Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-24 / 102. szám
Sátoraljaújhely, 1909. December 24. 102 (4910.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, NÉMETH PÁL, MAJTÉNYI GÉZA, főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési éra: Egész évre 10 korona, félévre '6 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetiikkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Karácsonykor. A karácsonyi evangyélium gyönyörűen elbeszéli, hogy amikor Jézus Krisztus e gyarló világba lépett: a bölcsek is látni óhajtották és elindultak felkeresésére. Az Isten pedig egy fényes csillagot rendelt melléjök kalauzul. „És a csillag, melyet láttak napkeleten, előttük megyen vala, mignem jutna és megállana a hely felett, ahol a gyermek vala. És mikor látták volna a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, megtalálták a gyermeket Máriával, az ő anyjával és leborulván, dicsőséget tőnek neki.“ Oly nagy és szent volt szivükben az óhajtozás, a vágyakozás a Krisztus iránt, hogy ez, sötétségben, ismeretlen tartományokon keresztül, fényes csillag képében vezetőjükké lett és rátaláltak a Krisztusra. És mikor megtalálták, feledve lett fáradságok, csak az örömet érezték. Ezóta több mint 19 század repült el a világ felett és az emberiség még ma sem találta meg a Krisztust, ha valójában és igazán akarunk szólani. Meg volt és meg van az utána való vágyakozás, hiszen a különféle egyházak mind ennek az eszközlői kivántak és kívánnak lenni, de az igazi cél, a Krisztus megtalálása, még most sincs elérve. Egy tekintet embervilágunk múltjára, vagy épen jelenére elég állításunk igazolására. Az a Jézus Krisztus, akinek születési ünnepét üljük, egy szép, eszményi világot akart számunkra teremteni. Tanításaiban, példáiban, a legtökéletesebb erények mintáját állította szemünk elé. Isten volt és mégis szolgává lett. Értünk élt, értünk halt meg . . . Egész élete az alázatosság és értünk való feláldozás dicső ténye. S az emberiség 19 százados múltja s jelen korunk története pedig egy tükör, melyben ennek a jézusi vonásoknak majdnem a visszáját látjuk magunkon, az alázatosság helyett az elbizakodást és gőgöt, az egymásnak való szolgálat helyett a hatalom és uralkodási vágyat, a szeretet és önfeláldozás helyett az önzést és szeretetlenséget. Minden kicsi község telve templomokkal, az ének, az ige, az ima ötét hirdeti, felé zeng; az utak, a házak, a tornyok, az imádságos könyvek, még a ruhák is rakva szenvedéseinek jelvényeivel; ajkunkon neve reggel, délben és este, ha egymással találkozunk, ha egymástól távozunk, az Ő nevében teszszük ... És az a krisztusi élet, melynek ezek mind csak eszközei akarnának lenni, sehol, de sehol. A különféle felekezetek már századok óta farkasszemet néznek egymással — a Krisztusért. A különféle társadalmi osztályok hadat üzentek egymásnak — a Krisztusért. Szivünkben, mely felett az ő végtelen alázatosságának és önfeláldozásának jelét hordozzuk, kevélység, felfuvalkodás, önzés, hatalomvágy, furfang és ezer gonosz lakozik. A házasok közt, a kik az ő nevében keltek egybe, egyenetlenkedés. A házakban, hol a falakra egy pillantás rá emlékeztet, perpatvar, sokszor Sodorna. A templomok mellett buján tenyésznek a korcsmák, a börtönök tömve züllöttekkel, az országok között hadi villongások, 19 század után a Krisztus születésétől, aki békét akart a földre hozni. Ez é az Istennek amaz országa, melyet az igazságnak és a végtelen szeretetnek ama felkent fejedelme akart a földre alászállitani ? Felteszem magamnak e kérdést a békesség, a tiszta öröm és a szeretet eme nagy ünnepén, karácsonykor. És végtelen szomorúsággal felelem rá: nem ez, nem ez! Az Isten országában béke és boldogság lakozik, az emberek testvérként szeretik egymást. — Ott az ószövetség egyik nagy prófétája szerint a párduc é3 kecskegödölye együtt legel s egy kis gyermek vigyáz reájuk. S vájjon mi lehet az oka e testi és lelki nyomornak és boldogtalanságnak? Az evangyélium felelet rá: „Nem beszédben áll az Istennek országa“. Óh! Micsoda nagy igazság ez egyesek és intézmények számára, hogy csak ott van az Istennek országa, ahol az emberek krisztusi életet élnek. Mit ér a virág gyümölcs nélkül, mit ér a jó szándék tett hijján, mit ér minden szent gondolat, ha szent cselekedet meg nem koronázza? Mit ér, ha időnként felgyűl is szivünkben az áhitat tüze, ha az nem olyan tiszta, hogy fényénél rá találnánk a Krisztusra, mint ama bölcsek, akik megtalálván őt, a krisztusi élet valódi örömeit élvezték. A delejtüről mondják, hogy nincs addig nyugodalma, mig az irányt meg nem találja. Az emberiségnek is csak a Krisztusban lehet nyugodalma. Nélküle nyugtalanul ingadozik. — Karácsony ! Minden év visszatérő szent ünnepe! Ezt a régen óhajtott nyugodalmat hozd el számunkra, a békességet és szeretetet. Péter Mihály. Lapunk inai száma 1G oldal.
