Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-10-14 / 83. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Október 10. vármegye közönsége 1908 április hó 30-án tartott közgyűlésében, az előzőleg ugyanezen év ápr. hó 23-án megtartott megyei nagy értekezlet nem kisebb tekintély, mint dr. Búza Barna képviselő ur által indítvá­nyozott és támogatott javaslatára a szobornak a napi piac téren leendő felállítását. S ime mégis Búza Barna az, aki ritka következetességgel, a világért sem mondjuk, hogy gyanúsítással, a városi képviselőtestület okt. 8-iki közgyűlésén azon hatásvadászó fel­hívással siet a város atyáinak kapa- citálására, hogy „a Kossuth szobrot a napi piac térre akarja valaki erő­szakolni“ s a furcsaság csakugyan meg is történt, a képviselőtestületnek jelenvolt többsége méltó következe­tességgel két izbeni felajánlását és jogerős határozatát szerencsésen visz- szaszivta, kimondván, hogy a napi­piacot áthelyezi ugyan ideiglenesen a Hecskére, de a napipiac-téren nem engedi Kossuth Lajos szobrát fel­állítani. Nem akarjuk most a Kossuth szobor elhelyezése körül felmerült dol­gokat szellőztetni. — Megvoltak már azok lapunkban világítva, csak fel­tesszük a kérdést, hogy tárgyilagos­sággal lehet-e azt állítani, miszerint „biztos tudomásunk van arról, hogy ezt a kérdést egyes hatalmon lévő emberek hatalmi szempontból kezdik immár kezelni ?“ és helyén való-e a napi piactér környékbeli háztulajdo­nosokat, ha azok mindjárt a sze­rencsés „egyes hatalmi emberek“ közzé tartoznának is „csúnya anyagi érdek általi ösztökéléssel“ gyanúsí­tani ? Mi azt hisszük, hogy az ily hang sohasem volt és most sem lehet al­kalmas nagyobb fontosságú közérdekű kérdéseknek helyes megoldására. Mi például a világért sem gya­núsítanánk meg senkit, aki ellenvé­leményen van, hogy befolyás vagy hatalmi féltékenykedés, állás vagy üzleti érdek, vagy ha van, vagy lenne házuk: ezek értékének emelése által lennének véleményük megalko­tásában ösztökélve, sőt tudjuk, hogy az ellenvéleményüeknek vagy legalább a főintézőknek félteni való befolyá­suk, hatalmuk, állásuk, veszélyezte­tett üzletük és különösen értékükben emelkedhető házuk nincs is, tehát érdektelenek és véleményük megal­kotásában a közügyek iránt csak tusi éjjel... Ott álltunk egymás mellett szótalanul, némán. A kezünk önkénytelenül is egymást kereste . ., Puha kis keze a kezemben volt, a lehelletem az arcát érintette, az ajkam reszketett a vágytól, hogy oda érjen az ajakához csak egyszer, egyetlen­egyszer és lassan, már-már egymás­hoz ért az ajkunk, amikor a hátunk mögött ruhasuhogást, majd gúnyos kacajt hallunk. A szép orosz asszony volt, a sely- mesbajuszu barna hadnagygyal. Nem táncoltunk többet. Egy sa­rokba húzódva ültünk a teremben. Egyikünk sem szólt az el nem csat­tant csókról, de éreztem, láttam a szomorú nézéséből, hogy maga is saj­nálja, maga is vágyott arra. Sokáig ültünk szótlanul, majc maga szólalt meg. — Tulajdonképpen nem is is­merjük egymást. Most találkoztunk először és én mégis úgy képzelem, mintha mi már régi jó barátok len­nénk. Hát nem különös ez ? — Nem 1 Ez az élet, látja: szehoz két embert, m«-* lálkozniok kellett. Meg kellett egy­mást lelni, mert az . i a sors neki szánt. — Maga hisz ebt /A, így a sors... eh, ne áh . ; n. , olyan nehéz a felébredés ... ;iszta eszményi érzelmek és gondol­kozás által ösztökéltctnek. Felemlítjük az igazság érdeké­ben, hogy a szobor a házak értékét tevésbe emeli, minta piac; legalább ez esetben úgy tapasztaltuk, hogy a napi piac áthelyezése miatt épen az ottani üzlet és háztulajdonosok feleb- beztek és nem vélünk a valóságtól messze maradni, midőn most is azt állítjuk, hogy a városi képviselőtes­tületnek oly következetes elhatáro­zásaiban a napi piac hova való el­helyezése játszta a főszerepet s az érdek ellentétek tulajdonképen csak a negatióban egyeztek meg s igy ugyszólva akaratlanul lettek felhasz­nálva a Kossuth szobor elhelyezése elleni újabb állásfoglalásra. Mert tárgyilagossággal mégis be kell ismerni, hogy most és ma a napi piac és Kossuth szobor ügy kapcso­latban nincsenek. Nincsenek pedig azért, mert a napi piac más helyen leendő elhelyezésére magát a város közönsége szerződésileg kötelezte, de ha nem kötelezte volna is, a mostani napi piac tér botrányos állapota miatt rendőri, köztisztasági és közegészség ügyi tekintetek folytán azt különben is elhelyezni kellett és csak ennyiben lehet az október 8-iki közgyűlés ha­tározatát menteni, hogy a napi piac­nak — habár ez úttal is — csak ideiglenes elhelyezését határozta el. A Kossuth szobor elhelyezésének kér­désében pedig a vármegye közönsége már döntött s ennek ügye fellebbe­zés folytán a belügyminiszter urnái legfelsőbbfoku eldöntés előtt áll. Itt önként merült fel azon kér­dés, hogyha a képviselőtestület jelen­volt tagjainak többsége most belátta, hogy a várost megkellett menteni a hozzá csakugyan nem méltó szósze­géstől és a legsúlyosabb hálátlanság vádjától, mért nem látták azt be az előbbi szept. 14-én tartott közgyűlé­sen is, mikor ugyan azon vezérlet alatt azt határozták el, hogy a napi piacot el nem visszik történjék bármi, meg­feledkezve arról, hogy előbb 2 évvel az esdeklés művészetének legbájo- lóbb hangjain esedeztek Wallis Gyu- láné grófnőhöz a „Cserepes korcsma* ajándékozásáért, hogy annak telké­vel gyarapítsák a napi piac teret s elfogadva a feltételt, hogy azon tér­ről a napi piacot meghatározott időre elviszik, magát a teret szabályozzák, rendezik és parkosítják s ennek foly­tán a korcsma épületet birtokba is Az arca olyan szomorú lett. A szemei mintha nedvesek lettek volna. Megfogtam a kezét és azt mondtam: — Mért mondta ezt ? Hisz ne­künk nem kell felébrednünk. — Hamarább mint gondolná. Ha mi most elválunk, nem látjuk egy­mást többé soha. Nekünk álmodnunk sem szabad arról, hogy mi még egy­szer lássuk egymást. Olyan messze leszünk egymástól, hogy még a gon­dolat sem ér el oda. Lássa én meny­asszony vagyok. Egy becsületes, jó embernek a menyasszonya. Aki sze­ret engem s aki iránt nagy hálára vagyok kötelezve. Megmentette a csa­ládunkat a végpusztulástól. S nem kért érte semmit. Önzetlenül tette; igazi jóbarát. Eljárt a házunkhoz. Eleinte ritkán, később mindgyakrab- ban. Megszoktam. Ő megszeretett. Azt mondta egy nap : legyek a fele­sége. Nem mondta, hogy szeret, nem ígérte a csillagot az égről; csak azt mondta: hűséges, jó uram lesz, gond nélküli, nyugodt életet biztosit a. És én? Megfogtam a kezét és mondtam : legyen 1 zóta csupa napsugár az arca. | Mos 'Og, vidám s látom mennyire I örül, iá csak a kezem is megfog­hat,, . Boldog. És én azt akarom, hogj ég boldogabb legyen — meg- érder. becsületes, jó ember. vették, bérjövedelmét szedték s te- lekkönyvileg át is íratták! S ha ez igy van, önként merül fel azon további kérdés, hogy az okt. 8-iki közgyűlésen micsoda alaposság­gal ős lelkiismeretességgel volt meg­hurcolva, meggyanúsítva a h. polgár- mester, a városi tanács és az, akinek Búza Barna ur szerint olyan nagy hatalom van a kezében, összejátszás­sal s maga a vármegye törvényható­ságának közgyűlése is, akik összessé­gükben egyebet nem csináltak mint, hogy a város közönségét, kinek atyái már ismételten tettek tanúbizonysá­got a város ügyeiben viseltető kap­kodó következetességükről, megment­sék a szerződés- és szószegéstől, a hálátlanság vádjától és a károsítás­tól, melyeknek jövőbeni ismételhe- tése ellen csakugyan állást kellene foglalni minden a város javárt küzdő polgárnak. Ki kell jelentenünk, hogy úgy tudjuk, miszerint azon egyes hatal­mon lévő emberek és különösen a Búza ur által a közgyűlésen hivatko­zott „valaki“ legkevésbé kívánnak a Kossuth szobor elhelyezéséből ha­talmi, politikai, vagy pártkórdést csi­nálni és különösen nem kívánják zavarni senkinek ambiciózus számí­tásait és cirkulusait, hanem miután úgy tudjuk, hogy az annyira meg­vádolt egyes hatalmon lévők és a Búza ur által hivatkozott „valaki“ küzködtek másfél évtizeden át a Kossuth szobor alap létesítésén, egy­általán az egész ügynek vezetése körül s valamint az áldozathozó nagy- közönség is nagyon óhajtanák már, hogy gyönyörködhessenek munkájuk­nak gyümölcsében, s a folytonos, nem akarjuk mondani intrikák, csak in­gadozások ne akadályozzák meg, hogy a szobor elvégre elhelyeztessék, a mely szobornak a kivitele iránt a pályamünyertes művészek már ezelőtt harmadfélévvel nyertek szerződés- szerű megbízást és különösen ki kell emelnünk azt is, hogy az a Búza ur valakije legjobb hite és vallása ellen annak idején a lebontani rendelt zempléni vitézek szobrának helyére is, mint a vármegyei Kossuth szobor bizottság elnöke kitűzte a pályázatot és megtette mindazon intézkedéseket, melyek a szobornak ott leendő felál­lítására szükségesek voltak. Hogy azonban az egymást mindig keresz­tező újabb és újabb határozatokkal a szobor felállítása megakadályoztatott, erről már csakugyan nem tehet s a — De ha nem szereti? — Becsülöm, vonzódom hozzá s odaígértem a kezem. Az előbb ott kint a verendán egy pillanatra meg­feledkeztem erről. A csillagok, a vi­rágillat, a bóditó melegség . . . nem, nem volt az bűn, a szivem úgy do­bogott, soha, soha nem dobogott még úgy. De vége! el fogom felejteni, nem gondolok rá többé soha ... És ugye elfeledi maga is ? Felejtse el, mi soha, soha nem látjuk egymást többé. A függönyökön áttört az első napsugár. Megfogtam a kezét és azt mondtam : Isten vele 1 Nem szólt egy szót sem, csak megfogta a kezem erősen, szorosan, mintha azt akarta volna mondani: örökre . . . Egész utón alig szóltam egy pár szót. Hallgattunk mindnyájan. Mintha egyikünk sem lett volna megelégedve, a mulatsággal. A kapitány ásitozott. A főhadnagy ellenséges pillantásokat vetett a mellettem ülő barna had­nagyra. Az meg ismét csak a baju­szát simogatta s közbe-közbe meg­elégedetten mosolygott a kis zseb­tükörbe. Egy hét múlva mindenki elfe­ledte a hangversenyt, a szép orosz asszonyt, senki sem beszélt róla egy I szót sem. Uj kaland, más mulatság ■ szobornak bárhova leendő elhelyezé­sét most sem kívánná semmiképpen akadályozni. Megvagyunk győződve arról is, hogy a hatalmon lévő egyéneknek nincs más vágyuk most sem, mint­hogy láthassák már akárhol a szo­bornak felállítását, mert már ők is nagyon haladnak a korral és szeret­nék megérni, hogy szivök hazafias óhaja teljesülne már és semmikép­pen sincs kedvük e téren versengést kelteni, hisz a főellenző urak közül Matolai Etele bátyánk már igaz tisz­telettel megsüvegelve lett, dr. Búza Barna ur pedig a f. é. áprilisi érte­kezleten a szobornak a napi piac té­ren leendő elhelyezését maga indít­ványozván és támogatván, csak di. csőséget aratott akkor, mikor a vár­megye az ő hatalmas szaván is in­dulva el, a Kossuth szobrot a napi piac terén rendelte felállítani, tehát meglehetnek elégedve. Azt hisszük különben, hogy a Kossuth szobor elhelyezése igen rö­videsen meg lesz már oldva és pedig úgy, hogy laptársunknak többé még ezen címen sem lesz oka, a hatal­mon levő embereket támadni és végre valahára megfognak más urak is ar­ról győződni, hogy a Kossuth szobor elhelyezésén legfeljebb azok erősza­koskodhatnak még, akiknek a sza­ván elmenni igen bajos, mert szó- nemtartók, megbízhatatlanok és kö­vetkezetlenek. A Kossuth szobor mielőbb le­endő elhelyezése és felállítására a vármegye minden igaz fiának s leányának versenyezve kell igyekezni, hogy szülőföldjének fővárosában ál­dással tekinthessen fel felejthetlen Kossuth apánk emlékére. VÁRMEGYE ÉS VAROS. 9 tárgyaló város. fi napi piac a Jűzoltótércn. Kegyelem-kérvény Székely Elekért. Sátoraljaújhely, 1908. okt. 9. Az elfogulatlan közvélemény tisz­tában volt azzal régen, hogy mind­azokat, kik a napi piac elhelyezése kérdésében az áldatlan harcot odáig vitték, hogy még a város meglévő vagyonának csonkitásával is saját hamar elfeledtetik a legszebb asszonyt is. Csak én nem tudtam felejteni. — Vissza-v'ssza gondoltam arra a csil­lagvilágos éjszakára sokszor. A szi­vemben keserűséget éreztem a barna hadnagy iránt, mert ha nem ő, nem tudtam elfedni azt az el nem csat­tant csókot. .. Mindig csak arra vágytam. Za­jos mulatság közben hirtelen rossz kedvem lett, sirni szerettem volna, ittam, sokat ittam, még csak le nem szédültem a székről, de akkor sem tudtam felejteni . . . A kis kadettből már rég had­nagy lett, délceg, szép fiú, akit látva megdobbant a lányok szive. Aztán főhadnagy, akinek az útjába sok ked­ves, szép, jó leány került, de aki egyikért sem tudott arról a soha el nem érhető álomképről lemondani... Most már kapitány, öregedő, szomorú ember. Sötét hajában sok fehér szállal, szemében bus lemon­dással. De még most sem feledt, visszagondol sokszor arra a forró augusztusi éjszakára, amikor útjába tévedt egy röpke kis napsugár, ame­lyet nem tud elfeledni s egy vágyva vágyott szerelmes, forró csók, amely el nem csattant soha ... Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohft* «redet! ooou tolást. P. Hoffmann-Le. Roche & Cle. Basel (Svájc.)

Next

/
Thumbnails
Contents