Zemplén, 1909. január-június (39. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-20 / 23. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Március 20. tés ezen utólag beérkezett összeggel együtt 7155 kor. 90 fillérrel lezáratott és rendeltetési helyére elküldetett. Az ajkai bányaszerencsétlenség károsultjai részére utólag befolyt: Tállya község közönsége Gortvay Aladár főszbiró utján 75 kor., Vé csei kjegyző gyűjtése 81 kor. 65 f., Kozma község birájának gyűjtése Nemes S. főszbiró utján 33 kor. 17 f., Péchy Géza raikóházai kjegyző gyűjtése Dókus L. főszbiró utján 28 kor. 56 f., Király János ref. lelkész utján Mogyorósfalu, Hegedüsfalva, Hegyzá- vod, Mislye és Topolóka községek 27 kor. 38 f., Olaszliszkai izr. hitközség Führer és Lebovics utján 20 kor. 63 f., Kiskövesdi kjegyző gyűjtése 19 kor. 54 f., Lasztóc község lakosai a biró utján 14 kor. 55 f., Háromhuta, Erdőhorváti, Komlóska községek az elöljáróság utján 10—10 kor., Nagy- gereblyés község elöljáróságának gyűjtése 6 kor. 64 f., Nagyazar község lakosai Nemes főszbiró utján 5 kor., Séra János hardicsai ref. lelkész gyűjtése 28 kor., Reuter Rezső kjegyző gyűjtése a sztropkói körlet községeiben 39 kor. 80 f„ Szinnai áll. tanítótestület Horváthy Gyula utján 4 kor., Füzesséry Ödön főszbiró utján 6 kor. 16 f., a sátoraljaujhelyvidéki körjegyzőség községei Nagy Albert körjegyző utján 28 kor. 63 f., összesen 449 kor. 10 f., hozzá a már beküldött 2853 kor. 41 fillért a gyűjtés ezen utólag beküldött öszszeggel együtt 3302 kor. 57 fillérrel lezáratott s rendeltetési helyére elküldetett. Kérjük a gyűjtés beszüntetését. A háború ftiiszöbén. Budapest, 1909. mérc. 20. A világlapoknak a fővárosi újságok által reprodukált közléseiből kétségtelen tényként állapítható meg, hogy a monarchia a szerb háború küszöbén áll. Ezt a hitet még az optimistákban is megerősíti a had- vezetőség rendeletére az utóbbi napokban keresztülvezetett u. n. részlege« mozgósítás mely két nap alatt újabb 40,000 embert vonultatott a Drina partra, Rogaticába és vidékére s hogy mily nagy aráDyu volt: képet ad arról a tartalékosok behívása s a határra vezényelt csapatok kiegészítése. Legutóbb a határon levő kassai 34-es háziezred 2. zászlóalját erősítették meg a 3. zászlóaljjal, a 6. hadtesthez tartozó hegyi ütegek tartalékosaival, az 5. gyalogezred Iglón állomásozó 2. zászlóaljával s a 34-ik gyalogezred 2. zászlóaljának a szarajevói hadtest kiegészítésére rendelt tartalékosaival. Behívták azonkívül — már a határon levő csapatok tartalékosait s azon csapatok tartalékosait is, melyeket hadüzenet esetén a hadvezetőség lerendelni szándékozik. Világos, hogy ez a tömeges behívás' nem ötletszerű, de a hadi létszám azért való kiegészítése, hogy minden csapat teljes eréjével léphessen akcióba. Ma vezényelték a harctérre a losonci 25. gyalogezredet is. De erősen tartja magát az a hir is, hogy márc. 23-án lesz az általáno« mozgósítás első napja, mikor is vörös plakátok korosztályra való tekintet nélkül minden katonaköteles embert behívnak. A betegek s a 38 éven felőli katona- kötelesek maradnak csak itthon, de ezek is beosztatnak a betegápoló hadosztályba. E hir még megerősítésre szorul, de ha a fejlemények úgy alakulnak, mint a hadvezetőség látja, nem marad el. Az általános mozgósítás napján a vasutak katonai kezelés alá kerülnek. A hadüzenet bármily váratlanul jön is, nem fog semmit készületlenül találni s katonai körök a háború kitörését oly biztosra veszik, hogy napok dátumához kötik a szük- séglendő intézkedések határidejét. Az általános mozgósítás napját például — ha valami közbe nem jön — már 23-ikára tűzték ki. Ezek a katonai intézkedések minden optimizmussal szemben azt sejtetik, hogy háború lesz, melynek első fontos ténye a Szerbiába való bemaslrozá« lesz. Szemere Miklós kijelentette a képviselőház folyosóján, hogy a há- borukérdés megoldása az, hogy Belgrádiba egyszerűen be kell masírozni. Katonai körökben ezt a bemasirozást nem fogják fel ilyen egyszerűen, sőt éppen ezt tartják olyan harci ténynek, mely a monarchia legtöbb véráldozatába fog kerülni. El lehet képzelni egy hatalmas sereg bevonulását egy ismeretlen terepviszonyokkal biró, sziklás országba, melynek csak sziklavölgy katlanaiban masírozhat a sereg, mig a körülvevő sziklákat, a fontos, tüzelésre alkalmas pozíciókat már az idegen hadsereg tüzérsége előre elfoglalta, mig biztos kiindulási pontot, terepet biztosit hadműveleteinek: ez optimista felfogással is nagyon sok magyar fiú életébe fog kerülni. Ezért félnek a sátoraljaújhelyi katonakötelesek is a fehér lapoktól, a behívóktól, melyeknek kézbesítése szakadatlanul folyik Sátoraljaújhelyben, honnan szintén elvonult állomáshelyére egy pár szerencsétlen beosztással biró hadköteles. Bizonyos azonban, hogy a háborúnak eredménye reánk nézve csak a diadal lehet. —• Harmadfél milliónyi haderővel áll szemben 35.587 ember, mely a hadi létszámban sem több 356.000-nól. — Hogy ki az ellenfelünk illusztrálja ez a kis statisztika. Szerbia területe 48.303Q2 km. tehát akkora, mint a Duna—Tisza köze. Lakosainak száma 1906-ban 2,735.147 lélek volt, vagyis annyi, mint Erdélyben nyolc városnak 10 ezeren felüli lakosságáé, Belgrádnak pedig 80.747. A lakosság 84ó/o-a állattenyésztéssel és földmiveléssel foglalkozik, azonkívül 424 ügyvéd, 1806 pap, 493 tanár, 2194 tanító és tanítónő, 257 orvos (Budapesten 1300) 49 újságíró, 9 művész, 169 színész és színésznő, 29 nevelőnő. írni és olvasni tud 16'98 százalék. Elemi iskola van 1236, középiskola 18, kórház 25, (Budapesten 43) bíróság 26, biró 152, templom 781, földbirtokos van 293.421, olyan azonban, akinek 2—300 holdja lenne, csak 5 akad, 300 holdon felüli., birtoka pedig csak háromnak van. Összes állami bevételei 88 millió frankra rúgtak 1905- ben, kiadásának legnagyobb tétele (24 millió) az államadósságra jut. — Utána legtöbbet emészt a hadügyi tárca (18-5 milliót.) A hadsereg béke- tétszáma (1907) 35.587 ember, a hadi létszám 353.122 ember. 5. hadtest kell nekik. A hadvezetőség egyelőre csak öt hadtestet szándékozik levinni a harctérre. Hadüzenet esetén a tervek szerint a már levezényelt csapatokhoz még a zágrábi XII. a budapesti IV. és temesvári VII. hadtestek azok, melyeket levezényelnek. Az öt hadtest vezetője, a hadvezér előreláthatólag Albori gyalogsági tábornok, csapntfelügyelő lesz s feltűnést kelt, hogy több magasrangu tiszt kiséretében Temesvárra utazott s több tanácskozást tartott a VII hadiest tisztjeivel. Ezt úgy magyarázzák, hogy a tábornok a VII. hadtestnek fontos, komoly szerepet szánt. Újabban Klobucsár Vilmos tápor- szernagy is előtérbe került, ki legutóbb kihallgatáson volt a királynál. A tábornokok csak a hadüzenet esetén mennek le a harctérre. Ez a hadüzenet az, a mi csak napok, órák kérdése. Maga a király sem hisz a háborúban s reméli, hogy Szerbia észre tér. Egy szó kellene neki Oroszország részéről. Komoly, kiábrándító. El fog-e hallatszani ez, még nem tudjuk, mert ha nem: úgy Oroszország védő palástja alatt fog viaskodni velünk a kis Szerbia s beh sok, keserves könyébe kerül ez az el nem hangzott szó majd sok magyar özvegynek, sok magyar ávának, sok magyar anyának .. . A nagy nap. Az értesülések szerint folyó hó 23-ára, keddre várható a három hadtest mozgósítása. Ezen nap a határon 400,000 emberrel a monarchia ultimátumot küld Szerbiának. Ha a válasz nem lesz kielégítő a monarchia hadserege haladék nélkül bevonul Belgrádba. Helytelen tanügyi politika. Reflexiók Péter Mihály cikkére. — márc. 19. Fenti cim alatt e lapnak folyó évi 18-ik számában egy cikk jelent meg Péter Mihály a felsőzempléni ref. egyházmegye főjegyzőjének tollából, amelynek okfejtésével sehogysem tudok egyetérteni és talán nem végzek felesleges munkát, amidőn a felvetett nagyfontosságu kérdést ellenkező oldalról megvilágítom. Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy nem tanügyi szaklap is megnyitja hasábjait az ilyen fejtegetések előtt, mert csak igy lehet remélni, hogy a közvéleményben egységes tanügypolitikai felfogás alakul ki, amit eddig nem lehetett konstatálni. Akik figyelemmel szokták kisérni a tanügypolitikai mozzanatokat, azok előtt nagyon érdekes olvasmány lehet Péter Mihály cikke. Érdekes, sőt pikáns — ha szabad ezen kifejezéssel élnem — mert az abban foglalt és az iskolák államosítását sürgető elvek olyan régióból hangzottak el, ahol eddig görcsösen ragaszkodtak a felekezeti iskolákhoz, már csak azon hagyományos felfogás alapján is, hogy: akié az iskola, azé a jövő. — Abban a cikkben lefektetett elveknek súlyt kölcsönöz az a körülmény, hogy egy exponált tisztségben lévő férfiú hangoztatja azokat és feltehető, hogy a felsőzempléni ref. egyházmegye főjegyzője igyekszik intrazigens álláspontját előkelő egyházi pozíciójában gyakorlatilag is érvényesíteni. Kalapot emelek Péter Mihály előtt azért az igazi magyar lólekből fakadó vallomásáért, hogy a megalkuvást nem ismerő nemzeti politikának a barátja. Ebből azt is ki lehet olvasni, hogy az egyházi szempontot minden körülmények között alárendeli a nemzeti politika szempontjainak. Bizony nagyon kívánatos volna, hogy ez a magyar nemzeti politika minden vonalon diadalmaskodjék, de aki azt hiszi, hogy a magyar nemzeti politikának jól felfogott érdeke olyan elodázhatatlanul megköveteli az oktatás egységesítését, egy kaptafára való húzását: az — szerény véleményem szerint — nagyon téved. Azon említett napóleoni egységesítés dicsőségéül szolgálhatott a mindenható bürokratizmusnak, fényes dokumentumául Napoleon abszolutizmu sának : de nem irigyelném azt a nemzetet, amelyik Napóleontól a stratégiai tudomány mellett tanügyi politikát is tanulna. A mi közoktatásügyi miniszterünk bizonyára nem is óhajtja tudni, hogy mit tanítanak az ország valamennyi iskolájában történetesen akkor, amidőn elhelyezkedik piros bársonyszékében, ellenben bizonyára elegendőnek tartja — és joggal — azt tudni, hogy tanítanak. A nemzetiségi iskolákra célzott cikkíró ? Ám jól van: tessenek ott államosítani, de mert hazaárulók vannak, olyan intézkedést életbe léptetni, mintha mindenki hazaáruló volna: ez lehet elővigyázatosság, de semmiesetre sem okosság. Az az energia, amely nemzetiségi területen nemzeti szempontból helyes irányba terelné a tanügyi politika hajóját: az az energia ugyanakkor kiirtaná azt a munkásságot, amelyet az állami iskolák most sem végeznek el a felekezetiek helyett és előreláthatólag a jövőben sem végeznék el és amely munkásság célja az állam érdekével nagyon is azonos. Értem pedig ezen munkásság alatt a valláserkölcsi érzés ápolását és fejlesztését. Cikkíró ugyan azzal vigasztalja magát erre nézve, hogy az iskolák államosításával a felekezeti érdek nem lesz feláldozva, „mert a vallásoktatást az állami iskolákban is kedvök szerint teljesíthetik, sőt e tekintetben az állam már anyagilag is segítségükre siet“. Hogy ezen „anyagi segítés« nagyon is illuzórius: arra még rá fogok térni. De ettől eltekintve csakugyan azt hiszi cikkíró, hogy a valláserkölcsi oktatásnak egész életre kiható, nehéz munkáját, bele lehet szorítani annak a 2 órácskának prok- rustes ágyába, amelyet az állam he- tenkint ezen célra kijelöl ? Csakugyan azt hiszi, hogy — nem említve egyebet — a ref. vallás dogmatikáját, lyturgiáját, történetét, dicséreteit, zsoltárait meg lehet tanítani az évi — legjobb esetben — 50—60 órán ? Nem tudom, más hogy van vele: de nekem minden csöpp vérem fellázad, amidőn arra a lélekgyiikosságra gondolok, hogy állami iskolákban heti 9 órán át nyakgatják a gyermekeket az alany, az állítmány, a jelző mivoltáról és csak 2 órán át hall az embertársai és Isten iránt tartozó kötelességeiről. Igen, lélekgyilkosság folyik az állami iskolákban; nem azzal, amit nyújtanak, hanem azzal, a mit nem nyújtanak. És ez nemcsak a vallásfelekezetekre nézve veszedelem, hanem veszedelem ugyanolyan mértékben az államra nézve is, mert az állam jövője, fejlődése, virágzása nem az orthografiai szabályok tudásán alapszik és mert ahol a vallásos érzés ki van ölve a szivekből: ott kezdődik az anarchia. Azt meg cikkíró is tudja, hogy a valláserkölcsi érzés nem születik az emberrel. Ezért kell a felekezeteknek az utolsó lehetőségig ragaszkodni iskoláik fenntartásához. Minden egyes felekezeti iskola megszűnésével nemcsak a valláserkölcsi világnak egy- egy mentsvára pusztul el, hanem ezzel együtt egy-egy halálos sebet kap a magyar nemzeti politikának jól felfogott érdeke is. Hogy felekezeti iskolák „cultu- raliter“ nem tudnak olyan eredményt elérni, mint az állami iskolák: ez — általában véve — igaz. De ott ismételten téved cikkíró, amidőn az okot abban látja, hogy: „a más irányban is elfoglalt felekezeti tanítók magától érthetőleg nem szolgálhatják a népoktatást oly sikerrel, mintha csak magával az oktatásügygyei foglalkoznának*. Disztingváljunk csak. A felekezeti tanítónak más irányú elfoglaltsága csakis temetkezési aktusok végzésében áll. Ilyen temetkezési eset egy tanítóval biró községben éven- kint előfordul átlag 15—20 szór. — Nagyobb hitközségben, ahol tehát több tanító van, a kántori teendőkkel megbízott tanító a legalsóbb, tehát a SZEMES UFÓT URIDIVAT ÜZLETE Sátoraljaújhely, lőtér, a megyeházával szemben. Ajánlja nagyválasztéku uridivat áruit: Pichler, Habig és Borsai!uo kalapokat, férfi- és iin-feliérnemtteket. Turista-ingek, legújabb nyakkendők, bőráruk, utibőröudők, keztyük, sétabotok, esernyők, utitakarók stb. uridivat különlegességeit. — iAchtmann-féle ezipők, elismert legjobb minőség, csinos forma. — „Goodyear Welt“ amerikai czipő. Kizárólag jó áruk i *T|Be MT Olcsó árak!
