Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 29. szám
Harminchetedik évfoiyam. Sátoraljaújhely, 1909. Április íO. 29. (4837.) Megjelen hetenbint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 8 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyiltlórben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. •— Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Az uj vármegyeház. — ápr. 10. Mintegy másfél év előtt hozta meg Zemplén vármegye törvény- hatósága ama nevezetes határozatát, mely az idő vasfoga által erősen megtámadott mai ősi székház lebontását s ennek helyébe az államkincstártól és a szomszédos birtokosoktól megvett telken uj székháznak felépítését mondotta ki, több, ez építéssel kapcsolatosan keresztülviendő hasznos intézkedésekkel együtt. A törvényhatóság eme határozata a belügyminisztérium elé kerülvén, ott alapos és igen beható felülvizsgálatnak lett a legapróbb részletkérdésekben is kitéve. Mert nagy dolog az, egy félmilliós építkezés maga a székház, azután a melléktelkek megvétele, a terv szerinti bérházak építésével két uj utca nyitása. Gondosan vizsgálják azt meg oda- fönt. De nem csekélyebb, sőt mondhatni rendkívüli nagy munkát kívánt a kérdés kellő előkészítése idelent, hol a vármegye alispánjának minden körülménynyel számot vetve arra kellett törekednie, bogy a vármegye közönsége ne terheltessék újabb adókkal, de lehetőleg a mai költségvetés keretén belül Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Tudunk-e magyarul? A .Zemplén* számára irta: Spectator. Szász Károly irta valahol, hogy a mi nyelvünk annyira ki van forgatva eredeti mivoltából, hogy ő már a maga nyelvérzékében sem igen bi- zik. Ma is vannak ilyenek köztünk tengersokan s mégis ezek minden érvvel szemben a maguk nyelvérzékét mondják helyesnek, csalhatatlannak — mások előtt. Még jó, hogy azután beismerik tudatlanságukat s mikor senki sem látja őket, betérnek a könyves boltba s könyvet vesznek, melyből jó magyarságot lehet tanulni. Sajnos azonban, hogy a műveltebb magyar társadalomnak csak elenyészően kisseb- bik része érzi át, hogy kötelessége megszerezni nyelvünk teljes ismeretét. Hála Istennek, hogy ezt átérzi, de mit ér, ha a nagyobbik rész vakmerőén hivalkodik nyelvérzéke csal- hatlanságával s l eszól, ir előfizetett vagy olvasott újsága nyelvén, tehát — kivételeknek tisztelet — jó magyarság nélkül. A magyarosság dolgában sokat haladtunk volna, ha az ujságiroda- lomnak — számtalan előnyéről nem beszélve — nem lenne azon baja, hogy irástermókei gyorsan, a munka lázában születnek s igy hétköznapi s az építendő bérházak jövedelméből fedeztessenek az építésre felveendő kölcsön annuitásai. Miniszter és vármegye közt az egyetértés létrejött, a monumentális uj székház felépítése közeledik a megvalósuláshoz. — Erre enged következtetnünk gr. Andrássy Gyula belügyminiszter amaz intézkedése, hogy Jendras- sek Alfréd műszaki tanácsost kiküldötte városunkba adatgyűjtés és helyszíni tájékozódás végett. A miniszteri kiküldöttnek a vármegye vezetői adják meg a kívánt felvilágosításokat, aki különben bizonyára elodázhatlan- nak fogja saját tapasztalatai alapján is ez épitkezés szükségességét a belügyminiszter előtt jelezni, mert csak szét kell tekintenie a félig földbesülyedt öreg hajlékban s rögtön kialakul az uj építkezésnek kedvező Ítélete. Mondhatjuk, hogy igen nagy érdeklődéssel kiséri s nehezen várja az uj épitkezés ügyének végleges megoldását, vagyis magát az építkezést vármegyénk egész közönsége. Mert közéletünkben igen nagy jelentőséggel bir ez az ügy s főleg három olyan szempont van, ahonnan tekintve feltétlenül állást kell mellette foglalnunk. Első és legfőbb az, hogy egy írásmóddal vannak írva. Újságot ma már mindenki olvas s ez okból megy át az újság nyelve a közhasználatba úgy, amilyen. Nagy átalakító hatással van a magyar közönség nyelvérzékére az u. n. hivatalos nyelv is, melynél még az újság nyelve is zamatosabb magyar- ságu. A hivatalos Írások, határozatok fogalmazásukban valósággal elferdítései a tiszta magyar nyelvnek. Ott a „kihuzattatnék“, „kihallgattatnék“, „alulírott“, „jegyzőkönyv betekintése“, „annak dacára“, eltekintve attól“, „ilyetén való“ s ki tudná felsorolni hány ilyen magyartalanság mindennapos. De hát van-e olyan hivatal (majd azt Írtam: „létezik-e“), ahol a tisztviselő ráér magyarán Írni ? Újabban az irás módja is elfajult. Minduntalan látjuk, hogy az igekötőt a hozzá nem tartozó igével egy szóba Írják. „Elfogom mondani“, „elfogom olvasni" írják általánosan s igy nem lehet csodálni, ha ezt: „A tolvajt elfogták“ igy Írják majd: „A tolvajt el fogták.“ így lesz megen- gedhetlenül Írva például „ellehet“ ilyen mondatban: „Ellehet tenni“, pedig az el igekötő a tenni igéhez tartozik, nem a lehet szóhoz. A mai, modern magyar nyelvben a fokozásnak szintén egy uj, meg- engedhetlen fajtája általános. Á mai magyar nyelvben ékesszóló középfokon ékesszólóbb, felső fokon leg- ékesszólóbb, pedig helyesen a melmonumentális, kellően tágas és egészséges helyiségekkel felépítendő székházban a vármegye központi hivatalai reputációjuknak megfelelő s a tisztviselők egészségét nem veszélyeztető kényelmes és impozáns elhelyezést nyernek. A közigazgatási hivatalokon kívül befogadja az uj székház a ma bérházakban s a városban szerte szórva elég roszul elhelyezett állami hivatalokat is, mint pl. a kir. tanfel- Ugyelőség, mérnöki stb, hivatalokat. Ami pedig a modern beosz fást és a hivataloknál feltétlenül megkívántaié területi tágasságot illeti, figyelmébe ajánljuk mindenkinek aki egy, — a mostani vármegyeház hivatalszobájában s a kir. törvényszéki palota valamelyik hivatalszobájában megfordult, hogy tegyen összehasonlítást a kettő között. Itt egy sirbolt-féle dohos helyiség, melyben 3 — 4 ember is szorong, — amott egy világos, egészséges, tágas szép szoba, melyben egy ember dolgozik; mert van ám elegendő hely, ott gondoskodott már a modern épitkezés arról, hogy minden embernek meglegyen annyi levegője amennyire szüksége van s hogy a zsúfolásig ne terhelje a nehéz léknév fokozandó. (Ékesszóló, ékesebben szóló, legékesebben szóló.) így lesz azután legtiszteletreméltóbb a „tiszteletre legméltóbb“-ból. Ez a divatos az összetett szók ragozásánál is. Kinek jutna eszébe ma ma gyárán „nevemnapjá“-t mondani s Írni „névnapom“ helyett ? Névnapom, névnapod, névnapja járja a nevena- pom, nevednapja, nevenapja helyett. „Magaviseleted jó“ mondják és Írják, pedig „magadviselete“ a helyes. Az Újság hasábjain a múltban igen ügyes panaszok jelentek meg, melyek felhívták a közönség figyelmét a folyton folyvást szaporodó magyartalanságokra. Hát a panaszkodni vágyók között a lenne és volna igék sérelme a legkiáltóbb. Ezt a két igét majd mindenki felcseréli, rosszul használja. Pedig könnyű lenne megjegyezni, hogy volna a jelen, lenne a jövő időre vonatkozik. „Ha elég utcaseprő lenne, hó sem volna“ Írja egy újság, holott igy a helyes: „Ha elég utcaseprő volna, hó sem lenne.“ Az i ragocska is méltán élhet pa- naszszal. Odaragasztják ma már mindenhova. „ Alsóbereckii közút“, „színészi körök“ járják a helyes alsóbe- reczki közút s szinészkörök helyett. A magyaros való szót is helyettesítik az i-vel. „Kicsibeni kimérés“, „nagybani eladás“, a divatosak a „uagyban való eladás“ stb. helyett. Hát bizony van hiba ezernyi. A századrészének felsorolására is szűk szellemi munkában fáradó tisztviselőt. Másodsorban nagyjelentőségű ez az épitkezés szépészeti szempontból. Sátoraljaújhely városát, mely elismerjük, hogy az utóbbi időkben igen dicséretesen haladt az esztétika terén, ez az épitkezés a vidéki városok egyik leg- csinosabbjává fogja tenni. — A hatalmas arányú vármegyei székház, előtte parkkal, Rákóczy lovasszobrával, 8zőkőkuttal, közvetlen közelében a Kossuth-szo- borral s a most újjáépülő nagy templommal; a székház északi és déli oldalán nyitandó s modern szép bérházakból felépülő két uj utcával: mindez olyan perspektíva, hogy még a legöregebb újhelyi cívis is felsóhajt husvét szent ünnepén, engedd Uram még nekem is megérni ezt az átváltozást! Harmadik s igen fontos szempont az épitkezés ügyénél a székház épülettömbét határoló két uj utcának nyitása, mely utcákban tisztviselői lakásoknak alkalmas, egészséges, szép helyiségeket tartalmazó bórházak épülnek majd fel. A kérdésnek ilyetén megoldása — bárki eszméje volt is, — a lehető legszerencsésebb, mert a városunkban nagy számmal lakó tisztviselői a tér. Csak a nagyképüsködők egy' rossz szokását említjük még, kik előszeretettel igazitják helyre a beszélőt, ha az ikes igét elvéti az ikte- lennel. Pedig az ikes igék külön ragozása legtöbbször mellőzhető. Ha van baj az igével, ez a baj legtöbbször az, hogy az ige-állitmányt a mondat legvégére szorítják, pedig az nagyon szeret a mondat első helyén, vagy legalább is első részében állani. És inkább tessék az ilyen kifejezéseket kerülni: „bebeszéli magának“; „sokat veszítettem benne“ (vele), „hatást gyakorol“, „kora reggel“ (korán), „A pénzt küldöm szolgám által“ (szolgámtól, szolgámmal), „mosolyog fölötte“ (rajta), „nézvést“ (nézve) „so- kallottta“ (sokalta), “kéretik“ (kérjük, tessék) stb. Kereskedő cégek hirdetései, az u. n. reklám-körlevelek stylusa, fogalmazása mind visszaesését mutatja a helyes nyelvérzéknek. De igy vagyunk országszerte középületeink felírásaival is. Sátoraljaújhelyben például négy felirásos középület van s mind a négynek ormáról magyartalanság kiabál le. A „M. kir. Dohánygyár“ magyarán azt jelenti, hogy abban az épületben a dohányt gyártják, nem a szivart. (Ez az elnevezés már ki sem irtható az általános használatból.) A „Törvényház“ nak az a baja, hogy az idegen nem tudja meg a felírásból az épület rendeltetését. Hogy a NAGYMIHÁLYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Casinó sört. ______Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. Zemplénvármegyei képviseleteink: . Mezölaborcz, őstropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik én Szerencsen ......... állandóan friss és zamatos sört szállítanak. i ■ ,
