Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-10-31 / 88. szám

4. oldal. ZEMPLÉN. Október 31. tagjai közt a Hegyalja minden tekin­télyesebb nagybirtokosát ott találjuk. 1907. évi működésének eredményéről a f. évi okt. 26-án, Szerencsen meg­tartott évi rendes közgyűlése kereté­ben számolt be az Uribor szövetke­zet igazgatósága a nagy nyilvános­ságnak. Jelenvoltak a közgyűlésen br. Schell Ferenc elnöklete mellett a kö­vetkező, hegyaljai érdekelt szőlőbir­tokosok: gr. Andrássy Gyula képvi­seletében Rothkugel Arnold jószág- igazgató, gr. Andrássy Sándor kép­viseletében Ozékus István, Deréky Gyula, gr. Esterházy Gyula, br. Har­kányi János, br. Maillot Nándor, Máriássy Ödön, özv. Máriássy Fe- reucné, dr. Munkácsy Pál képvisele­tében Breznay Géza, Nógrády Ká­roly, Patay József, Spóner Sándor, Vitányi Bertalan. A közgyűlés tár­gyai közül mint általános érdekű részt emeljük ki Kammermayer Ká­roly igazgató jelentését, mely tudtul adja, hogy a hegyaljai borok értéke­sítésének céljából alakult „Uribor“ szövetkezet a most lefolyt 5-ik üz­letéve folyamán 2483 gönci hordó hegyaljai bort, összesen 300,990 kor. 81 fill, értékben adott el s ezen meny- nyiségnek mintegy 90%-át a vám­külföldre exportálta. Ez mindenesetre igen örvendetes jelenség s csak si­kert kívánhatunk a helyes vezetés alatt álló szövetkezetnek továbbra is még intenzivebb munkásságához. IRODALOM. Az „Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez“ c. havi folyóiratunk­nak 1908-ik évi XIV. évfolyamának jul.—szept. havi füzete a következő érdekes tartalommal jelent meg: 1. Zemplén a Váradi Regesztromban. (XVI. közi.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 2. Zemplén a Sztáray-kódexben (IV.) Latinból: Dongó Gy. Géza. — 3. A leleszi prépost és gazdaemberek megalkuvása 1658-ban. Bevezette: Dongó Gy. Géza. — 4. Rákóczi haj­dúi Zemplén vármegyéből 1705-ben. Bevezette: Dongó Gy. Géza. — 5. Statisztikai adatok Zemplén vármegye néprajzához. (III.) Irta: Balogh Pál. — 6. Zemplén vármegye történeti földrajza. (LXXXIII) A Bocskay-bi- rodalom. Bevezette: Dongó Gy. Géza. — 7. Károly császár adománylevele Trauthszon hercegnek 1720-ból. La­tinból : Dongó Gy. Géza. — 8. Sá­toraljaújhely 1789. évi Urbáriumából. (I.) Latinból Dongó Gy. Géza. — 9. Ujhely és Barátszer a vármegye mu­tatókönyveiben 1503—1799. (I.) Közli: Dongó Gy. Géza. — 10. Zemplén vármegye címeres nemesei. (1556— 1699.) II. közi. Összeállította: Dongó Gy. Géza. — 11. Zemplén vármegye déli részének műemlékei. Irta: Vi- segrády János. — 12. Tokaj-Hegy- alja borai az 1807. évi ország gyűlé­sén. (II.) Latinból: Dongó Gy. Géza. — 13. Zemplén vármegye újjászüle­tése 1860-ban. (II.) Irta: Dongó Gy. Géza. — 14. Rezes orrú Bakos Mi­hály talpasai 1690-ben. Irta: Dongó Gy. Géza. — Levelesláda. 15. Közle­mények Tállya városának levelestárá­ból. (I.) Közli: Kula Pál. — 16. Sá­toralj a-Ujhely város törvényei a XVII. évszázban. (VI.) Ösmerteti: Dongó Gy. Géza.— 17. Sátoralja-Ujhely város 1849. évi „Polgári Jegyzőkönyvéiből. (VI.) Közli: Andorko János. — 18. Az újhelyi pálosok és Barátszer dol ­gai vármegyénk levelestárában. (II.) Közli: Dongó Gy. Géza. — Tárca. 19. Lenkey-huszárok története az 1848—49. években. (3. folyt.) Közli: Mándy István. — Csarnok. 20. Uj- hely-vár. (2. folyt.) Irta : Cs. Ormós László. — Tréfás történetek. 21. Szemere Miklózse levelre az „ügyvész- leti szerkesztuseg“ maga boszantsá- got igy ömli ki. Közli: Halasy Sze­rencs. — A szerkesztő postája. — Az „Adalékok“ előfizetési ára fél­évre 3 kor., egész évre 6 korona. Az .Adalékok“ okt.—decemberi fü­zete december hó 15-én fog megje­lenni. Közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — „A köpenicki kapitány unoka- öcscse Végardón.“ Ily cimü közlemény jelent meg a „Sárospataki Újság“ f. évi október hó 25-iki számában. Ezt a lapocskát dr. Kiss Sándor ügyvéd és Radii Károly könyvkereskedő szerkesztik. Mind a két úri ember dühös ellen­sége a végardói gör. kath. papnak. Dr. Kiss Sándor ur dühöng ellene azért, mert abban a téves felfogásban szenved, hogy szeretett pajtását Tu- rián Gábor hivatalvesztésre Ítélt volt körjegyzőt, kivel szemben anyagilag is erősen érdekelve volt, egyedül az ardói pap miatt nem tudta megmen­teni. Radii Károly ur pedig mint a Sárospataki ipari és gazdasági hitel- szövetkezet vezetője haragszik reám. Ez e szövetkezet ugyanis mint vál­lalkozó, az elmúlt évben házat épí­tett egyik hívem részére. A ház Mol­nár János felfüggesztett biró elnök­lete alatt épült a tervtől és szerző­déstől eltérőleg. Amidőn Radii ur a szövetkezeti ügyek vezetését átvette, a kárvallott parasztember ő hozzá fordult, kérve a hiányok helyreállí­tását. Radii ur azonban szóba sem állott vele; ráfogta, hogy eszelős, a kivel nem lehet tárgyalni. Ekkor a szegény ember hozzám jött, elpanaszolta előttem baját és na­gyon kért, hogy segítsek rajta. Bele­szóltam tehát a dologba és az ered­ménye az lett, hogy a szövetkezet­nek a házat le kellett bontani és a pince aljától a kémény tetejéig újon­nan felépíteni I Ezért az iszonyú düh és harag ellenem. A szövetkezeti urak haragusznak reám, mert nem enged­tem, hogy az a szövetkezet, melyet az állam épen a szegény földmivelő nép érdekében szubvencionál, egy tu­datlan parasztembert 2140 kor. ere­jéig megkárosítson. A törvényszék által elrendelt helyszíni szemle alkalmával ugyanis a kiküldött szakértők ily összegben állapították meg a terv és szerződés szerinti hiányok értékét a szövetke­zet által épített Matisz-féle háznál. Ezért szónokoltak ellenem a szövet­kezet múltkori gyűlésén Radii igaz­gató és Róth könyvelő urak; sehogy sem tudtak megnyugodni abban, hogy a gazdasági szaktanár újból engem kért föl, hogy Végardón a háziipari tanfolyamot vezessem, mert — úgy­mond — az ardói pap szövetkezetün­ket nehány ezer koronáig megkáro­sította. Hát bizony nagy baj az tisztelt szövetkezeti uraim! hogy az ardói pap még a sárospataki hitelszövetke­zettel szemben is kénytelen a „nép mecénása“ szerepét átvenni I E hó 15-én egy ismeretlen szél­hámos fordult meg községünkben. Bejárta a sárospataki és végardói szőlőhegyeket, a szőlőpásztoroknak azt mondotta, hogy ő a minisztérium kiküldöttje, a községi bírónál pedig mint szőlészeti szaktanár jelentkezett és kérte a bírót, hogy hivassa össze a szőlősgazdákat, mert értekezni akar velük. A tapasztalatlan biró engedel­meskedett. A nép a biró parancsára összegyűlt a bírói háznál, a tanár ur személye azonban legazonnal gyanús lett előttük, főleg amikor ő a koro­nákat emlegette. Utánam küldöttek tehát, a küldönc azonban engem nem talált otthon, mert én a dologról mit­samt tudva, Rózsa János méhésztanár társaságában a herceg uradalmi ispán ur méhesében méhészkedtem. Csak amikor hazakerültem, tud­tam meg, hogy a biró izent és kért, hogy menjek át hozzá. Elmentem, találtam ottan egy urias kinézésű csa­vargót, aki ^zavarában alig tudott szó­hoz jutni. Én a bírót áthivtam a hátsó szobába, ott többek jelenlétében meg­dorgáltam és azt mondottam neki, hogy azt a szédelgőt fogja el és adja át a sárospataki csendőrségnek. A jövevény azonban megszimatolta a dolgot s amig én a bíróval bezárt ajtó megett beszélgettem, az áltanár az első szobából kiosont és reményei­ben keservesen csalatkozva, az éj sötétjében elmenekült. Az eset csak­hamar köztudomásúvá lett; másnap már tudta Patakon mindenki, sőt még a takarékpénztári urak is ezen mu­lattak. Van Patakon egy gyenge jellemű ember, aki ezt az alkalmat arra hasz­nálta fel, hogy engem a nagyközön­ség előtt kompromittáljon. Megírta „A köpenicki kapitány Végardón* cimü koholmányát és ebben engem mint valami félszeg bohócot szerepel­tet. Hogy a gyanút magáról elhá­rítsa : elébb egy Budapesten megje­lenő napilapnak küldötte meg, pedig ez a közlemény a „Sárospataki Új­ság“ számára lett megírva. A közlemény írójával a nyilvá­nosság előtt le nem számolhatok, mert az illető annyira gyáva egyéni­ség, hogy a nyilvánosság előtt nem meri magát megnevezni; a „Sáros­pataki Újság“ szerkesztői számára azonban van egy pár tiszteletteljes megjegyzésem : 1. Nagy szellemi szegénységre vall, ha a lapszerkesztők csak azért, hogy kicsike lapjuknak négy oldalát nyomdafestékkel megtölthessék: egy ilyen piszkos hírlapi kacsának köz­lésére rászorulnak. 2. Ha az újságszerkesztő urak­nak az volt a céljuk, hogy engem — egy hitközségnek papját — a nagy közönség előtt kompromittáljanak : ez esetben gonosz intenciójuk a tisztes­ség fogalmával jő ellenkezésbe. 3. Aki tudva valótlan dolgokat terjeszt másokról: az rágalmazó. A rágalmazás igen csúnya dolog, oos- mány bűn, melyet még a világi tör­vény is keményen ostoroz, Müveit ember nem szokott rá­galmazni, egy müveit közönség szá­mára szerkesztett újság még kevésbé. Ha egy Budapesten megjelenő napilap vidéki valótlanságokat közöl: senkisem ütközik meg rajta, mert j-dlemtelen firkász mindig akad, maga a szerkesztő pedig a nagy távolság miatt a valóról személyesen meggyő­ződni nem képes. De már a sáros­pataki lapszerkesztőkről senki sem fogja elhinni azt, hogy őnekiek nem lett volna alkalmuk a Végardón tör­téntekről biztos tudomást szerezni, főleg amikor a város közönsége az esetet már régóta letárgyalta. 4. Amely lap az előfizetőit és az olvasóközönséget oly kevésre becsüli, hogy megengedi magának azt, hogy a nagyközönséget félrevezethesse; — amely lap nem a közérdeket igyek­szik szolgálni, hanem folyton szemé­lyeskedik : az ilyen lap méltó lehet ugyan a köpenicki kapitányhoz, de nem méltó arra, hogy intelligens em­ber kezébe vegye és elolvassa. 5. Ismerik-e lapszerkesztő uraim azt a latin közmondást, mely igy kezdődik: „Sutor....?“ Ajánlom, hagyjanak fel a lapszerkesztéssel, higyjék el, nem önöknek való. 6. Az ügyet részemről befejeztem. Végardó, 1908. okt. 28. Tisztelettel: Kiss Gyula, gk. lelkész. SPORT. AgárVerserjy­— okt. 28. A zemplénvármegyei agarász tár­sulat folyó hó 25-én tartotta meg szokásos évi elegy agárversenyét Gál- szécs határában. A versenyt megelő­zőleg 24-én este közgyűlés volt, ame­lyen a gyepvezér és versenybiróság tagjainak megválasztása után a ne­vezések alapján az agarak sorsolása is megejtetett. Neveztek összesen 8 agarat és pedig: Orosz Miklós Ordas II. és Oktondi, báró Fecseg Alfonz Lalló, Fürge III., Swip és Purgó s Vladár Emil Csárdás és Masli agarát. A versenynek a lehető legszebb, szinte nyárias idő kedvezett s a talaj is kitűnő volt. A szép idő nagy kö­zönséget vonzott ki a versenyre s mindvégig élénk érdeklődés nyilvá­nult annak minden mozzanata iránt. A megjelent díszes és előkelő közönség soraiban ott voltak: özv. Almássy Györgyné grófnő leányai­val, Andrássy Ilona és Borbála gróf­nők, gróf Andrássy Sándor, Imre és Mihály, gróf Almássy Pál, Byandi Egon gróf, Bernáth Béla, Cseley Mátyás, Dókus Gyula, Elek Meny­hért és Emil, Gencsy Ferenc, dr. Görgey László, Hadik-Barkóczy En- dréné grófnő leányával Ella grófnő­vel, ifj. gróf Hadik-Barkóczy Endre, gróf Hoyos Viktor, Kossuth Lajos leányával Mariannái, Kossuth Pál, Kossuth Mihály, Malcher Béla, dr, Molnár Béla nejével és Erzsiké leá­nyával, ifj. Molnár Béla, ifj. Molnár Viktor, Nemes Sándor nejével, Nem- thy Marian, Nemthy József, Orosz Miklós, Puttyné Hoyos grófnő leányá­val Miczivel, Stépán Aladár nejével, Spillenberg József és Béla, Szemere Gáspár, Tahy György nejével, Tóg- lásy Pál, Tomcsányi Móricz és Pál, Vay Gábornó grófnő, Vécsey Alfonz báró nejével és Lola leányával, Vicz- mándy Gyula, Vladár Emil nejével és Erzsiké leányával. A jelenvoltak nagyrósze lóháton figyelte az agarak küzdelmét s külö­nösen festői képet nyújtott a megje­lent mágnás hölgyek lovas csoportja. A gyepvezér teendőit Vladár Emi), a társulat alelnöke látta el, mig a bírói tisztet dr. Molnár Béla, Orosz Miklós és Viczmándy Gyula töltöt­ték be felváltva. I. összevetés: Ordas IT c~ir~ k ' Lalló , t Oktondi . sz. ,, Masli Csárdás Fürge 1 y.1 Swip f V/, Purgó . íz. Sail. Csáluuw | Oktondi ) 0 . Swip | SwiP III. Összevetés: Csárdás ) a . Swip ! Sw|p A győztes agár tulajdonosa báró Vécsey Alfonz értékes tiszteletdijat kapott s egy győzelmet szerzett a vándordíjhoz. A II. dijat Vladár Emil nyerte NYÍLT TÉR.*) I. 6657/907. B. szám. Őfelsége a király nevét A sátoraljaújhelyi kir. tö szék, mint büntető bíróság, a Forn- szek Béla kir. tvszki elnök elnöklete alatt Ferenczy Sándor kir. tvszki biró, Harsányi Gyula kir. tvszki albiró, va­lamint Szentimrey Tamás aljegyző, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mel­lett a vádtanácsnak 1907. évi 4702. szám alatt kelt vádhatározatában Róth Mór ellen nyomtatvány utján elköve­tett becsületsértés vétsége miatt fog­lalt vád fölött dr, Garay Ármin ügy­véd, mint fömagánvádlók képviselőjé­nek a szabadlábon levő vádlottnak dr. Róth József ügyvéd, mint védőnek jelenlétében az 1907. évi okt. hó 25. napján megtartott nyilvános főtárgya­lás alapján a vád és védelem meg­hallgatása után következőleg Ítélt: A kir. törvényszék Róth Mór sá­toraljaújhelyi szül. és lakos, 38 éves, izr. nős, egy gyermek atyja, Írni, ol­*) E rovat alatt közlőttekért nem vállal felelősséget a Szerk,

Next

/
Thumbnails
Contents