Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-05 / 2. szám

Sátoraljau.jh.ely, 1909. Január 5. 2. (4810.) . JU-kAAAA,*JW» !.-i Megjelen hetenkint kétwer saerdán és saombaton este. SrertaMtősép és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 8 »aam. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nj-HRérben minden garmond sor 30 AH. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, felelős szerkesztő. IAJTÉNYI GÉZA, főmnnkatárs. Harminchetedik évfolyam. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona. ~i Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó ötén 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Uj évi beszédek. — jan. 5. A vezetők ajkairól elhang­zott uj évi beszédek közül nem kötötte le az ország közvélemé­nyét illetve népének figyelmét egyik sem jobban, mint az al­kotmánypárti vezérek kijelen­tései. A becsületes nyíltságnak s az egyenes utón haladásnak kinyi­latkozásait találjuk meg úgy Széli Kálmán pártelnök, mint gr. An- drássy Gyula kijelentéseiben. — Semmi kertelés, semmi Ígérge­tés, de a tiszta, nyílt, becsületes őszinteség. — Ami elérhető, a mit szorgalmas tevékenységgel a koalíciós kormány keresztül- vibetönek remél, az benne van az alkotmánypárt vezéreinek uj évi kijelentéseiben. A meglevő alapon építeni, ez a inai adott helyzet mellett hitünk szerint a legbecsületesebb programm. Kí­sérletezésekre most nem ér rá a nemzet; aki ezt a fényűzést megengedné magának vezető sze­repben, az igen nagyot meré­szelne, amelybe aligha belé nem törne az a bizonyos bicska. A kormányelnök uj évi ki­jelentései olyan tartalmúak vol­tak, hogy azokból nem lehet mást kiérteni, mint az egységes, uj kialakulásra irányuló törekvést. Ez a törekvés pedig mely csak rokonszenvvel találkozik minden vonalon, megnyugtató az uj év küszöbén. Különben is már a levegőben van most, hogy az uj kialakulásnak be kell következ­nie, a mai állapot sokáig fenn nem tartható s az ország népe vágyakozik egy világos, tiszta, becsületes és nyílt politikai hit­vallás után, amely nemcsak jel­szavakban és nagyhangzásu ki­jelentésekben él, de a gyakorlati életben is feltalálható. Nagyon érdekes és tanulsá­gos a politikai élettel foglalko­zók részére Széli Kálmánnak, e kiváló államférfiunak gróf An- drássy Gyulához intézett uj évi beszédéből a következő szöveg: „Elveinkhez szilárdan ragasz­kodunk és fokozott bizalommal követünk Téged, mert mi Ben­ned találjuk a nemzeti politika azon nyugodt szellemben haladó irányának személyesitőjét, amely úgy közjogi és közgazdasági té­ren nem kockázatos és bizony­talan változatokban, hanem a nemzet állandó, folytonos fejlő­désének biztosításában keresi az ország javát Nem titkoljuk, hogy nehéz­nek látjuk a helyzetet, amelyben ma a nemzet ügyei állanak : de bízunk abban, hogy erős akarat­tal, kitartással és bölcseséggel sikerülni fog a tornyosuló ne­hézségeket legyőzni.“ Egyenes, becsületes ember­hez illő kijelentések. Még csak elferdíteni vagy félremagyarázni sem lehet. — Kockázatot nem enged meg a komoly politikai szellem, — stréberkedést nem tűr a becsületesség. A jövő kialakulás egyik fel­tétlen vezető férfiának, — gróf Andrássy Gyula belügyminiszter nek az alkotmánypárt üdvözlé­sére adott válasza nem más, mint összefoglalása annak a po­litikai hiszekegynek, mely a nem­zet túlnyomó többségében él s azok lelkét uralja. Megkíséreltek a demagógok és népboldogitók már sokféle utat-módot arra, hogy a nemzet zömét a meglevő alap­tól eltérítsék, de a tervek nem sikerültek, sőt maguk a nagy­hangú népboldogitók kénytele­nek voltak belátni, hogy egyet­len mód létezik csak a tisztes­séges politikai élet terén : építeni a már meglevő alapon tovább. Biztosítani a magyar intelligens elem szupremációját a közélet­ben s akkor remélhető a foko­zatos és nyugodt tovább fejlő­dés. Erre irányultak gr. Andrássy Gyula belügyminiszternek az al* kotmáuypárthoz intézett, de meg- szivlelésül talán inkább az egész országnak szánt ama szavai: „Kétségtelen, hogy sok ne­hézség áll a békés és fokozatos haladás útjában. Közös célunk az, hogy összeegyeztessük a nem­zet jogos vágyait, a nemzeti ön­érzet nemes felbuzdulását poli­tikai &s anyagi érdekeinkkel, a melyek békét és államszilárditó nagy alkotásokat követelnek tő­lünk. Az alkotmánypárt egyetlen célja a haza java.“ Ilyen enunciációkkal állított be az uj év, igazolva teljes egé­szében azt a felfogást és politi­kai hitvallást, melyet mi évek bosszú során át vallottunk, hir­dettünk, az utóbbi napokban pe­dig mintegy látnoki szemmel előre olvastunk. Mert azok aj­kairól, akiktől mi becsületes és egyenes jellemű politikai irány­zatot várunk, az elhangzott be­szédeken kivül mást — elvileg kizártnak tartottunk volna. Gróf Andrássy Gyula pedig s a vezetése alatt álló alkot­mánypárt meg lehet arról győ­ződve, hogy nyílt, igaz, férfias kijelentéseik nagyon jó hatást tettek az országban s az ország népének bizalma ezek után csak erősebbé vált irántuk. „Kazinczy-kör“-ből. — jan. 5. Tegnap este fél 6 órakor a „Ka- zinczy-kör“ a vármegyeháza nagy­termében oly magas nívójú és sike­rült zeneestélyt rendezett, mely még a fővárosban is elsőrangú művészeti eseményszámba ment volna. Az es­télyen a mi kicsiny, de müértő hang­verseny-közönségünk teljes számban jelent meg, de a közönség zöme — sajnos — még nem érett meg a mü- zenére és nem szívesen hoz érte anyagi áldozatot. így hát a terem nem volt oly zsúfolt, mint az ingye­nes, s egyszersmind jóval alacsonyabb színvonalú házi estélyekkor. De a megjelenteknek feledhetetlen műél­vezetben volt részük. M. Szoyer Ilona asszony, a m. kir. operaház nagynevű énekesnőjé­nek a szereplése volt az est szenzá­ciója. A művésznő, ki a pódiumon oly megnyerő jelenség, mint színpa­don, a „Remete csengettyűije cimü opera nagy áriáját énekelte. Nagy­képűsködés nélkül lehetetlen lenne művészetét e helyen méltatni. Cso­dálatosan szép hangja és rendkívüli ónektudásával olyan hírnevet szerzett, mely fölöslegessé tesz minden kriti­kát. A közönség megértette bravúros, de egyszersmind mély művészetét és percekig tartó szűnni nem akaró taps­viharral hálálta meg szereplését, szó­lította a lámpák elé, mely csak fo­kozódott, midőn ráadásul még egy Puccini dalt is elénekelt. Második száma „Titániá dala“ volt a Mignon­ból, mely után a „Bajazzók“ egy áriáját adta ráadásul. Legjobban a „Denevér“ kacagó dala és a „Vig- özvegy“ Vilja-dala tetszettek, melyek után a művésznőt, kit e nagy repor- toire eléneklése láthatólag kifárasz­tott, valóságos ünneplésben részesí­tették. Áz énekszámokat a művésznő férje, Márkus Dezső, az operaházi közönség kedvenc karnagyának mű­vészi zongorakisérete nagyban emelte. Szoyer Ilona elementáris erővel ható művészete mellett nagyon ne­héz szerepe volt Morvay Zsuzsiká­nak, Thoman István növendékének a 14 éves és máris neves és ünne­pelt zongoraművésznőnek. Morvay Zsuzsika már kinőtt a csodagyerek­cipőkből. Játéka erőteljes, biztos, sza­batos és ritka zsenialitásnak és ala­pos készültségnek adja bizonyságát. Mire a fiatalos modorosságot leveti és a saját egyéniségét megleli, mint igazi nagy művésznő fog dicsőséget szerezni mesterének. — Az előadott Chopin : Variations brillantes, Schu­mann : Toccata, Mendelssohn: Va­riations serieuses és ráadásul adott Liszt: Magyar Rhapsodia a zongora irodalom legnehezebb müvei közül valók, melyekkel méltán rászolgált a közönség lelkes tapsaira. Áz est többi szereplői régi ked­ves ismerőseink. Plotényi Nándor (I. heg.), Dános Miklós (II. heg.), Gruska Lajos (viola), Orlovszky Frigyes (celló) Tschajkowsky : Op. 11. négyesét adták elő, azzal a precíz összjátékkal és kristálytiszta intoná- nálással, mely minden eddigi szerep­lésüket jellemezte. Ritka műkedvelő vállalkozhatik e nagyszabású és ne­héz mű előadására, melynek intim szépségeit a közönség nagy része csak nehezen értette meg. Legjobban a lassú második rész tetszett, de még ennél is kedvezőbb fogadtatásban ré­szesült a második Tschajkowsky mű, az Op. 11. zongora-hármas, melyet Morvay Zsuzsika, Plotényi Nándor és Orlovszky Frigyes játszottak. — Ennél Orlovszky Frigyes szinte a többiek rovására érvényesült, termé­szetesen anélkül, hogy a partnerei sikerét rontotta volna. Szeretnénk őt mielőbb önálló számokban hallani. Mind a két mű egyes tételei után a hallgatóság megérdemelt elismerésé­ben volt részük. A kissé hosszúra nyúlt műsor utolsó számául Reményi: „Rákóczi ábrándját“ hegedülte Plotényi Nán­dor neje zongorakiséretével. Érdekes, de nem valami értékes, hatásvadásző mű, mely a Plotényi kitűnő, de kissé fáradt előadásában nem tette meg a remélt hatást. Azért a magas színvonalú, mű­vészi hangversenyért s műélvezetért, melyben a Kazinczy-kör tagjainak s városunk zeneértő közönségének ez estén része volt: a teljes elismerés s dicséret hangján kell még megemlé­keznünk a kör vezetőségéről s a fá- radhatlan dr. Horny ay Béla igazga­tóról, ki buzgó tevékenységgel mun­kál közre, hogy a kör közönségét ily nagyórtékü s feltdhetlen művészi él­vezet részesévé tegye. Lelje fárado­zása jutalmát az eléri sikerben a úgy ez, mint a várható eredmények le­gyenek viszonzásai közönségünk mű­vészi igényeinek kielégítését célzó, nemes buzgólkodásáért. H. Tea-estély. — jan. 4. Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy gazdag pénzes ember, aki­hez igy tél idején beállított egy össze­fagyott és agyonéhezett gyermek és egypár krajcárt kért tőle nem is ci­pőre, nem is ruhácskára, hanem ke­nyérre. A gazdag ember megborzadt és keze a csengő után nyúlt. Két ol­dalról is jöttek a szolgák, akikhez e szavakat intézte: „Vigyétek ezt a gyermeket, mert meghasad a szivem. Te pedig Jeanl Vedd e húsz koro­nát és váltsd ki érte a jegyemet a holnap esti hangversenyre.* Ez a mese véletlenül akkor ju­tott eszembe, amidőn a szombati tea­Lapnuk mai wAiaa 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents