Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-15 / 39. szám
L »'.WWAWAAIv^<^.ULU.n, ^ ..D J H.U UWPWW L UvUU Sátoraljaújhely, 1909. Május 15. 39. (4847.) Harminchetedik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán és szombaton este. Szerkesztőst!;; és kiadóliiratal: Sátoraljaújhely, Főtér 0 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. É1ZLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmnnkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. —~ Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dl]: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. & X Kazinczy Ferenc. / A magyar nemzet mindenkor különös tisztelettel viseltetett nagyjai iránt. Életükben babérral övezte homlokukat, haláluk után kegyelettel őrzi és ünnepli emlékezetüket évszázadok hosszú sorain keresztül is. A magyar irodalmi nyelv ujjáteremtőjének s az irodalmi alkotók egyik legnagyobbjának, Kazinczy Ferencnek emlékezetét ünnepli ma ez az utókor, mely e lángelme hazafias munkálkodását s az ennek nyomán fakadt eredményeket kegyelettel méltányolja. Kazinczy Ferenc olyan tőnek sarja volt, hogy a hazafiságot és az irodalom művelését mondhatni örökölte. Már dédapja, Kazinczy András, ki Ung vármegye alispánja, majd 1682-ben a II. Rákóczy Ferenc alatt fölkelt ungi és zempléni nemesség főkapitánya volt, — foglalkozott költészettel. A nemes törzsön fakadó ágak tehát a törzs tulajdonságait magukba szívták s azokat a magyar irodalom javára gyümölcsöztették. Az irodalmi nyelv átalakítása s a klasszikusok nyomán való fejlesztése képezték Kazinczy legfőbb törekvését. A gyarló nyelvezetű régi magyar költészetet idejét múltnak látta s arra törekedett, hogy a klasszikus formákat kedveltesse meg az irodalom akkori művelőivel, hogy igy nyelvünk tökéletesbülve, majdan a közéletben is átalakittassék az akkori beszédmodor. Leglelkesebb követői a nők voltak a nagy nyelvújítónak, kik stílusának szépségétől elragadtatva mihamar meghonositák a magyar úri házaknál a klasszikus irodalmi nyelvezetet s válogatott beszédmodort. Hogy mily végtelen ambícióval és rajongó szeretettel csüggött a nagy nyelvújító a magyar irodalom ujjáteremtésén, mi sem bizonyítja inkább, mint ama ténye, hogy midőn a Martinovics-féle összeesküvésben való részesség miatt 1795. május 16-án, (tehát éppen ma 114 esztendeje) elfogták s a hétszemélyes táblának fej- és jószágvesztésre szóló Ítéletét császári kegyelem börtönre változtatta: Kufstein falai közt, hol még Írószereket sem kapott, egy szeggel irt jegyzeteket, tinta gyanánt saját vérét használva az Íráshoz. Ahol ilyen lánglélek törekszik bizonyos cél felé, ott az eredmény nem is marad ki. Bár 16 éves korában már megjelent első könyve : „Magyarország geográfiai azaz földrajzi leírása“ s azután élte végéig egymást követték nagy és értékes müvei, mindamellett Kazinczy Ferenc irodalmunknak leginkább óriási kiterjedtségü levelezésével használt legtöbbet. Drága kincset bir a nemzet e levelekben, valamint azon feljegyzéseiben is melyeket egyes fóliánsokon kegyelettel szemlélhetünk Zemplén vármegye levéltárában, mely levéltárnak a rendezésével 1820-ban a vármegyei törvényhatóság Kazinczy Ferencet bízta meg. Óriási levelezése mindig azt a helyet tévé a magyar irodalom központjává, hol ő lakott vagy tartózkodott. Onnan mint fejedelmi tróntól a kegy sugarai áradt szét a tudás fényessége. Ezért látjuk az ő halhatatlan emlékezetére ma városunk falai közzé gyűlni nemcsak a tudományos világ előkelőségeit, hanem mindazon vármegyék vezérembereiből álló küldöttségeket is, amely vármegyéket Kazinczy Ferenchez kegyeletes emlékezés fűzi. Hiszen ő Bihar megye Érsemjén községében született, Késmárkon, Sárospatakon és Budapesten tanult, Abauj székhelyén Kassán volt patvarista, majd Sáros fővárosában, Eperjesen; 1784-ben Abauj-Torna vármegye aljegyzőjévé választotta, mig 1786-ban a felvidéki 10 vármegye iskola felügyelője lett s e minőségében 200 népiskolát állított fel. Üdvözlésedre, dicsőséges emlékezetű Kazinczynk! ime megjelentek a vármegyék küldöttei. Eljöttek, hogy poraid fölött kegyelettel rójják le azt a hálát, melyet hazafias munkálkodásod, nemes nagy lelked vált ki a mai nemzedék szivéből. Isten hozta őket, kik eljöttek nem sírját megkoszorúzni a testileg porlónak, de szelleméből erőt meríteni a ma is vüágitó fényességnek. Az az előkelő, fényes társaság, melyet szives Isten hozottal, igaz szeretettel üdvözlünk Sátoraljaújhely falai között, arról tesz tanúságot, hogy a magyar nemzet örökké hálás marad nagyjai iránt. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Kazinczy ünnepén. A sátoraljaújhelyi Kazinczy-ünnep alkalmából irta: VIDOR MARCZI. Mikor az ünnep Zemplén terein Oly lelkes és oly napsugáros, Cserébe néktek szivét küldte el Észak felől a testvér-város; Fentről, ahol a nagy Ung kanyarog, Jöttünk közétek négyen magyarok, — Szomjas lélekkel várva az igére — A hegy felöl, Kazinczy ünnepére. Meri hol a hegy és völgy ölelkezik S nap süt a Kárpát hóoromzatára, Ott áll merészen, égbetörtetön A magyar szónak fényes sziklavára, Dacos fenségben pompával tele .... Körülte zajg a népek tengere: A tót, rutén s hol völgybe fut a kengyel, Őrt áll az osztrák és az orosz-lengyel! S a vár tövén, az erdő rejtekén, Hol a madár is nagyritkán, ha szállhat, Egészen föl a lengyel fensíkig Tündéri, bűvös muzsikaszó árad. Mint az ezüstös kristály kis patak Előbb szelíden, lágyan, olvatag És mint morajló zuhatag a tájon, Úgy fut keresztül a hegyes világon. Óh sziklavári Te éggel dacoló! Téged megvéd hű népek rengetegje, S ki vak dühében téged ostromol, Véres fővel úgy tér vissza remegve . . . Te nem dőlsz meg pár évezer alatt, Száz ostromot kiálló ércfalad, Kifogva minden balgatag reményen, Úgy áll fölöttünk víhatlan — keményen. Kik összehordták véres köveid S úgy rakták lassan egymásnak fölébe, A honfikönyet sűrűn hullaták Bús napokon a munkás verejtékre; A lélek sajgóit, az izom feszült, Fejünkre egy bús átok nehezült, Mig állt, minek e földön nincsen mása, A Vágy s Erő szilaj fogantatása. S az építők közt a nagy építő, Kinek elnyűtt a küzdelemben teste, Itt él velünk, óh nem szállott fölé A feledéstől éjreváló este, Ki szenvedett és fáradt és dalolt, De lelkűnknek a mélyébe hatolt: A magyar szónak halhatatlan hőse, Nyelvünk s dalunknak édes hegedőse. Spielberg és Kufstein bilincse kezén, Mégsem rejté el börtönöknek árnya, Sasröptü lelke ívelt szabadon A dalvirágos zempléni határra; Röpült felé az édes fuvalom, S szelíd nyugalmat kínált Széphalom, S ahogy elszállt a bosszú fúriája, Ez volt a munkás magyar kúriája! Rab költő! Te, ki épitél nekünk A hegyek közt egy büszke sziklavárat, Tehozzád jöttünk Ungból magyarok S dagadó szivünk hálakönytöl árad; Minden, mi él ott s mit a hant takar, A hegy, a völgy most szabad és magyar, S szikrázó fényét virradatra hinti S egy nagy jövőre a neved: Kazinczy! Lapunk mai száma 8 oldal.
