Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-10-14 / 83. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Október 10. 82 (4786.) Harminchatodik évfolyam.---ÍÜS----------Megjelen hetenkint kétszer szerdán 6s szombaton este. Szerkesztőség ős kiadóhivatal: Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Nyílttériben minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLERT GYULA, MAJTÉNYI GÉZA, felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kor negyedévre 2.50 korona. —— Egyes szám ára 10 fillér. •— Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. fi büntető tőrvény novellája. — okt. 10. A magyar büntető törvény- könyv, a hires Csemegi codex, (1878. évi V. t.-c.) egyike volt eddig is ama kiváló alkotásoknak, melyet tanulmányoztak sokan a külföld legjelesebb jogászai közül, bogy az ebben lefektetett alapelveket nemzetük ju- dikaturájában érvényesíthessék. Számos olyan § sál találkozunk a legmodernebb államok büntető kódexeiben, melyeknek eredete a magyar törvénytárra vezet le, amelyek tehát feltétlenül amellett bizonyítanak, hogy a nálunk végzett alkotás alapos tanulmányokon s a gyakorlati élet helyes ismeretén épült fel. Büntető törvénykönyvünknek Európaszerte elismert kiválósága mellett is voltak azonban hiányai. Megalkotása idején még nem, mert végre is 30—35 évvel ezelőtt az emberek másként gon- tak s a közviszonyok is : voltak akkor, mint ma a modern fejlődés által teremtett len belül. eg a helyes jogérzékéről iágszeretetéről általánosan magyar birói kar nagyon már a büntető törvényhiányait ; nagyon érezte a lelkiismeretes biró az ö túlságos megkötöttségét s különben is az újabb kor újabb embereket és újabb bűnöket szülvén : a legI ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Elnjennék. Elmennék én barna lányka hozzád, Ha a múltat többé fel se hoznád, Sem örömtől, sem haragtól égve Nem ragyogna arcod istensége. Úgy szeretnék barátoddá lenni, Akit érdek nem fűz hozzád semmi, Aki mégis el-eljárna hozzád, Nézdegéíni halovány szép orcád. Elnéznélek hosszasan, nyugodtan, Mint a tenger lecsilapodottan, Vihar után felnéz a menyboitra, Miután hiába ostromolta. Az égboltról csendes nyári éjen, Ezer csillag pislog le kevélyen, Szemeidből ezer csillag fénye, Vetne sugárt éltem éjjelébe. Ifj. Móricz Lajos. 4 Mese egy el Bem csattant csókról. A .Zemplén® számára irta: Főnyi Ilonka. Emlékszik-e reám ? ... Tudja-e ki vagyok ? ... Egy ember; egy szürke kis porszem, egy parányi atóm a nagy min- denségben. Egy gondolkozó, érző kis atóm, akinek az útjába tévedt egyszer egy röpke jobb akarat mellett sem tudtak a birák egyes komplikált esetekben lelkiismeretük szava szerint s a jogérzék helyes utján haladni. — Főleg a kiskorú, még semmi élettapasztalattal nem biró bűnösöket sajnálta meg — és pedig joggal — ez a nemes lelkű testület. Belátták biráiuk, hogy a megtévedt fiatal bűnös, akit legtöbbször a körülmények kény- szerhatása inkább hajt a bűnbe, mint az ő saját rósz indulata és elfajultnak még nem nevezhető lelkülete, nem vonható egyenlő elbírálás alá s az osztó igazság keze nem sújthatja azt ugyan akként, mint az érettebb ésszel biró, többnyire már szokásból vagy gonosz rátermettségből bűnöző eltévelyedettet. Midőn a magyar birói kar kebelében évtizedek tapasztalatai alapján kialakult egy uj kép, amelyet ők az 1878, évi V. t. cikkben nem találhattak fel, tehát ítéletük meghozatalánál az ifjukoru bűnösökkel szemben sokszor bizonyos lelkikényszer alatt állottak, akkor a szakirodalomban is mind nagyobb tért foglalt el az idevonatkozó nézetkifejtés, logikai és pszichológiai magyarázat. A magyar birói kar volt az, mely lelkiismeretes munkájával a kormány figyelmét folyton ébren tartotta e kérdés* a felett s több kiváló jogászuk, külföldi tanulmányok alapján is mind sűrűbben kezdte a feltéteEmlékszik-e reá ? Igaz, hogy régen volt. Talán épen ma tíz éve. Akkor is ilyen meleg, csillagvilágos augusztusi éjszaka volt. A fürdőben, ahol akkor nyaralt, hangversenyt rendeztek. A vonzó erő valami csodaszép orosz asszony volt, a kinek énekelnie kellett. Eljutott a hire a mi eldugott kis fészkünkbe is, ahol akkor a zászlóaljunk állomásozott. Unalmas, kiállbatatlan hely volt s szinte esemény számba ment, ha valami kis kaland véletlenül előfordult. Nosza 1 lett készülődés a gar- nizónban. Mindnyájan ott akartunk lenni. Nem riadtunk vissza a nehézségektől ; mulatni, meghódítani a szép orosz asszonyt, ez volt a jelszó. Több mint három óra hosszat kellett kocsin mennünk rossz, hegyi utón. De észre sem vettük jóformán. Egymást heceeltük: ki táncol a szép asszonynyal ? Kire mosolyog majd ? Ki kap tőle egy szál virágot emlékül ? A kapitány szép, délceg ember, biztosra vette, hogy ő lesz a győztes ; a főhadnagy „ellenállhatatlannak hitte magát s gúnyosan mosolygott. A hadnagy: csinos, barna fiú, a bajuszát simogatta s elővéve kis zsebtükrét, megelégedetten konstatálta : hogy az ő kis selymes bajusza legyőzi mindkettőt. S én ? . . . Hát én a legfiatalabb valamennyiük közt, az alig húsz éves, bajusztalan, ártat- > lan yermeknézésü k s kadctt mii les elitélésnek, a kiskorú bűnösök részére külön bíróságnak s esetleges letartóztatásukra külön fogházak szervezésének szükségességét hangoztatni. Mindezek az üdvös eszmék ma már testet öltöttek. A Csemegi codex 30 évi gyakorlati tapasztalat után egy novellával bővül, amely mindazon § ait megváltoztatja a nagy, alapvető munkának, amely §-ok ma már részben avultak, részben hiányosak s általán a változott életviszonyok szempontjából természetszerűleg egészen más elbírálás alá kell hogy essenek az igazság és helyes jogi érzék mellett. A lánykereskedés, az uzsora, a csalás, a hamis bukás s egyéb, a mai modern kor bűnei Csemegi idejében még gyermekkorukat élték, mig ma — sajnos, — virágzásnak indultak s még egy rablás vagy emberölés történik : addig megcsalnak, meglopnak, megkopasztanak és a hazából kicsempésznek tízezer embert. Ma ezeket a modern bűnöket kell üldözni megfelelő szigorúsággal. E hó 1-én lépett életbe az 1908. évi XXXVI. t. cikk, a büntető törvény novellája. Jogszolgáltatásunk egészen át fog alakulni ennek hatása alatt. Az igazság diadalt fog aratni akkor, midőn a megtorlás az igazi huremélhettem volna ? Olyasféle gondolataim voltak, hogy jobb lenne visszafordulni s otthon a puha ágyban szépeket álmodni. De hát végre mégis csak megérkeztünk. Megkezdődött a hangverseny. Nyitány után a szép orosz asz- szony száma következett. Valóságos virágeső fogadta. Meg voltam lepődve. Olyan szép asszonyt sohasem láttam. S különösen a szemei voltak csodaszépek. Beszélt velük, simogatott lágyan, szelíden, hogy a másik percben gúnyosan mondja: balga ember! Hát beleszédülsz a tekintetembe ? És a hangja? Különös Istenadomány ; csicsergő, csattogó, bűvös lágy hang. Megujrázták. Nem akart szűnni a taps, mig elő nem jött a szép művésznő. És akkor, amikor az emelvényre lépett, véletlenül rápillantottam a mellette levő nőre, aki a zongorán kisérte, csak egy pillanatra, de az elég volt ahoz, hogy azt a másikat, a csodaszépet ne lássam többé. Egyszerű fehér ruhában, sötét hajában egy szál virággal; ábrándos szemeiben egy egész álomvilággal — ott állott előttem s elhomályosította a másikat fénylő napsugaram. És én egy percig sem gondoltam többé arra, hogy a szép asszony közelébe jussak; egy vágyam lett: megismerni macát ódoo v>^fv.v,— A szép orosz asszonynak raindmanizmus jegyében vagy a méltányos szigorúság kereteiben nyer lefolyást. A napi piac ügye.- okt. 9. Laptársunk a ,Fm. Hírlap* 7-iki számában „Ä napi piac ügye“ cimü közleményében hitünk szerint eltért a közügyek tárgyalását megillető tágyilagosságtól. A némileg ködbehelyezett ügy megvilágítása végett szabad legyen nekünk pár vonást a képbe belehúzni, hogy aztán a véleményünk szerinti helyes konzekvenciákat levonhassuk. Ha visszaemlékezni akarunk, tudnunk kellene, hogy a Kossuth szobornak a napi piac terén leendő elhelyezését a vármegyei Kossuth szobor bizottság még 1901. évben határozta el és hogy ezen bizottságnak megkeresésére a nemes város közönsége szinte még 1901. évben egyhangú lelkesedéssel engedte át a napi piac teret. Igaz, hogy később a bekövetkezett obstrukciós és darabont korszakban — mert a belügyminiszter a napi piactér átengedése végett elébb a napi piac más helyen leendő elhelyezését rendelte el: a képviselőtestület közbejött izgatásokra és politikai izgalmakra határozatát vissza szivta s a vármegyétől azt követelte, hogy bontássá le a zempléni vitézek emlékoszlopát s annak helyére állitassa fel a Kossuth szobrot, de az is igaz, hogy 1906. év í '«*n ismét felbuzdulva a nap ret a Kossuth szobor elhe. - újból készséggel felajánlom. ..nélkül, hogy ezen határozata ellen bárki is felszólalt vagy felebbezett volna, mely körülményre tekintettel is határozta el a nyájunkat bemutattak. Legutolsó voltam én. Amikor megfogta a kezem, azt mondta kitűnő németséggel: — ön bizonyára a garnizon kedvence. Olyan gyermekesen szelíd s mégis kérő a pillantása, hogy lehetetlennek tartanám meg nem hallgatni. Mondja, mire vágyik, az első táncomra, vagy egy szál virágra a hajamból ? — Végtelenül lekötelez a jóságával nagyságos asszonyom, de ha olyan kegyes lenne . . . — Nos? . .. — En sokkal kevesebbel is beérem. Mutasson be annak a fehérruhás hölgynek, aki a zongorán kisérte. A szép asszony gúnyosan nézett rajtam végig s csak annyit mondott, jobban mondva, mintegy önmagának suttogta: gyerek! De a másik percben már ott álltunk maga előtt s a kezét fogtam boldog gyönyörűséggel fényes napsugaram I Keringőt játszottak. Lágy, dallamos, halk keringőt, és ón átkaroltam s vittem a sokaságba, soká-soká forogtunk köztük, elszédült s szép feje a vállamhoz ért egy pillanatra, csak egy rövidke pillanatra, de évek boldogságával felért az a perc akkor. Elhallgatott a zene. Kimentünk csillagos éj •ró augusz-
