Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-24 / 102. szám
December 24. Z E M P L E N. 15 oldal. Karácsonyi szokások Zemplénben. Világszerte a szeretet ünnepnapja karácsony s a lelki örömek legszebb ideje karácsony előestéje. A legelfá- sultabb lélek is családi otthon, gyermekcsevegés után sóhajt ez estén s ha csak lehetséges, részt is vesz azokban. Ez már veleszületett tulajdonsága az embernek, ezt ki nem oltja szivéből sem a legfelsőbb fokú civilizáció, sem a legszélsőbb ateizmus. A karácsony est ünnepségét akarom itt főbb vonásokban ismertetni, amint az Zemplén vármegyében szokásos. Igazság ugyanis, hogy ahány ház annyi szokás, a karácsony estéjének megünneplése tekintetében azonban a mi vármegyénk minden rendű, rangú, nyelvű és nemzetiségű lakosa meglehetősen egyenlő eljárást követ. Az egészen ref. vallásu lakossággal biró községek sem sokban térnek el a róm. kath. vallást követő községek lakosainak szokásaitól s az egyöntetűség szinte feltűnő, az isteni gyermek iránti kegyelet általános minden vonalon. Vármegyénk lakossága köztudomás szerint magyar, tót és sváb anyanyelvű magyar állampolgárokból áll. A karácsony est ünneplésében is ez a három válfaj domborodik ki. A magyar ajkú, alvidéki lakosság magasztosan, lelki fönséggel ünnepel; a tót már tarkítja az ő fanatizmusával s régi hagyományok épségben tartásával az ünnepi estét; a sváb pedig csak a templomban kezdi el az ünnepet s az ünnep előestéjén házánál semmi sem mutat még a nagy napra. Este 10 órakor azonban zsúfolva vannak már templomaik s nagy buzgósággal zengik ott a betlehemi kisded dicsőítését. Alvidékünk magyar községeiben a karácsony előnapja már félünnep. A gazda nem dolgozik a legszükségesebb házi munkákon kívül mást, a gazdasz- szony pedig süt, főz, sőt ahol olyanok a viszonyok, hogy hal vagy esik nem kapható: mértföldeket gyalogol ezek beszerzése végett. Mert hal és esik nélkül Alsózemplénben nincs karácsony este. Mire bealkonyodik, — a rövid téli napon alig van még fél öt óra — már gazda és felesége, gyermekek és cselédek ünneplő ruhában vannak. — Délután mosakodtak, tisztát váltottak, készültek a szeretet fenséges megszemélyesítőjének méltó fogadtatására. Öt óra sincs, mikor felhangzik a kántáló gyermekek éneke az ablakok alatt. Közbe-közbe a falu cigányai is ellátogatnak, hegedüszó mellett éneklik az ablakok alatt: „Menyből az angyal . ..“ Odabent vacsoráznak. Fehér abroszszal leteritett asztal mellett foglal helyet az egész család. Ilyenkor még a kisebb gyermekek is az asztalnál kapnak helyet, kiknek pedig csa«. anyjuk térde szokott eddig az asztaluk lenni. Az anya felhozza az első tál ételt, a káposzta-léből készült savanyu levest, csipdelt tésztával. Ez már ősi hagyomány, ettől eltérni nem lehet. Magyar és tót egyaránt ezzel kezdi a karácsonyesti vacsorát. Apa összetett kézzel, fennhangon mondja el az asztali áldást, azután jóízűen kanalazzák a levest, mert a mai nap böjt lévén, jól esik az egészséges gyomornak a táplálék. A nagyobb gyermekek mohón falatoznak, mert ők sietnének már kántálni, hogy némi dió- és pénzbeli jövedelemre tehessenek szert. Azután hozza az anya a töltött csukát vagy csíkot, majd a sült halat, végül pedig a karácsony speciális ételét: a mézes-mákos bobáj- kát. Közben a bor is fogy, mert a mézes pálinka már inkább csak a felvidéken divatos, noha vacsora előtt a kurucok sem helyezték még nyugdíjba. Az ablakok alatt folyvást zeng a kántálók éneke. Vacsora után a család otthon maradó tagjai is rákezdik az éneklést, mert a kártya csak majd később kerül elő. Érdekes, hogy a plébános ur e szent estén csaknem mindenhol elhagyja magános, sivár lakását s rendszerint a biró vagy kurátor vendége vacsorára. A szülői szeretet és családi élet melegségének hiánya készteti őt erre. A szivek nyíltabbak, az emberek jobbak ez estén mint máskor. Bármily kényelemben éljen is a pap, e szent estén eszébe jut végtelen elhagyatott- sága, mártír élete. Vissza idézi a gyermekkor rózsás álmait, a szülők és testvérek szeretetteljes környezetét s megy — életének letűnt szép idejét a mások családi körében mégegyszer átélni. Az orgonisták rendszerint otthon vannak, mert ezek családos emberek s gör. kath. kollegáikat látják vendégül, mivel hogy hát 14 nap múlva, — a görög karácsonykor — viszonoztatik a szívesség. Nyolc óra felé a pap nyugalomra tér: szent és fönséges ténykedés áll előtte, — az éjféli mise. Elhallgatnak a kántálók is, csak a betlehemesek csörömpölnek bádogforgácsos botjaikkal az utcákon, az „öreg gubák“ pedig riasztják a bámulásukra egybegyült kisebb gyermekhadat. A kéményekből kolbászok és oldalszalonák, a kemencékből lángosok tűnnek el a betlehemesek feneketlen tarisznyáiba, mert ezt már igy hozza magával a régi „betle- hemes virtus“. Még aki soha kártyát nem vett is kezébe, most már az is hozzálát. Aki a zöldhetes és piros ász között nem tud különbséget tenni, még az is játszik. Mert kopkát, vagy durnyit játszani nem olyan tulnehéz feladat. Csörög a dió, nevetnek a vesztes rovására, a hamarosan meggazdagodó „bankost“ pedig irigy szemekkel nézik. Az eddig leirt módon folyik le egész vármegyénkben úgy a magyar, mint a tót anyanyelvű lakosoknál a karácsony est A felvidék több helyén szokásos még karácsony estéjére zsúppal telehinteni a lakószoba talaját s az asztalra búzát, bort és gyümölcsöt helyezni. — A sváboknál nincs mindenütt szokásban az ünnepesti nagy vacsora, de ők 10 óra felé már a templomba gyűlnek s a leghidegebb időben is órák hosszán át énekelgetnek ott. Egyes sváb községek azonban már teljesen a magyar vidékek szokásait követik. A reformátusok szintén ájtatos éneklés, elmélkedés és biblia olvasással töltik a szent estét. Éjfél felé pihennek le, hogy az ünnep első napján kiosztandó szent áldozáshoz lélekben-test- ben megujhodva ébredjenek. Éjjel 11 órakor bug végig a nagyharang szava a falu felett. Mozgalmassá válik az egész környék. Tanyákról, őrházakból lámpásokkal sietnek meleg bundákba öltözött emberek az éjféli misére. Féltizenkettőkor már zsúfolva a templom. Énekszó, imádság, lelki elmélkedések törnek a magasba. Bevonul a „betlehemesek“ és a „csillagosok“ komikus csoportja is, kiket kurátor uram rendszerint egy-egy jól alkalmazott nyaklevessel figyelmeztet arra, hogy „röndnek muszáj lönni“. Éjfélkor beharangoznak. Még az aszkéta életű tisztelendő ur is ünnepélyesebb léptekkel halad most végig a templomon mint máskor. Pár perc múltán felzendül az orgona s ma ez is valami kölönösen szép hangokat ad. A Zsasskovszky Pasztoráléit játsza kántram prelúdiumként, majd ezerek ajkáról száll Betlehem felé a „Szent vagy Uram szent vagy ..." (Nagymi- hálytól feljebb még: Szvati Bozse szvati.) Azután jő az utánozhatlan szépségű régi egyházi ének, a „kyrie eleyson“. Éjfélután egy órára véget ér a mise. A patríciusok az iskolába, a plebejusok a tisztelendő ur istállójába gyülekeznek — kártyázás szempontjából. Falun erre az egy alkalomra alakulnak kaszinók. Rövid életük hajnali 5 óráig terjed csak, mert ekkor már „pásztormisére“ harangoznak s mindenki hazasiet, hogy a jószágnak enni adjon. Megrakják takarmánnyal a já- szolyt, lovak előtt a rácsot, azután mennek vissza a hajnali misére. Mikor ez is befejezést nyert, délelőtti nagymiséig kényelmes idő van a pihenésre. A böjt már megszűnt, a délelőtt folyamán tehát egy kis hurka, kolbász és oldalas az elmaradhatlan kellék. Az asszonyok ebédet sem főznek, mert a disznóölés rendszerint úgy van irányítva, hogy abból az izletesebb rész karácsony szent ünnepére jusson. Az ünnep első napját teljes csendben, mély lelki áhítattal tölti el népünk. Korcsmában egy lelket sem látni. Mindenki ünnepel, valósággal angol minta szerint. Az ünnep első napjának estre ha- joltával azonban már a világi örömek veszik át nem egészen csendes birodalmukat. István estéje van, az ünnep másodnapján pedig János estéje. Ezek az esték és napok már hangosabbak az elsőnél s bizony nem ritkaság alaposan jókedvű embert látni. De le is zárul népünk egész téli szórakozása a karácsonyi ünnepek elmúltával s igy nem csodálható, ha e napokban valamivel többet megenged magának a szokottnál. Legszebb az és mindek felett való: hogy amennyiben népünk karácsonyi szokásai mondhatni megye- szerte azonosak, úgy e napokban a béke és testvéri egyetértés szintén örömünnepet ül erre mifelénk. (cf) Egy háziasszony. Volt sokszor úgy, — ha jött az első — Hogy pénzem szűkén volt nagyon. Jött tizenöt s elmúlt a húsz is 5 nem állt házamhoz friss vagyon: A kis szobácska havi bérét Fizetni képes nem valék, De nem zsörtölt a háziasszony Ahol van, áldja ott az Ég I 5 mert elfogyott a fa s a szén is: hideg maradt von’ a szobám, De neki mindig gondja volt, hogy Halommal álljon benn a fám. 5 elgondolám, mig a melegben Egy bús dalon dolgozgaték : Jó szivü nő a háziasszony Ahol van, áldja ott az Ég, Az asztalomon mindig rend volt, És egy fénykép, mely rajta állt: Kívüle hűbb s jobb gondozóra Mint ő volt, addig nem talált. ,,Ez édes anyja ? oh I beh kár, hogy Fiát nem gondozhatja még". . , És könnyezett a háziasszony Ahol van, áldja ott az Ég, A sors kegyéből egy kis pénzhez Jutva, rögtön kerestem én „Fizetni ? Most ?... hisz haza készül 5 a pénz az kell, ha haza mén, Én várhatok még pár napocskát Ha eddig már elvárhatók“ így szólt hozzám a háziasszony Ahol van, áldja ott az Ég. Zajonghy Elemér. ^ A kifelejtettek. Én tőlem megtagadta a sors a földi javakat. Adott helyette jó érzésű, érzékeny szivet. Uram Isten, hogy segíthetek én jó- szivvel s üres zsebbel az embertársaimnak egy igen tömeges részén, a szegény sorsú özvegy asszonyokon. Az emberi könyörület megnyilatkozását annyiféle egyesület közvetítette a szeretet ünnepének napján, de olyanról, mely a nyomorban elmaradt özvegy édes anyákat megélhetéshez segítené — sehol sem olvastam. Lehetetlen, hogy Magyarországon, ahol már minden elképzelhető jogú s nevű egyesület van, ez ne volna. De az is lehetetlen, ha volna, hogy ez is nem éppen olyan síppal, dobbal s országos zajjal dolgozna — mint a többi ! Hisz a tömeg nem a lényegért tesz jót, hanem a hírnévért. Ajánlottam én már régebben a nagyszivü Zsoltnak, hogy jó szivének egy morzsáját — egy esti levelet — áldozzon az én védenceimnek. Ezek is megérdemlenek annyit, mint a körvadászok s ezeknek hajtói. Ő is csak Ígérettel bocsátott el. Már egy éve. Azt irta nekem, ha talál olyan gazdag özvegy asszonyt, aki hajlandó a nyomorban elmaradt özvegy asszonyoknak egyesületet alkotni, úgy ő is tehetségével hozzájárul s okvetlen meglesz az egyesület. (Ha másképen nem, egy esti levélben.) Mind férjhez mennek a gazdag özvegy asszonyok Magyarországban ? Válogat közöttük Zsolt ? Vagy ha talált, ő vette volna el ? S most azért nem akar segíteni rajtunk, hogy e miatt megharagudott mindannyiunkra? Rejtély! Epen ilyen rejtély előttem a gyermekvédő egyesület azon ténykedése, hogy az özvegy asszonyok gyermekeit elfogadja az anyjuktól s mással nevelteti. A gyümölcsöt megmenti az életnek, — a fával nem törődik. Pedig ugyan kevés öröme telik abban a gyümölcsben, a mit éretlen korában leszakított s szalma között mesterségesen érleli meg. Mért nem segíti a fát a megélhetéshez, hogy annak az ágán érjen meg a gyümölcs ? Majd meglátná akkor az eredményt! Hogy is képzelik el, hogy anyai szeretet nélkül lehet ép lelkű gyermeket nevelni. Olyant, a kiből a társadalomnak hasznavehető tagja lesz? A világ minden kincse sem pótolhatja a gyermeknek az anyját. Hát ugyan mit kaphatna az a lelenc-gyermek azért az 5 vagy 7 írtért amit fizetnek érte? S ki vagy mi kárpótolja az anyát, a ki nem maga nevelheti gyermekét ? Nem láthatja maga mellett az ő tiszta, önzetlen szeretetének a kiforrását. A ki az ő legnagyobb bánatában mosolyt csal az ajkára. Aki kezével megsimitja a gondoktól összeránczolt homlokát. Kisimul a kedélye s örömmel dolgozik tovább, hisz a gyermekéért küzd. Meg is látszik az eredmény azoknál az özvegy asszonyoknál, akik megbirkóznak a sorssal. Kiküzdik úgy a gyermekeik, mint a maguk megélhetését. Megmarad a családi fészek érintetlenül. Lassan-lassan belenyugszik az asszony a változhatatlanba s minden boldogságát felleli a gyermekeiben. Munkára, tisztességben s tisztességre neveli őket. Az anya azt veszi észre, hogy lassankint fogy a válláról a teher, leemelik a gyermekei. Az emberek örömére neveli föl a gyermekeit. S ők büszkék egymásra. Ezeket az asszonyokat kellene segíteni. Mennyivel más a képe annak a családi fészeknek, amit a Liga vett a védő szárnyai alá. Az anyától megfosztott gyermekek abba a rétegébe jutnak a társadalomnak, ahol őket olyan tényezőknek tekintik, ami nekik havi 5 v. 7 irtot hoz. E szerint becsülik meg őket s ily mértékben kap a testük gondozást. A lelkűk ? Ugyan ki fizet a lelkűkért, ki felelős ezért! Nem is hívják őket máskép, mint kis fegyenc. A magyar paraszt előtt igen ellenszenves a lelenc gyermek. Nagyon sivár ezeknek a gyermekeknek az élete. Hogy mennyire ? — meggyőződhetnek róla az érdemkeresztekkel felruházott védnökök, ha Mátyás király costümjében keresik fel védenceiket. A gyermekeitől megszabadult anya — legtöbb esetben újra bebizonyítja termő képességét. A feministák mostanában annyit fáradoznak a nők szavazati jogáért. Pedig a szavazati jognál a kifelejtettekre minden tekintetben nagyobb szüksége van a társadalomnak, de nekik is a társadalomra. Meghálálná mindkét fél (még egy harmadik: a férfiak legjobban) a feministáknak, ha a szavazati jog helyett, az országos özvegy asszonyok egyesületét alakítanák meg. Amely egyesület inkább erkölcsileg, mint anyagilag oda- hatna, hogy a szegény özvegy asszonyok olyan megélhetéshez jussanak, hogy a
