Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-08-28 / 69. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Augusztus 28. bizottsági tagok tehát, kik adójuk kétszeres beszámításának kedvezmé­nyét igénybe kívánják venni: eziránti jogosultságot szóban vagy Írásban dr. Molnár Béla ig. v. elnöknél vagy az ülés tartama alatt a választmány előtt gazolják. A tisztviselőtelep ügye. — aug. 27. Lapunk folyó évi augusztus hó 15-iki számának vezércikke előrelát­hatólag megtermi a várt nemes gyü­mölcsöket. A tisztviselőtelep létesíté­sének eszméje mind nagyobb tért hódit s kilátás van rá, hogy váro­sunk egy ideálisan szép, valóban mo­dern, a hygienia minden kívánalmai­nak megfelelően épülő városrészszel fog gyarapodni. Rendkívül nagy jelentősége van e kérdés ügyes és okos megoldásá­nak nálunk nemcsak közgazdasági, szorosabban véve ipari és kereske­delmi szempontból, de azért is: mert a városnak ily impozáns épülettömb­bel, egy egész uj városnegyeddel való nagyobbodása alapfeltétele további fejlődésünknek s a forgalom fokozó­dásának. Akár vasúti üzletvezetőség, akár más, nagyobb arányú közhiva­tal létesítéséről legyen is szó az idők folyamán, büszkén állhat előtérbe vá­rosunk s elmondhatja: hogy igazi, kényelmes otthont képes nyújtani a tisztviselőknek. Elismeréssel adózunk ama buzgó férfiaknak, kik az általunk felvetett eszme megvalósitásában önzetlen buz- gósággal működnek. Ha elolvassuk az általuk kibocsátott felhívást, abból nemcsak a reális előnyöket látjuk, de a sorok közt olvassuk az igazi am- bicózus, mások javáért fáradni kész és alkotni képes tevékenység szép erényét. Ajánljuk e felhívást meg- szivlelésre minden tisztviselőnek, kér­ve őket úgy a saját érdekük, mint a város jólétének emelésében való tö­mörülésre. A város illetékes vezető embereit pedig szintén kérjük a ne­mes ügy legbuzgóbb támogatására. A dr. Kvirsfeld László és dr. Koncz Endre által kibocsátott felhí­vást egész terjedelmében itt közöljük : Felhívás a tisztviselőkhöz / A „Zemplén“ cimü helyi lap augusztus 15-iki számában egy nagy jelentő­ségű eszme látott napvilágot: Sá­toraljaújhelyen tisztviselői telep létesítésének az eszméje. Életrevalóság, fontosság, hasz­nosság és egyéb számtalan előnyök De ez csak földje, lápja, forrás­vize, erdeje, ami szeretetre hat. De hol még a megfizethetetlen összbe­nyomása a kedves, rózsás életképnek, hemzsegő, fürdő közönségnek I Attól gyógyulnak, derülnek, vidulnak ko­mor kedélyek. Aki otthon lelki ma­gányában a halál gondolatát forgatta agyában, élete célja fölött a remény­telenség borúját látta összefolyni és szidta saját születésének nemtelen célját: annak itt napsütötte mosoly ját­szadozik ajkán, vágyakozás lángja piroslik arcán és csillan-csillan va­lami kacagva, nevetve, huncutul dé- vajkodva a szeme tüzében, aminek a becsületes és jogosult neve; Élet! Aranyos, derűs, boldog, édes életi Egyszerre tudatára ébred önbe- csőnek, élete értékének, ha látja mily bizodalommal, élethez való ragaszko­dással ragadja hervadt ajkához a Kreuzbrunn serlegét a fehér hajú aggastyán. Hát akkor én fekete fejjel ne szomjazzam életnek örömét, Kreuzbrunnak vizét 1 ? Mily kitartó türelemmel járja itt mind egyhangú lépéseit hosszú libasomak fél óráig, mig poharának töltéséhez ér. Tulaj­donképen nem só és vas, hanem az életnek reménye buzog ez ős forrás ős ■ ■ tekintetében bővebb ismertetésre nem szoruló eme gondolat felkaro­lása, terjesztése és megvalósítása tekintetében a jelzett lapban hoz­zánk intézett felhívásnak megfe­lelve, kész örömmel tesszük az esz­mét magunkévá és erőnkhöz mért teljes odaadással szegődünk e ne­mes cél szolgálatába. Mielőtt azon­ban az ügy előbbrevitele érdekében a további érdemleges lépéseket megtennők, meggyőződést kell sze­reznünk arról, hogy vájjon a fel­színre került kérdés megvalósítása visszhangra talált-e az érdekelt tisztviselői körökben, vagyis a sá­toraljaújhelyi tisztviselői telep léte­sítését óhajtja-e, illetve megvalósí­tását akarja-e az érdekelt tisztvise­lők oly száma, amely szám feltét­len szükséges ahhoz, hogy a meg­született gondolat testet ölthessen. A tisztviselői kar ez irányú gon­dolkodásának megismerhetése cél­jából tehát az ide mellékelt aláírási ivet azzal a kérelemmel küldjük az egyes hatóságok és hivatalok fő­nökeihez, hogy azt a tisztviselők között aláírás céljából köröztetni s ennek megtörténte után azt hoz­zánk (Pénzügyi palota, vagy vár­megyeház) legkésőbb folyó évi szep­tember hó 5-ikéig visszajuttatni szíveskedjék. Sátoraljaújhely, 1909. aug. 25-én. Dr. Kvirsfeld László. Dr. Koncz Endre. Bucsulakoma dr. Kail Antal törvényszéki elnök tiszteletére. Gálszécs, 1909. aug. 26. Azt mondja valahol a költő: „sirt az ég egyik szemével, a másik­kal nevetett“. Az ember is van igy olykor. Mikor például nagyon óhaj­totta valakinek a boldogságot, az elő­menetelét, de mert ennek az elérése a tőlünk való elválás árán valósít­ható csak meg : akkor a barátunk szerencséjén való örömünket az elvá­lás fájdalma rendesen megkeseríti. Ilyen kettős érzelem uralkodott Gál- szécs minden fiának keblében akkor, mikor értesültünk róla, hogy dr. Kail Antal kir. járásbiró törvényszéki el­nökké neveztetett ki. Akik Kail An­tal drt. ismerik: azok felekezeti és osztálykülönbség nélkül őszintén ör­vendeztek ez előléptetésnek, mert benne, — Gálszécsen több mint egy évtizeden való működése alatt a leg­szerencsésebb harmóniába látták egye­sülni egy valódi bírónak és egy igaz embernek minden nemes tulajdonsá­gait. Mint biró páratlan volt a szor­erejében, hová ily vak buzgósággal zarándokol örege, ifja az élelmes em­beriségnek. Még gyerek is tudtam lenni. — Majd serdülő hangulatra hajló pajzán leány. Deres asszony fejjel! Hogyne, konfetti csatánál 1 Mikor bokáig jár­tunk százszinü, cukerli formájú papir- szeletek közt. Mint megannyi aprón- nyiló virág a talpunk alatt. És mö­göttünk, előttünk, mellettünk, velünk mosolygó, ujjongó, tréfáló, örvendő emberek „nagyja“, ifja, véne, leánya, legénye, asszonya mind I És ez mind nem halad 1 Viszi az emberhullám, az öröm, a vágy, a gondtalanság, a játsziság. Lassan hömpölygünk a tö­meggel és nézünk, lesünk : Kinek mi a szándéka ? Ki akar bennünket tele­szórni, hódolatát, hízelgését, bókját kifejező konfettijével. És mig balra mered szemünk párja, jobbról kon- fettizápor önti el nyakunk, vállunk, széles kalapunk. Ki volt hősünk ? Ki volt lovagunk ? Megyünk utána 1 Megtudjuk hamiskás nevetéséről és zsupsz! Őt is eléri a nemezis. Az ő feje, arca, kalapkarimája tele a mi áldásunkkal. Most mi kacagunk, ő hajbókolva köszön. Tovább futunk. Ki állna meg egynél. Ezek a hóditá­galomban, a kölelességtudásban és kiváló a szaktudásban. A szigorral és az igazságérzettel humánu-s fel­fogást egyesített. Ha legjobb biró az, akinél az ész és szív összhangban van: akkor Gálszécs és vidéke jog­kereső közönsége sokáig megfogja emlegetni Kail Antalt. Mint ember, a társadalmi érte­kezésekben sima és megnyerő, de szókimondó és egyenes olt, ahol az szükséges. Mint barát hü és megbíz­ható s a mennyire érzete van az élet nemesebb örömei iránt, épenugy meg- vetője a könyelmü és léha , társasá­goknak. Gondolkozó fő. Érdekli a közélet minden hullámzása, azoknak bírálatában éles értelmet árul el, de a szó , legnemesebb értelmében libe­rális. És mint a ki az emberben a mun­kát és a jellemet becsüli legtöbbre, demokrata minden izében. Mint csa­ládfő pedig igazán mintaszerű, aki családi körét kellemessé tudja tenni övéire és barátaira nézve anélkül, hogy a józan takarékosság határait csak egy pillanatra is áliépné. Nem csoda azért, hogy egy ilyen bírónak, egy ilyen embernek az el­távozása élénk veszteség mind Gál- szécsre, mind vidékére nézve, de más­felől, mikor egy ilyen érdekes egyén méltó kitüntetéshez és előléptetéshez jut, minden igaz szivet valódi öröm tölt el. Azért mondottam, hogy ket­tős érzelemmel találkozott mindnyá­junkra nézve dr. Kail Antalnak bars- megyei törvényszéki elnökké való kineveztetése. Emez érzelmek tükröződtek visz- sza a tiszteletére folyó hó 25-én ren­dezett bucsulakomán is az ott jelen­voltak arcán. Hanem Gálszécs és vi­dékének társadalma lehetetlenségnek tartotta volna önmagára nézve, hogy egy ilyen kiváló egyént megünnepel- tetés nélkül bocsájtson ki a maga köréből, jólehet tudtuk, hogy dr. Kail Antaltól semmi sincs távolabb, mint az ünnepeltetés iránti vágy. Es hogy dr. Kail Antalt mennyire szerették és szeretik, kitűnt abból is, hogy az említett bucsulakomán Gálszécs tár­sadalma felekezeti és osztálykülönb­ség nélkül sietett résztvenni. A közönség érzelmeinek Molnár Béla dr. kaszinói elnök volt a hiva­tott tolmácsolója. Dr. Moluár Béla mindenkor jól beszél, de ez alkalom­mal felülmúlta önmagát egy szép és dr. Kail Antalt minden izében hűen méltató beszéd elmondásával. Utána az ünnepelt törvényszéki elnök állott fel, meg-megeredő könyei tanusiták, hogy mily nehéz ránézve Gálszécs társa­dalmának köréből távoznia. Majd e sunk, bohóságunk, ártatlan kedvtelé­sünk, hangos játékunk. Két zenekar sem bir keresztülhatni az emberra­jon. Fakad itt nóta ajkról-ajkra . . . Ki akarná most a dalt? Dalol most mindenkinek lelke fenekén olyas va­lami hogy: Csuhaj! Én Koburg herceget kíséretével vettem célba forint ára konfettimmel. (Otthon húst vennék az árán.) De egyszerre, hirtelen az a buta ötletem támadt, hogy csuful megjárhatom. Kikaphatok. Leeresztettem merész szárnyam és az őt kísérő, főrangú tisztre szórtam papirosban a hizelgé­sem. Szegény, oly sovány volt. Mind lepergett róla a virágos üdvözlésem. De mily szépen köszönte! Sohsem feledem. Tanulhatna tőle otthon egy­némely, felfuvalkodott senki. Úgy meghajolt, hogy elpirultam. Azóta sem üldözöm tekintetemmel a herce­geket. Évek óta ösmerjük és meg­mosolyogjuk egymást. Rezignáltan, kölcsönösen tapasztaljuk, hogy min­den esztendőcske jócskán hagy nyo­mot az ábrázatunkon, ha fel is villa- nyozódik fáradt tekintetünk, igába hajtott lelkünk egy-egy máiienbádi, kitérő pihenőre. Vájjon itt hagyjuk-e a mosolyt, kacagást, játszi derültsé­sorok Írója szólalt fel, kedves emlé­keket idézvén az elmúlt időkből, melyre az ünnepelt ismét meghatot- tan felelt. Még Schwarcz Ignác kör­orvos mondott egy pár szellemes szót. Ezek után a közönség az éjjeli órákban, az est kellemes emlékeivel s azon hő kívánsággal oszlott szét, hogy dr. Kail Antalt az Isten so­káig éltesse, uj otthonában is legyen boldog, menjen elől nyereségről nye­reségre, a magyar igazságszolgáltatás javára s övéi boldogitására. Péter Mihály. VÁRMEGYE ÉS VAROS­)( A legtöbb adótflzetö biz. tagok névjegyzéke közszemlén. A zemplén- vármegyei legtöbb adótfizető bizott­sági tagok 1910. évi névjegyzékének kiigazítása céljából az adóhivataltól már beérkeztek a kimutatások a me­gyéhez. E kimutatások szeptember hó 1-ig vannak közszemlére téve az irattárban s azok ott ezen idő alatt megtekinthetők. Az esetleges felszó­lamlások a vármegye igazoló választ­mányához intézendők. HIRE k. tfz utolsó könycsepp. Fiume, 1909. aug. 26. Milyen kevés egy csöpp a ten­ger végtelen tömegéhez képest 1 De mi a tenger minden tömege az elha­gyottak és magukra maradottak égető könyüihez képest?! Vagy talán a kihullt könyek a tengerbe gyűlnek össze ? Alighanem igy lesz! íme a „Patria“ hajó mellett is, hogy sir a nép a parton és milyen hullámokat hány mellette a tenger 1 De hát kik ezek az emberek? Miért sírnak? Mit siratnak ? Ez talán a mesebeli halál­hajó, mely a rajta levőket az alvi­lágba szállítja ? Igen 1 Ez a halálnak hajója s ezek a szomorú emberek halottat siratnak. Nézzétek azt a szőkefürtü kis leányt. Átölelve tartja az anyját és könyörög neki, ne menjen el, ne hagyja magára. Szegény asszony! Vigasztalni szeretné gyermekét s maga is sírásra fakad és úgy sírnak aztán ketten, együtt. Amott egészen elől a hajó órán, get? Vagy magunkkal visziik ma­gunkban sugarát, elszálló fényét it­teni napsütésnek ! ? És táncos dalát a lelket em lő curmuziknak! ? Úgy illenék, úgy volna szép és jó, ha bennünk rejtene mindenféle tartalmasabb, értékesebb kincseket, kedélynek, léleknek dús gazdagságát. Hogy mind bennünk élne, szunnyadna eleven képe derűs életnek, rózsás mámora aranyos jókedvnek. Hogy csak akarnunk kéne és meríthetnénk gazdag lelkünk pompás kinesesházá- ból fidélis derültséget, flott-flott kö- nyelmüséget, nem csak saját szüksé­günkre, hanem környezetünk, társa­ságunk felviditására. Ugy-e, ne unal* maskodjam tovább? Kedvesebb, szel­lemesebb legyek legközelebbi leve­lemben? Abban Karlsbadról mesélek magának ottani újhelyiekről. Azt szí­vesen veszi. De vegye elébb tudomá­sul, hogy biz eljött inkognitóban an­gol királyunk zsidó lengyelek és sze­gény magyarok közzé. Tudja, miért? Á Kreuzbrunn nem akar ő hozzá menni, mint a hogy^ a hegy nem ment Mohamedhez. És a legfelsége­sebbeknek is van gyomruk és csuzuk. érdekli az, hogy Kassán ERDÉLYI IZSÓ férfi-, fiú- és gyermek-ruhák nagy áruháza a színházzal szemben, Főutca 55. sz. Szabott árak!

Next

/
Thumbnails
Contents