Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-13 / 21. szám

Március 13. ZEMPLÉN, 3. oldal újra összefognak forrni lelkesedésben, a nagy idők tiszteletében s a márciusi napokra való visszagondolásban a szi­vek s városunk közönsége minden­képen méltókép veszi ki részét a márc. tizenötödike visszatérésének megün­neplésében, hogy megerősítse lelkét, szivét hazafiságban, hazaszeretetben a szent március idusán a nagy időkre való visszaemlékezéssel s a nagy idők nagy leikéinek kegyeletes ünneplé­sével. Dókus Gyula, Búza Barna s Kincseasy Péter felkérik a város kö­zönségét, hogy a tizennegyedikén tar­tandó ünnepségekre való tekintettel házait már holnap, vasárnap lobo­gózza fel. Helytelen tanügyi politika.*) — márc. 12. Nem kívánok hosszadalmas lenni, mert akkor bizonyára túl kellene be­csülnöm azt a három hasábos közle­ményt, mely e t. lap 18-iki számában a fenti cim alatt látott napvilágot, csak egy-két gondolattal óhajtok a fenti címen a tárgyalt kérdésről meg­emlékezni. A feltétlen, a határozott nemzeti politikának vagyok barátja magam is. E korrekt nemzeti politika céljai egyik eszközének tartom az egységes, nemzeti szellemben véghez vitt nép­oktatást magam is azzal a határozott különbséggel, hogy ez egységes nép­oktatást nem a feltétlen, nem a tűz­zel-vassal keresztülvitt államosításban találom, bármennyire keresem is, ha­nem ellenkezőleg az ily szellemben keresztülhajszolt államosítást t ok he­lyütt, ahol egyik-másik ember ab­szolút tudatában élve az államosítás sikerének, valósággal rajong érte, én épen a nemzeti népoktatás szempont­jából kárhozatosnak, sőt végzetesnek látom. Mert eltekintve a szülők ama természetes jogától, hogy gyermekü­ket oly jellegű és oly gondolkodású tanító gondjaira bizhatják, amilyen lelkületűknek megfelel, eltekintve a jól felfogott és nemesen értelmezett liberálizmustól, mely e jogtól egyese­ket és társaságokat meg nem foszt­hat s mely gondolkodásnak nemes öntudatán állottak az 1907. évi nép­oktatási törvény bölcs alkotói, tiltako­zik ez eljárás ellen a fizika ama kö­zönséges törvénye, mely akcióra re­akciót támaszt, amely néha szomorú és sajnálatos megnyilatkozásokban szokott jelentkezni, mint felvidékünk egyik-másik nemzetiségi vármegyéjé­ben tapasztalhattuk, amely reakciót az erőszak ideig-óráig elfojthatja, de végkép ki nem irthatja. Nem az erőszak az okos politika, hanem a célirányos s nemzeti szem­ponttoktól vezérelt bölcs önmérsék­lés. Nagyon érezték ezt az 1907. évi törvény bölcs alkotói, azért a feleke­zeteket nemcsak hogy ki nem üldöz­ték a népiskolákból, amint egyik-má­sik rajongó oly meggondolatlanul kö­veteli, hanem ellenkezőleg a feleke­zeti népiskolák létjogosultságának ál­láspontjára helyezkedve az által, hogy iskoláik tanítóinak exisztenciáját az állami tanítókéval egy színvonalra helyezték, munkakedvüket s az oly készségesen segítő nemzeti állam iránti hűségűket növelték, mivel, de meg a hivatkozott törvényben lefek­tetett. represszáliákkal elérték azt, hogy még a legfanatikusabb nemze­tiségi vidékeken is’ ha más nem, legalább ezen, a tanító exisztenciáját oly érzékenyen veszélyeztető megto- rolhatási intézkedések úgy a feleke­zeti iskolaszékeket, mint tanítóikat (hál’ Istennek, az ilyenfajták száma napról napra apad) a nemzeti állam­mal szembeni esetleges nyílt állás- foglalástól vissza fogják riasztani, a •) Ily irányú több közlemény is érkezett már szerkesztőségünkhöz, melyekre azok le- közlése után fogjuk a saját_észrevételeiuket megtenni, . Szerk. mi nemzeti szempontból mindenesetre előnyösebb, mintha egy hit, vallás és erkölcs tekintetében a néptől teljesen idegen, amellett erőszakos fellépésű és modorú állami tanító állami isko­láját a néppel in perpetuum et ultra meg fogja utáltatni. Előbbi esetben van remény és pedig nagyon is a realitáson alapuló remény, hogy az államilag segélyezett hitfelekezeti is­kola növendékeit ha lassan is, de lé- pésről-lépésre biztosan haladva a nemzeti nagy gondolatoknak meg fogja nyerni, utóbbi esetben, ha csend­őrszuronyokkal és folytonos exeku- cióval a nép fiát iskolája megtanítja is 5—6 éven belül a magyar szóra, legfeljebb csak magyarul is tudó el­lenséget nevel a hazának. Bírálja meg a nagyközönség, nem nagyobb szolgálatot tett-e a ha­zának az 1907-iki törvényben lefek­tetett sok bölcs gondolat, mint néha a fanatizmusig izzó gyűlölet, mely pedig_ rossz tanácsadó szokott lenni. Én az előbbiekkel tartok, s igy látom én a nemzeti kultúrát a leg- bölcsebb alapokon. Kár továbbá az a túlságos ag godalmaskodás, mintha szegény ha­zánk egy-kettőre kracholna, mert azt a néhány ezer felekezeti iskolát se­gélyben részesíti. Nem kell hozzá nagy mathemalikai érzék s egy-ket­tőre belátjuk, hogy még a legmaxi- málisabb segély mellett még akkor is, ha mindegyik tanítónak a teljes fizetését adná meg államsegély alak­jában, legalább is az iskola fenntar­tási, biztosítási stb. költségeit taka­rítja meg, ami minden legkisebb is­kolánál is meg van évi 3—400 kor. Az sem olyan veszedelem, hogy ime, riacj magyar, mert ismét baj éri az államkincs árt, hiszen egyik­másik községben 3—4 felekezeti is­kolát kell segíteni. Dehogy éri baj! Hiszen itt is csak megtakarít 1 Mert ismét vegyünk iront s vessük papírra a numerusokat. Első sorban is, ott bizonyára van a 3—4 felekezelnek együttvéve annyi tanköteles növen­déke, hogy számukra állami iskola alakjában is biztosan 3—4 tanerő szervezése válnék szükségessé. Ezt mindenki annál is inkább akceptálja, mert hiszen tudvalevő, hogy állam­segélyt is csak egy bizonyos mini­mális létszám mellett kaphatni. Ma­rad tehát e veszedelmes községben 3—4 felekezeti, vagy ha a körülmé­nyek másként alakultak, 3—4 állami tanító. Előbbi esetben a 900 koronás államsegély mellett is megtakarít az állam 3—400 korona fizetést s meg­takarítja az iskola fenntartási költ­ségeit. De különben minek is az a sok beszéd? Igen jól érzi azt mindenki, ki a Gálszécsen Íródott s a Zemplén 18-iki számában „Helytelen tanügyi politika“ cim alatt megjelent siral­makat s nemzeti aggodalmakat ol­vasta, hogy ez mind egy praeludium akart lenni, mely a kedélyeket prae- parálja a legutolsó pontban foglaltak iránt. Erre csak az a válaszom, hogy azok az urak, ha ugyan többen is vannak a cikkírón kívül, kik most oly fennhangon lármáznak s kik egy igazán hazafias, (mert erről megnyug­tatom a cikkírót is,) de véletlenül róm. kaih. jellegű népiskola létesíté­sének ügyét érdemesek voltak még e t. lapban is felpanaszolni, hol voltak évtizedeken keresztül ? Ha a hazafias nevelést oly nagyon a szivükön vi­selik, amit feltételezek, miért nem törődtek előbb a hóri népoktatás ügyé­vel, miért csak most, mikor egy emi­nenter hazafias felekezet egy magyar, de hitvallásos iskolát kíván községé­ben magáénak vallani. S ha törődtek vele s állami iskolájukkal befagytak, nem az e a józan konklúzió, hogy állami iskola Hór község lakóinak nem k<#ptt ? Miért zaklatnak ben­nünket most, mikor hazafias, de hit­vallásos iskolát óhajtunk nyitni. — Lépjenek velünk nemes versenyre, higyjék el, ha önök pl. ref. iskolát nyitnak, szót sem szólunk ellene, de rajta leszünk, hogy iskolánk nívója legalább is magasabb legyen, mint az önöké. Zemplén vármegye általam iga­zán nagyrabeesült tanfelügyelőjét pe­dig s az igen tisztelt közig, bizottság minden egyes tagját sietek megnyug­tatni, hogy felekezeti békebomlásról szó sincs, mi senkit nem bántottunk, nem bántunk s bántani nem fogunk, mig csak bennünket nem provokál­nak. Ez lehet egy rosszindulatú ál­lomlátás, de semmi körülmények kö­zött sem valóság. Kristóf Lajos, vásárhelyi róm. kath. plébános. VARMEGYE ÉS VAROS )( A vármegye tavaszi közgyű­lése. Zemplén vármegye törvényható­sági bizottsága rendes havi közgyűlé­sét folyó hó 23-án délelőtt tartja meg a vármegyeház nagytermében. A köz­gyűlés tárgysorozata a következő : 1. A vármegye 1908. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági zárszámadásának tár­gyalása. 2. Az alispán évnegyedes je­lentése a közigazgatas általános állapo­táról. 3. Belügyminister leirata a vár­megyei nyugdíjalapról szóló szabály- rendelet módosítása tárgyában. 4. Bel­ügyminister leirata a fegyvertartásról szóló szabályrendelet megalkotása tár­gyában. 5. Belügyminister leirata a vár­megyei dijnokok fizetésének és szolgá­lati viszonyainak rendezéséről alkotott szabályrendelet tárgyában. 6. Belügy­minister leirata a Kossuth-szobor elhe­lyezése tárgyában. 7. Belügyminister leirata Viczmándy Ödön volt vármegyei főjegyző nyugdíjazása tárgyában. 8. Ke­reskedelemügyi minister leirata a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési ipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet tár­gyában. 9. Kereskedelemügyi minister leirata a Sátoraljaújhelyben felállítandó üzletvezetőség tárgyában. 10. Hajdú vár­megye, Debreczen és Kolozsvár szab. kir. városok átiratai a „Ne terriere“ kez­detű pápai dekrétum érvénytelenítése tárgyában. 11. Turócz vármegye átirata a községi és körjegyzők nyugdíj ügyé­nek egységes rendezésetárgyában. 12. Pozsony vármegye átirata az általános vasárnapi munkaszünet kötelező kimon­dása tárgyában. 13. Pozsony vármegye átirata a pornográfiái irodalmi termé­kek és detektivregények árusításának betiltása tárgyában. * 14. Abauj-Torna vármegye átirata a vármegyei szám­vevőségek vissza állitásatárgyában. 15. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye átiiata a vármegyei pótadók kivetésének és kezelésének egyszerűsítése tárgyában. 16. Komárom vármegye átirata a gaz­dakörök szervezése tárgyában. 17. Ung vármegye átirata a kötelező lépfene ol­tásról szóló szabályrendelet tárgyában. 18. Alispán javaslata a Homonna—ta- varna—csemernyei törvényhatósági közút államosítása tárgyában. 19. Alispán ja­vaslata a Tavarna—ujszomor—jesze- nőczi viczinális útnak a törvényhatósági utak sorába leendő felvétele iránt. 20. Alispán javaslata főszolgabírói lakások és hivatalos helyiségek építése tárgyá­ban. 21. Alispán jelentése az uj várme­gyeháza építésére beérkezett pályatervek felülbirálatáról. 22. Alispán javaslata a milléniumi és ellenállási éveknek a köz­ségi és körjegyzők, valamint a segéd- jegyzők szolgálati idejébe kétszeresen leendő beszámítása iránt. 23. A közigaz­gatási bíróság leirata Fritsch Albert és társai végkielégítési ügyében. 24. Zem­plén vármegye gazdasági egyesületének indítványa a hegyvidéki kirendeltség hatáskörének kitcrjesziése tárgyában. 25 Az „Erzsébet“ közkórház kibővítése érdekében készített terv díjazására meg­szavazott 1000 korona kiutalása. 26. Az 1908. évi anyakönyvi tiszteletdijak és államsegélyek számadása. 27. A Käsztenbaum Márton-féle alapítvány 1908. évi számadása. 28. A vármegyei kéményseprők kérvénye a kéménysep­rési szabályrendelet módosítása iránt. 29. A szomotori körjegyzőség rendsze­resítési ügye. 30. Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestületének határozata a Rákóczi-szobor alap javára eddig be­folyt összegnek a vármegye részere le­endő átengedése tárgyában. 31. A köz­ségek költségelőirányzatai és zárszám­adásainak tárgyalása. 32. A már beérke­zett és még beérkezendő összes a köz­gyűlés által intézendő ügyek. — Az ál­landó választmány ülése folyó hó 22-én délelőtt 9 órakor lesz megtartva. )( Betöltendő állások a megyénél. A velejtei körjegyzői állásra a sá­toraljaújhelyi főszolgabíróhoz beadan­dó kérelemmel folyó hó 22-ikéig, az alsógyertyáni segédjegyzői állásra a varannói főszolgabíróhoz benyújtandó kérvénynyel folyó hó 18-ikáig lehet pályázni. A parnói szülésznői állás elnyerése iránti kérelmek f. hó 20-ig adandók be a gálszécsi járás főszol- gabirájához. )( Vadászati jogok bérbeadása. Alsóberek község vadászterületén gya­korolható vadászati jog március 17-én d. e. 10 órakor, Gödrös község va­dászati joga f. hó 22-én d. e 10 óra­kor fog az illetékes községi bírói há­zaknál bérbeadatoi. H ÍREK. 9 „Kazinczy-höp“ a művészetért. — márc. 12. A zemplénvármegyei „Kazinczy- kör“ választmánya folyó hó 15-én nagy érdekességgel biró ülést tartott, melyben olyan határozatokat hozott dr. Hornyay Béla igazgató előter­jesztésére, melyek méltán megérdem­lik, hogy azokkal bővebben foglal­kozzunk. A választmány első, nagyfontos- ságu határozata az, hogy a világhírű Svärdström nővéreket szerződteti a kör egy hangverseny megtartására. Ez elhatározásra az vezette a kör vezetőségét, hogy Sátoraljaújhely vá ros s vidéke közönségének, s a Ka- zinezy-kör tagjainak alkalmat adjon arra, ha áldozattal is jár az, hogy magasabb műélvezetnek lehessen ré­szesévé. A világhírű Svärdström test­vérek énekes quartettje világkörutján olyan diadalokat, sikereket aratott, hogy minden müpártolóban felébred a vágy művészetükben gyönyörködni. Ezt fogja most tagjainak s közönsé­günknek lehetővé tenni a kör veze­tősége a Kazinczy-körben f. hó 22-én rendezendő hangversenyen, melynek műsorát a Svärdström nővérek énekes- quartettje tölti ki. Közönségünknek e hangverseny a kör gondoskodása révén alkalmat fog adni csodálhatni azt a megfejt­hetetlen talányt, melyben finom elő­adásuk kristályos intonációjukkal úgy párosul, hogy a szakzenészt is bámu­latra ragadja. De el lesz bűvölve a közönség a svéd énekesnők csodála­tosan precíz magyar szövegkiejtósétől, melyben Tarnay kiváló szerzeményeit (Ősz utója, stb.) fogják interpretálni. — Amit Walborg asszony, Sigrid s Astrid kisasszonyok produkálni fog­nak : abban közönségünk feledhetlen műélvezetet fog találni. A hangversenyre a jegyek előre Kincsessy Péter gyógytárában lesz­nek megválthatók a következő ára­kon : támlásszék tagoknak 5, nem tagoknak 7 kor., számozott hely ta­goknak 4, nem tagoknak 6 kor., karzat első sor tagoknak 5, nem ta­goknak 7 korona, karzat második sor tagoknak 4, nem tagoknak 5 korona. Állóhely tagoknak 2, nem tagoknak

Next

/
Thumbnails
Contents