Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-09 / 81. szám

& 2. oldal. ZEMPLÉN. Október 9. kozhatnánk a felett, hogy meglévő szökőkutunkat, ugyancsak a meglevő parkban és annak oly módon leendő szzabályozása folytán, hogy a kút a szobor mögé essék, ne úgy helyez- zük-e át, amint azt az aradiak ter­vezik ? Az adott kérdés tehát az, hogy a mi szökőkutunk nem akadálya a szobor elhelyezésének, hanem épen a közelben való más elhelyezéssel és külső styljének csinosításával a szo­bor értékének emelésére volna fel­használható. Ezt ajánlom az illetők figyelmébe, de azzal, hogy végre-va- lahára, talán legkésőbb a jövő ta- vaszszal, a mi Kossuth-szobrunk is állíttassák fel. Fejes István. A Mikszáth-jubileum. — okt. 7. Az egész magyar sajtó nagy tisz­telettel és elismeréssel adózik Mik­száth Kálmán irói nagyságának és elismeri, hogy a kiváló iró jubileu­mának országos jelentősége van. Egy kiváló, minden ízében ma­gyar iró ért el azon nevezetes pont­hoz, mely negyven évet jelöl a mun­kából, melynek halhatatlanságát, ma- radandóságát már most is meg lehet ítélni értékében, mübecsóben, szépsé­geiben, melyeket visszatükröz. A nagy iró munkálkodásának 40 éves évfordulóján a Mikszáth-jubileum bizottsága nemzeti ajándékkal akarja meglepni az irót olyképen, hogy ősz szes írásainak művészi kiállításban megjelenő kiadásával annak árából adhasson a jubiláló Mikszáth Kál­mánnak nemzeti ajándékot. A diszmü 20 kötetben, fűzve 80, diszkötésben 120 koronába fog ke­rülni s igy kétezerötszáz előfizető biz­tosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A Mikszáth-jubileum végrehajtó bizottsága, melynek ólén Beöthy Zsolt elnök áll, a nemes ügy érdekében felhívta lapunk szerkeztőségét, hogy Mikszáth Kálmán zemplénvármegyei tisztelőihez következő felhívással for­duljunk : Mikszáth Kálmán ezidén tölti állitá: Addig fog mesélni, mig, nó­gatni fogják, hogy még, mégi És e két szóban fog rejleni a nagy hata­lom, ami a maga ősi erejű varázs­szavát megszólaltatja, hangzatos szó­lamokban, bűvös danáju mesékben álomba ringatva érző lelket. S neki fogtam merészen: Ide öleltem képzelődő ifjúságot, sejtel­mektől duzzadó leánysziveket, meg­hazudtolva e rettenetes arcú realiz­must, zengtem nekik örök eszményi szerelemről, mely minden női szív fenekén dobog választottja eszmé­nyeként. És folyt, folydogált — ked­ves serkentésre, édes biztatásra az idővel versenyt — halkan mesélő szavam. Mig egyszer elhallgattam buzditóm betegágyánál. Elhanyagol­tam az imádott ifjúságot az elhaladó öregségért, mert más mesén kellett kezdenem. Biztatni a hanyatlót fel- gyógyulással, , örökszép életről való reménynyel. És ott-ott, hol a múló élet elalvó lüzét élesztgettem, ott ért a magam és betegem öröme. Kedves szóval üzente a szerkesztőm, ünne­pelünk, jubilálunk cimbora 1 Szépet irj ez alkalomra! Nem egyet, százat dobbant egyszerre remegő szivem és nagyot kopogott kicsi agyam. Hálás örömben ujjongtam, hogy imigyen vehetek részt Írók ünnepén. Megva­lósult álmom. Mellém kuporodtak lelkes híveim csoda varázsu hangju­kon szólitgatva: Mindig mesélj ne­be irói munkásságának negyvendik esztendejét. Irodalmunknak ez az örömün­nepe közéletünknek hányatott nap­jaiban virradt reánk, mikor sokszo­ros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében. Ennek a szellemi erőnek egyik leg­kiválóbb példája és legfényesebb képviselője Mikszáth. Költészeté­nek szeretető, megbecsülése, elis­merése tegyen bizonyságot róla, hogy a magunkénak is érezzük azt az erőt, amely e gazdag pálya su­gallója, hogy mi is részesei vagyunk. A mi nemzetünk lelkében, kép­zeletében és érzésében meleg és derűs, igazszavu és szeretetreméltó, hűséges és biztató: ott ragyog köl­tészetében. Tréfával itól, óvődve vigasztal, borongva gyönyörködtet, mesélve jövendöl. E költészetnél mi sem tárja fel gazdagabban és elevenebben korunk magyar lelkét; mi sem erősiti jobban idehaza ön­magunkban való méltó bizalmun­kat ; mi sem terjeszti messzebb ide­genbe jogunkat a megbecsültetésre. Köszönjük meg neki; köszönje meg egész nemzetünk. Amint teljes életében azon dolgozott, hogy ez a föld a mi nemzetünké maradjon: fejezzük ki iránta hálánkat azzal, hogy ennek a földnek azt a kicsiny darabját, melyet az ő eleinek, apái­nak verejtéke öntözött, ajándékoz­zuk vissza neki. Még pedig akként, hogy az aján­dékozó is megajándékozottnak érez­ze magát. Legjava munkáinak har­minc kötetét (20 kötésben), a költő saját szerkesztésében, rendezzük sajtó alá : egész regényköltészetünk­nek egyik legkiválóbb és legbecse­sebb gyűjteményét. Árát sokkal kisebbre szabtuk a régi kiadásoké­nál, mindössze 80 koronára (20 dí­szes kötésben 120 kor.) Az előfize­tések feléből fedezzük a kiállítás költségeit, másik fele pedig a nagy írónak szánt nemzeti ajándékra jut. Kétezerötszáz előfizető biztosíthatja a nemzethez és a költőhöz egyaránt méltó terv megvalósítását. A magyar miveltséghez és a magyar közérzéshez, a magyar ész­hez és a magyar szívhez fordulunk. Akiben ereje él, lángja ég: egye­sek, intézetek, testületek, hatóságok támogassanak bennünket, Ékesít­sünk fel minden magyar könyv­künk Ániáné ! Szived kristályos for­rásként buzzogjon. Örömmel isszuk, üdítő italát. Szívesen hallgatjuk zson- gitó csobogását. Megyünk veled, csak vigyél illatos fenyvesek, büszke bér­cek tövébe, harmatos mezőn, virágos réten, körül-ölelő romantikádba ; kép- zetid tüzes álomvilágába 1 Mondák — és elragadtatva omlottam közéjük. Meséltem és csókoltam. Meséltem és könyeztem . . . Mámoromból fel sem ébredtem. E gyönyört neki köszönhetem, ki e menyországos világot megnyitá előt­tem. Kivel nyomban közöltem : Lel­kem, buzditóm ! Ünnepel a lapom 1 Huszonötödik évfordulóra lakomát ülnek érdemes vidéki Íróink. Kik szellemük, lelkűk erejét, ifjúságuk tüzét belevitték lelkes Írásukba, ha­zafias cikkeikbe, közügyet szolgálva, magyar nyelven szépitgetve, kultúrát fejlesztve, városunk, vidékünk min­den egyes polgárát és együttes in­tézményét buzdítva. Nemeset dicsőitni, nemtelent le­rántani, a nemzetnek nyelvében élni, fejlődni, haladni, ez az újságírás örök eszménye, eszméje, fáradhatlan mun­kája. E fáradt, de buzgón tovább ha­ladó szellemi munkások összegyűlve visszatekintenek elmúlt idők verejté- kes, nehéz éjszakáin. Lelki szemeik előtt a megirt munkahalmaz, mely­hez de sok, szertefoszlott, szépséges illúzió fűződik ! Mely most parázstüzü tárt, minden magyar könyvtárnak ezzel a díszével: Mikszáth Kálmán munkáinak jubiláris kiadásával. Nemcsak a legméltóbb koszo­rút fonjuk igy, hanem a nemzet­nek legbiztosabban termő magot hintünk. Budapest, 1909. szept. havában a Mikszáth-jubileum bizottsága : Apponyi Albert, elnök. Midőn e felhívást a közönség ér­deklődő figyelmébe ajánljuk, kö­zöljük, hogy a Mikszáth-jubileum bi­zottság gróf Apponyi Alberttól, mint elnökkel élén 17 diszelnökből, 45 tagú végrehajtó bizottságból, a hatalmas nagybizottság és a hölgybizottságból áll. A nagybizottság tagjai között vannak Zemplén vármegyéből: Dókus Gyula, Ferenczy Sándor, Hadik-Bar- kóczy Endre gróf, Harkányi Frigyes báró, Harkányi János báró, Mailáth József gróf, Meczner Béla, Meczner Gyula, Vay Béla báró. A hölgybizottság tagjainak dí­szes sorában pedig Zemplén várme­gyéből a következő neveket látjuk: Andrássy Gyulánó grófnő, Hadik- Barkóczy Eudréné grófnő. Tátrai kirándulásunk. — okt. 8. Az idei tanévben szakítottunk intézetünknek azzal a tradíciójával, amely csupán az egy napra terjedő kirándulásokat kultiválta. De o sza­kítással nem akartunk a múltbeli eljárásunk felett pálcát törni, mert a magam részéről, bár oz első nagy kirándulásunk jól sikerült, azaz az ifjúság költsége és fáradsága bőséges kárpótlást nyert, még ezután is in­kább az egy napra terjedő kirándu­lásnak vagyok a hive. Mert mi is a célja a kirándulásnak ? Célja elsősor­ban az, hogy az ifjúság történelmi és természettudományi ismeretei reális alapot nyerjenek, hogy a tanár és tanítvány közötti viszony közvetle­nebbé váljék s hogy a tanulók élet- tapasztalatokra tegyenek szert. A fel­sőbb tanhatóság a több napra ter­jedő kirándulásoknál célul azt is ki­tűzi, hogy az ifjúság már előre több évre megállapított terv szerint hazánk szebb tájait megismerje. De két bök­remények kiégett hamutorlaszának tetszik. Vidéki újságíró sorsa med­dőn harcolni, pici, fényes fegyveré­vel elismerés, jutalom, dicsőség in­gerlő kilátása nélkül. Dolgozni, várni. Dolgozni, remélni. Dolgozni, lelke­sülni becsületes szándékkal, őszinte ragyogással. Addig szántani rózsás képzetek lélekemelő segítségével, ra­gyogó világgá varázsolt fehér papiro­sán, mig az élet a maga részét le- szántogatta merengő arcán, hogy az­tán didergő fagyot hozó dér lepje el elmélkedő halántékát. Es küzdelmes éveinek torán beérje tiszteletteljes kézszoritással, meleg kocintással. — Istenkém 1 Mikor éri mind őket méltó ünneplés ? Mint szeretném körülfüzni gondolkodó homlokukat bubérral I Érje őket dicsőség, mert eszményekért küzdenek, lelkesülnek. Látja-e, érzi-e, miként ünnepelek teljes . lelkemből 1 Sejti-e nagy örömöm, ünnepi hangula­tom csókos leheletét, rajongásom meleg áradását I ? Ezernyi szikrázó reménysugár nevet aranyos jókedvet teremtve szivem fenekén. De mert ujjongó öröm, áldásos ünnep nem lehet el hála és imádság szent érzése nélkül, azért Istenemhez emelem lel­kem abbeli kérelemben, hogy áldásban dúsan jutalmazza mindazt, amit köz­jótékonyságért Írtak az irók — s ho­zott a lapom. A jubiláló lapom! kenő van itt: az egyik, amelyet tré­fásan is felfoghatunk, t. i. hogy a szép tájakat meg kellene állapítani, ami könnyű, ha konvencionálisán vesszük a dolgot, de nehéz, ha a do­log lényegéig hatolunk. Mert hogy a szép, jó stb. elvont fogalmakról mily eltérők a vélemények, azt mindany- nyian nagyon is tudjuk. — A másik bökkenő, amelyet nagyon is komo­lyan kell felfognunk az, hogy még oly szolid életmód mellett, mint ami­lyent mi éltünk e kirándulásunkon, mégis sok pénzbe került az s több szegény sorsú tanuló emiatt maradt el a kirándulásról. Igaz, hogy két év óta van kirándulási alapunk, de ez kevés az összes szegény scrsu fiuk felsególyezósére. A több napos kirán­dulásoknak nagy hátránya az, hogy a felületesség elkerülhetetlen s eset­leges rossz idő esetén, vagy ha nem eléggé változatos a programmunk, ki vagyunk annak téve, hogy a szellemi nyereség nem lesz arányban a költ­séggel és a fáradsággal. Az egy na­pos kirándulásnál ilyen esélyek ke- vésbbé fordulhatnak elő s ami a leg­fontosabb, a kiadás senkit sem aka­dályoz meg a részvételben. Az ilyen kirándulások, amelyeknek fő jellem­vonása az alaposság, alkalmasak a kirándulás iránti érdeklődés felkelté­sére, az érzék fejlesztésére és a he­lyes módszer elsajátítására. S külö­nösen kultiválnunk kell az egy napos kirándulásokat már azért is, mert közvetlen közelünkben a fontos tör­ténelmi nevezetességeknek és érde­kes természeti jelenségeknek egész légiója van. Még több oldalról meglehetne a kérdést világítani, de ezeket mellőzve áttérek kirándulásunk főbb mozzana­tainak megismertetésére, némi magya­rázatot is fűzve azokhoz. A Magastátra érdekességét az teszi, hogy kicsi s igy könnyen át­tekinthető, s hogy csúcsai nem nagy magasságuk dacára is hatalmasak, mert a Vág és a Poprád folyók ala­csony völgyéből hirtelen emelkednek ki. Meredek sziklafalainak szemlélé­sében kifáradt szemünk kellemesen pihen meg a tengerszemeknek neve­zett Bima felületű, átlátszó kék szinü tavain. E tavak vagy a hegység csú­csainak lábánál helyezkednek el, mint pl. a Csorbató, vagy a csúcsok kö­zött, mint pl. a Poprádtó. Nem he­lyes a tengerszem elnevezés, mert e tenger fogalmával szorosan együttjár a mélység sajátsága, már pedig ez o tavaknál nincs meg, mert a legmé­lyebb is alig mélyebb 70 m.-nól. Ke­letkezésük a jégkorszakra vezethető vissza, amikor is a hidegebb éghaj­lat miatt a Tátrában is megvoltak az Alpok ékességei: a jégárak. Á jégárak által lehozott morénák alkották a Csorbató medencéjét s a jégárak fe­nék vájó hatása mélyítette ki a Pop­rádtó medencéjét. A Magastátra érdekes természeti jelensége a Tarpatak vízesései. E víz­esések keletkezését a talaj szerkeze­tével hozhatjuk összefüggésbe. A víz­szintes rétegzésü gránit rétegeinek végződésénél keletkezett meredek ró- tegfejeket a kőzet keménysége miatt a viz nem tudja elbontani s igy azon által szökken vízesést alkotva. A dobsinai jégbarlang egész Eu­rópának egyik csodás természeti je­lensége. A jégbarlang eredetileg vagy 300 m. magas hatalmas üreg volt, amelyet fenekétől kezdődőleg a jég már nagyrészben kitöltött. A jég gya­rapodása folyton tart úgy, hogy idők múltán a jég a barlangot teljesen be fogja tölteni. A jégre ráhelyezett s járdául szolgáló vastag deszkák felső pereméig nehány óv alatt felnövek­szik a jég. Az elhagyott járdákat, lépcsőket, korlátokat stb. kérlelhetet­lenül vonja be a jég, amelynek lá­tása önkénytelenül is eszünkbe jut­tatja azt a Földünk folytonos kihü­hogy még nem győződött meg egy próbavásárlással Kassa, Főutca 55. szám a. (a színházzal szemben) uj férfi- és gyermek-ruha áruházának OLCSÓ árairól. Erdélyi A'agj választék! Szabott árak I

Next

/
Thumbnails
Contents