Zemplén, 1909. július-december (39. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-09 / 81. szám
Október 9. ZEMPLÉN. 3. öld*'. lésével kapcsolatos feltevést, amelyet Madách is oly szépen leirt, t. i. hogy a jég fogja Földünkön az utolsó életműködést megszüntetni. A dobsinai jégbarlang keletkezését a következőkben foglalhatjuk össze. A jégbarlang szája majdnem 1000 m. magasságban van a tenger színe felett és felfelé nyílik. Tél folyamán a hideg levegő behatol a barlangba, amely nyár folyamán is ott megmarad, minthogy nehézségénél fogva felfelé hatolni nem képes s a külső meleg pedig nem képes átmelegiteni. A barlangba beszivárgó viz tehát az állandóan 0 C° alatti levegő hatása következtében megfagy. A jégnek igen különböző válfajaival találkozunk: megtaláljuk az acélos folyóvízi jeget, a kevésbbé acélos tavi jeget, a már lágy firnjeget stb. A jégbarlangtól lejőve, utunkat a vadregényes sztraczenai völgyön folytattuk. De őrről majd más alkalommal. Visegrádi János. Hiány a városi pénztárban. Valkovszky €lek meglőtte magát. Hűtlenségen ért pénztáros. — okt. 9. Izgalmat keltő, váratlansága folytán is megdöbbentő, szomorú szenzációja van Sátoraljaújhelynek. Egy mindenütt puritán, becsületes embernek turtott férfi ragadott folyó hó 7-ikén este fegyvert kezébe, hogy halálával váltsa meg a bünhödést, vagy azt a bűnt, hogy hütelenül kezelte a város vagyonát. A férfi, aki szánandó hőse ennek a tragoediának, Valkovszky Elek Sátoraljaújhely rend. tanácsú város pőuztárnoka, ki fején az önkeze lőtt sebbel, ott fekszik tompa testi fájdalomban, lólekgyötőrten az „Erzsébet“ közkórház egyik betegágyán. Megdöbbenve, a váratlan csalódástól kijózanítva, mély szomorúsággal áll a város közönsége e szomorú esemény előtt. Az emberek csoportokba verődve tárgyalják, hogy egy ember, kit felelősségterhes, de előkelő állásba helyezett a köz bizalma, mint lett, mikor lett és hogyan lett áldozata az általa kezelt pénz ördögi in- cselkedésének. A boszorkányos kisértésnek, mely elfojtotta benne a lelkiismeret tiltakozó szavát, megfosztotta úri, becsületes érzésétől s diadalmaskodva odaragadta az ellenállani nem tudót a bűnös útra. Mikor az öngyilkossági kísérlet riasztó hire a rossz hírek rohanásával szárnyra kelt s köztudomásúvá lön: mindenki másban kereste az ön- gyilkosság okát, nem a tulajdonké- peni bűnben. Találgatások, különféle feltevések merültek fel az izzóvá lett levegőben, bizonyságául annak, hogy oly erős volt a közbizalom Valkovszky Elek intaktságában, hogy a hütelen kezelést s az öngyilkossági kísérletet kapcsolatba senki se hozta. Szinte lehetetlennek tetszett, hogy Valkovszky Elek a már most kiderített bűn súlyával lelkében, szokott komolysággal, de kedélytele szívvel s lélekkel — arait visszatükrözött egyénisége minden társaságban — járhatott közöttünk. Az arca mindig nyugodt volt, homlokán nem ült mély gondok ránca, kedélye nem változott mélabusra, nem látszott szemén, vonásain, mintha titkos bu, önvád, vagy egy titkolt bűn nagyságának terhe bántaná. Nem tükröződött vissza róla a felfedeztetés megriasztó sejtelme, olyan volt, egy volt mindig, mint akinek ismertük évek óta. Ki gondolhatta volna, hogy ez a külszin csaló volt s a vétek tudatától kinzott, gyötört lelket takart, melyet csak akkor ismerhettünk meg, mikor Valkovszky Elek a fejének irányzott lövéssel maga tette le bűnössége bizonyítékát a nyilvánosság elé, mely úgy hatott a közvélemény előtt, mint egy ijesztő, visszavonhatatlan gyónás. Mikor „eddig és ne továbbu-ot parancsolt a sors: Valkovszky Elek úgy akart meghalni, a hogy élt, egy percig sem akart élni bélyegzetten a nyilvánosság előtt, a maga szigorú bírája akart lenni, hogy ne láthassa a nagy összeomlást. De az ember-sorsot kormányzó hatalom nem akarta elfogadni az életet a bűn váltságdíjául és parancsa visszahívta ide életre még. Az öngyilkossági kísérlet okait csak másnap, folyó hó 8-ikán derítette ki a Valkovszky kezelte városi pénztárban megtartott hivatalos vizsgálat. Azóta tudjuk az igazi okot, hogy e közkedvelt, finom egyéniségű ember, kiről senki sem mert volna ilyen bűnt feltételezni: 21,932 korona 99 fillérrel károsította meg a város pénztárát. Mikor, mely időtől kezdve járt, élt itt közöttünk a szánandó ember bűne tudatával: még ismeretlen előttünk. A hivatalos vizsgálat során esetleg kiderülhet még, hogy milyen időközökben s mily összegekben sikkadt el a pénz. Mindenesetre jó volna, ha kiderittetnék ez, mert az adatok egymásutánjában hü tükrét kapná a jellembuvár a bűn fokozódó hullámzásának, mely elsodorta Valkovszky Eleket az örvénybe, honnan nem volt szabadulás. Van ugyanis a sikkasztás bűne folyamatának egy általános képe, a bűnös lélek mélységeit kutató jellem- búvárok szerint. A becsületes ember egy könnyelmű, önfeledt, lázas pillanatában azzal a tudattal vesz el az idegen pénzből, hogy visszateszi. A cselekedet nem látszik bűnnek, mert a lelkiismeret szavát elcsititja az erős elhatározás érzete, hogy az összeg visszakerül a régi helyre. Esetleg beálló pénzszüksóg, vagy az idő el- számitása azután lassankint megismerteti a bűn titkos utait, a palástolást ; a lavina nő s egyszerre elvész a visszaadhatás, a bűn jóvátételének reménye s elérkezik a gyötrő,,kínzó tudat s a felfedezhetés félelme. És ekkor már nincsen ellenállási érzés. Eljön a léleknek egy nagy felindulása, válsága, mikor tehetetlenségében, elzárva a menekülés minden utjától egy nagy viharu lelki harc után meg- csendesül abban az érzésben, mit a magyar nyelvben „most már aztán mindegy 1“ szavakkal lehet kifejezni. Ez már azután az esztelenségek ideje, mikor a rohanó árral dacolni gyenge s erőtlen a bűnös. Bizonyosan ezen érzelmek viharozása váltakozott Valkovszky lelkében is. Bármint legyen is, a zord, má- sithatlan eset itt áll a maga ijesztő, elszomorító valóságában és ha nem is rokonszenvezünk a bűnnel, egy emberi lélek gyötrődésének s a bukásnak látású a nemes szivekben fájdalmat s szánakozást keltő. A sors azonban nem engedte azt, amit Valkovszky Elek fegyverével elérni akart s igy lesznek ennek a tragédiának még szomorú mozzanatai, melyekre máris elszorult szívvel gondol a nemesérzésü ember, noha még távol áll is tőle . . . Fájdalmas tudat az is, hogy kellemetlenség vár a pénztáros ellenőrzésére hivatott városi tisztviselőkre is. A szenzációs öngyilkossági kísérletről alábbiakban számolunk be: A városi pénztár vizsgálata. Folyó hó 7-én délután fél négy óra tájban Dókus Gyula alispánnal élén Pintér István vármegyei árva- széki elnök, Szirmay Isván vármegyei főügyész és Kapu Gyula szám- vizsgáló, mint vizsgáló bizottság megjelent a városi pénztárban, hogy megtartsák a rendes évi vizsgálatot. A vizsgáló bizottság munkájában részt vett Kiss Ödön h, polgár- mester, Reichard Salamon h. ügyész és Szőllősy Sándor városi főszámvevő is. A pénztárban tudvalevőleg a gyámpénztári s házipénztári ügyek külön kezeltetnek. A bizottság legelsőbben is a gyámpénztárt vizsgálta meg, mely vizsgálat este fél nyolc órakor nyert befejezést. A vizsgálat befejeztelvén, a vizsgáló bizottság mindent rendben talált, sőt a gyámpőnztár pénz és értékkészletében még pár fillér többlet is mutatkozott. A vizsgálat befejezése után azután Dókus Gyula alispán a háztartási s gyámpénztári értékek befogadására szolgáló pénzszekrényeket lepecsételte, az ellenőr s pénztárnok kulcsaival becsukatta s azután a kulcsokat magához véve azzal távozott, hogy másnap folyó hó 8 án reggel a vizsgálatot folytatni fogja a háztartási pénztárban. Itt említjük fel, hogy Kiss Ödön h. polgármester legutóbb julius havában tartott a pénztárban vizsgálatot s mindent rendben talált. Az öngyilkossági kísérlet. A vizsgálat befejezése után Valkovszky Elek haza ment Deák-utcai lakására. Sokan vannak, akik látták, amint 8 óra tájban lehajtott fővel, gondolatokba merülten haladt lakása felé. Otthon asztalához ült s neje és sógornője társaságában, ki a ház vendége, beszélgetett.Valkovszky Élek komor, zárkózott volt, de ezt hozzátartozói a munka utáni bágyadságnak tudták be. Majd felállt s a szobában járkálni kezdett s az egyik nyitott ajtó küszöbén látatlanul elővette revolverét s fejének tartva elsütötte. Csupán neje volt az öngyilkossági kísérlet idején a szobában, aki a dörrenés hallatára elájult. A golyó nem tévesztett óéit, befuródott a jobb halanték mellett, de Valkovszky Elek nem vesztette el eszméletét. Feleségét felsegítette s a dörrenésre berohanó háziaknak, kik először azt hitték, hogy Valkovszky Eleknével történt valami szerencsétlenség, — utasítást adott, hogy orvosért küldjenek. A lövés zaját a szomszédbeliek is meghallották s mikor meglátták dr. Chudovszky Móric közkórházi főorvost, ki a pénztárosnak segélyt nyújtott, azonnal szárnyra kapott Valkovszky Elek öngyilkossági kísérletének hire. A sebesültnek sebét dr. Chudovszky Mór látta el kötéssel, ama meghagyással, hogy másnap reggel Valkovszkyt vigyék fel a közkórházba. Á riasztó hir vétele után Valkovszky Eleket sokan látogatták meg az éj folyamán, igy Schmidt Lajos rendőrkapitány, ifjú Bánóczy Kálmán, Simsa Ödön s Arnótfalvy Emil pénztári ellenőr. Az eszméleténél levő sebesült csak Arnótfalvynak jelentett ki annyit totte okáról, hogy neki több ezer koronás bankjegye volt a pénztárban s most csak 2—3 darab van. Valaki ellopta tőle s ezért követte el tettét. A közkórházban. A sebesült másnap folyó hó 8-án reggel eléggé jól érezte magát, úgy, hogy a kocsiról, melyben felesége s ifjú Bánóczy Kálmán kisérték fel a közkórházba, saját lábán szállt le. A közkórházban Schmidt Lajos rendőrkapitány is felkereste, de Valkovszky öngyilkossága okáról nem nyilatkozott. Délelőtt azután dr. Chudovszky Mórnak sikerült a golyót eltávolítani s ha komplikációk nem állanak be, Valkovszky Elek fel fog gyógyulni. A hir hatása. A reggeli órákban, mikor az öngyilkossági kísérlet hire általánosan köztudomású lett: még senki se tudta biztosan az okokat, melyek a sajnálatos eseményt előidézték. A hir legjobban a vizsgálati bizottság tagjait lepte meg, kik természetesen folytatták a pónzvizsgálatot, revízió alá véve a még át nem vizsgált házipénztárt. A vizsgálat folyamán azután kiderült a bűn s megfojtésro lelt az öngyilkossági kísérlet indító oka. A déli órákig tartó vizsgálat során ugyan is nyilvánvaló lett, hogy Valkovszky Elek 21,932 korona 99 fillér erejéig károsította meg a várost. A pénztári hiány. A háztartási pénztár hiánya pontos összegben 21,932 kor. 99 fillér. Ebből készpénz 21,090 kor. 19 fillér, közigazgatási letét pénz: 842 kor. 80 fillér. A hiány megállapitása után a bizottság a pénztár kulcsokat lepecsételve átadta Kiss Ödön h. polgármesternek azzal az utasítással,hogy a képviselőtestületet sürgősen hívja össze, a felfüggesztett pónztárnok helyettesítésének ügyét elintézni. Dr. Szirmay István vármegyei főügyész pedig megtette az intézkedést a biztosítás iránt a hütelen pénztáros vagyonára, mely csupán szőlőből s bútoraiból áll, de — közölt hírek szerint — túlterhelt állapotban. Öaazeomlás. Mikor a hiány, mely a rendszeres vizsgálat során még esetleg nőhet is, kiderült; a város közönsége a hütelen kezelés hírét körülbelől azokkal az impressziókkal fogadta, amit cikkünk bevezető részében elmondottunk. Sőt, hogy a meglepetés nagyobb legyen kiderült, hogy Valkovszky Elek lelkét más bűn is terheli. Valkovszkynak ingatlanai, szőlőjén kívül nincsenek s a szőlőnek fele is Valkovszky Elekné nevére van kebelezve. A szőlőbirtok agrárkölcsön- nel van terhelve s ezenkívül Valkovszkynak a helybeli pénzintézeteknél 10,000 koronán felüli váltóadóssága van, mely váltókat Valkovszky felesége nevére hamisitotta. Ezt a bűnt különben Valkovszky úgy feleségének, mint Schmidt Lajos rendőrkapitánynak, tanuk jelenlétében bevallotta. A kárból aligha tőrül meg valami s a hitelezők már is csődöt kértek a vagyonra. Valkovszky természetesen ezenkívül nyugdiját is elveszíti, úgy * hogy ha életben marad, teljes nyomorúság vár reá. Ennek a nagy összeomlásnak végén tehát úgy áll előttünk Valkovszky Élek, mint sikkasztó s váltó- hamisitó, ki könnyelműségével teljesen tönkretette önmagát úgy vagyonilag, mint erkölcsileg, s — mint a következmények mutatják — az ellenőrzésére hivatott tisztviselőkre is nagyon mélyen fog kihatni elkövetett bűne. Valkovszky Elek, mint végzett orvos-növendék 20 évvel ezelőtt került a városházhoz, illetve nagyközséghez. Először rendőrtollnok volt, majd ellenőr lett a nagyközségnél, mig a közbizalom jelenlegi állásába nem emelte. A karrier ime: véget ért. Fegyelmi az ellenőrző tisztviselők ellen. Dókus Gyula alispán természetesen fegyelmi vizsgálatot rendelt el azon tisztviselők ellen is, akik hivatottak voltak a pénztárnok közvetlen ellenőrzésére. Kiss Ödön h. polgár- mester, dr. Reichard Salamon h. ügyész, Szőllősi Sándor számvevő és Gáthy Géza közig, gyakornok azok, akik ellen fegyelmi vizsgálat lett elrendelve. Valkovszky Elek bűne miatt igy fegyelmi vizsgálat éri most becsületes tisztviselőinket is. Bizonyos, hogy Valkovszky már huzamosabb idő óta rendszeresen palástolni tudta a hiányt olyan fortélylyal, melyet csak a részletes vizsgálat deríthet ki. A nevezett tisztviselők ellen a fegyelmi eljárást elrendelő alispáni véghatározat a következő; Zemplén vármegye alispánjától. 19,316| 1909. szám. Véghatározat. Kiss Ödön Sátoraljaújhely r. t. város h. polgármestere, Reichard Salamon dr. h. városi ügyész, Szőllősy Sándor számvevő és Gáthy Géza közigazgatási gyakornok ellen az 1886. évi XXII. t.-c. 90. § ának a) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt, ugyanezen t.-c. 90 ik §-ának
