Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-24 / 59. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 24. őszt* mikorra a skontróból elő­kerül ez az akta. Egy vasúti üzletvezetőség is nagyon elkelne nálunk. Illetékes helyen nem is idegenkednek az eszmétől, de hát deputációt kel­lene e végett is meneszteni, csak­hogy ehez nem foghatunk város­atyákat, mert egyiknek sincs kedve 50—60 koronát kiadni az ut költségeire. Meggondolhatnák pedig, hogy ez főként a város­atyák nagyobb részének jövedel­mezne, az útiköltség tehát nem volna jövedelmezőtlen befektetés. * Kellene ide még katonaság is, hogy az ipari és kereskedelmi forgalom emelkedjék. De ehez szintén pénz és pénz kell. Ez tehát olyan kérdés, melyet egy­előre szintén pihentetünk, de egyéb jámbor óhajtásainkkal kap­csolatosan, alkalmilag egy másik közlemény keretében tárgyalunk majd. Addig gondolkozzanak az illetékesek a most elmondottak fölött. Iskolai Értesítők. v. A sátoraljaújhelyi államilag és városilag segélyezett nyilvános pol­gári ßuiskola 1908/9. tanévi értesí­tőjét 46 oldalra terjedő füzetben Ker­tész Ödön intézeti igazgató bocsátotta közre. Rövid bevezető értekezésében a polgári iskoláknak mielőbb hót osz­tályúvá való fejlesztését szorgalmazza. Az intézet tanári kara elisme­résre méltó buzgósággal tartja vá­rosunkban a szabadliceumi előadáso­kat. Ez az intézmény évről-évre fej­lődik, vonzereje mind nagyobb s kö­zönségünk mind hálásabb lesz azok iránt, kik egyedül nemes ambícióból eredőleg, önzetlenül, anyagi haszon kizárásával hintik el a tudás magvait még csak nem is gondolhat többé rá. De hát akkor miért? Hát csupa szeszélyből — fűzte tovább a gondolatait — könnyelmű hiúságból: hiszen egy leánynak min­dig hizeleg az, ha egy férfit meg­győzhet a saját igazáról. Es ő hall­gatott reá. Most gondolja csak meg jobban, amikor már késő. Bosszúsan dobolni kezdett az ab­lakon. Lenézett az utcára. Elegáns urinők mutogatták uj toilettjöket. Drága csipkés holmik, vidáman ka­cagó asszonyok s aranysujtásos, kar­dos lovagok. Nézte a nyüzsgő-mozgó embereket. Mindig változott a kép, mindig újak jöttek és mégis mindig ugyanazok. Járnak, mosolyognak és vi­dámak valamennyien. És ő búsulna? De hát voltaképpen nincs is miért búsulnia. Hiszen ő nem szerette Szent- imrey Katót. Talán vonzódott hozzá, de lehet, hogy ezt a vonzalmat is nagyban elősegítette a Szentimreyék nagy vagyona. Pfuj 1 Hát mi lett be­lőle ? Közönséges hozományvadász. És nagyon kicsinek, nagyon csúnyának látta igy magát. Hát annak a gúnyos, parvenü leánynak mégis csak igaza volt. És már másodszor... De csakugyan má­sodszor? Olyan különösen érezte ma­gát, nem tudott erre őszintén felelni. Az esze azt mondta, bizony már má­sodszor, mert amikor Fodor Böské- hez közeledtél, akkor sem a szived vitt hozzá, de a pénze, a sok, sok pénze vonzott. azok leikébe, kiket jobb ösztönük a tökéletesbülés útjára vonz. Kertész Ödön, Gyulai Károly, Diószeghy László, Gárdos Mór, dr. Visegrádi János, Kozma Ármin előadókon kí­vül a szabadliceum előadói közt ta­láljuk dr. Chudovszky Mór közkór­házi főorvost és Lefkovics Vilmos tanárjelöltet is, kik tudományos elő­adásaikkal, vetített képek bemutatá­sával hü segítő társak voltak e kul­turális intézmény népszerűsítésében. Az igazgatónak 12 oldalra ter­jedő évi jelentése a legnagyobb rész­letességgel, gondosan megírva szá­mol be az intézet múlt tanévi főbb eseményeiről. Újítás náluk a fegyelmi szék tartása, minden héten egyszer, amely alkalommal a netalán kifogás alá eső tanulók a tanári kar elé idéz­tettek, akiknek pedig panaszuk volt, azt ugyanott előadhatták. Szorgalmi tekintetben az előző évihez képest nagy haladás mutat­kozik. Felemlíti az igazgató, hogy a múlttól eltérően, „a helyi szokások és a sajtó“ hatása alatt e tanévi ér­tesítőjébe már beállította a klaszifi- kációs táblázatot. Helyesen cseleke­dett, értesítőjének igazi értékét ezzel növelte. Nagy gondot fordított a tantes­tület a tanulók vallásos oktatására s arra, hogy azok vallási kötelességük­nek eleget tegyenek. Az egészségi állapot kedvező volt, a tanszertárak tetemesen gyarapodtak. Beregszászy István kir. tanácsos tanfelügyelő és Scherer Gyula mi- niszterileg kiküldött iskolalátogató vizsgálták meg az intézetet, teljes meg­elégedésüknek adtak kifejezést a ta­pasztaltak felett. A tantermek elhe­lyezése hagy még fenn kívánni valót, de ezt a kérdést már megoldja a kö­zeli jövő, mert vagy létesül városunk­ban az állami polgári fiúiskola melybe ez az intézet beolvad, vagy ha e re­ménységről le kell tennünk, akkor az illetékes vezető körök megfogják találni a módot arra, hogy e virágzó iskola mielőbb megfelő épületben nyerhesen elhelyezést. Fontos köz­érdek ez, mert a növendékek száma három év alatt 100%-kal emelkedett ez intézetnél, tehát nemcsak hogy létjogosultsága van, de fokozatos fej­lesztése eminens közérdek. Tanulmányi kirándulást Kassára tettek a III. és IV. osztály növen­dékei, hol a város történeti neveze­tességeit tekintették meg. — Van az ifjúságnak Önképző köre is, mely elég dicséretes eredménynyel mű­ködik. Egész- és részleges tandíj elen­gedésben összesen 71 tanuló része­sült. Az elengedett tandijak összege 2340 koronát tett. A „felügyelet“ cimü fejezetre az a megjegyzésünk van, hogy a II. fokú felügyeletet gyakorló kir. tan- felügyelőség nem minden tagja ille­tékes a felügyelet gyakorlására; te­hát akiket az értesítő névszerint fel­sorol, azok közül a névsorban foglalt és a hivatalhoz szolgálatra beosztott állami tanítók maguk is tiltakoznának a nekik imputált eme hatáskör ellen. A tantestület az igazgatóval együtt 3 rendes tanárból, egy polgári leány­iskolái igazgató s 3 népiskolai rendes tanító mint óraadókból és 6 hitokta­tóból állott. A végzett tananyag ismertetése után a tanuló ifjúság érdemsorozati táblázata jön, melyből azt látjuk, hogy csak a III. osztályban van egy nö­vendék, kinek osztályzata mindenből kitűnő. Elég szigorúan klaszifikáltak, de jól tették ; a gyengét ösztönzi, a hanyagot serkenti, a tehetségtelent más pályára tereli a szigorú, de igaz­ságos bírálat. A tanévet 165 növendék fejezte be. Ezek közt 60 keresztény, 105 izr. vallásuvolt. — Auyanyelvre magyar 105, német vagy tót 60. Sátoralja­újhelyi illetőségű 75, Zemplén vár­megyebeli 53, más vármegyében ille­tékes 38. Fölösleges munka volt a statisz­tikai táblázatokban a szülők polgári állását kimutatni. Ki az, aki a jelen demokrata világban erre kiváncsi s egyáltalán mi értéke van akár peda­gógiai, akár más szempontból e kér­dés feszegetésének. Általános osztályzat szerint 8 ki­tűnő, 23 jeles, 60 jó, 48 elégséges ta­nuló volt, ami igen szép eredmény. 26 bukott meg mindössze, ezek is nagyobbrészt javitó vizsgát tehetnek. A gondosan szerkesztett értesítő a jövő tanévre szükséges tudnivalók közlésével zárul. y. VARMEGYE ÉS VAROS )( Anyakönyvi változások. Zem­plén vármegye főispánja a homonna- závodi állami anyakönyvi kerületbe Garam Arisztid homonnazávodi la­kost teljes hatáskörrel anyakönyv­vezető helyettessé kinevezte. — A nagyazari állami anyakönyvi kerületbe Svirbély Lajos oki. s. jegyzőt kor­látolt hatáskörrel anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. )( Megsemmisített választás. Á Nagymihályon folyó hó 8-án meg­tartott képviselőtestületi választást az igazoló választmány f. hó 22-ón tartott ülésében alaki szabálytalanság miatt megsemmisítette. )( Bérbeadó piacbér szedési jog. Tolcsva község piacbér szedési joga julius hó 30-án délután 3 órakor két évi időtartamra nyilvános árverésen bérbeadásra kerül. HÍREK. Morte saison. — jul. 24. Francois Villon, a közkedvelt francia poéta használta először Petit testament cimü müvében ezt a szálló­igévé vállott kifejezést: morte saison. (Holt idény.) Ide s tova 543 éves ki­fejezés s ezen időn keresztül minden­kor megőrizte a közhasználat. 1456 óta, mióta Francois Villon közszájra adta, általánosan elterjedt kifejezése lett az egész müveit világ ajkán an­nak az időnek, mikor semmi neveze­tes nem történik, minden dermedt, minden szünetel. Csak annyi a különbség, hogy a szállóige szárnyra bocsájtója ez elne­vezést a télre értette, mi meg, egy kis megengedett transponálással a nyárra értjük s a nyári évszak ese­ménytelen, csendes idejét nevezzük morte saisonnak, holt évadnak. Nálunk a nyári hónapokra illik e jellemző kifejezés; a parlamenti, közéleti, közhivatali, művészeti tévé- kenység megszűntének idejére, mikor az újságok is — nem lévén mivel foglalkoznak — szokott terjedelmük­nek csak felét adják s a fél terjede­lemmel természetesen fél tartalmat is. A morte saison közeledtét elő­ször mindig az ország szive: a fővá­ros érzi meg. Az országgyűlés szü­nete : a politikai, a színházak bezá­rása : a művészeti, a vezető világ üdülésre utazása a társadalmi életben idéz elő visszaesést, a közhivatalok, megye, város főbb tisztviselői szabad­ságra mennek s igy szinte észrevét­len köszönt be a nagy üresség, az ese- ménytelenség, álmos, unalmas évada. És az a tudat, hogy az emberek nagy társaságának jelentős fajsúlyú része munkátlan s teltnélküli pihenésben él, az autószuggesztio utján vissza­hatással bir azokra is, kik zavartalan folytatják, élik tovább is napjaikat s szokott életmódjukat nem változtat­ják meg. Oly nagy a morte saisonnak az embereket lethargiába varázsló ereje, hogy még az irodalom is csendes szü­netet tart s alig van irodalmi mü, mely könyvalakban a holt évadban látna napvilágot. Mindenki meg van győződve, hogy a holt évadban semmisem sikerülhet, esemény nem történhetik, hiszen a társadalom irá­nyitó, vezeíő emberei elvonultak a nyilvánosság elől s a nagyobb váro­sokban a házak leeresztett zsalui és redőnyei mutatják, hogy az emberek menekülnek, jobban mondva, való­sággal megszöknek az események elől s nyugodni, pihenni vágynak. Ahonnan pedig eltávoznak a ve­zető egyéniségek, a társadalom irá- nyitó nagyságai, ott távolmaradásuk ideje alatt még kezdeményezni sem lehet semmit, a legszebb tervek sem Szalmakalapok SZENES LIPÓT URIDIVAT ÜZLETÉBEN nagy választékban kaphatók Sátoraljaújhely, /őtér, a megyeházával szemben. Tollkönnyü „Rekord Panama“ szalmakalap 5 korona. Színtartó „Zefir“ és ttarista- Ingrelc 3 50 Isoronától felje'b'b Vízhatlan esőköpenyek leszállított árakon. A szive meg olyan különösen dobogott, mintha ellent akarna mon­dani az eszének. Harcba szállt velők. Előbb az eszét kérdezte meg: — Hát ha az a leány szegény volna, nem lenne egy fillér hozomá­nya sem, ha elpusztulna az ősi 1 ir­tok, a kastély, ha az utolsó dőnes- falvi Dénes koldus szegényen hagyná ott mindent; közeledne-e akkor is hozzá? Össszekötné-e az életét a Fo­dor Böske életével ? És vannak esetek, amikor bár­milyen erős az ész szava, legyőzi azt a szív. Ideje sem volt az eszének meg­szólalni, a szive már beszélni kezdett: — Igen, összekötöm az életemet az ő életével. És boldog leszek vele, mert az a leány nem közönséges tu­catleány, lelke is van; hófehér, szép, nemes lélek. És ez a legnagyobb kincs, mert ez el nem pusztulhat, nincs olyan hatalom, amely e felett győzedelmeskedhet. És neki ez az egy kincse kell csupán; a többiről, a hit­vány aranyakról lemond, el sem is fogadná. Hát vesszen, pusztuljon az ősi birtok, a kastély; nem törődik vele. Legyen szegény, de boldog akar lenni. Van erős két keze, majd dol­gozik velők. Elfelejti a tradíciókat s ő lesz az első dénesfalvi Dénes, aki a két keze munkájával tartja el a feleségét. Fodor Böske ijedten vette fel a fejét, mert úgy hallotta, mintha ko­pogtattak volna az ajtón. Az arca piros volt a sírástól, a szemei még nedvesek a könytől. Nagy zavarában mindamellett azt mondta hirtelen, szabad. De akit aztán belépni látott, attól úgy megijedt, hogy egyszerre elfelejtette a szerepét s a hideg, gú­nyos leány helyett, egy kedves, őszin­te, igazi leány állott Dénes Ödön előtt. Olyan, amilyennek Dénes Ödön Fodor Böskét gondolta s amilyen ő valóban volt is. S a miliő, a kedves, fehér leányszoba s a szőnyegen ások elejtett virág. Dénes Ödön, a bátor férfi halk hangon kezdett beszólni: — Böske 1 Emlékszik é reá ? maga azt mondta egyszer nekem, én a férfi­ban azt keresem, hogy igazi férfi le­gyen. Magának nem imponál a név, a ranggal járó előnyök. Maga nem sokat ad a külsőségre. Azért mertem magához jönni Böske s azért merem a kérésemet előadni: egy szegény ember áll maga előtt Böske, akinek erős két kezén és szerető szivén kí­vül semmije sincs Eltudná-e ezért hagyni a fényt, a pompát, amelyben élt, le tudna-e mondani a gazdag­ságról, akar-e szegény, egyszerű, sze­gény asszony lenni? A leány szemeiben már fölszá­radlak a könyek s valami különös fény gyulladt ki bennök. Aztán egy­szerre kacagni kezdett, boldog kaca­gástól szólani nem is tudott, úgy bo­rult a férfi széles mellére, amint az átkarolta nagy, nagy szerelemmel.

Next

/
Thumbnails
Contents