Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-10-14 / 83. szám
2. oldal. ZEMPLÉN. Október 10. vármegye közönsége 1908 április hó 30-án tartott közgyűlésében, az előzőleg ugyanezen év ápr. hó 23-án megtartott megyei nagy értekezlet nem kisebb tekintély, mint dr. Búza Barna képviselő ur által indítványozott és támogatott javaslatára a szobornak a napi piac téren leendő felállítását. S ime mégis Búza Barna az, aki ritka következetességgel, a világért sem mondjuk, hogy gyanúsítással, a városi képviselőtestület okt. 8-iki közgyűlésén azon hatásvadászó felhívással siet a város atyáinak kapa- citálására, hogy „a Kossuth szobrot a napi piac térre akarja valaki erőszakolni“ s a furcsaság csakugyan meg is történt, a képviselőtestületnek jelenvolt többsége méltó következetességgel két izbeni felajánlását és jogerős határozatát szerencsésen visz- szaszivta, kimondván, hogy a napipiacot áthelyezi ugyan ideiglenesen a Hecskére, de a napipiac-téren nem engedi Kossuth Lajos szobrát felállítani. Nem akarjuk most a Kossuth szobor elhelyezése körül felmerült dolgokat szellőztetni. — Megvoltak már azok lapunkban világítva, csak feltesszük a kérdést, hogy tárgyilagossággal lehet-e azt állítani, miszerint „biztos tudomásunk van arról, hogy ezt a kérdést egyes hatalmon lévő emberek hatalmi szempontból kezdik immár kezelni ?“ és helyén való-e a napi piactér környékbeli háztulajdonosokat, ha azok mindjárt a szerencsés „egyes hatalmi emberek“ közzé tartoznának is „csúnya anyagi érdek általi ösztökéléssel“ gyanúsítani ? Mi azt hisszük, hogy az ily hang sohasem volt és most sem lehet alkalmas nagyobb fontosságú közérdekű kérdéseknek helyes megoldására. Mi például a világért sem gyanúsítanánk meg senkit, aki ellenvéleményen van, hogy befolyás vagy hatalmi féltékenykedés, állás vagy üzleti érdek, vagy ha van, vagy lenne házuk: ezek értékének emelése által lennének véleményük megalkotásában ösztökélve, sőt tudjuk, hogy az ellenvéleményüeknek vagy legalább a főintézőknek félteni való befolyásuk, hatalmuk, állásuk, veszélyeztetett üzletük és különösen értékükben emelkedhető házuk nincs is, tehát érdektelenek és véleményük megalkotásában a közügyek iránt csak tusi éjjel... Ott álltunk egymás mellett szótalanul, némán. A kezünk önkénytelenül is egymást kereste . ., Puha kis keze a kezemben volt, a lehelletem az arcát érintette, az ajkam reszketett a vágytól, hogy oda érjen az ajakához csak egyszer, egyetlenegyszer és lassan, már-már egymáshoz ért az ajkunk, amikor a hátunk mögött ruhasuhogást, majd gúnyos kacajt hallunk. A szép orosz asszony volt, a sely- mesbajuszu barna hadnagygyal. Nem táncoltunk többet. Egy sarokba húzódva ültünk a teremben. Egyikünk sem szólt az el nem csattant csókról, de éreztem, láttam a szomorú nézéséből, hogy maga is sajnálja, maga is vágyott arra. Sokáig ültünk szótlanul, majc maga szólalt meg. — Tulajdonképpen nem is ismerjük egymást. Most találkoztunk először és én mégis úgy képzelem, mintha mi már régi jó barátok lennénk. Hát nem különös ez ? — Nem 1 Ez az élet, látja: szehoz két embert, m«-* lálkozniok kellett. Meg kellett egymást lelni, mert az . i a sors neki szánt. — Maga hisz ebt /A, így a sors... eh, ne áh . ; n. , olyan nehéz a felébredés ... ;iszta eszményi érzelmek és gondolkozás által ösztökéltctnek. Felemlítjük az igazság érdekében, hogy a szobor a házak értékét tevésbe emeli, minta piac; legalább ez esetben úgy tapasztaltuk, hogy a napi piac áthelyezése miatt épen az ottani üzlet és háztulajdonosok feleb- beztek és nem vélünk a valóságtól messze maradni, midőn most is azt állítjuk, hogy a városi képviselőtestületnek oly következetes elhatározásaiban a napi piac hova való elhelyezése játszta a főszerepet s az érdek ellentétek tulajdonképen csak a negatióban egyeztek meg s igy ugyszólva akaratlanul lettek felhasználva a Kossuth szobor elhelyezése elleni újabb állásfoglalásra. Mert tárgyilagossággal mégis be kell ismerni, hogy most és ma a napi piac és Kossuth szobor ügy kapcsolatban nincsenek. Nincsenek pedig azért, mert a napi piac más helyen leendő elhelyezésére magát a város közönsége szerződésileg kötelezte, de ha nem kötelezte volna is, a mostani napi piac tér botrányos állapota miatt rendőri, köztisztasági és közegészség ügyi tekintetek folytán azt különben is elhelyezni kellett és csak ennyiben lehet az október 8-iki közgyűlés határozatát menteni, hogy a napi piacnak — habár ez úttal is — csak ideiglenes elhelyezését határozta el. A Kossuth szobor elhelyezésének kérdésében pedig a vármegye közönsége már döntött s ennek ügye fellebbezés folytán a belügyminiszter urnái legfelsőbbfoku eldöntés előtt áll. Itt önként merült fel azon kérdés, hogyha a képviselőtestület jelenvolt tagjainak többsége most belátta, hogy a várost megkellett menteni a hozzá csakugyan nem méltó szószegéstől és a legsúlyosabb hálátlanság vádjától, mért nem látták azt be az előbbi szept. 14-én tartott közgyűlésen is, mikor ugyan azon vezérlet alatt azt határozták el, hogy a napi piacot el nem visszik történjék bármi, megfeledkezve arról, hogy előbb 2 évvel az esdeklés művészetének legbájo- lóbb hangjain esedeztek Wallis Gyu- láné grófnőhöz a „Cserepes korcsma* ajándékozásáért, hogy annak telkével gyarapítsák a napi piac teret s elfogadva a feltételt, hogy azon térről a napi piacot meghatározott időre elviszik, magát a teret szabályozzák, rendezik és parkosítják s ennek folytán a korcsma épületet birtokba is Az arca olyan szomorú lett. A szemei mintha nedvesek lettek volna. Megfogtam a kezét és azt mondtam: — Mért mondta ezt ? Hisz nekünk nem kell felébrednünk. — Hamarább mint gondolná. Ha mi most elválunk, nem látjuk egymást többé soha. Nekünk álmodnunk sem szabad arról, hogy mi még egyszer lássuk egymást. Olyan messze leszünk egymástól, hogy még a gondolat sem ér el oda. Lássa én menyasszony vagyok. Egy becsületes, jó embernek a menyasszonya. Aki szeret engem s aki iránt nagy hálára vagyok kötelezve. Megmentette a családunkat a végpusztulástól. S nem kért érte semmit. Önzetlenül tette; igazi jóbarát. Eljárt a házunkhoz. Eleinte ritkán, később mindgyakrab- ban. Megszoktam. Ő megszeretett. Azt mondta egy nap : legyek a felesége. Nem mondta, hogy szeret, nem ígérte a csillagot az égről; csak azt mondta: hűséges, jó uram lesz, gond nélküli, nyugodt életet biztosit a. És én? Megfogtam a kezét és mondtam : legyen 1 zóta csupa napsugár az arca. | Mos 'Og, vidám s látom mennyire I örül, iá csak a kezem is megfoghat,, . Boldog. És én azt akarom, hogj ég boldogabb legyen — meg- érder. becsületes, jó ember. vették, bérjövedelmét szedték s te- lekkönyvileg át is íratták! S ha ez igy van, önként merül fel azon további kérdés, hogy az okt. 8-iki közgyűlésen micsoda alapossággal ős lelkiismeretességgel volt meghurcolva, meggyanúsítva a h. polgár- mester, a városi tanács és az, akinek Búza Barna ur szerint olyan nagy hatalom van a kezében, összejátszással s maga a vármegye törvényhatóságának közgyűlése is, akik összességükben egyebet nem csináltak mint, hogy a város közönségét, kinek atyái már ismételten tettek tanúbizonyságot a város ügyeiben viseltető kapkodó következetességükről, megmentsék a szerződés- és szószegéstől, a hálátlanság vádjától és a károsítástól, melyeknek jövőbeni ismételhe- tése ellen csakugyan állást kellene foglalni minden a város javárt küzdő polgárnak. Ki kell jelentenünk, hogy úgy tudjuk, miszerint azon egyes hatalmon lévő emberek és különösen a Búza ur által a közgyűlésen hivatkozott „valaki“ legkevésbé kívánnak a Kossuth szobor elhelyezéséből hatalmi, politikai, vagy pártkórdést csinálni és különösen nem kívánják zavarni senkinek ambiciózus számításait és cirkulusait, hanem miután úgy tudjuk, hogy az annyira megvádolt egyes hatalmon lévők és a Búza ur által hivatkozott „valaki“ küzködtek másfél évtizeden át a Kossuth szobor alap létesítésén, egyáltalán az egész ügynek vezetése körül s valamint az áldozathozó nagy- közönség is nagyon óhajtanák már, hogy gyönyörködhessenek munkájuknak gyümölcsében, s a folytonos, nem akarjuk mondani intrikák, csak ingadozások ne akadályozzák meg, hogy a szobor elvégre elhelyeztessék, a mely szobornak a kivitele iránt a pályamünyertes művészek már ezelőtt harmadfélévvel nyertek szerződés- szerű megbízást és különösen ki kell emelnünk azt is, hogy az a Búza ur valakije legjobb hite és vallása ellen annak idején a lebontani rendelt zempléni vitézek szobrának helyére is, mint a vármegyei Kossuth szobor bizottság elnöke kitűzte a pályázatot és megtette mindazon intézkedéseket, melyek a szobornak ott leendő felállítására szükségesek voltak. Hogy azonban az egymást mindig keresztező újabb és újabb határozatokkal a szobor felállítása megakadályoztatott, erről már csakugyan nem tehet s a — De ha nem szereti? — Becsülöm, vonzódom hozzá s odaígértem a kezem. Az előbb ott kint a verendán egy pillanatra megfeledkeztem erről. A csillagok, a virágillat, a bóditó melegség . . . nem, nem volt az bűn, a szivem úgy dobogott, soha, soha nem dobogott még úgy. De vége! el fogom felejteni, nem gondolok rá többé soha ... És ugye elfeledi maga is ? Felejtse el, mi soha, soha nem látjuk egymást többé. A függönyökön áttört az első napsugár. Megfogtam a kezét és azt mondtam : Isten vele 1 Nem szólt egy szót sem, csak megfogta a kezem erősen, szorosan, mintha azt akarta volna mondani: örökre . . . Egész utón alig szóltam egy pár szót. Hallgattunk mindnyájan. Mintha egyikünk sem lett volna megelégedve, a mulatsággal. A kapitány ásitozott. A főhadnagy ellenséges pillantásokat vetett a mellettem ülő barna hadnagyra. Az meg ismét csak a bajuszát simogatta s közbe-közbe megelégedetten mosolygott a kis zsebtükörbe. Egy hét múlva mindenki elfeledte a hangversenyt, a szép orosz asszonyt, senki sem beszélt róla egy I szót sem. Uj kaland, más mulatság ■ szobornak bárhova leendő elhelyezését most sem kívánná semmiképpen akadályozni. Megvagyunk győződve arról is, hogy a hatalmon lévő egyéneknek nincs más vágyuk most sem, minthogy láthassák már akárhol a szobornak felállítását, mert már ők is nagyon haladnak a korral és szeretnék megérni, hogy szivök hazafias óhaja teljesülne már és semmiképpen sincs kedvük e téren versengést kelteni, hisz a főellenző urak közül Matolai Etele bátyánk már igaz tisztelettel megsüvegelve lett, dr. Búza Barna ur pedig a f. é. áprilisi értekezleten a szobornak a napi piac téren leendő elhelyezését maga indítványozván és támogatván, csak di. csőséget aratott akkor, mikor a vármegye az ő hatalmas szaván is indulva el, a Kossuth szobrot a napi piac terén rendelte felállítani, tehát meglehetnek elégedve. Azt hisszük különben, hogy a Kossuth szobor elhelyezése igen rövidesen meg lesz már oldva és pedig úgy, hogy laptársunknak többé még ezen címen sem lesz oka, a hatalmon levő embereket támadni és végre valahára megfognak más urak is arról győződni, hogy a Kossuth szobor elhelyezésén legfeljebb azok erőszakoskodhatnak még, akiknek a szaván elmenni igen bajos, mert szó- nemtartók, megbízhatatlanok és következetlenek. A Kossuth szobor mielőbb leendő elhelyezése és felállítására a vármegye minden igaz fiának s leányának versenyezve kell igyekezni, hogy szülőföldjének fővárosában áldással tekinthessen fel felejthetlen Kossuth apánk emlékére. VÁRMEGYE ÉS VAROS. 9 tárgyaló város. fi napi piac a Jűzoltótércn. Kegyelem-kérvény Székely Elekért. Sátoraljaújhely, 1908. okt. 9. Az elfogulatlan közvélemény tisztában volt azzal régen, hogy mindazokat, kik a napi piac elhelyezése kérdésében az áldatlan harcot odáig vitték, hogy még a város meglévő vagyonának csonkitásával is saját hamar elfeledtetik a legszebb asszonyt is. Csak én nem tudtam felejteni. — Vissza-v'ssza gondoltam arra a csillagvilágos éjszakára sokszor. A szivemben keserűséget éreztem a barna hadnagy iránt, mert ha nem ő, nem tudtam elfedni azt az el nem csattant csókot. .. Mindig csak arra vágytam. Zajos mulatság közben hirtelen rossz kedvem lett, sirni szerettem volna, ittam, sokat ittam, még csak le nem szédültem a székről, de akkor sem tudtam felejteni . . . A kis kadettből már rég hadnagy lett, délceg, szép fiú, akit látva megdobbant a lányok szive. Aztán főhadnagy, akinek az útjába sok kedves, szép, jó leány került, de aki egyikért sem tudott arról a soha el nem érhető álomképről lemondani... Most már kapitány, öregedő, szomorú ember. Sötét hajában sok fehér szállal, szemében bus lemondással. De még most sem feledt, visszagondol sokszor arra a forró augusztusi éjszakára, amikor útjába tévedt egy röpke kis napsugár, amelyet nem tud elfeledni s egy vágyva vágyott szerelmes, forró csók, amely el nem csattant soha ... Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohft* «redet! ooou tolást. P. Hoffmann-Le. Roche & Cle. Basel (Svájc.)
