Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-09-30 / 79. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Szeptember 30. 79 (4783 ) Megjelen lietenkint kétszer szerdán ós szombaton oste. Szerkesztőség' és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. POLITIKAI HÍRLAP. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. ÉHLERT GYULA, felelős szerkesztő. MAJTÉNYX GÉZA, fő munkatárs. rminchatodik évi yam. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kői negyedévre 2.50 korona.-— Egyes szám ára 10 fillér. —— Hirdetési díj : Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, ntán C fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. Jíe fájjon a fejük tőle! — szept. 30. Vlád Aurél a magyar képviselőhöz minapi ülésén két merész állítást kockáztatott meg. Először azt, hogy az a kötelezettség, melyet a koalíció a paktumban elvállalt, a Kristóffy-féle választási reformot ismerte el mintaképnek s ez kizárja a pluralitást. Másodszor pedig azt, hogy ha Audrássy Gyula még is a pluralitás alapján készítené el a maga javaslatát s ez a törvény megnyerné a legfelsőbb szentesítést, ezzel a király megszegné a maga szavát, mert az uralkodó az általános, titkos és fejenként egyenlő szavazati jog mellett foglalt állást. Hogy mi igazság van ebben a vakmerő állításban, azt nem szükséges hosszadalinasan magyarázni. Sem a koaliciós kormány beköszöntőjében, sem abban a királyi trónbeszédben, a melyik az általános választói jog meghozására hivatott parlamentet megnyitotta, nem volt szó arról' hogy a koalíció minden kritika nélkül kötelezte volna magát a Kristóífy-féle bölcsességnek elfogadására. Wekerle Sándornak az a beszéde, amelyik az uj alakulás után a koa liciós kormány elvállalt kötelezettségeit terjesztette az egyesült pártok elé, csak az „általános szavazati jog elvének keresztülviteléiről beszélt, de külön hangsúlyozásával annak, hogy minden hivatott tényező jogosultA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Sablon. A .Zemplén* számára irta: Farkas Andor. Alig tartozik másokra, de azért elpletykálhatom, hogy a szép Géczyné és Soós Miklós sohasem találkoztak az etiquette szabályai szerint, és még is ismerték egymást. Soós hódolatteljes n köszöntötte az asszonyt, aki szép “ kedves fejbiccentéssel fogadta ezt a nódolatot. Gyakori az ilyen ismeretség. Szép, csábos alkatú asszony akad bőven, de akad elég szemérmes, gyáva diák és szürke poéta is. Igaz, hogy Soós Miklós nem volt se diák, se poéta, hanem egy szerény kiállítású kopott beamter, aki igazán nem tehetett róla, hogy két szép, meleg te- kt 4etü, beszédes szeme egy csöpp haimóniában sem volt az ő egyszerű, hétköznapi egyéniségével. Hasonlatom is akadna bőven, hogy a Soós Miklós két szeme hogy illett he a fakó keretbe, de nem kontárkodom az alanyi költészet terén, csupán annyit árulok el, hogy ez a két szem egy augusztusi forró délutánon össze- viílant a Géczy Pistáné gyönyörű barna szemével. sága „csak a magyar nemzeti állameszrne nemzeti jellegének sérelme nélkül“ érvényesülhet. És az ezerkilencszázhatodiki országgyűlést megnyitó trónbeszéd is „a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett“ tűzte ki célul az általános választói jog megvalósítását. Ebből világosan következik az, hogy a kormány köteles ugyan az általános választói jog megvalósítására (és pedig nem a paktum, nem is a királyi szó alapján — hanem az országgal szemben elvállalt programmjából kifolyólag köteles,) — de a nemzeti szempontok megvédelmezését olyan korrektivummal csinálhatja meg, amilyen korrektivum célravezetőnek fekszik előtte. Ami pedig a királyi szószegést illeti, a Vlád Aurél érvelése még gyengébb lábon áll. A magyar közjog nem ismeri az előzetes királyi szaukciót. Nem is ismerheti, mert ez az alkotmányos elv hallatlan sérelme volna. A király nem kötheti le szavát ahoz, hogy milyen törvényt fog hozni a szuverén népparlament ; nem is kötötte le, mert a mi királyunk jobbban ismeri Viád Aurélnál a magyar alkotmány szellemét és sokkal bölcsebb annál, semhogy vállalkozhatott volna a közjogi elvek ilyen flagrans megsértésére. A királyi szószegés vádja tehát — mely robbantó bombának terveződön — már a kiröpitése pillanatában szánalmas sistergéssel Ez a találkozás magasan kiemelkedett a beamteri ólet egyhangúságából, de a sablont nem lehet tőle elvitatni. Fürdőztek t. i, mellékes, hogy hol ? Lényeges csupán az, hogy Soós Miklóst a eugos hivatali helyiség kényszeritette a módon túl való költekezésre, az asszonyt ellenben egyes- egyedül az özvegyi állapota. Ama bizonyos forró augusztusi délután egyrészről alaposan megbillentette a Soós Miklós lelki egyensúlyát, másrészről jótékony munkát végzett: elhesegelte Soósnak a íinan- cia körében tanácstalanul tévelygő gondolatait. Minden gondolata, érzése a Gó- czyné sugár alakját övezte, becéz e, cirógatta, titokban lopva, de nem észrevétlenül. Ha a szive, lelke, érzése nem, de a hiúsága észrovéteti az asszonynyal, hogy hódolója akadt. Soós Miklós abbahagyta az esti sétáit. A szerelem nemcsak vakká, de sokszor találékonynyá is teszi az embert. Soós felfedezte, hogy ha mind a ketten sétálnak és igy kerülnek szembe, a találkozás sokkal rövidebb, mintha az egyik fél lecsücsül szépen egy reklámos kex*ti padra és úgy nézi a másik libbenő alakját, szép selyem ruháját, áttört harisnyáját. múlt ki, mint egy szegény vizbe- hulott rakéta. • A Vlád-féle képtelenségnek azonban most váratlan echoja támadt Bécs-felöl. Lueger lapja, a keresztényszocialista „Vaterland“ megismétli a képtelen mesét s keseregve panaszolja, hogy a magyar kormáuy meghamisítja az általános választói jogot. A szocialistákkal és radikálisokkal szövetkező nemzetiségiek tehát már a választói reform benyújtását megelőző elócsatáro- zásokban szövetségest kaptak De nem különös véletlen-e, hogy uj szövetségesük épen a Vaterland és épen Lueger ur pártja: egy magyarfaló bécsi lap és egy magyar gyalázásban kiérdemesült osztrák politikai társaság? íme Bécsböl tartják a tükröt az ambícióban kavargó ellenkoa- lició elé. Lehet, hogy az ellen- koalició tisztelt tagjainak nincsen kifogásuk az eléjük került ábrá- zat ellen. De a tükröt a közvélemény is látja s a magyar közönség a Bécsböl szálló echó révén ismerheti meg legjobban, hogy mi rejlik az uj szövetkezés hangzatos bombasztokkal és népjogok dicsőítésével telehintett programmja mögött. Lueger ur lapjával és pártjával egyetemben még eddig mindig csak olyankor méltatta figyelmére a magyar állapotokat, araikor valami gaz vágygyal, vagy valamilyen titkos célú gáncsvetéssel ártalmunkra lehetett. Bizonyos, hogy ezt a kedves társaságot most sem hagyta el a szoHejh, az az arasznyi látványosság megtizedelte a Soós Miklós éjszakai nyugodalmát. Arinak a barna szempárnak a sugarát pedig egyszerűen oda rögzítette valami láthatatlan kéz a szive kollős közepébe. Soós Miklós bajban volt. Nem azért, mert szerelmes volt ós mert fogytán volt a pénze, de mert a gyáva diák és a szürke poéta szerencsétlen vegyüléke volt az ő egész egyénisége. A bátortalan, tartózkodó szerelmesek typusa volt Rá bízta a sorsának intézését az ő szép, meleg tekintetű, beszédes két szemére. Es úgy Játszott, hogy ezek a szemek derekas munkát végeztek, mert egy szép napon olyan formán biccentett felé Gé- ezynó az ő hamiskás mosolygásu, barna fürtös fejével, mintha azt mondta volna: Megértettem . . . Soós Miklós másnap bátortalanul köszöntötte az asszonyt. S egyszerre vége szakadt reumatikus bántalmai- nak: Géczyné fogadta a köszönését. Tarka, szép remények, tündér- álmok raja szállt szivébe egy szempillantás alatt. Biztosra vette, hogy szeretni fogja az az asszony. De hogy közeledjék hozz't? A sétányon való csatlakozáshoz semmi jogcíme. kott szimatja s hogyha az összes nemzetrontó, destruktiv elemek feljajdulásából a közvélemény még nem értette meg, hogy a pluralitás minő védelmet nyújt a nemzeti szempontunk, megértheti a Luegerék állásfoglalásából. A Vaterland által tartott tükörben igy látja meg az ország az ellenkoalició hiteles arcképét. Luegeréknek pedig azt üzenjük, hogy ne fájjon a mi bajunk miatt az ő fejük. — szept. 30. Az önálló magyar jegybank ügye Háromszék- és Szatmár vármegye valamint Nagyyárad átiratával kapcsolatban tudvalevőleg Zemplén vármegye legutóbbi közgyűlését is foglalkoztatta. A Felsömagyarorszégi Hírlap a közgyűlés lefolyásáról irt tudósításában e tárgygyal kapcsolatban azt irta, hogy Meczner Gyula főispán — anélkül, hogy nagyobb ellentmondásra akadt volna, kijelentette, hogy „ugyan hagyjuk kérem, vannak ennél — t. i. az önálló jegybank ügyénél — fontosabb s előbbre- való dolgok“. Ehhez a kijelentéshez azulán a Fm. H. mindjárt, következtetéseket is fűzött. A Feisőraagyar- országi Hírlap ezen álii.ása azonban merőben téves, mert a főispánnak imputált kifejezés nem hangzott el a főispán részéről a közgyűlési teremben. A való tényállás szerint, akinek füle volt: hallhatta, hogy Fejes István javasolta a megyék átiratainak tárgyalása előtt más, fontos tárgyak elővételét s a főispán maga volt az, aki kijelentette, „hogy az átiratokat egyszerűen elfogadjuk, hiszen amit mindig akartunk, azt most is akarjuk“. Az elferditetlen tényállás tehát ez s igy önként elesnek azok a ferde következtetések is, melyeket nevezett lap téves állításaiból levon. — Tolakodásnak venné, visszautasítana — gondolta magában . . . . . . Még vagy három estén keresztül láttam, hogy milyen lelkes hódolattal köszöntötte Soós Miklós a szép Géczy Pistánót s nézett utáoa szép, meleg tekintetű, beszédes két szemével, azután többé nem láttam ezeket a hallgatag jeleneteket. Ott kellett hagynom a fürdőt. * A múlt őszszel abba a városba helyeztek át, ahol Soós hivatalnokos- kodott. Megismertem rövid idő alatt és megszerettem. Kellemes beszédű, értelmes ember volt. Egészen az én kedvenc zsánerem. Mindjárt barátságunk kezdetén kivallattam, hogy mi lett a folytatása az érdekes „ismeretségnek.“ Soós elpirult, de ez a színváltozás nem a szerelmes ember pirulása volt. — Úgy sikerült, ahogy előrelátható volt — mondta meglehetősen fanyarul. Félig-mcddig sejtettem, hogy mi lett a vége, de azért elmondaltam vele a történteket. — Köszöngettem neki még vagy egy hétig és bámultam a gyönyörű barna szemét, mint a tüzimádó a napLaptmU mai **&*»» 4
