Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-17 / 57. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Julius 17. tálnál és kritizálni, vagy elitélni az egyiket, vagy másikat. Mert mikor az ember agyába tolul hirtelen a vér s úgyszólván önkívületi állapotba esik, akkor lehetetlen számolni a szenvedéllyel s nyugodtan filozofálni: jó lesz, ha ütök, vagy nem jó lesz ? Amióta emberek voltak s amig emberek lesznek ez mindig igy volt s igy lesz, azt hiszem a kultúrának ehhez csak igen kevés köze van. De igazán csúnya a társadalom viselkedése I A legtöbb ember nem is foglal pártállást egyiknél, vagy másiknál, hanem ujjong és örül, hogy két úri ember bajba, kellemetlenségbe került, csak úgy ragyognak az arcok az újabb és újabb hírek hallatára. Pedig az igazi embert mélyen bántja a dolog s igaz részvéttel van mindkét szereplő személyisége iránt, hogy a véletlen úgy akarta, hogy az eset megtörtént. Mindkét úri ember az orvosi tudományok tudora, tehát már hivatásuknál fogva kell, hogy a kultúra és humanizmus legmagasabb fokán álljanak s állnak is. Az egyik kedves, rokonszenves, jó ember, soha senkit egy szóval sem bántott, finom érzésű gavallér, a lovagiasság prototípusa. A másik, csendben működő tudós, aki az egész müveit Európa kongresz- szusait látogatja, hogy tanuljon és tanítson, aki hivatásában elsőrangú művész, országos hirü mütő. Bizony művész 1 Amint Paganini és Reményi szellemével ős kezével gyönyörködtette kartársai lelkületót, olyan a hírneves sebész keze is, aki művészetével eltávolítja az életirtó fájdalmas sebeket, hogy százan és ezren gyönyörködhessenek még sokáig az életben, hogy a szülőket a család, reményteljes gyermekeiket a szülők visszakapják. Ha tehát az ilyen férfiú a tudós nyugalmával és higgadtságával a párbajt magától elhárítja, azt nem szabad közönséges mértékkel mérni. — Lehetetlen őt gyávának tartanom, mint akár hányán, akik már sok ostoba párbajt vívtunk, magamat sem véve ki. Sőt mondhatom egész őszintén, hogy nekem imponál ez az egyéniség az ő vakmerőségével, hogy szembe mer szállani egy egész kon- venciónális társadalommal; ehez nagy nagy önuralom és bátorság kell. A párbaj, már mint az igazi ; komoly és súlyos dolog. Ott nem lehet szó a kíméletről. Hát képzeljük el, hogy ennek a művésznek a karját keresztüllyukasztja az az ostoba golyó; a kar örökre megbénul. A művész nemcsak önmagának és családjának hal meg, de meghal soksok aggódó családnak, reménykedő betegnek. De imponál nekem ez az egyéniség végtelenül, mint a párbajellenes szövetség régi tagjának, aki sajnálattal vallom meg, sokkal gyávább voltam és vagyok, mintsem hogy visszamerném utasítani a kihívást, a párbajt. Hiába beszélnek uraim 1 Óriási hatással és befolyással van a társadalomra egy ilyen párbajvisszautasi- tás. A kedélyek forronganak először, mert ilyenhez nincsenek hozzászokva, valami meglepő uj dolog, de ha előtérbe lép a higgadt megfontolás, akkor magasabb szempontokból, az emberiség jövőjének nemessége, a haladás szempontjából bírálva a dolgot hálával kell fogadnunk az ilyen uj- mutatást, hogy már egyszer felülkerekedjék a müveit társadalom azon része, amely a párbajt teljesen ki akarja küszöbölni a köztudatból, mint ahogy a nagy Amerika és Anglia, Hollandia, Svéd és Norvégország kiküszöbölte társadalmából. Hála Isten nálunk is halad már az emberiség s tért hódit az eszme 1 Hiszen a múlt nyáron a párbajelle- nesszövetség világkongresszusát nálunk tartották meg Budapesten fejedelmi személyek jelenlétében, az ország egyik közbecsülésben levő nagy, nemes, lovagias, gavallér embere Des- sewffy Aristid elnöklete mellett! A sokat üldözött és vallástalannak hi- resztelt szabadkőművesség egyeteme is egyhangúlag ellene nyilatkozott a párbajnak. És látjuk, az utóbbi időkben már egész más hangulat nyilatkozik meg a párbajról a hadseregnél is, a polgári társadalomban is; napról-napra olvassuk az újságokban, hogy a párbajsegédek tagadják már meg az elégtételt, ha nyilvánvaló belekötés- ről; krakélerségről van szó. Fordul az idő kereke, múlté lesz a jelen. Az uj hangulatot az emberek csinálják s az uj hangulat hullámai tovább és tovább fognak terjedni a társadalom tengerén, mig egy nagy hullám végre meg fogja ragadni az uj eszme, újabb ige, újabb igazság hajóját s visszi, ragadja előre a maga utján, mig biztos révpartot ér. És a haladó modern emberiség e kikötőjében öröm- rivalgással, kalaplengetve fogják üdvözölni a békesség, az egyetértés, a bünbocsánat és a testvériség e Teremek hajóját... Azt beszélik, hogy a vármegyei kaszinó elé indítványt adnak be, hogy az a férfiú, aki a párbajt el nem fogadta kirekesztessék. Anélkül, hogy az egyik felet megbántani akarnám, hiszen pszihice tudjuk, hogy nem tehet ő sem cselekedetéről, mert egyike a legjobb szivü embereknek s azért az neki be nem számítható, de épen azért a másik féllel szemben is felül kell emelkednünk a köz- napias gondolkodásból egy magasabb, nemesebb sferába; vetkőztes- sük le lelkületűnket az emberi salaktól, irtsuk ki a gyűlöletet szivünkből s akkor egész más lesz a nézőpont és ne ítéljünk könnyelműen olyan egyéniségről, akinek lelkülete viszont azt kiálltja: Itt állok, nem tehettem másképen 1 Dr. Székely Albert. Iskolai Értesítők. ív. A homonnai állami polgári fiúiskola 1908/9. tanévi évkönyvét Cseh Elek igazgató szerkesztette. Hetven oldalra terjedő, Ízléses kiállítású füzet, melynek első közleménye esztétikai s erkölcstani szempontból nagy értékkel bir. A kisebb klasszikus műveltséggel biró ifjúság nehezen fogja még megérteni s a stilus minden szépsége és könnyedsége mellett is önmagára nézve hasznosítani e magas színvonalon álló szép müvet, de annál nagyobb haszonnal olvashatják azt a szülők, kiknek valóban megszívlelendő tanácsokat ad és a helyes nevelésre útbaigazítást nyújt a mély gondolkozásu iró emez értékes munkája. Mert az értekezés kegyetlenül ráolvas a gyermekre. Ezt pedig a gyermek nem szereti s tapasztalásból tudjuk, hogy amelyik már valamennyire is belekóstolt a tudományba, gyarló elbizakodottságában nem tűri az erkölcsi prédikációt. Dacára annak, hogy az értekezés írója valóban művésziesen szép irály- lyal rendelkezik, ez nem fogja vonzani az éretlen gyermeket az igazságnak leplezetlen szemléletére. Ezért mondjuk, hogy a szülők olvashatják nagyobb haszonnal e szép dolgozatot. Az igazgató évi jelentése nagy részletességgel van összeállítva s a tanév történetét híven tárja fel. Több helyütt a száraz hivatalos adatokon kívül magasabb röptű értekezéssé alakul s egyes mondásai mint igazi aranyigazságok valóban megszívlelendők. Az intézet növendékeinek létszáma egyezik az előző tanévivel, dacára hogy a nem messze fekvő Nagymihály polgári fiúiskolája riválisa ez iskolának. A tanulók összes száma a négy osztályban 115 volt; évközben 2 kimaradt, nyilvános vizsgát 113 tett. Tanítják az intézetben rendkívüli tárgyként heti 6 órán a latinnyelvet, hogy az esetleg gimnáziumba átlépő ifjak e tárgyból előlegyenek készülve. Mint rendkívüli tárgy szerepel a hegedű tanítás is, melyet csak helyeselni lehet, bár szívesen látnók e reál irányú intézet rendkívüli tárgyai közt a gyors és gépírás tanítását is. Mert arra is kell számítani, hogy sokan mennek ki egyenesen az életbe azzal a négy polgári iskolai tanulmánynyal s ezek gyakorlati pályájukon a most nevezett stúdiumoknak vajmi nagy hasznát láthatják. Az ifjúság egészségi állapota kedvező volt, az intézet helyiségei azonban nem felelnek meg a modern pedagógiai követelményeknek. — Mi úgy értesültünk, hogy az itt szükséges építkezés már nem késik sokáig s az ország határszéléhez közeleső eme kulturális intézet mielőbb megfelelő elhelyezést nyerend. Anyanyelvi tekintetben a tanulók 53%-a magyar, 30% német s 17% tót. Az igazgató panaszkodik is, hogy a teljesen kielégítő előhaladást a tanulók magyarnyelv-ismeretének hiányossága gátolja s ez a körülmény a tanári kar munkáját is rendkívül megnehezíti. Aláírjuk, hogy ez igy van; de annál nagyobb értékkel bir aztán a bíráló közönség előtt a tanári kar munkája, mert az értelem fejlesztésen kívül magyarosított is, tehát a hazai kultúra terén fokozott munkát teljesített. Szigorú gond fordittatott a vallásos nevelésre. Az iskolai ünnepélyek mindig isteni tiszteletekkel kezdődtek s vallásos kötelmeik teljesítésében a tanulók hiven ellenőriztettek. Van az iskolának önképző s dalos és zenekörg. Nemzeti ünnepeinket megülték. Dr. Dudás Gyula kir. tanfelügyelő több Ízben meglátogatta az intézetet. A kiváló tudós tevékenységétől várjuk az uj építkezésnek is mielőbbi keresztülvitelét. A tantestület 6 rendes tanárból s 5 hitoktatóból áll. Érderasorozati táblázatot nem közöl az évkönyv, de a kitűnő rendű 6 növendék neve kiemelkedő betűkkel van nyomatva. Vallásra nézve volt róm. kath. 38, gör. kath. 7, protestáns 18, izr. 50. Tandíjmentességben 19 részesült. Előmeneteli tekintetben 6 kitűnő, 12 jeles, 26 jó s 35 elégséges általános osztályzatot nyert, megbukott 34, kik közül 27 javító vizsgát tehet, 7 azonban osztályismétlésre utaltatott. Magaviseletből 2 nyert „szabálytalan“ osztályzatot. A végzett tananyag s a jövő évre szükséges tudnivalókon kívül beszámol az évkönyv az ifjúsági egyesületek és körök működéséről s záradékul közli az intézet rendtartási szabályait, valamint az 1909/10. tanévben használandó tankönyvek jegyzékét. y. VÁRMEGYE ÉS VAROS ',( Véglegesítés. Zemplén vármegye főispánja Virág Ferenc szlrop- kói utbiztost ezen állásában véglegesítette. )( Jegyzőválasztás Sárospatakon. A Fodor Jenő lemondásával üresedésbe jött sárospataki közigazgatási jegyzői állásra folyó hó 14 én délután ejtette meg a választást Sárospatak község képviselőtestülete, dr. Besse- nyey Zenó járási főszolgabíró elnökletével tartott tisztújító közgyűlésén. Az állásra öten pályáztak. A főszolgabíró a pályázók közül négyet jelölt. A képviselőtestület szavazat- többséggel Küttl Árpád sárospataki közigazgatási jegyzőt választotta meg. )( Helypénzszedési jog bérbeadása. A királyhelmeci vásárokon szedhető helypénzszedés joga folyó hó 20 án fog a királyhelmeci községháznál kilenc hónapra bérbeadatni. )( Betöltendő segédjegyzöi állás. A vócsei körjegyzőségben rendszeresített segédjegyzői állásra íolyó hó 22-ikéig adhatók be pályázatok a gálszécsi járás főszolgabirájához. )( Bérbeadó vadászati jog. A Ki- rályhelmeo község határában gyakorolható vadászati jog julius hó 20-án fog a királyhelmeci községháznál hat évre bérbeadatni. HÍREK. — Személyi hirek. Dókus Gyula kamarás, alispán folyó hó 14-én hat heti szabadságra Ótátrafüredre utazott. — Beregszászy István kir. ta- náosos, tanfelügyelő folyó hó 16-án kezdte meg 4 heti szabadság idejét. Távolléte alatt a hivatal vezetője Gróf Lajos kir. segédtanfelügyelő. — Mai Tárca rovatunk a lapunk közönsége által előnyösen ismert tárcairónő, Főnyi Ilonka tollából „Fodor Bőskeu címmel egy novellát kezd közölni. A tárgy, mit a közvetlen Nagy Occasio! Az összes raktáron lévő nyári áruk, u. m. Batisztok, Bretonok, Zefirek, mosó és gyapjú Grenadinok, mosó és gyapjú Delinek, Poplinok, gyapjú szövetek és ruha vásznak mélyen leszállított árakban kerülnek eladásra. J&.Z, occasio -vasár j-ul. 20-ig: tartMenyasszonyi kelengyékben nagy választék! berek kicsinyes gondolkozása: fényt szeretne a vagyonához ; cimert a kastélyára s egy jó házassággal gondolja elérni mindezt. — Hát ő, dónesfalvi Dénes Ödön épen megfelelő parti lenne a gazdag )arvenü leánynak. Neki vannak ősei, üres nagy emberek s cserébe pénzt mpna s megmenthetné az ősi birtokot a pusztulástól. Neki is éppen megfelelő parthi lenne Fodor Böske. Az övé maradhatna a kastély, ahol boldog gyermekéveit töltötte. A hol az édes anyja, az a jóságos szelíd asszony mesélt neki: Tündér Ilonáról, vitéz királyfiról, aki a hétfejü sárkánynyal is megvív azért, akit szeret. A park, ahol mint vidám, gondtalan gyermek futott a tarka pillangó után. Az erdő, a susogó zöld lombokkal, pacsirta dalával. Itt járt mint boldog ifjú, színes álommal a lelkében ; úgy hitte akkor: ide hozza el majd egyszer azt, akit a szive szeretni fog. Itt, itt akart boldog lenni, a természet szent templomában. De hát az élet sok mindent megváltoztat. Ahogy meghalt az édes anyja; veszett, pusztult minden. Az apja nem törődött semmivel s nemsokára ő is meghalt. Pusztuló, vesző örökség jutott az utolsó Dénesnek. És most, hogy bent volt Dénesfalván, sok szomorú hirt hallott. Pénzre, sok pénzre volna szüksége, hogy megmenthetné az ősei hagyományát. Ez a leány, ez a házasság segíthetne rajta. De ekkor elébe jött a leány gúnyos arca, hideg hangja, lealázó szava .. . és nem folytatta tovább a gondolatát. És amint újra átgondolja a történteket, úgy érzi, hogy annak a gúnyos, parvenü leánynak igaza van. Hát férfi az, aki anyagi javakért köti az életét egy másik élethez ? Hiszen a férfi legszentebb kötelessége, hogy küzdjön, dolgozzon az asszonyáért, aki a párja, a szerelmese, mindene, ügy érzi: elpirul az arca, hogy egy percig is tudott gondolni erre . . . Nemi és százszor is nem ! Vesz- szen el inkább minden, pusztuljon el ő is, de becsületesen. Mert ha szerelmet hazudna annak a leánynak: nem lenne becsületes ember. És másnap reggel Dénes Ödön a legelső vonattal elutazott.
