Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-03 / 27. szám
Sátoraljaújhely, 1909. Április 3. 27. (4835.) Harminchetedik évfolyam. JU>LKAJU^ Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség: és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9 szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adnnk vissza. Nytlttérben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. rr^rrrr‘ Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. — Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 Üli. Petit betűknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. fi negyedik virágvasárnap. — ápr. 3. 1906. virágvasárnapján hozsannákat zengett a magyar nemzet. Az önkénykedést, a nemzeti érzület elnyomatását a gondolat és szó szabadsága váltotta fel, amely természetszerűen magával hozta a leigázott nemzetnek általános ujjáébredését. Az 1848-iki kormány kinevezéséhez hasonló esemény ismétlődött meg történelmünkben a máig is dirigáló nemzeti kormánynak 1906. ápr. 7-én, — virágvasárnapján — történt kineveztetésével. A történelem, az idő, az események láncolata megismétli önmagát; de csak olyan nemzetek életében, melyek erre jogot szereztek életképességük s hazájuk iránti hűségük bebizonyításával. Három év telt el azóta. A negyedik virágvasárnapra virradunk holnap, attól az időtől számítva, midőn ujjáébredten adtunk hálát a nemzetünk sorsát intéző gondviselésnek azért a változásért, mely lelkileg felszabadított bennünket egy végtelenül kínos nyomás terhe alól. Nevezetesebb s történeti jelentőséggel biró évfordulókat egyes családok is megünnepelnek, annál inkább kötelessége a múltra való visszatekintés virág- vasárnapjáu a mi nemzetünknek, sőt szükebb körünkben feltétlen kötelessége ez Zemplén vármegyének, hol a megújhodás szellője legelsőbben lengeté szárnyait s ahonnan a hazaszeretet szózata szerte hangzott — élénk visszhangra találva — az egész országban. „Nem külellenség, — önfia vágta sebét,“ —mondja a költő. Az 1904. évi november 18-án a nemzeten önfiai oly sebet vágtak, hogy a jogtalanságot tovább nem nézhették tétlenül. De amig széles e hazában csak a tiltakozás szavai hangzottak fel: addig Rákóczi és Kossuth vármegyéjének daliás főispánja, Hadik Béla gróf mondotta az első kemény szót, elhagyta állását, mert becsületes, hazafias magyar lelke nem érzett együtt a jogtiprókkal. Gr. Hadik Béla lemondása volt a nemzet ajkairól az első jajszó, mely a sérelmek ellen panaszt emelt s amely milliók lelkében talált visszhangra rövid órák alatt. A vezérvármegyére volt függesztve az ország tekintete; innen várták a további irányítást. Zemplén vármegye törvény- hatóságának 1904. dec. 29 iki közgyűlésén gr. Anirássy Gyula, vármegyénk e kiváló fiának indítványára a vármegye közönsége bizalmatlanságot szavazott az akkori kormány iránt. A kezdet meg volt, Zemplén vármegye példáját igen rövid idő alatt csaknem az összes törvényhatóságok követték s egyben gróf Andrássy Gyulát tekintették annak az államférfiunak, ki a nemzetet e nagyon viharterhes időkben biztos rév felé vezetni hivatott. Gr. Andrássy Gyula ez időtől kezdve politikai vezére lett a nemzetnek s kezébe véve az ekkortól már „nemzeti ellentállás- nak“ nevezhető akció irányítását, okos és szerencsés kézzel másfél évi küzdelem után kedvező megoldáshoz is vezette azt. A darabontok öt negyedéves uralma ellen gróf Andrássy Gyula irányításával s legkiválóbb és legtapasztaltabb államférfiaknak vezetésével nemzetünk oly hatalmas erkölcsi erőt fejtett ki, mely történelmünk aranybetüs lapjain is kimagaslik. A nagy nevű vezéreknek hűséges katonái minden vármegyében találkoztak, sőt a tábortól eltérő — hazaáruló — csak imitt-amott találkozott. Zemplén vármegye magasztos példáját mutatta ez időben a hazaszeretetnek, honfiúi hűségnek és igazi magyar becsületnek. Leomlottak a válaszfalak pártok között, eltűntek a differenciák s politikai téren a halálos ellenségek is kezet fogtak egy jobb jövő megteremtése céljából. A darabont uralom megérlelte a nemzetben azt a tudatot, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Fészekrakás. A .Zemplén* számára irta: Pántlij Lajos. Május eleje volt. A napsugaraktól kellemes, enyhe lett a Jég. Zöldülni kezdett a határ s a fák rügyei is fakadoztak. Joós Gábor kinyitotta garzon lakásának ablakait, hogy „abba is bejusson egy-két napsugár. O pedig szivarra gyújtva kikönyökölt az ablakba. Feje felett édes csicsergéssel építette fészkét egy fecskepár. Egyik sarat hozott pici csőrében, a másik puha pihét. Azokat nézte Gábor s olykor elmosolyodott, ha a fecskepár összetette csőrét. — Hogy szerelmeskednek a kis haszontalanok — gondolta Joós s erre a gondolatra melegség ömlött el testén. Itt volna már az ő fészekrakásának is az ideje, fűzte tovább gondolatait. De kivel kezdje el a fészekrakást? . . . Végigvonultatta maga előtt a farsang összes mulatságait. Kikkel találkozott, ki tett rá mélyebb benyomást? S csodálkozott azon, hogy a mulatságokon részt vett leányok közül alig emlékszik vissza valakire. Ebből aztán arra a következtetésre jutott, hogy nem is találkozott olyannal, kivel komolyan foglalkozni érdemes volna. Joós amolyan falusi kisebb föld- birtokos volt, kire apja halála után maradt még egy pár száz hold föld, melyből okszerű gazdálkodás, mellett gond nélkül lehet megélni. Ő ugyan nem sokat törődött a gazdálkodással s ez volt oka annak, hogy teherlapja nem volt már üres. Csekélység az egész, könnyen kiheverheti azt a pár ezer koronát, mit pillanatnyi pénzzavarában időnként felvett. Joós épen vissza akart volnulni az ablakból, mikor egy piros ruhás nőt vett észre, ki a gyalogjárón közeledett. A kíváncsiság ott tartotta még. Lakatos Margit volt, a községi tanítónő. Piros ruha volt rajta, mely kecsesen simult formás termetéhez, fején ízléses tavaszi kalap volt. Egyik kezében ibolyacsokrot tartott, mig másik kezével szoknyáját fogta ós látni engedő formás kis lábát s egy sávot harisnyájából is, mely feszesen simult hozzá gömbölyű lábához. Joóst már a fecskepár is feliz- gata s hogy most Margitot látta, szokatlan izgalomba jött. Nem volt ez érzéki izgalom, inkább vágy, egy „pár“ után, kivel ő is oly boldogan cseveghetne, mint a fecskepár. De hogy is nem vette ő eddig észre, hogy ennek a Margitnak oly darázs dereka, oly formás lábai vannak 1 S milyen bájos, amikor mosolyog s láttatni engedi fehér fogsorát 1 Első gondolata az volt, hogy elébe kerül Margitnak s elkíséri egy darabon. De aztán letett e tervről. Szokatlan lett volna. E leány iránt önkéntelenül is tiszteletet érzett, hogy miért, nem tudta magyarázatát adni. Megvárta, mig közel ért hozzá Margit, aztán hangosan köszöntötte: — Jó napot kisasszony 1 Ugyan honnan vette e szép ibolyát ? Margit kedves mosolylyal fogadta a köszönést. — Egyik növendékemtől kaptam, — felelte. Gyönyörködik a tavaszban? — Nézem a fecskepárt, — felelte Gabor. Nézze mily bohók, hogy csó- kolóznak 1 Margit elpirult. Egy futólagos tekintetet vetett a fészekre s tovább ment. Joós tekintetével követte Margitot mindaddig, mig az egy sarkon el nem tűnt előle. Aztán bezárta az abhogy erejét ne meddő közjogi vitákban forgácsolja el, de az adott helyzettel számot vetve, iparkodjék a meglévő alapon építeni. Itt is az Andrássy, We- kerle, Kossuth vezérpolitikusok álláspontját fogadta el a nemzet közvéleménye, midőn a mai függetlenségi pártnak többséget adott a parlamentben, minthogy ennek a pártnak legautentikusabb vezéremberei már akkor belátták, hogy kormányozni csak az adott helyzet mérlegelésével s a meglévő alapon esetleges továbbépiléssel lehet. Akik tehát a darabont uralmat elhárították az ország nyakáról, azok egyben a mai parlamenti többség megalapítóinak is tekinthetők. Midőn az önkényuralom 1906. virágvasárnapján a nemzeti kormány kinevezésével megszűnt, hazánk népe mintegy letargikus álomból ébredt fel s örvendett a haza egén mutatkozó verőfénynek. A még április hó folyamán megejtett választások után egybe ült parlament lázas tevékenységgel fogott munkához. A kormány, mely a nemzet leg- bizalmasabbjaiból alakult, nagy buzgalommal dolgozott a miniszteri bürókban. A törvények egész halmaza jött szankcionálás alá ez utóbbi három év alatt; mégpedig valamennyi olyan, hogy életbevágó s közéletünket egélakot, egy öblös karosszókbe vetette magát s gondolatokba mélyedt. Ma különös hangulatban volt. Ma érzi először az egyedüllét nyomasztó s terhes voltát. Talán a friss tavaszi levegő az oka 1 Vagy annyira megvénült volna? Aztán eszébe jutottak a fecskék s Margit. — Micsoda szép teremtés 1 — gondolta. Csupa élet s monnyi báj van minden mozdulatában! S hogy ő ezt csak most veszi észre 1 Aztán elképzelte, hogy festene esetleg Margit e házban. Előtte járna azokkal a ruganyos léptekkel, feléje mosolyogna, aztán hozzá jönne és szemébe nézne. Ő megölelné karcsú termetét, ölébe vonná és . .. Eb nevetséges 1 — gondolta. — Ismét az a fecskepár I . .. Hess innen ti bohók 1 A ti életetek más, mint a mienk. Nálatok nem néznek rangot, születést, ti mindnyájan egyformák vagytok. De miért nem lehetne az úgy, ha ő akarja ? S miért ne akarná ? Elriasztotta magától e gondolatokat, de azok az estével ismét megjöttek. Elvégre is célja van mindennek az életben. S mi célja van ennek az ő könnyelmű, léha életének, mit eddig élt ? ... NAGYMIHÁLYI SÖR- ÉS MALÁTAGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Első rangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30,000 hektoliter. Gyárt Márciusi, Korona és Caainó sört. jgy* Sátoraljaújhelyi főraktár : Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus utca. Zemplénvármegyei képviseleteink: . Mezölaborcz, Sstropkó. Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szarenosen ———————— állandóan friss és zamatos sört szálUtanak. ■ " Lapunk mai uána 8 oldal.
