Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-28 / 69. szám
Sátoraljaújhely, 1909. Augusztus 2$. 69. (4877.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttérijén minden garmond sor 80 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEBT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelés szerkesztő, fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre & kot negyedévre 2.50 korona. —» Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög oentim. után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Tollite portás. — aug. 28. Nyissátok fel kapuitokat csarnokai a tudománynak ! hogy bevonulhasson a haza reménysége, a jövendő Magyarország, szentelt boltíveitek alá. Kezdje meg ismét egy esztendő nehéz munkáját s végezve azt kitartással: szellemi kincsekben gazdagodva zárhassa le aranyifjuságának egy évét. Megváltozik a városok képe. A csendes forgalmú utcákba uj, lüktető életet hoz a vidám ifjúság. Vége a vakációnak, itt van ismét a munka ideje. A nemzet reménye, virága vonul be komor falak közzé, hogy elkészüljön arra a nagy harcra, melyet életnek nevezünk. Az ifjúság szellemi képzése s az az irányzat, mely e téren valamely államban domináló álláspontot foglal el: nem magánügy, de nagyon is közérdekű. Ezért foglalkozunk ma e kérdéssel, midőn a tudomány csarnokai már felnyitják kapuikat s megindul az újabb munka korszaka. Sok ilyenkor az úgynevezett jó tanácsadó. Sokan és sokoldalúig vitatták már meg — főleg igy szezonbeli időben — az ifjúságnak a lateiner pályákra való túlságos törekvését, vagy a reál pályákra való hajlandóságot iparkodtak lelkűkben felébreszteni, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Levél. A .Zemplén* számára irta: S. Lón Róza. Marienbad, 1909. aug. 26. Édes szerkesztőm, kedves iró- társam! Hamis ember maga. Ismeri rettenetes hatalmát. Ismeri a kicsi iró gyengéjét és virágos, madárdalos, ékes tollának befolyását. Tudta ugy-e, csak meg kell Írnia azt a boszorkáuy- varázsu biztatást, poézisba öltöztetve, szeretetbe göngyölgetve, gyengédséggel sugva-bugva, hogy: Miért nem írsz? Szólalj meg hát kedvenc madaram ! Csak nem vedlesz át szürke verébbé ? Nézz ki imádott természetnek ölébe, szívd tele lelked, beszélő szived égnek harmatával, illatterhes rózsák párolgó leheletével, fűnek, földnek balzsamos szagával és szállj-szállj tarka képzetid szárnyán versenyt fülemüléddel. Úgy szólalj meg újra édes nyelveden, bátor hangodon lelkem Ániánéja ! így szólott javíthatatlan szeretetremóltósággal, örök befolyásával a princzim. Hát ne fogadtam volna szót vakon? Némán? Engedelmesen ? vagy . . . vagy . . . szóval sokféle útmutatás és jó tanács hangzott el, de hát az élet in praxi, — megcsufolta eddig valameny- nyit. Az a körülmény, hogy ifjúságunkba rendkívül nagy számmal Tódulva a középiskolákba, ezeknél túlzsúfoltságot okoz: olyan tétel, melyet nagyon súlyos érvekkel lehet pro és kontra megvitatni. A mai, folyton fejlődő kor követelménye, hogy ne álljon meg a jövendőbeli Magyarország reménye s majdan sorsának intézője az elemi tudás határainál. Ma legalább négy középiskolai osztály elvégzésére még a jóra törekvő legkisebb munkásembernek is szüksége van. Egy jobb jövőt csakis értelmes, a korral haladni kész és képes nemzet érdemel s alapozhat meg magának. Ez az elv ma a levegőben van, uralja a gondolatokat. — Példa rá, hogy mig a legutóbbi pár év alatt Sátoraljaújhelyben polgári fiú- és leány; Nagymi- hályban és Tokajban polgári fiú, Sárospatakon polgári leányiskolák szerveztettek: ennek dacára is a vármegyénkben meglevő két főgimnázium népessége nem csökkent. Nem jutnak el mindnyájan az érettségiig, de nem is ez a célja igen soknak, hanem igenis célja ma már mindenkinek, hogy az életben intelligens emberhez Lecsaptam, elcsaptam minden komoly, erős szándékom, mindenféle vasakaratorn, szükséges teendőm. Mert a maga csábitó szava ott kacérkodott, diadalmaskodott gazdasági füzetek, konvenciós könyvek és napszám jegyzetek fölött. Pedig lássa, utóbbiakból lakik jól ez a rozoga fizikum. Az írás álmából csak a léleknek jut kevéske a jóból, sok a csalódásból .. . Magáról nem tudja-e ? Hogy minél magasabbra emelkedik szelleme, lelke meleg lelkesedésben, forró rajongásban, annál nagyobbat zuhan reakcióként a sáros földre. De teljék hát kedve. Úgyis semmitevésben és kedves örömben töltöm a „Forstwarté“-n, „Rübezál“-on, „Miramonti“-n napjaim, hát nem lopom időm a köteles munkáktól. Büszke és jóleső elégtétellel hallgatom bécsi zenészek magyar nótáit : A „Cippi-cuppi-cuppanósat.“ Még erősítem, biztatgatom: Csókot, csattanósat 11 (Az én zsánerem.) Sokan vagyunk magyarok. Nyomban megéreztem jöttömkor. Mihelyt heves tapsra összecsaptam tenyerem, tenyerek száza felelt rá visszhangzón. És zúgott magyar kedvtől cseh erdők rengetege. Egyik terjedelmes orosz oda bökte társának : „To sitki hun- gari“. Az már ruházatunkról is letetillően tudjon mozogni, emelve tudásával a nemzeti közértel- messég színvonalát. Nemcsak hogy el nem Ítélhetjük tehát a középiskolákba való törekvés intenzivitását, de a legnagyobb mértékben helyeselnünk kell azt. Egy jobb jövő előjele, midőn valamely nemzet ifjúsága magasabb értelmiségre törekszik. Azért tollite portás, — nyissátok fel kapuitokat tudomány szentelt csarnokai, — fogadjátok be, kik boltíveitek alatt tapasztalt tudósok ajkairól óhajtják a legédesebb mézet, a legdrágább kincset, a lelki vagyont magukba szívni. Van azonban most, az iskolai uj esztendőben a tanári karhoz egy kérésünk. Jól tudjuk, hogy a tultömött osztályokban még az átlagos, közepes eredmény elérése is emberfeletti munkát, rendkívül nagy erőfeszítést kíván. Mert bizony 60—60 növendékkel foglalkozni, valamennyinek készültségéről, tudási fokozatáról meggyőződve igazságosan klaszi- fikálni, ez nagy lelki erőt igényel. Tekintve tehát, hogy az ifjúságot egyszerűen kirostálni, vagy pláne egy részét a középiskolákból kitiltani nemzeti kultúránk ellenes cselekmény volna: kívánatos, hogy a tanári kar a gyengébb tehetségű vagy csekélyebb szorgalmú növendékekre gondot fordítson. Mert a túlzsúfoltság melszik. Mert biz — köztünk maradjon a szó — a magyarnak Marienladon nincs pénze. Igaz a’ 1 Szerényke, egy- szerücsko, snaszocska ő. Takarosabb, modorosabb a lengyelnél kevéske hangosság kivételével, amiről azt hazud- juk szépítve, hogy: temperamentum. Lengyel zsidóból áll a libasor. No meg zsidóasszonyból. Mert lengyel atyafi nem hagyja az asszonyt, mint nálunk otthon egy némelyik. A világért sem! Még rá aggat tüllt, selymet, csipkét, szőrmét, csak szép legyen, ragyogjon. A napnál is szebben. Azt súgják, az angol király azért nem jön. Nem kedvére való a publikum .. . Azért nem oly fényes ez idén a kollonád, mert igazi urak, „született“ urak nincsenek itt. Ott lubickolnak, hölgyikékkel szabad tengerpartnak forró fövényében. Jobb ott a kúra. Édesebb a hangulata, sósabb a vize, kellemesebb a hatása és kényelmesebb a „módja“ ... Meg is látszik az egyszerre a sze- rénynyé vedlett Marienbadon. Hova lett a „Kaiserstrasse“ esteli korzójának tündöklő fényessége ? Szemkápráztató ékessége ? Csoda ragyogása ? Szédületes gazdagsága? Színes, szeszélyesen fantasztikus pompája ? Szivemből kicsendül Visegrádra szóló lett, ha egy gyengébb tanulóra 2—3 hónapban pl. egyszer kerül a felelés sora s történetesen épp azon alkalommal nem sikerül az, akkor ha ismét csak hónapok múltán szólittatik fel: nincs megadva neki az alkalom, hogy hibáját, mulasztását helyre hozhassa. Az ilyet elbuktatni pedig ellenkezik a méltányossággal, mert leggyakoribb eset, hogy a nebuló úgy megijedt az első szekundától, hogy azután a legjobb akarattal és nagy szorgalommal tanul; de ha javulásának újabb felelet által rövidesen tanu- jelét nem adhatja, akkor meg kedvét vesztetten viszszaesik előbbi bűnébe s önhibáján kívül szaporítja a bukottak számát. A természettől kiválóbb tehetséggel megáldott vagy feltűnően szorgalmas tanulónak nem kell ilyen szigorú ellenőrzés, mert ezek úgyis haladnak, de kell jóaka- ratu, igazi szeretetteljes gondozás a gyengébbeknek. Ezt kérjük a tanári kartól, ez az ó legszebb hivatásuk is, mert igy adhatnak ifjúságunk igen nagy tömegének megfelelő műveltséget. — aug. 28. Az adó kétszeres beszámítási* nak kedvezménye. A vármegye legtöbb adótfizető bizottsági tagjainak 1910. évre érvénynyel bírandó névjegyzékét a vármegyei igazoló választmány folyó évi szept. hó 3-án tartandó ülésében fogja kiigazítani. Azon ekkép variált versem: „Marienbad, Marienbad 1 Hol hajdani fényed ? Fejedelmi vendégeid és tenger dicsőséged ?“ A megszokás közönyével jártunk ott, hol régen a séta csak bámészko- dásszámba ment. Hol egyetlen perfekt toilette, nagy stilu alak úgy lekötötte szín és Ízlésével, szabása és díszével, haj- és fejőkével, cipő és ernyőjével, végül menyasszonynak illő, selymes fátyolával befödött szemének és vagyont érő ékszereinek ragyogásával a figyelmünk, hegy azon szent percben, bámulatunk hevében az örök imádságot is elfelejtettük. Megesik itt sokszor, hogy elfeledjük, hogy mi tulajdonképpen földhöz ragadt emberek — és nem e tündérek káprázatos pénz világából valók — vagyunk. Ez az a tulajdonképpeni örök ifjú hangulata örök üde, viruló, illatozó, altatón zsibbasztó Marien- badnak. Nincs rá szavam, méltó dicséretem, elég hálás elismerésem, a melylyel ki tudnám fejezni e cseh „föld" iránti lekötelezettségem. Ez a föld, melyen annyiszor izzadásnak cseppje folyt. Mely elcsucsujgatja a vibráló idegeket, álmot nyom álmatlan szempillákra, ez érdemli meg a hála csókját a gyógyuló szenvedőktől. NAGYMIHÁLYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Elaő rangú modernül berendezett hazai Ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona éaCaginó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. Tpy| Zemplénvármegyei képviseleteink: M”81*1>"11* IS“»' é‘ 8“r,ao,,a I.apnuk mai uitma 8 oldal.
