Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-24 / 102. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December 24. — dec. 24. Pénzügyminiszteri határozat az italméré8ek korlátozása ügyében. Em­lékezetében lesz még t. olvasóinknak a támadások amaz egész özöne, mely Eiszenmann Oszkár sátoraljaújhelyi kir. pénzügyigazgató ellen a folyó év tavaszán úgy egyes hírlapokban, mint egyéb uton-módon, deputáció- zások, feljelentések s hasonló variá­ciókban történt. A kir. pénzügyigaz­gató egyedül a közrend és közerköl- csiség, az élet- és vagyonbiztosság védelmét tűzte feladatául akkor, mi­dőn a Sátoraljaújhelyben túlságosan elszaporodott italmérősek számát kor­látozni kívánta. Támadások érték e törekvése miatt, de a támadásokkal szemben úgy a vármegye közigazga­tási bizottsága, mint a törvényható­ság fényes elégtételt szolgáltatott neki, bizalmát és elismerését fejez­vén ki iránta. Most a legfelsőbb fó­rum, a m. kir. pénzügyminiszter döntött az ügyben, még pedig szin­tén a kir. pénzügyigazgató álláspont­ját erősítve meg, helybenhagyva az italmérések számának apasztására vonatkozó intézkedéseit. — A pénz­ügyminiszter 78386/909. szám alatt kelt rendeletében kimondja, hogy „a sátoraljaújhelyi korlátlan italmérési engedélyek létszámának 81-ről 40 re való apasztása iránt f. évi április 17-én 21443. sz. alatt hozott határozatát felülvizsgálva, azt a belügyminiszter úrral egyetértőleg helybenhagytam.*' — Utasítja a hivatkozott rendelet a a kir. pü. igazgatót, hogy az rpasz- tást szabályszerűen vezettesse keresz­tül. Meghagyja még a miniszter, mi­szerint a korcsmák létszámának apasztása tárgyában teendő intézke­déseit kir. pü. igazgató a vármegyei közig, bizottság legközelebbi ülésén jelentse be. A támadások tehát nem érték el céljukat, a kir. pénzügy­igazgató humánus munkálkodásában mindenhol csak méltó elismeréssel és támogatással találkozott. A vármegye közgyűlése. — dec. 21. Évnegyedes, úgynevezett téli közgyűlését tartotta a mai na­pon Zemplén vármegye törvény- hatósága. Sokáig emlékezetes marad municipiális közéletünkben ez a mai közgyűlés, mert ehez ha­sonló, igaz lelkesedéstől, egyet­értéstől, nemes felbuzdulástól áthatott közgyűlés nem volt itt azóta, mióta éppen az a nagy nevű politikus bontotta ki a nem­zeti ellentállás zászlóját, akinek dicsőségétől viszhangzott ma ez ősi székház hatalmas tanács­terme. A vármegyének valóban szi- ne javát, legelőkelőbb vezérem­bereit láttuk egybegyülve oly impozáns számmal, mely a mai szertehuzó s mindenféle módon megoszló társadalomban szinte feltűnő jelenség volt. De a milyen feltűnő ez a jelenség, épp oly örvendetes is, mert Zemplén vármegye törvényhatósága nem adhatta volna fényesebb bizo­nyítékát politikai érettségének, mélyreható gondolkozása és elő­relátásának, — mint adta a mai közgyűlés valóban ünnepi han­gulatú lefolytatásával. Itt láttak ma egybegyülten mindazokat, kiket úgy társadalmi állásuk, mint kiváló képességeik révén a vezető szerep illett. Ilyen testület szava, — el­tekintve attól, hogy számbelileg is imponáló, mert zsúfolásig töl­tötte meg a vármegye székhá­zának nagy termét, — hatalmas hang széles ez országban, erköl­csi súlyánál fogva. Itt láttuk a közgyűlésen gr. Andrássy Sándor és gr. Wol­kenstein Osvald v. b. t. tanácso­sokat, herceg Windischgrätz La­jost, br. Waldbott Ödönt, Des- sewffy Tamás kir. kamarást, dr. Búza Barna, Czibur Bertalan, Nagy Barna orsz. képviselőket, Moskovitz Géza, Lengyel Manó nyug. ezredest, Keresztessy La­jos ny. kir. táblabirót, Bereg- szászy István kir. tan. tanfel­ügyelőt, Matolai Etele nyugal­mazott alispánt, Szabó Sándor, Meczner Béla jogakadémiai ta­nárokat, Nemthy Józsefet stb., velük együtt az összes egyhá­zak főpapjait, közöttük Hiszem Kálmán apát-főesperest, Besse­nyei István apátot, Miklósy, Ist­ván főesperest, Lehóczky Endre, Bányay János, Kusinszky Arnold, Heiler Konrád, dr. Farkas Ró­bert kanonokok, Fejes István, Ihnatkó Emil, Antalóczy Kornél, Czifrák Valér, Gáy János espe­resek, szentszéki ülnökökkel együtt, azonkívül minden társa­dalmi osztályunk legelőkelőbb férfiait. Oly díszes, előkelő gyü­lekezet régen volt az ősi falak közt együtt mint ma. Az össze­tartozás, a békés együttműködés nagy eszméjét jött ez az elő­kelő gyülekezett kifejezésre jut­tatni, mely abban nyilvánult meg legfényesebben, hogy a várme­gye nagy fia, gr. Andrássy Gyula iránt valósággal lélekemelő, szinte páratlanul fenséges módon bizo­nyította be ragaszkodását, adott kifejezést szeretetének, tisztelete és nagyrabecsülésének. A köz­gyűlés legkimagaslóbb tárgya volt ez az Andrássy Gyula gróf iránti bizalomnyilvánitás, melyet a hg. Windischgrätz Lajos és dr. Búza Barna magas szárnya- lásu beszédei vezettek be. Lapunk multi számának ve­zető cikkében röviden rámutat­tunk arra, kije e vármegyének gróf Andrássy Gyula. Ez a rövid néhány szó mintha ezerszeres visszhangot talált volna a lel­kekben, arra enged következ­tetnünk a mai közgyűlés lefo­lyása, az abból gróf Andrássy Gyulához küldött sürgöny, mely fényes bizonyítéka annak, hogy e kiváló vezérembert nemcsak mint politikust környezi itt álta­lános tisztelet és igaz ragaszko­dás, de mint e vármegyének egyik kiváló fiát is oly őszinte szeretet és bizalom veszi körül, | kit büszkén és egyértelmüleg vall magáénak és vezérének e nagy vármegye. Ebben a mondhatni felmagasz­tosult, nemes hangulatban folyt le ez a közgyűlés; az Andrássy iránti rajongó tisztelet volt a hangadó, ez teremtett egyetér­tést, nyújtott reményt egy jobb jövőre is. A közgyűlés lefolyásáról rész­letes tudósításunk a következő: Délelőtt 9 óra után pár perccel lépett a terembe Meczner Gyula fő­ispán, kit a termet zsúfolásig meg­töltött bizottsági tagok tüntetőén lel­kes éljenzéssel fogadtak. Megnyitás. A diszmagyarba öltözött főispán elnöki székét elfoglalva s az egybe­gyűlteket szívélyes szavakkal üdvö­zölve, a következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Tisztelettel köszöntőm az oly szép számban megjelent törvény­hatósági bizottsági tag urakat. A közgyűlést ezennel megnyitom. Méltóztassanak megengedni, hogy a régi jó szokást követve üdvözlő szavaim kapcsán, a főispáni székből figyelmüket nehány percre igénybe veszem. Ismét nehéz idők járnak ha­zánk felett. A már-már egy év óta megromlott politikai helyzetet leg­jobbjaink minden igyekezetének nem sikerült kívánt megoldáshoz vezetni. Ismét féltenünk kell alkotmá­nyunkat, az alkotmányos jogfoly­tonosságot, sőt ezeréves magyar nemzetünk hegemóniáját is. Ezen nehéz helyzetünkben Fel­séges urunk alkotmányos érzületén s hűséges magyar nemzetéhez vi­seltető hajlandóságán kívül erőt és reményt csak a hazafiak összetar­tásából, egyetértéséből meríthetünk; követve és támogatva a mi nagy- jainkat, kipróbált vezéreinket. A közelmúlt küzdelmei intenek és tanítanak erre. Ezen küzdelmeinkhez kívánom visszavezetni önök emlékezetét s felkölteni kívánom kegyeletüket vármegyénk azon nagy férfia iránt, ki fáklyavivőnk, póldaadónk volt a hazafiságban, tettekben, áldozat- készségben, aki a nehéz alkotmá­nyos küzdelmekben, válságban he­lyét bölcs mérséklettel, de a nem­zet iránt táutorithatlan hűséggel emberül megállotta s megállja, aki méltóvá tette magát a viselte dicső névhez, aki érdemessé tette magát vármegyéjének, vármegyéje minden igaz fiának tiszteletére, szeretetéie, bizalmára s az egész nemzet elis­merésére. Azon erős hitemnek adva kife­jezést, hogy nincs Zemplén vár­megyének és pedig pártkülönség nélkül, egyetlen hazafiasán gon­dolkozó fia sem, a ki Andrássy Gyula gróf érdemeit el ne ismerné és személye iránt ne a legnagyobb tisztelettel, ragaszkodással visel­tetnék. Ezen általános érzelmeknek ha­tása alatt az elnöki székről szán­dékom volt önöket arra kérni, hogy vármegyénknek ezen úgy látszik ismét választó pontot ké­pező gyűléséből Zemplén vármegye közönsége nevében Andrássy Gyula gróf iránt fejezzék ki ragaszkodá­sukat, őszinte tiszteletüket, szere- tetüket és bizalmukat, de miután a tárgysorozatból olvasom, hogy ugyan e tárgyban főméltóságu hg. Windischgrätz Lajos ur és társai indítványt adtak be a t. közgyű­léshez, ezen indítvány azonnal való tárgyalására s elfogadására | kérem önöket. (Elfogadjuk, elfo­gadjuk. Nagy helyeslés.) Önök szives hozzájárulása folytán felké­rem a fm. herceget indítványának előterjesztésére. Hg. Windisohgrätz Lajos és társai Indítványa. A közgyűlés első sóiban az in­dítványt óhajtván tárgyalni, herceg Windischgrätz Lajos jelentkezett szó­lásra s a következő beszéddel tette meg indítványát: Tekintetes törvényhat. Bizottság! Úgy hiszem kétségtelen, hogy hazánk válságos politikai időknek néz elébe, most inkább mint va­laha szükséges, hogy egyesüljünk azon törekvésben, hogy a nemzeti érdekeinkben folyó harcot várme­gyei hősünkben is támogassuk. A vármegyei önkormányzat mondhat­nám talán legbüszkébb joga, hogy mindenkor szabad és nyílt kifeje­zését adhatja a közvetlenség meg­győződésének. Ha ezen, hazánkra nézve oly nagy jelentőségű küzdelmet szem­léljük, büszke örömmel találjuk ma ismét első helyen Andrássy Gyula grófot, vármegyénk nagy fiát. Úgy mint hajdan nagynevű atyja, úgy ma ő is az Ándrássyak ősi tradí­ciójához híven résen áll, ha a köz­érdek kívánja, fényes példájaképen önfeláldozó munkásságnak törhetet­len hazafiasságnak. Valóban büsz­kék lehetünk mi, büszke lehet ős­régi hírneves vármegyénk, hogy mi adtuk és mi adjuk e küzdelmekben legfáradhatlanabb előharcosait min­den nemzeti érdeknek. (Éljenzés.) És ha most a politikai kialaku­lás újabb harcba viszi Andrássy Gyula grófot, mint a nemzeti kö­vetkezetes fejlődés előharcosát, ki­sérje azon tudat, hogy szülővár­megyéje vele érez és tántoritlanul bízik hazafias törekvése végleges sikerében, győzelmében. (Nagy él­jenzés és taps.) Tudom, nincs közöttünk senki, ki ezen érzelmeket ne osztaná és úgy mint pártkérdésnek nincs he­lye, ha nemzeti érdekről van szó, úgy Zemplén vármegyében, ha gr. Andrássy Gyula nevét említjük, mindenki, bármily párt elveit val- laná, csak bámulattal és ragasz­kodó hálával tekinthet fel azon fér­fiúra, kit fáradságos önzetlen tény­kedésében és tevékenységében csak egy eszme, egy elv vezérel, a haza érdeke. Bátorkodom indítványozni, hogy hozassák egy határozat, mely- lyel gróf Andrássy Gyula belügy­miniszter ur őnagyméltósága iránt Zemplén vármegye őszinte ragasz­kodása és bizalma fejeztessék ki. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) Herceg Windischgrätz Lajos be­szédét percekig tartó, lelkes éljenzés és taps honorálta, amely után dr. Búza Barna szólalt fel. Előadja, hogy az imént elhangzott szép beszéd nyo­mán arra a tapasztalatra jut a vár­megye közönsége, miszerint a herceg­nek nemcsak születése de tehetségei és közéleti tevékenysége révén is a legszebb jövőt jósolhatja. Ezt kívánva elsősorban megjegyezni, ama nézeté­nek ad kifejezést, hogy ő elkerült bár most az Andrássy által vezetett politikai irányzattól, de a felmerülő ellentétek ne vakítsák el és ne ve­zessék tévútra a hivatásos politiku­sokat, hanem bár ő helyes politikát vél követni, midőn a Juszt táborához csatlakozott, de ez a ténye nem ké­pes őt megingatni ama tisztelet és nagyrabecsülésben, melylyel ő gróf Andrássy Gyula iránt mindenkor vi­seltetett. És mivel vélekedése szerint senki sincs e teremben, ki várme­gyénk e nagy fia iránt hasonló ér­zelmekkel ne viseltetnék, az indít­ványhoz készséggel hozzájárul. Ki­fejti beszéde folyamán, hogy vajha NAGYMIHÁLYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. EU6 rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márci usi, Korona és C a sin 6 sört. By Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesfiit Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. Zemplénvármegyei képviseleteink: Mezőlaboroz, Sstropkó, Homonna, Varannó, Gálszéos, Klrályhelmeoz, Perbenylk éa Szeranoaen ..... állandóan Arisa és zamatos sört szállítanak. ...■ i ■

Next

/
Thumbnails
Contents