősorban felveendők. Az általános csatornázási terve­zetben is felvett fentebbi munkálato­kon kívül igen fontosnak tartom egészségügyi szempontból az uszoda lecsapoló csatornájául használt régi Ronyvamedernek a boltozott kőhíd feletti szakaszát is befedni, továbbá a malomároknak a Molnár István-ut- cától lefele terjedő szakaszát is a fedett csatornával ellátni, azért a jelen tervezetben az általános csatornázási munkálatokat ezekre kiterjesztettem. A meglévő csatornák a tervezett főgyűjtő csatornákba zártan bekap- csolandók és pedig a Zsolyomka csa­torna a Diannai főgyűjtőbe, a Molnár István, Munkácsi és Árpád-utcai csa­tornák pedig a malomárok Molnár István-utca alatti szakaszán újabban tervezett csatornába. A csatornák vízmennyiségei az általános tervezet újabb átdolgozásá­nál eszközölt újabb csoportosítás és a vízhasználatok megvásárlása folytán az ezeknek üzembe tartásához eddig szükséges 500 mp. liter elhagyásával lényegesen változtak, azért a csator­nák mind újonnan terveztettek és mé- reteztettek. Az egyes szakaszok mé­retei, esési viszonyai és vízmennyi­ségei a tervekben és kimutatásokban áttekinthetőleg vannak feltüntetve. A munkálatok biztonsága érde­kében technikai szempontból szüksé­ges az általános tervezetben felvett külvizrendezés egyidejű foganatosítása és a Zsolyomka patak felső szakaszai­nak mielőbbi szabályozása. Az előbbi a felebbezések folytán a belügymi­nisztériumhoz felterjesztett tervezet szorint lesz foganatosítandó, az utób­binak kiviteléhez terv és költségvetés készítése és a munkálatok hatósági engedélyezése szükséges. A munkálatok közül külön ható­sági engedélyre az éppen említett Zsolyomka patak szabályozásán kívül csak az uszoda lecsapolócsatornájának befedése szorul, mert a nyert ideigle­nes engedély alapján az általános munkálatok megkezdéseként a jelen tervezet egyéb részében kivitelre jut­tatható, szükséges azonban a Dianna főcsatornánál igénybe veendő idegen területek tulajdonosaival megállapásra jutni. A sportoló Ujhely. — Kritika az athletlkal clubról. — A tél előtt. — Mi lesz a jégpályával ? — Mikor a Sátoraljaújhelyi Athle- tikai Club néhány évvel ezelőtt meg­alakult, azzal a megokolt reményke­déssel néztünk a munkássága elő, hogy tömöríteni fogja tudni majd a széthúzó társadalmi erőket és egy in­tenzív, eleven sportéletnek a gyöke­reit veri majd le. S ma — mikor a clubnak már túl kellene lennie a kez­déssel járó minden nehézségen — konstatálnunk kell, hogy a club mesz- sziről sem az a faktor Ujhely életé­ben, amelynek vártuk. Mindjárt az első félesztendő meghozta a maga nagy balsikerét: a tagok jelentős ré­sze kivált a club kötelékéből és igy nagyon természetes, hogy az anyagi erejében is megfogyatkozott egyesü­let kilométernyire távolodott el az eredmények és a sikerek lehetőségé­től. A football és a tennisz: ez min­den, amit a club produkált és első­sorban nem produkálta azt a sport­clubot, honnan kiindulhatott volna az egészséges és eleven lendületű sport­élet. A football és a tennisz nemes s szép két sport: de a tagoknak na­gyon kis hányadát vonhatja magá­hoz. Az első teendő annak a clubnak a megteremtése lett volna, mely a sportok minden ágát magába olvaszt­hatta volna és ahol fedél alá kerül­hetett volna mindenki, aki nemcsak a tennisz és a football előtt hajt tér­det és fejet. Nem vádképen Írjuk meg mind­ezt és annyi gyönyörűségünk telne a club megizmosodásában, hogy — ha a kritika elhallgattatása volna annak az ára — menten letennők a tollat. A clubnak élnie kell és el kell kö­vetkeznie annak a virágzásnak, mely egészséges s eleven sportélettel telíti majd a club kereteit. Ebben a né­hány sorban mi csak a kiindulópon­tokat akarjuk leszögezni, melyekhez igazodnia kell a club munkásságának. Ä tennisz és a football mindenható­ságát semmi szin alatt nem Írjuk alá s a clubnak sokkal messzebb érő hiva­tása van, semhogy a sport eme két ágának a művelésével beérhetné. — Mi bízunk a club vezetőségének az avatottságában, hiszünk a jóakara­tukban és a club érdekei iránt való lelkesedésükben : s akkor nagyon ke­vés munka kell ahhoz, hogy a club azzá lehessen, aminek Ígérkezett. Az első teendő, mi megoldásra vár: a jégpálya problémája. Rövide­sen itt a tél és a társadalmi eleven­ség, a társadalmi együttélés kivonul a jégre. Azaz kivonulna, ha volna hova. A régi jégpálya messze kívül van a városon, nagy távolra esik min­den forgalomtól és amellett annyira elhanyagolt s annyira hiányos, hogy joggal kerüli a város társadalmának nagy többsége. Istentelen, hóval befútt utakon lehet csak megközelíteni, nem munkálja egyetlen gondos kéz sem, egy rozzant s keresztül-kasul ódon kunyhó a melegedő pavillonja, büffóje nincs és aki nem akar egész délutá­nokat künn tölteni, az már csak az ut hosszadalmassága miatt sem me­het ki. A jégpályák minden nagyobb városban délután 5 óra tájban lesz­nek csak népesek, a mindennapos robotnak akkor van vége ős egy sark­utazó kell ahhoz, hogy öt óra után a sötétben, a megvilágitatlan és hó- buckás utakon meg merje közelíteni a mi jégpályánkat. Innen ered, hogy a jégpályát olyan kevesen látogatják nálunk csak és irigykedve kell néz­nünk máshol, hogy a villamfényes, ragyogó jégpályákon — jókedvű mu­zsikaszó mellett — milyen gazdag elevenséggel ver, lüktet az élet. — Egészséges társadalmi szellem lopód­zik a jég hátára és sokat jelentő, ér­tékes elhatározások indultak el hó­ditó útjukra máshol — a jégpályákról. Az Athletikai Clubnak kell ke­zébe venni a dolgot. A város köze­pén, a belső körében kell a pályának létesülne, ütt van a Dianna-kert, a club mai tenniszpályái könnyen bő­víthetők ki egy jégpályává és prak­tikus, körültekintő berendezéssel az a pálya az lehetne, amire a club hiva­tása tulajdonképpen reá is szoriija: a gyüjtőkamrája minden sport-szel­lemnek és minden egészséges szóra­kozni vágyásnak. Ha jégpályát csinál és tart fenn a club, megsokszoroz­hatja a tagjai létszámát és ezzel az anyagi lehetősége is meg van annak, hogy nemes eredményességgel szol­gálhassa minden vonalon a maga hi­vatását. Egész társadalmi osztályokat hódit majd meg a sportnak, elősegíti egy egységes társadalmi szellem ki­alakulását és az sokkal közelebb áll a club intencióihoz, minthogy foly- ton-folyvást csak a rakettel hadonáz- zunk és a footbal labdát rugjuk. Ha a club vállalja majd egy uj és a város közepébe illesztett jégpá­lya létesítését, nem hihetjük, hogy a város képviselőtestülete elzárkózhat­nék a club támogatása elől. Nagyon kevés segítség kell ahhoz, a jégpálya helyéül szolgáló földterületet kell csak a club rendelkezésére bncsájtania és ez oly törpe áldozat a várható nagy eredményekkel szemben, hogy a vá­ros nem gombolkózhatik be a min- denfelőlről megnyilvánuló közóhaj előtt. Sorompóba kell lépnie az ath­letikai clubnak, hozzá kell kezdenie a szervezés munkájához és nem hisz- szük, a képviselőtestület öntudatos­ságába vetett hitünk tiltakozik az ellen, mintha a város szükkeblüsége útját állhatná a jégpálya létesítésének. DUNKY FIVÉREK cs. és királyi udvari fényképészek műtermében elsőrendű szép képek készülnek, az eddigieknél sokkal ol­csóbb árban. Sátoraljaújhely Széché- nyitér 9­nek ki. Ezek a kúpok, amelyek a föld mélyéből izzó állapotban felto­luló anyagból épitődtek fel, két cso­portba foglalhatók: az egyikbe tar­tozók olyanok, mint a mi Sátorhe­gyünk, azzal a különbséggel, hogy mig a Sátorhegy teteje igazi gerinc, addig azoknak tetején széles sik te­rület van ; a másikba az igazi kúpok, amilyen pl. a mi Magashegyünk. — Badacsony az elsőnek említett cso­portba tartozik s annak egyik legjel­legzetesebb példánya. A Badacsony 334 m.-nyire emelkedik ki a Balaton szintje felett, tehát vagy 70 m.-rel alacsonyabb, mint a mi Magashe­gyünk, amely 400 m.-nyire emelke­dik ki városunk közepes szintjéből. A hegyre csekély emelkedésű kelle­mes ut vezet fel. Utunk elvezet Kis­faludy Sándornak, a Balaton-melléki várromok megéneklőjének hajdani háza mellett. A hegy tetejéről, ille­tőleg a tető pereméről a világ összes tájai felé igen szép kilátás nyílik. A Badacsonyról lejőve vasúton Keszthelyre mentünk, útközben meg­szemlélve a várromokkal koszoruzott Szigligetet és Csobánczot. Keszthely­ről gyalogosan átrándultunk Hév­vízre. Alkalmunk nyílt tehát megis­merni ezt a hazánkban a maganemé­ben páratlan hőforrást. A hatalmas forrás annyira bővizű, hogy vize majdnem tiz holdnyi területet borit be. A vízben finom iszap van, amely a benne való fürdést kellemessé teszi, előmozdítja gyógyhatását és a fene­ket 1 ársonyszerü réteggel vonja be. Keszthelyen megnéztük a Balaton- Egyesület múzeumát. A múzeumban érdeklődésünket igen lekötötte a nép­rajzi osztály. Ez osztály ugyanis a régi balatoni halászatnak sok érdekes emlékét őrzi, melyek amióta a Bala­tonon hajó segítségével folyik a ha­lászat, nincsenek használatban. Keszthelyről elindulva végigutaz­tuk a Balaton nyugati és dőli part­ját egészen Siófokig. Siófokról átha­józtunk Balatonfüredre s innen ismét vasúton folytattuk utunkat. Érdekes epizód volt kirándulásunk alatt az, a mikor vonatunkból az utolsó pillan­tásokat vethettük a Balatonra. Min­denki az ablakhoz tódult, hogy még utoljára gyönyörködjék abban, amely után annyira vágytunk s amelyben armyit gyönyörködtünk. Dr. Visegrádi János.

Next

/
Thumbnails
Contents