Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 29. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Április 10. családoknak az itteni silány épit kezési viszonyok s már-már tűrhetetlenné csigázott lakbér mellett igazi mentő telepei lesznek ezek a kényelmes, egészséges és tiszta helyiségek, amelyeknek bizonyára lakásbére sem fog az uzsora körül járni, minthogy azokat a törvényhatóság állapítja majd meg. Örömmel látjuk tehát egyik legfőbb óhajunknak a megvalósuláshoz való közeledését. Ez alkalommal azonban már is kifejezést kell adnunk ama kívánságunknak, hogy az emelendő hatalmas épület igazán modern s évszázadokra szóló alkotás legyen. Nehogy úgy járjunk vele, mint a pénzügyi palotának, vagy postapalotának elnevezett épületekkel, melyekről egy évi használat után kitűnt, hogy a célra egyátalán nem alkalmasak, helyiségeik sem a közforgalomnak sem a tisztviselők létszámának meg nem felelnek. Egy-egy szűk szobában 3—4 tisztviselő rontja egészségét és sem irattár, séma napi kezelés alatt álló irományok kellően el nem helyezhetők. — Bízunk azonban Zemplén vármegye vezető férfiaiban, akik majd az építkezés felügyeletére illetékesek, hogy ilyen képtelen állapot, mint aminőben a pénzügyi és postahivatalok szenvednek a silány elhelyezés miatt, a vármegyeházi építkezésnél kizártnak tekintendő, sőt arról szó sem eshetik. Végül még egy óhajunknak adunk kifejezést. Annak ugyanis, hogy mivel az építkezés realizálása tekintetében szükséges előmunkálatok tudomásunk szerint csaknem teljesen bevannak fejezve, nem kell az építkezés megkezdését halogatni. Figyelmébe ajánljuk az illetékes intéző köröknek, hogy ma gr. Andrássy Gyula a belügyminiszter, aki vér a mi vérünkből, aki vármegyéje törvényt szerzik-e, ülik-e, végrehajt- ják-e abban a házban, az titok marad, melyet a felírás nem magyaráz. A „Városház‘ szóképzés helytelenségén is lehetne vitatkozni s vitatni azt, hogy a „Városháza“ helyesebb. A pénzintézetek, egyletek legnagyobb része a címében előforduló szavak egy részét nagy, más részét kis kezdőbetűvel Írja. így lesz azután általános használatúvá pl.: .Mezőgazdák szövetkezete, mint Részvénytársaság“. Hogy mi alapon van épen a Részvénytársaság szó nagy kezdőbetűvel irva s mért nem érdemli meg ezt a figyelmet a szövetkezet vagy a mint szó : érthetetlen. A kérdő e szócska is hazátlanul vándorol hol ide, hol oda. „Nem-e szép, nem-e jó?“ halljuk széltében- hosszában, pedig a kérdőé az állítmányt követi mindenütt, a hol van nyelvérzék. Nem jól csináltam-e? kellene mondani „Nem-e jól csináltam?“ helyett. De ki venne fontolóra ilyen csekélységeket? Pedig ezek a kicsiségek okozzák, hogy a magyar nyelv elvesztette régi tisztaságát, ércét, zománcát, mely zengzetessé s díszessé tette. Tagadhatatlan, hogy a müveit magyar közönség nagyobb részét a szakadatlanul folyó rekonstruálás munkájában nagy kötelességmulasztás terheli. Mit használ a nyelvtudósok munkája, fáradozása, ha a magyar társadalom legnagyobb része nem mutat érdeklődést e munka iránt s a iránti jóindulatának többszörösen s kimagaslóan jelét adta minisztersége idején. Ő ma is melegen érdeklődik ügyeink s kivált ez építkezés iránt, meg kell tehát ragadni az alkalmat, hogy a segítő kéznek vármegyénk hasznát láthassa. Egy kis jóakarat s mielőbb főnixként támad fel, még pedig dicsőségesen a mai öreg hajlék romjából a biztató jövő fényes hajléka. — ápr. 10. A politikai husvét. A több heti vakációra szétoszlott ház szünidejét a kormány arra használja föl, hogy a bankügy kérdését a legkomolyabb tárgyalások alapján befejezze az illetékes osztrák körökkel. Általános a meggyőződés, hogy mire az országgyűlés húsvéti vakációja lejár, döntő fordulatok küszöbére érünk. — A nagyobb hanguak a koalíció bomlását kárörömmel károgják, különösen azok, akiket a koalíció hasznothajtó reménységeikben kegyetlenül tönkre tett. A higgadt elemek azonban türelemmel és bizalommal várják a kormánykörök döntését, melybe előreláthatólag a túlzók is bele fognak nyugodni. A koalíció felbomlása esetén egységes pártalakulásra van kilátás, s igy sem kormányválságra, sem uj választások kiírására szükség nem lesz. Bizzunk vezető politikusainkban, kik sokkal mélyebb belátással bírnak, hogysem az országot szükség nélküli megrázkódtatásoknak tennék ki. Miniszteri szakközeg kiküldése a vármegyeháza építése ügyében. A belügyminiszter Jendrassik Alfréd mü szaki tanácsost a vármegyei székház építése ügyében a szükséges adatgyűjtés és tájékozódásnak a helyszínén való eszközlése végett Sátoraljaújhelybe kiküldötte. Nevezett műszaki tanácsos a napokban érkezik meg városunkba, hogy szakvéleményt nyilvánítson és a vármegyeháza építése ügyét a valósulás elé vigye. küzdelem s annak eredményei iránt nem nyilvánul általános érdeklődés. „Minek tanulnék magyarul, hiszen csak tudok magyarul ?“ halljuk lép- ten-nyomon, pedig a tizenkettedik órája ütött a cselekvésnek, hogy végre magyarán beszéljen és Írjon a magyar társadalomnak éppen azon része, mely műveltsége alapján hivatva van nyelvében megőrizni a nemzetet, mely már nyelvében nem él. Mindaz, ami idegen, életképes fejlődésre talál nálunk, pusztítsuk ki ezt legalább a nyelvből, mely hálTsten elég gazdag szókincsben, sajátosságokban. Minden kincsünket tékozoljuk, minden jogunkat feladjuk. Menthetjük bűneinket a kényszerítő körülményekkel, de azt a bűnt, hogy nyelvünk melegágya lett az idegenszerűségnek: nem menti semmi. — Tanuljuk a nyelvet, meit a magyar nyelv annyira ki van forgatva eredeti mivoltából, hogy ma már senki sem bizhat a maga nyelvérzékében. Ezt Szász Károly mondta, pedig hol van még az idő, mikor a művelt magyar társadalomnak legalább ötödrésze olyan tiszta magyar nyelven fog írni és beszélni, mint ő ir és beszél ? Kötelességteljesitésünk nyelvünk tanulása terén legyen arányos mulasztásainkkal, mert csak úgy lehet reményünk, hogy idők során át kisorvad, kivész nyelvünkből az idegen salak, amelyet most még magunk hordunk nyelvünk forrása tiszta vizének beszennyezésére. Tanulságok. — Ajánlva Sátoraljaújhely város polgármesterének s a MÁV. Igazgatóságának figyelmébe. — — ápr. 10. Á folyó hó első napjaiban városunk felett dühöngött szélvihart nem feledjük el egyhamar. Sok kárt okozott köz- és magánvagyonban egyaránt; de főleg a vasúti szén- és fatelep leégése fogja sokáig emlékezetessé tenni az ítéleti időt, mert az államvasutakat ért kár, — közvagyon pusztulván ott el, — mindnyájunk kára. Az orkán idején 2 nap alatt 8 kéménytüz volt városunkban. Valósággal kegyeltjei vagyunk a sorsnak, hogy 8 kigyuladt kéményből nem sikerült egy szikrának a várost felgyújtania. De 8 kémóuytüz más gondolatokat is ébreszt bennünk s kezdjük az eseményeket alaposan mérlegelni. A kéménytüzek eredete mire vezethető vissza? Kizárólag a kémények tisztán nem tartására s a söprés elhanyagolására. Á korom, mely szélben könnyen gyűl, veszedelmes ellensége az embernek, illetve a vagyon épségének. Ázt mondhatná erre bármely jóhiszemű polgártársunk, hogy hát hiszen a kéményseprők minduntalan a várost járják s csak kisöprik a kéményeket ? 1 Dehogy kérem, nem lehet ezektől sem képtelen dolgokat kívánni. Sátoraljaújhelyben van legalább 12,000 kémény, — de inkább több, — s van a városban 2 kéményseprő mester; egyik is 2 segédet tart, a másik is. Kérdezzük: lehetséges-e 6000 kéményt havonta 2 segédnek kellően kitisztítani!? Nem lát biz ott némely kémény hónapokon át sem kéményseprőt, annál kevésbbé ezek lelkiismeretes munkáját, mert ezt a nagy számarány miatt nem tehetik. Ne kerülje ki az illetékes hatóságok figyelmét, hogy midőn a vá- rosunkboli két kéményseprő mesternek egyenkint legalább 10—12,000 korona évi bevétele van, akkor ezek az urak vagy nagyobb számú segédmunkás tartására lennének kötelezendők, vagy ami még célszerűbb volna, legalább 4 kéményseprő mester közt kellene a várost megosztani, akiknek módjában állana még akkor is 2—2 segédet tartani s a városi polgárság vagyonbiztonságára a több kéz utján több gondot fordítani. — Kérjük a polgármester urat, intézkedjék még két kéményseprő mesteri állás szervezése, esetleg a meglévők nek segédszemélyzet általi szaporítása iránt. De szomorú tanulság hárul az á’.lamvasutakra is a lezajlott nagy tűzvészből. Hogy lehet ez a nagy forgalmú, óriási területű állomás a vízvezetékbe való be nem kapcsolás nélkül? Ugyebár egy ilyen katasztrófa mint a mostani volt, megmutatja csak egyetlen tűzcsapnak az értékét is. Ha az állomás be van kapcsolva a városi vízvezetékbe, a kár tetemesen csekélyebb lett volna. — Ezelőtt a világítással spóroltak, mig nehány emberélet pusztulása után e téren kedvezőbb lett a helyzet. Jó lenne a vízvezetékkel is nem takarékoskodni, hiszen a vizdijakat úgyis fizetni kell. Közvetlen az állomás mellett van a hordógyár,,rengeteg száraz faanyag készletével. És a hordógyárban máig sincs vízvezeték. Aki bűnös abban, hogy ez igy elmulasztható volt, azt felelősségre kell vonni. A város tulajdonát képező Vörös ökör épületben sincs máig sem vízvezeték. E tűzfészek környékén még közelben sincs nyitott vízcsap s a nagyszámú lakók ma is a vármegyei kútra kénytelenek vízért járni, évente 24—50 koronát fizetni vizhordásért; mert a dézsatündérek ma már kiszegődik, hogy vizet nem hordanak. Könyörögtek e lakók már többször a városi hatóságnál, fizetniük is kell a vizdijakat helyiségek után, de vízvezeték nincs. Ki a hibás ebben? Nem kell szónélkül hagyni, mert egy katasztrófa véletlenül aztán nagyon megtanítana bennünket a gyorsabb mozgásra. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Anyabönyvvezető helyettes kinevezése és felmentése. Meczner Gyula főispán az ujcsanálosi anyakönyvi kerületbe Nagy Pál evang. tanítót teljes hatáskörrel anyakönyvvezető helyettessé kinevezte, — Herskovics Sándor sztárai anyakönyvvezető helyettest pedig ezen tisztsége alól felmentette. )( Járási állatorvos helyettesítés. A földmivelésügyi miniszter Ta- tay Imre Szerencsre kinevezett állatorvosnak egy havi szabadságot engedélyezett s ezen időre a helyettesítéssel Nagy Andor temesvári m. kir. állatorvos-gyakornokot bízta meg s nevezettet Szerencsre kirendelte. )( Piaci helypénzszedési jog bérbeadása. A Sárospatak nagyközség tulajdonát képező piaci és vásári helypénzszedési jog két évi időtartamra folyó hó 19 én d. e. 9 órakor fog nyilvános árverés utján Sárospatakon a község főbirájának hivatalos helyiségében haszonbérbe adatni. MIRE K. Nagypéntek. — Visszaemlékezés ifj. Meczner Gyulára. — — ápr. 9. Mikor a két lator között a keresztfán kilehelte lelkét az Üdvözítő : abban a nagy pillanatban csoda történt. A megbecstelenités- nek gyűlölt, régkori eszköze a kereszt : a megdicsőülés jele lett, a mely a halál és megsemmisülés gondolata mellett renaissanceot is jelent, megújhodását, lélekben való uj életrekeltét annak, ki rajta szenvedett. A keresztfa a hit, bizalom, remény s uj élet jele lett, mely legnagyobb veszélyben, bajban is az isteni akaratban való megnyugvásra tanít. Ezek a gondolatok ébrednek fel lelkűnkben a mai nagypénteken, mikor az egész kereszténység gyásza mellett eszünkbe jut az a csapás, mely most egy éve, április 9-én borította gyászba a vármegye úri családját, a Meczner családot reménye, becézett kincse ifj. Afecz- ner Gyula elhalálozásával. Ma az évfordulón e lap szerkesztősége újból megemlékezik a Meczner család e nagypéntekéről, mely reárótta a családra a gyász, a bánat súlyos keresztjét. Megemlékezik, mert a kereszt- részben a mi válainkra is nehezült, mert mi e lap főszerkesztőjét sirattuk az ifjúsága delén, 33 éves korában elhunyt, nagy reményekre jogosító ifjúban. És szeretett, fia'al, daliás fő- szerkesztőnkre való visszaemlékezésünk annál fájdalmasabb, mert ő sokkal nagyobb űrt hagyott maga után a család, a rokonság, a jó barátok szivében, közéletben s az újságíró asztalnál, semhogy azt az enyhületadó, vigasztalást hozó idő már egy év elszálltával betölthette volna. E megemlékezés keretében nem célunk rámutatni, kogy ki volt és kije volt családjának, a vármegyé-
