Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-13 / 21. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Március 18. Birtokpolitika a törvényhozás előtt. — márc. 12. A földművelésügyi miniszter f. hó 9-én törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz, melynek cime: Törvényjavaslat a telepítésről, az ingatlan feldarabolásról és egyéb birtokpolitikai jntézkedésekről. A javaslat nem éppen a kezdetét jelenti a birtokpolitikai akciónak, hanem inkább kiszélesítése és helyesebb irányba való terelése annak az útnak, melyen már évekkel ezelőtt megtettük első bátortalan lépéseinket. A legrégebbi és a javaslat szempontjából tekintetbe vehető telepítések a törökhódoltság utáni időkbe esnek. Ezeknek és az elvétve ezek után történt telepítéseknek célja a gyér népességű, vagy elnéptelenedett vidékeknek újabb emberanyaggal való ellátása volt, tehát tisztán gazdasági és népességpolitikai szempontokból történtek. Lényeges változást jelent a telepítési politikában az 1894. évi V. törvénycikk, mely a gazdasági szempontok szem előtt tartásával szociálpolitikai és nemzeti célokat is szolgál. Darányi Ignác felismerve a kérdés jelentőségét, hivatalba lépésével egyidejűleg meleg szeretettel karolta fel a telepítés ügyét s az 1900. évi szaktanácskozmány után, melyen legkiválóbb közgazdáinkat és szociálpolitikusainkat szólaltatta meg s az eddigi telepítések tapasztalatainak figyelembevételével alkotta meg nagyszabású javaslatát. A javaslat a telepítés és ingatlan feldarabolás mellett az ideiglenes haszonbérleti telepítésben uj birtoklási formát statuál és a járadékos birtok szerzést világos rendelkezésekkel határolja körül. Gondoskodik ezenkívül a pénzügyi fedezetről, szervezi a felügyeleti hatóságokat s a vegyes intézkedések cimü fejezetben többek közt a mező- és erdőgazdasági ingatlanok elidegenítésére vonatkozólag alkot nagyjelentőségű szabályokat. A javaslat ólén a telepités és az ingatlan feldarabolás, vulgó parcellázás áll. Az állam népességmegosztási, birtokelosztási, nemzeti és gazdasági politikájának sikeres megvalósítása az állami telepítéseknél látszik a legnagyobb mértékben biztosítottnak. Itt ugyanis a telepítést hatóságai által eszközölvén, a telepítési terveknek saját intenciói szerint való elkészítését és keresztülvitelét kezében tartja. Kezében tartja épp igy a telepesek megválasztásának jogát s ezzel biztosítja, hogy az egyes telephelyekre a fentemlitett intenciók megvalósítására alkalmas egyének kerüljenek. A telepestől megkívánandó kellékek a törvény szerint a magyar állampolgárság, a mezőgazdasági munkási minőség, közópbirtokos telephelynél pedig a gazdasági akadémiai végzettség. Ezeken kívül azonban az állami telepítéseknél a miniszter külön minősítést is követelhet. Ahol ezt gazdasági, vagy politikai okok indokolják, vagy a telepítőnek az állam jóakarata támogatásában való részesítése méltányosnak látszik, helye van a magántelepitések és ingatlan fel- darabolások közérdekűvé való nyilvánításának. A közérdekűvé való nyilvánítás jelentékeny anyagi kedvezésekkel jár, melynek fejében az állam kiterjedt ellenőrzési jogot nyer. Ily közérdekűvé nyilvánításnál a telepesek megválasztására vonatkozólag az állami telepítésre vonatkozó megfelelő szakaszok nyernek alkalmazást. Ä minősítését elvesztett, garázda, rosszul gazdálkodó és kötelezettségeit elhanyagoló telepessel szemben pedig a visszavásárlási jognak megfelelő megvásárlási jog az államot illeti meg. Visszavásárlásnak az állami telepítésnél van helye s gyakorolható a fentebb említett esetekben olymódon, hogy a telepes az általa eddig befizetett összegnek a törvényes levonások után fennmaradó részénél és esetleges befektetései megtérítésénél többre nem reflektálhat. Kiválóan fontos intézkedése a javaslatnak a középbirtokos telephelyek létesítése. Az 1894. V. t.-c. egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy a telepeket tisztán közbirtokosok között osztotta föl. Maguk a telepesek is érezték ennek hátrányát, a jelenségeket megfigyelő agrárpolitikusaink is valamennyien észrevették s az 1900 évi ankéten egyhangúlag sürgették az erre vonatkozó intézkedéseket. A földművelésügyi miniszter most pótolni igyekszik ezt a hiányt azzal, hogy a középbirtokok és kisbirtokok arányára nézve határozott irányelveket állapit meg, egyrészt gondoskodik arról, hogy a jóravaló középbirtokos vezető és szellemi erejét egy telepes község se*1 nélkülözze, másrészt megakadályozza, hogy a középbirtokosok esetleges favorizálása által az akció eredeti irányától eltérit- tessék. Az ideiglenes haszonbérloti telepités fogalma uj és a kötött birtokokra való tekintettel alkottatott. A megkötött szerződést, mely átörökölhető, eltekintve azon indokoktól, melyek telepítésnél visszavásárlásra, illetőleg a telepes kimozditá- sára jogosítanak — bérbeadó egyoldalúan fel nem bonthatja. De nem örökbérlet, mert a tulajdonszerzés nincs kizárva, sőt az esetre, ha a birtok kötöttsége alól felszabadul, bérbeadóra nézve kötelező a tulajdon átengedés és pedig a haszonbérleti telepités tervében már előre megállapított vételi, vagy járadékmegváltási ár fejélen. A járadék — a javaslatban foglalt birtokpolitika megvalósítására rendelt anyagi eszközök kibővítését célozza. Á járadék segélyével ugyanis magánosok és pénzintézeti pénzek vonhatók bele az állam akciójába s igy amellett, hogy a javaslat intencióit megvalósítani alkalmas, a telepítési alap kímélését is lehetővé teszi. Közgazdasági szempontból rendkívül üdvös a járadék-rendszer és pedig úgy az egyes telepesek, mint a pénzpiac szempontjából. Itt ugyanis a telepesek tetszésére lévén bízva a járadékmegváltási ár fizetése, módot ad arra, hogy a tulajdon teljes értékének kiegyenlítésére csak anyagi megerősödésük elérése után vállalkozzanak. A pénzpiac szempontjából is előnyös, mert egyrészt alkalmat ad nagy tőkék biztos és gyümölcsöző elhelye zésére, másrészt az elhelyezett tőkék erejéig kamatmentes kötvények kibocsátását engedélyezvén, a pénzforgalmat nem bénítja meg. A járadék sok tekintetben emlékeztet a jelzálog- kölcsönökre, de az adósra nézve kedvezőbb, mint ezek, mert nem fizetés esetén csak a hátralékos járadék válván esedékessé, útját vágja annak, hogy a telepest egyetlen rossz esztendő tönkre tegye. Ez az annuitásos kölcsönöknél, hol nem fizetés esetén .rendesen az egész követelés perelhető volt, könnyen megtörténhetett. A haszonbérlő társulatokra vonatkozó §-oknak főként gazdasági és szociálpolitikai szempontból van fontos jelentősége. E társulatok alakulhatnak közös gazdálkodásra, vagy külön bérletek alakítására. A közös gazdálkodásra alakuló társulatok üzleti bázisa kétségtelenül a nagyobb forgótőke, tökéletesebb instrukció és intenzív művelés lesz, mig a külön bérletekre alakuló társulatok a kisemberek, a nép földéhségét fogják kielégíteni ott, ahol erre alkalmasabb mód nem ajánlkozik. A jelen törvény alapján alakult társulatok jogi személyek, élükön három tagból álló igazgatóság áll, az ellenőrzést felügyelő bizottság végzi Általában szervezetük a szövetkezetekére emlékeztet azzal a különbséggel, hogy itt a hatóságoknak tágabb- körü ellenőrző szerep adatott. A telepítésre és a javaslatban szabályozott egyéb birtokpolitikai intézkedések pénzbeli fedezetére, nem tekintve a magánosok és pénzintézetek pénzügyi részvételét, telepítési alapot alkot e törvény. A telepítési alaphoz tartozik a jelen javaslat szerint s 10 egyenlő évi részletben beszerzendő 120 millió, az 1894. Y. t. cikkben megszavazott 6 millió és az 1901. IV. t.-c. által adott 160,000 korona. Ezenkívül fel- hatalmaztatnék a miniszter, hogy az állami mező- és erdőgazdasági ingatlanokat, kivévén azokat, melyek különös célokra rendel vék, a telepítési alaphoz csatolja, telepítésekre felhasználja. Tekintélyes összeg ez. Nagymértékű állami beruházást jelent, mely azonban bőven meg fogja hozni gyümölcseit. A telepítési kölcsönök, a vételekbe fektetett tőkék 50 év alatt megtérülnek, igy csak kamatveszteségről és az igazgatás által felemésztendő összegekről lehet szó, mint közérdekű áldozatról. Tekintettel azonban arra a vérható eredményre, melyet a föld s az egyének adózóképessége s a mező- gazdaság és nemzeti erő fejlődése tekintetében az akciótól joggal remélhetünk, ezen összegek számba sem vehetők s nevetséges szűkmarkúság volna e befektetések jogosultságát vitatni. Javaslata megalkotásánál gondos figyelmet fordított a miniszter arra, hogy a telepesek boldogulása aránytalan követelések támasztásával ne akadályoztassák. Ezért eltekintve a különböző kedvezményektől, megengedi, hogy a tőketörlesztést csak gazdaságuk fejlődésnek indulása, a 3 év után kezdjék meg. Ez ugyan csak az állami telepítésekre vonatkozik, de minden telepités- és ingatlan feldarabolásra irányadó a javaslat I. fejezetének 7. §-a melyben kimondja, hogy a telephelyek felosztása alkalmával ügyelni kell, hogy a telepek, a telepes és családja állásának megfelelő eltartására, valamint a telepes kötelezettségeinek fedezésére elegendő gazdasági alapot nyújtsanak. Tekintettel a nagyarányú kivándorlásra, külön fejezetet szentel a javaslat a visszatelepülésnek. E szakaszok a visszatelepülők- nek a közönséges telepesénél is nagyobb kedvezményeket biztosítanak, így például, mig a telepítésnél általában 10% (középbirtokos telephelynél 20%) előzetes lefizetését követeli, a visszatelepülővei szemben megelégszik 5%-al, birtoka instruálására a szükséges élő és holt felszerelést kedvezményes árban engedélyezi s esetleg átköltözése költségeit is fedezi. Hasonlóképpen jár el az ingatlan fel- darabolásnál, hol a visszatelepülőnek a vételár egy összegben való lefizetése esetén 5% árengedményt biztosit. Ha pedig a vevő nem rendelkeznék a vételár előre fizetendő egyharmadá- val, megelégszik 10% óvadék letételével s megengedi az egész vételár részletekbeni törlesztését is. Ha a vételár egyharmada már lefizettett, a telekkönyvi tulajdon átíratásáról az állam gondoskodik. A vegyes rendelkezések fejezetében találjuk az állami birtokpolitika érvényesítésének leghathatósabb eszközeit. — Elővételi jogot biztosit ugyanis minden jelenleg kötött birtokra, ha ezek kötöttségükből bármi uton-módon felszabadulnának. Tekintettel arra, hogy hazánkban a kötött birtokok mily jelentékeny területet foglalnak el, kiváló fontossága van ennek a szakasznak, különösen azért, mert nemcsak az ez idő szerint úgyszólván abszolút kötöttségű egyházi, hitbizományi és alapítványi javakra, de a községi városi, törvényhatósági birtokokra és a közbirtokosságok, ha- tárőrvidéki vagyonközösségek és úrbéresek közöstulajdonban birt ingatlanaira is kiterjed. A kényszereladásoknál feljogosítja a földművelésügyi miniszter képviselőjét a bánatpénz nélküli ajánlattételre, úgyszintén a bánatpénz és költsógelőlegezés nélküli utóajánlatra. Ez a szakasz, melyhez hasonlót a porosz és román birtoktörvényben is találunk, módot ad az államnak arra, hogy a birtokváltozásokat ellenőrizze s a nemzet és gazdaság szempontjából káros tulajdoncserét megakadályozza. Áz erdőkicserélésről szóló paragrafus kimondja, hogy aki mezőgazda- sági ingatlanát az államnak birtokpolitikai célokra átengedi s a vételárnak megfelelőleg erdőterületet szerez, vagy birtokát erdőterülettel kicseréli, ezen jogügyletre vonatkozólag teljes bélyeg- és illetékmentességet nyer. Ezen intézkedés módot ad arra, hogy Beksics Gusztáv álma teljesedésbe menjen s a hitbizományok nagyobb anyagi áldozat nélkül elvonulhassanak a perifériák erdős vidékeire. Az akció adminisztrálását telepítési hatóságok végzik, véleményező szerepe van e mellett a megyékben részben tisztviselőkből, részben a megye delegáltjaiból alakult telepítési tanácsoknak és az országos telepítési tanácsnak. Áz országos telepítési tanács a király által kinevezett 24 tagból és az érdekelt miniszterek meg- bizottaiból áll. Fontos ellenőrzést is gyakorol a telepítés felett és ha a miniszter a tanács véleményétől elté- rőleg óhajt intézkedni, ezt csak a törvényhozás előzetes felhatalmazásának elnyerése után teheti. Ezek a földmivelésügyi miniszter javaslatának főbb vonásai s ha végigtekintjük sorait, világos szakaszaiból könnyűszerrel kiolvashatjuk tendenciáját. Földet adni a népnek, talpra állítani a magyar kis- és középbirtokot s ezzel a magyar mező- gazdaságot. A magyar nép, a magyar föld iránti szeretet árad ki soraiból s mig egyrészt elősegíti a gazdasági fellendülést, másrészt erős alapokat szolgáltat a nemzeti állam kiépítéséhez. — márc. 13. Március tizenötödike Sátoraljaújhelyben. A szabadság dicső napjának, március tizenötödikének hatvanegyedik évfordulóját méltó ünneplések keretében fogja megünnepelni Sátoraljaújhely város közönsége. Városunk hazafias lelkű közönsége méltó részt kér a kuruc Zemplén székvárosának az országos ünneplésből s hogy ezt az ünneplést minél szebbé, impo- zánsabbá tehesse : holnap, vasárnap rendezi az emlókünnepségeket. A város közönségét Dókus Gyula, Búza Barna dr. s Kincsessy Péter falragaszokon hívják fel az ünnepségeken való részvételre, melyek istentiszteletekkel kezdődnek. Holnap, vasárnap délelőtt 9 órakor a róm. kath., 10 órakor a ref. s 11 órakor az izr. templomban lesz ünnepélyes istentisztelet a nagy évforduló tiszteletére. — Délelőtt fél 12 órakor a városi színházban polgári ünnepély lesz lelkes, hazafias műsorral, melynek számai közül kiemeljük Dókus Gyula megnyitóját, dr. Búza Barna emlékbeszé- dét s Farkas Andor szavallatát, ki saját költeményét adja elő. Az ünnepély lezárásául este a vármegyeház nagytermében nagyszabású társasvacsora lesz. A város közönségének ünnepén kívül ünnepséget rendez az évforduló emlékére folyó hó 14-én tagjai részére a sátoraljaújhelyi gyártelepi dal, zene és önképzőkör is, folyó hó 15-én pedig a sátoraljaújhelyi róm. kath. főgimnázium s a tanintézetek ifjúsága. A nagy napot meg- ünnepli a városi színház is. Folyó hó 15-én a szinrekerülő Csókkirály előadása előtt Magas Béla adja majd elő a Magyar dal c. melodrámát. Amint a vázolt keretekből látható, holnap
