Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-18 / 101. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. December 18. tületét^ folyó hó 20-ára rendkívüli ülésre hivassák egybe, amelynek rendjén az általa előterjesztett, alább szószerint közölt indítvány tárgyal- tassék és fogadtassék el. Grünbaum Simon és dr. Erényi Manó, majd Székely Elek pártoló felszólalása után az indítványt az értekezlet egyhangúlag elfogadta és dr. Grósz kívánságához képest kül­döttséget választottak, melynek fel­adata volt az értekezlet határozatát a főispánnal és alispánnal közölni és hozzájárulásukat kikérni. A küldöttség tagjaiul dr. Grosz Dezső vezetése alatt Grünbaum Si­mon ős Réz Gyula lett megválasztva. A küldöttség megbízatásának azon­nal eleget tett és az értekezlet hatá­rozata úgy a főispánnál, mint az alispánnál a legkedvezőbb fogadtatásra talált, minek következtében Dr. Grósz Dezső s társai folyó hó hó 17-én kér­vényt nyújtottak be a polgármester­hez, kérve a képviselőtestületnek f. hó 20-ikára rendkívüli ülésre való össze- hivatását és az alább közölt indít­vány tárgyaltatását. Nem lehet kétség az iránt, hogy a felsőbb hatóságok által is melegen karolt emez indítványt a képviselő- testület magáévá fogja tenni és ezzel megakadályozza azt, hogy kényszer helyzetben oly hiba követtessék el, melynek következményeit alig hever­hetné ki a város érdeke, s amelyért a felelősséget egy képviselőtestületi tag sem viselhetné. A beadott indítvány a következő: „Egyrészt azért, mivel az álta­lános tisztujitás közel van, tehát ily rövid tartalmú mandátumért a legal­kalmasabb egyének tartózkodnak a pályázástól, másrészt azért, mivel a kiirt pályázat oly eredménnyel nem kecsegtet, hogy a polgármesteri állás oly személlyel volna betölthető, kire a város szőnyegre kerülő, életbevá­góan fontos ügyeinek vitele a köz­érdeket megilletőn és közmegelégedést keltőén volna ráruházható : a képvise­lőtestület határozatilag kimondja, hogy a város polgármesteri állását véglegesen betölteni ez idő szerint nem kívánja, hanem alkalmas jelölt pályázásig, esetleg az általános tiszt- ujitásig helyettesítés által óhajtja a polgármesteri állást betölteni. Ezen határozat jóváhagyásának kikérésére 20 tagú küldöttséget me­Freundschaft heiliges Band, das alte Band der Treue. Klingt an und hebt die Gläser hoch, die alten Burschen leben noch, — noch lebt die alte Treue.“ Teljesen felcsigázott kedélyek mel­lett kezdi a zenekar az utolsó számot játszani, melynek cime a Studentek jelszava: „Ergo bibamus.“ A diákok felkelnek, összeölelkeznek s éneklik „Hier sind wir versammelt zu löbli­chen Treue, drum Brüderchen: ergo bibamus stb. Elgondolható, hogy mi­csoda munkát végeznek e nóta ének­lése alatt a pincérnők, ha látjuk, hogy a diákok minden refrain „ergo bibamus“ után isznak. Okosan tette a karmester e nó­tát a 12. szám alatt a programm vé­gére, mert az „ergo bibamus“ még az eddig önfegyelmezettséggel birtak- kal is végzett. Bizony, mert az áruló vonalak száma itt-ott 15-re emelkedett. S amint egy negyed órai ököl­munka után nagy nehezen kijutot­tunk a ruhatárból, látjuk, hogy egy pár jókedvű student hogyan ölelgeti a hotel néger portását, örök hűséget Ígérve neki. S amint a néger nagy nehezen lerázza nyakáról a makacs barátokat, felénk fordul s vigyorogva mondja az inogva, de nótásan távozó diákok után mutatva „ergo bibamus.“ Hogy ki tanította a négert lati­nul, nem tudom. neszt Zemplénvármegye főispánjához és alispánjához.“ Értesülésünk szerint a polgár- mester a kérvény folytán a képviselő- testületet folyó hó 20-ának d. u. 5 órájára egybehívta és az indítvány tárgyalását napirendre tűzte. Néhány szó HereshedBlmunh és iparunk érdekében. — dec. 18. A képviselőtestület „ifjú“ és „öreg“ tagjai megszólaltak „ifjú“ és „öreg“ nézeteikkel lapjaink hasáb­jain s adott programmjukba belevit­ték az ifjúság ideális lelkesedését, az öregek kipróbált bölcsességét s ha a papírra vetett eszmék mind testet öltenek, ha az akaratot tett és cselekedet is követi, úgy majd ránk virrad a jobb kor, mely után „buzgó imádság epedez“ az egész város ajakán! Nekem, mint az ifjú gárda egyik tagjának, ki fiatalos lelkesedéssel csatlakozom a dolgozni akarók cso­portjához, mint kereskedőnek e gár­dák vezéreihez kérésem van. Az a kérésem, hogy a jövőre vo­natkozó munkaprogrammjukban szen­teljenek egy kis helyet kereskedel­münk és iparunk felvirágoztatására is s ébresszék fel álmából alvó, ha­nyatló kereskedelmünket. Lebegjen szemük előtt az, hogy egy város fel­lendülése szoros kapcsolatban van a kereskedelem és ipar fellendülésével, mert a kereskedelemből fakad az élet, az rugója, előmozdítója az anyagi jólétnek. Anyagiak nélkül pedig du­gába dől a legszebb terv, semmivé lesz a legnemesebb szándékból fa­kadó ábránd is. Az utóbbi évtizedben városunk forgalma, — úgyszólván természet- ellenesen — csökken s ez a csökke­nés elsősorban a nemtörődömségben és fásult közömbösségben keresendő. Tétlenül nézzük, hogy a városunkat körülövező községek rovásunkra fej­lődnek s az itt-ott, pl. Bodrogszerda- helyen, Szomotoron és Perbenyiken felállított áru- és terményraktárak kö- rülsáncolják, úgyszólván feltartóztat­ják a piacunkat felkeresni szándé­kozó gazdákat s ma már csak az jut hozzánk, aki hálóikból szabadulni A történelem és földrajztanítás szociális vonatkozásai. Felolvasta: Veres Ferenc tanár a „Zemplón- megyei Általános Tanítóegyesület* 1909. óvl dec. 7-én tartott közgyűlésén. (Folytatás és vége.) Történelmi tankönyveink elsik­lanak a Hamza szövetség nagyértékü példája fölött, holott pedig ennek bő ismertetése többet érne a borzalmas vallásháborúk kirívó tárgyalásánál, mely szörnyűségeivel tompítja a gyer­mek nemes érzéseit s nem kelti föl lelkében az egymásért való élés szük­ségességét. És micsoda tág tér nyílik a ta­nítónak a szociális érzék felébreszté­sére a találmányok, felfedezések tár­gyalásánál. A könyvnyomtatás felta­lálása, az emberi szellem termékei­nek közkincscsé való alakulása még mindig elhanyagolt tér tanításunkban s nem domborítjuk ki eléggé annak nagy átalakító hatását. Dózsa György parasztlázadásá­nak leírásánál még mindig a hajme­resztő kivégzés iszonyatai állanak elő­térben, tüzes korona, a tüzes trón, a Dózsa testét rágó kiéhezett pórok, de nem beszélünk arról egy szót sem, hogy ez a mozgalom az elnyomott, a vérig fosztott, koplaló tömegek utolsó kísérlete volt az őket kifosztó nemes­ség ellen. Pedig szépen meg lehet itt ér­tetni, hogy a Jassu, tudatos polgári tud. Nekünk módot kell nyújtani, hogy a piacunkat előttük ismét meg­nyissuk s talán a kövezeti vámok leszállítása szintén célravezető lenne e téren. Mi nálunk nem kisérik éber fi­gyelemmel a helyi érdekű vasutak építését, nem számolnak előre annak következményeivel s igy csak a vas­utak megnyitásával vesszük azután észre, hogy az „uj“ vasút nem hogy hozzánk vezetné, a vármegye szivébe a forgalmat, hanem mindég újabb és újabb fogyasztó piacot visz el tőlünk. A vármegye áldozatkészségével felépült Kassa—Hegyaljai vasút in­tenciója volt, hogy a Kassa felől borpiacunkat felkeresendő vevőknek a Hegyalját könnyen hozzá férhetővé tegyék. A vasút felépítéséig ez csak városunk keresztezésével volt lehet­séges, mi által a vevő útjában hoz­zánk is betért, ma pedig ott vagyunk, hogy áldozat árán tettük lehetővé, hogy a vevő Kassáról közvetlen érjen Tállyára, Tarcalra, Mádra! Sárospatak rohamos fejlődését összetett kezekkel nézzük. Csak egy csekélynek látszó, azonban a való­ságban jelentékenynyé vált példát említek. Ki hitte volna, hogy a Sá­rospatakon felállított nagytőzsde, mily kárt fog hozni iparunk és kereske­delmünkre ? A tőzsdéhez beosztott községek dohányárusitói egyúttal ke­reskedők is, amennyiben dohány miatt kényszerítve vannak Patakra menni, egyúttal az összes árucikkeiket is ott fedezik. Félbe maradt a mozgalom az üzletvezetőség elnyerésére is, a tőke­pénzesek közgazdasági tevékenysége csak a bankok létesítésében nyer ki fejezést. Á napi piac kérdésének szeren­csétlen megoldása előre nem látható veszélylyel fenyeget s mielőtt a napi piacot véglegesen áttennék városunk éjszaki sarkára, kérném a hivatotta­kat, számoljanak még egyszer az áthelyezés következményeivel. A napi piac kérdése az nemcsak „őnagy- ságáék“ kérdése, mert ez a város iparának és kereskedelmének létkér­dése is 1 Nem mondom, hogy mindezek­ben a város vezetői a hibásak, mert a vezetők részéről gyakran halljuk a legszebb eszmék propagálását, de a kivitelhez nincsen közkatona 1 Az munka s a mások javára való cselek­vés lassan bár, de boldoggá teszi a tömegeket, mig az osztályuralom, a vagyonnak kevesek kezébe való hal­mozása, az elnyomatás megtenni a saját rémes büntetését. Mai társadalmi bajaink mind régi történelmi hibáinkban gyökereznek. Aki látta valaha Budapestnek vala­melyik külvárosát, láthatta ott a szinte hihetetlen nyomort, testi lelki piszkot, mely ezekben a mindenképen elha­gyatott emberekben megteremti a gaz­dagok elleni gyűlöletet, az elfojtott bosszút s az alkalom lesését arra nézve, hogy bosszút állhasson-o az irigyelt vagyonosokon. Ha oda az első korcsma helyett az első iskolát építették volna, ma nem kellene ott senkinek rettegnie az életéért. De hiába, azok az embe­rek nem jártak iskolába s nem ta­nulták meg az emberszeretet és tü­relem erényeit. Aminthogy nem ta­nulták meg azok sem, akik a fényes palotákban dúsan élnek, mert gyer­mekkorukban az iskola csak a durva vérontásokat, királyok, fejedelmek bosszuló hadjáratait ismertette meg velők, de azt nem, hogy egymásnak segítségére lenni a legnagyolb di­csőség s a legszentebb erény e földön. És micsoda különös, foglalkozik-e történettanításunk Mátyás király nagy emberi érzéseivel, igazságórzetóvel ? Alig, csak adomákban. A cseh hábo­rút bővebben tárgyaljuk, mint a ki­épitész nálunk elkésziti a legszebb tervet, de nincs munkás a felépí­téshez 1 Az uj képviselőtestületre vár a hivatás, a várost álmából, indolen­ciájából felébreszteni, kereskedelmün­ket és iparunkat felvirágoztatni, al­kotni, építeni, újabb jövedelmi forrá­sokat teremteni, mert az összes fel­vetett szép eszmék a jövő ábrándjait csak úgy valósíthatják meg, ha be­vételi forrásokról gondoskodunk I Schwelger Márti. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Áthelyezés. Zemplén vármegye főispánja Matyi Béla vármegyei Ír­nokot az alispáni hivataltól a megyei árvaszékhez helyezte át. )( Hivatalvizsgálat a városnál. Dókus Gyula alispán folyó hó 17-ón délután a városi adóügyosztály keze­lését vizsgálta meg. A vizsgálat be­fejezése után Dókus Gyula alispán örömét fejezte ki az észlelt haladás felett s Gecsei Jenő adóügyosztály­vezetőnek megelégedését nyilvánította. Az alispán vizsgálatot tartott ezen­kívül a városház többi hivatalaiban is. )( Díszpolgár jegyző. Tiszaluc nagyközség képviselőtestülete Pa- lumby Gábor nyugdíjazott jegyzőt, ki 19 éven át szolgálta a nagyköz­séget : díszpolgárának választotta meg. )( Rendkívüli városi közgyűlés. Sátoraljaújhely rend. tan. város kép­viselőtestülete folyó hó 20-án d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart s ezen közgyűlés jegyzőkönyvének hi­telesítés céljából f. hó 21-én délután fél 4 órakor hitelesítő közgyűlést. A közgyűlés tárgyai a következők. 1. Pénzügyi bizottság javaslata a Dókus Gyula-utca világításáról. 2. Ugyanaz a hivatalos hirdetések mikénti esz­közléséről. 3. Bogyay Béla közig, tanácsos szabadság engedélyezése irán­ti kérelme. 4. Richvalszky Ferenc volt v. írnok özvegyének nyugdíj­ügye. 5. Tanácsi javaslat a „Vörös ökör“ értékesítéséről. 6. Törvényha­tósági biz. határozat az adóügyosztály újjászervezése ügyében. 7. Polgármes­ter jelentése a házi és gyómpénztári pénzek 1910. évben való helyezéséről. 8. Kiss Ödön h. polgármester kö­szönő levele. 9. Dr. Grosz Dezső és rálynak népvédő hatását s nemzet átalakító munkásságát. Pedig ott van a következő évtizedek kiáltó ellen­téte : a Dobzse László szomorú, de tanulságos kora. És foglalkozik-e elég behatóan történelmi tanításunk a 48 után való haladásunkkal, Deák, Kos­suth, Széchényi hatásait tanitjuk-e eléggé behatóan ? nem. Sem az alsóbb, sem a felsőbb iskolákban, nem. Hogy ezek a nagy emberek a tömegek szol­gálatában élték le életüket. Hangoz­tatjuk, hogy a hazának éltek, de nem préseljük be eléggé a gyermeki ló­lekbe, hogy ezeket követnie kell. Hogy keresse mindig és mindenki a maga életében a módokat, hogyan lehetne jót tenni mással. Nincsen olyan kiskörű élet, melyben ne volna egy nap a jótótelre. Minden ember várja meg ezt s tegyen jót mások javára. Mint történelmi példa nem sarjad ki tanításunkban az, hogy min­den cselekedetünknek valaki javára kell történnie. De nem akarok visszaélni a m. t. hallgatóság türelmével, hiszen szán­dékom nem az, hogy ezt a tételt itten kimerítsem. Itt csak fővonásokban akartam rámutatni pedagógiai eljárá­sunk uj irányaira, arra, hogy ezt a tételt kimerítsük, kevés ennyi i dő és ennyi papír. Megelégszem azzal, hogy az eszmét fölvethettem s szives en- gedelmükkel áttérek a földrajztanítás szociális vonatkozásaira. A földrajz még tágabb teret en­Legjobb minőségű ...... plus, loden és nyúlszőr lifllflpoli szőrme és loden sapkák SZENES LIPOT kalap- és úridivat üzletében Sátoraljaújhely, /őtér, a megyeházával szemben. 1ST a. g: 37- Tráulasztéls:: fehérneraüek, flanel! Ingek, gyapjú mellények, vadász harisnyák, trikó áruk, téli keztyük, boka-védők stb. téli nridivat cikkekben. Valódi JAEQEB tanár féle alsó ruhásat. Valódi szentpéterl hó és sárclpők védjegygyei, tagol nyak ét gallérrédó. — Finom férfi cipók«

Next

/
Thumbnails
Contents