Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-05 / 36. szám

Sátoraljaújhely, 1309. Május 5. 36. (4844.) Harminchetedik évfolyam. ,UvU‘.i^va'U^'Ul-Ul> Megjelen hetenkint kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttérhen minden garmond sor 30 fill. »uai^uuig POLITIKAI HÍRLAP. EHLERT GYULA, felelős szerkesztő. MAJTÉNYI GÉZA, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. —>-• Egyes szám ára 10 fillér. —­Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hir­detések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdeté­seknél árkedvezmény. Döntés előtt. — máj 5. A magyar király Budapestre érkezett tegnap este. Ma már megkezdődtek a komoly tanács­kozások, melyek a jelen politikai válságból való kibontakozást cé­lozzák. Nem egészen való tehát a túlzók ama vélekedése, bogy teljesen Bécsből dirigálnak. Mert az alkotmányra esküt tett ma­gyar király látva a súlyos hely­zetet, eljött közzénk, hogy itt oldja meg az elintézésre váró nehéz kérdéseket a legkiválóbb államférfiak meghallgatásával s velük való tanácskozás utján. Éppen ezért a lojális magyar nemzet örömmel látja agg ural­kodóját itt mostan, mert hozzánk jöveteléből csak alkotmány tisz­teletét látja felcsillanni s egyben reménységünk is erősebb a ne­héz helyzet kedvező megoldása iránt, ha a királyt magunk közt látjuk. Ami az uralkodót közöttünk való megjelenésre bírta, minden­esetre igen fontos ok és a jövőre mélyen kiható Mert a politika egén nehéz fellegek tornyosultak össze s ezek csak nemzet és ki­rály kölcsönös egyetértésével lesznek eloszlathatók. Ugyanazért érthetetlennek találjuk a sajtó nagyrészének amaz eljárását, hogy döntés előtt s az irányitó ténye­zők véleményének ismerete nél­kül olyan híreket helyez el ha­sábokon át, me.yekröl a követ­kező napon már ő maga süti ki, hogy képtelenségnél és fantázia Nekrasow szelleme. A .Zemplén* számára irta : Hiadlovszkj' Valér. Lorkos Ferenc iró volt. Legalább ő úgy gondolta. Vasárnap volt; ráért. Hónapos kis szobájának pamlagján kényelmesen elnyujtózkodott. Olva­sott s gondolkozott. Nekrasow orosz iró életrajzát olvasta. S közben saját írói karrierjét képzelte el élénk kép­zelettel. Melyik fiatal írónak ne volna rózsaszínű álma ? Ő is hát álmodott egyelőre. írni nem irt sokat. Inkább tervezett. Hamleti tétlenségében lázas esz­mékkel foglalkoztatta lelkét. Vesze­delmes állapot, mert meddő, s éhha­lállal fenyeget . . . Különös, nagy­stílű érzés szállt leikébe. Nekrasow életviszonyai hasonlók voltak az övé­hez. Ő úgy találta. Az 1821-ben született Nikolaj Alexejevics Nekrasow katonatiszt fia volt. Lorkos szinte katona, őrnagy gyermeke. Nekrasowot, ki már 7 éves korában érzett hajlamot s tehetséget a költészetre, ötödik gimnáziumból büntetésből elbocsátották. — Lorkos szüleményénél nem egyebek. — Pedig ez hálátlan foglalkozás, mert nemzet és király közt csak megnehezíteni alkalmas a békés megegyezést s érthetetlen cél­zattal az országot hosszabb ideig kinos bizonytalanságnak teszi ki. Hogy miként alakul a hely­zet, azt ma még a legjobban be­avatottak sem tudhatják s nem is tudják; de semmi jel nem mutat arra, hogy a kizárólagos kormányzást okvetlenül csak a függetlenségi pártnak kell át­vennie. Sőt a kormány feltevé­sét osztja minden komoly és ve­zető szerepre hivatott politikus: hogy a válságból kivezető ut csak összes, számottevő s kipró­bált nagytehetségü államférfiak bevonásával lehetséges, minden pártállásra való mellék tekintet nélkül. Azon nem is lehet kételkedni, hogy a megoldás a mai már csak­nem gyűlölködéssé fajult egy­oldalú felfogás mellett képtelen­ség lenne, ha tényleg a nemzet igazi hivatott vezérei — egyet­értésben a királylyal — másként nem gondolkoznának. Abban a nagy tanácsban azonban hol a jövő sorsa eldől, semmi esetre sem lesz helye az intrikának, annál kevéshhó a silány bosszu- állásféle érzelmeknek. Azt, hogy a kizárólagos hazafisághoz egye­dül a függetlenségi párthoz való tartozandóság állítja ki az okle­velet : legfölehb Polónyi Géza hiszi el, aki Wekerle Sándort csalogatja az alkotmánypárttól a 48-as táborba, természetesen sem nem közérdekből, sem nem meg­örömrepesve olvasta ezt, hiszen az ő fejére is zúdítottak a gimnáziumban oonsilium abeuudit. Ő t. i. verekedett, mert pezsgett benne a forró magyar vér. Nekrasow a fagyos komolyság hazájának gyermeke csak humoros költeményeket „szatirizált“ tanáraira. Ha magyar lett volna, úgy ő is valószinüleg rövidebb utón végez, — esetleg megverte volna tanárait. Úgy Nekrasow, mint Lorkos atyja katonát szeretett volna nevelni fiából. Lorkos nem vált be. Nekrasow fel is megy Pétervárra 1889-ben. Mély, erős lelke azonban szomjazta a tudományt. Rendkívüli hallgatónak iratkozott az egyetemre. Mohón, lázas sietséggel s kitartó, fá­radhatatlan energiával tanult. Atyja levette róla kezét. Magára maradt. A 19, éves ifjú azonban nem tágított. Órák adásával s újságírói munká­val tartotta fenn magát. Ezen időro vonatkoznak szavai: „három eszten­deig, a sok szellemi munka köze­pette mindig éhesnek éreztem ma­gam.* E nyomort megsínylette teste. Örök időkre gyeüge s beteges lett. Később Itáliában s Krymben enyhül­tek foszlány testének fájdalmai s kissé erőre kapott. Kezdetben írói munkásságra Be­győzödésből, de egyedül gróf Andrássy Gyula iránt érzett hit­vány boszuérzetből folyólag, mert köztudomás szerint a becsületes­ség és egyeneslelküség e kiváló mintaképe volt az, aki Polónyit annak idején a kabinetből való távozásra kényszeritette. Hogy a Polónyi-féle s ehez hasonló híresztelések mily cse kély értékkel birnak, sőt mond­hatni botrányosan kárt okozók az ország közvéleménye előtt a kibontakozás kérdésében, arra nézve az egyedül illetékes s Po­lónyi által interjúvolt Wekerle Sándor csattanós feleletet adott. Wekerle politikai tendenciája ugyanis nem a máról-holnapra élésnek, hanem az átmeneteik­nek megszüntetésére s egészsé­ges és maradandó jellegű párt- tömörülésre irányul. Andrássyval úgy ő, mint a kormány vala­mennyi tagja szolidáris a pirí­táson alapuló választói reform tekintetében, Polonyi és rokon- jellemü társainak szirénhangja tahát Wekerle Sándorig magya­rán mondva, el sem ér, Andrássy Gyuláig szintén nem. Hálátlan foglalkozást üz tehát az a sajtó, mely ma szenzációk­ban utazik. A válság meg lesz oldva, még pedig legjobbjaink s a király közös egyetértésével. Sem jósolgatásokuak, sem pre- judikálásnak szüksége nem forog fenn. fl költözködő Kaszinó. — máj. 4. Szép múlttal dicsekedő és nagy jövőre méltán hivatott társaskörünk linszky a kiváló kritikus serkentette őt. Boldog ember, szerencsés iró, kit a kritikus nógat Írásra. S ő irt. Dol­gozott. 1847-ben már lapot alapit, „Sow- remennik“ cimmel. Lapja Oroszország széltében-hosszában terjedt cl. Majd 1866-ban egy tekintélyes pétervári lap munkatársa lett s az is maradt haláláig. Hosszú, kinos betegség után, melybe alig vegyült testi enyhülés 1878-ban meghalt. Azon kevesek közzé tartozott, kik életükben élvezik irói pályájuk dicsfényét. Ö látta homlokán hazájá­nak babérkoszorúját. Lorkos mindezt komojy arccal s titkolt örömmel olvasta. Ő elvégezte a középiskolát. Egyetemi hallgató s „előkelő fővárosi napilap“ riportere volt. Rajongott a nagyeszű embe­rekéit. Arcképeiket is figyelmesen vizsgálgatta s szinte látta hatalmas agyuk működését, szemük pillantását s különöset érzett . .. Szerette Nekrasow hihetetlenül független, egyéni szellemét. Arcképé­ről s müveiből merítette az intencióit. Az valahogy megihlette őt. Valósággal egybeforrott lelke a Nekrasowóval. Úgy tudta. Elmélke­a Zemplénvármegyei Kaszinó április hó 29-ikén költözködött át a Kazinczy- utcai Dubay házból uj, fényesen be­rendezett helyiségeibe: Molnár Leona úrnő Kazinczy-utcai házába. Sátoraljaújhely városa vajmi ke­vés találkozó, kellemesen szórakoz­tató helyet tud adni társadalmának. Nyári szórakozó helyül hiányában vagyunk a kellemes, árnyas sétate­reknek, télen pedig — eltekintve a rövid színházi szezontól, a társaság egyedüli találkozó helye a Zem- plénvármegyei Kaszinó marad. És igy a Kaszinó jóformán egyedüli tár­sadalmi egyesülésünk, mely a társas élet fejlesztésének s a társaság ne­mes szórakoztatásának szolgálatában áll. És most, mikor a Zemplénvár­megyei Kaszinónak, uj helyiségébe való bevonulásával azon célok előtt, melyeket szolgál, mintegy uj per­spektíva, az uj jövendő kezdete nyí­lik meg: vessünk egy pillantást e nemes célokat szolgáló társadalmi egyesületünk történeti nevezetességű múltjára is. Annál kívánatosabb e visz- szapillantás, mert a gazdag múlt nyújt reménységet arra, hogy a Zem- lénvármegyei Kaszinó uj helyiségé­ben, áthatva a múltak tradícióitól mind szélesebb alapokon fogja áldá­sos működését folytatni az intelligens társadalmi osztály együtttartásával, szórakoztatásával s a nemes intenciók szolgálatával. Alig van hazánkban társaskör, mely oly gazdag volna történeti em­lékekben, oly tisztelt múltjában, mint a Zemplénvármegyei Kaszinó. A költözködő Kaszinóval gazdag és fényes történelmi múlt plántálódik át az uj helyiségbe. A gróf Széché­dett róla, belehelyezte az orosz irói gárdába s összehasonlitásokat tett. Vájkált a szláv szellem, az orosz irói talentum mélységeiben. Puskin s Lermontov mellé he­lyezendő Nekrasow — igy kezdte bu- várlatát Lorkos s tovább morfondíro­zott. A forma-érzék nem nyert nála oly simaságot, mint Dostojewszkinél. De a gondolatok eredetiségében, a mélyen járó, erős érzésekben mond­hatni egyedülálló. „Nem lehet őt egy iskolába osztani. Ő nem volt genre ember. Nem törődött a müveit Nyu­gat kultur-hatásaival. Tetőtől-talpig orosz, rendíthetetlen individuum S igazi iró I Az irásmüvészetnek elő­törő érzése elbánt élete mostoha kö- rülménjeivel s felszínre vetődött, mi­dőn a köznapi ember rrtár remény- vesztetten sülyedni kezd. Különös de jellemző sajátsága a génieknek. Kazinczy Ferenc Kufstein dobos börtöncellájában papír s tinta hiján vérével ir a falra, mert neki Írni kellett; agya, szive tétlenül lenni nem tudott. így az orosz, lengyel nagyságok legtöbbje, szinte a piszkos pékmübely pincelyukából lép fel, hogy tollat fog­jon. ír. Alkot nagy, eredeti müveket. A kiewi szegény zsidó orvos Arciba­**8í*i «sÄw*» 4 old»!,

Next

/
Thumbnails
Contents