Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)
1908-09-19 / 76. szám
Sátoraljaújhely, 1908. Szeptember í9. 76 (4780.) Harminchatodik évfolyam. Megjelen hetenkint kétszer szerdán ós szombaton este. Szerkesztőség’ és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely, Főtér 9. szám. Telefon: 42. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Njilttórbeu minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ÉHLEST GYULA, MAJTÉNYT GÉZA, felelős szerkesztő, főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 10 korona, félévre 5 kot negyedévre 2.50 korona. —• Egyes szám ára 10 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó Htán 2 fill. Petit botüknél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél árkedvezmény. A Zemplén vármegyében létesítendő szanatórium gümöbetegek részére, — szept. 19. Az emberi Tgümös megbetegedések leküzdése, azok számának a csökkentése hazánkban elsőrendű állami feladat. E feladat megoldásának nagy arányai miatt szüksége van a városok, a községek, a törvényhatóságok és a jó emberek támogatására. Ha számok beszélnek, úgy e szörnyű nemzeti járvány elterjedésére vonatkozólag elrettentő dolgokat mondanak. A belügyi kormány egészségügyi kimutatása szerint Magyarországon 1896 — 1900-ig évenként átlag 61,433 ember, 1900—1905-ig 66,926 ember, az 1905. évben magában 76,545 ember pusztult el gümő- kórban. Vagyis tiz év alatt 15000 emberrel növekedett az elhaltak száma, ami % ban kifejezve azt jelenti, hogy 100 ember közül 13*56 helyett 15*77 pusztul el gümőkórban. Az nem vigasztaló számunkra, hogy az úgynevezett kultúra terjedésével a többi nyugati nemzetek is hasonlóan szenvednek e bajtól, a mennyiben a tüdö- vész, illetőleg a gümőkór leküzdése csupán a pénz kérdése, a mi a világhódító nagy nemzeteknek rendelkezésre áll. De a mi szegény magyar nemzetünk e téren csak úgy fog számbave- hető eredményt felmutatni, ha az államot az egész társadalom fogja támogatni e vész leküzdésében. Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Visszatértem • •. (Múzsámhoz) Visszatértem hozzád, Én régi szerelmem, Sugaras lényednek Ismét rabja lettem. Jöjj hát, had’ ölellek, Had’ zárlak karomba — S leheld sziizi csókod’ Felhős homlokomra. Újítsd meg varázsát Á régi elsőnek. Ezer színes álmát Az ifjú időknek. Halld meg esengésem Szép tündérkirálynő, Hátha csókod helyén Büszke babérág nő S elszáll homlokomról A felhő borúja, Porba hull a gondok Töviskoszorúja. Farkas Andor. Igen természetes, hogy e szép feladat megoldásánál önmagunknak fokozottan jót teszünk, ha Zemplén vármegyében közös erővel megindítjuk a gümőkór leküzdésére vonatkozó állami és társadalmi segítséget. Hangsu lyoznom kell azt, hogy fokozott mértékben van szükségünk arra, mert a tüdővésznek : orvosi néven a gümőkórnak elterjedése és az abból eredő halálesetek száma Zemplén vármegyében felülmúlja az országos átlagot. Ennek a helyi okát a nagy nyugati nemzetek legtöbb helyütt az alkoholizmus elterjedésével hozzák összefüggésbe. Nem tévednék, ha ezt rámondanám Zemplén vármegye népességére is. Zemplén vármegyében a gumós betegek sorsa mostanáig az volt, hogy a sátoraljaújhelyi, a nagymihályi, a homouuai közkórházak, a királyhelmeci, a sárospataki, a szerencsi magánkórházak felvették a gümőkóros betegeket, ha azok orvoslás céljából felvételre jelentkeztek. De az orvoslásuk ezen összes gyógyító intézetek e célra hiányos berendezése miatt, igen problematikus. A sátoraljaújhelyi közkórház hygienikus berendezésénél és fekvésénél fogva tényleg alkalmas volna, hogy a könnyebb lefolyású gümőkóros megbetegedések ott kigyógyitassanak. De az ágyak kevés száma miatt 1—1 beteget nem tarthatnak benn 3 vagy esetleg még több hónapig. Amint állapotjuk lényegesen javult nagyon is biztatják, hogy tessék már az elmenetelre gondolni. Mindenesetre hiánya az, hogy nincs egy nagy nyitott pavilonja künn fekvő betegek elhelyezésére. A közkórház bizottsága még az 1907. év folyamán folyamodott a m. kir. belügyi kormányhoz, hogy a rendelkezésre álló járványbarakkok közül egyet engedne át arra, hogy a közkórházban nagyobb számú gümösen fertőzött egyént ápolhatnánk. Kilátásba helyezték, de az csak kilátásnak maradt. A nagymihályi közkórházban igazgatásom ideje alatt a társadalom segélyével állítottunk fel egy hat személyre való faépületet, amely az év 8 hónapján át a gümösen fertőzött egyének orvoslására elég jó segédeszköznek bizonyult. Ha a közkórház nem volna olyan mély fekvésű s az állami ut pora nem érné oly nagy mértékben, úgy a területe jó lehetne ily jellegű egyének orvoslására. A többi kórház közül csupán a királyhelmeczi kórház az, ahol egy kisebb méretű pavillonban bizonyos számú gümős beteg volna orvosolható. Mind e kórházakban is csupán oly esetekben mutathatnak fel eredményt, amidőn a baj még csak egy körülirt, kisebb helyen pusztít. A súlyosabban fertőzött egyének mai napig csakis a sátoraljaújhelyi közkórház fertőző pavilonjában helyezhetők el. A mennyiben ezekkel szemben a feladat már nem a gyógyítás, hanem az, hogy az emberi társadalmat a fertőzésüktől megóvjuk. Ha ezen tényeket mérlegeljük, úgy azt kell mondanunk, hogy Zemplén vármegyében a gümőkór leküzdésére mostanáig mi sem történt. Két éve, hogy a „József főherceg szanatórium egyesület“ megkezdte a taggyüjtést, hogy a társadalom érdeklődését felhívja arra, hogy e vész leküzdésében az államot Zemplén vármegye közönségének is gyá- molitani kell. Két nyilvános előadásban, vetített képek kíséretében iparkodtam e mozgalom fejlődését elősegíteni, de eredménytelenül. Most azonban, amidőn Zemplén vármegye ősi családjainak nő tagjai kezükbe vették a mozgalom fonalát, nekünk mint orvosoknak kötelességünk, hogy e mozgalom irányításában részt vegyünk. Nézetünk szerint a mozgalom első célja pénzgyüjtés, amelynek segélyével Zemplén vármegyében a gümősbetegek gyógyítására egy nagyobb intézet felállítható. Ezen intézet a sátoraljaújhelyi Erzsébet közkórházzal kapcsolható össze, amennyiben annak a felállítása és fenntartása anyagilag és eredmény tekintekét cuppanó gyerekajak boldog orcámon. Ugyanannyi örömtől dobogó szivecske ujjongó szivemen. Hogy gurultak karra, vállra, ölbe 1 Mily édes terhek, illatos jószágok I Mily meleg hangosság, színes gyönyörűség a kedvenc gyerekszobában I Szeretetnek ragyogása a szeretet tanyáján. Boldogságnak fénye gyerek lelkekben és hála, hála a szülő szivében. Mohó kérdések, vidám emlékezések, kedves sürgetések lármázzák túl a kacagó szót. Erről suttogás, arról cuppanás és eldől nevettében. ujjongásában a gyerekek legnagyobb bolondja, őrző angyala, védő geniusa és ölelő cimborája az — anya. Rajtam a bűvös hatalmú imposz- torok teste, lelke, égő szeme, szavamat leső, cukros szája. Varászerővel nógatnak, kínoznak : Mennyit Ígértél 1 Tenger mesét. Vakációra újakat, folytonos játszást, sokfélét. De sokat mindenből 1 És gurulni kell meséimnek, mint táskámból a cukorkáknak. Kell, hogy édes legyek, mint ők. — Hisz, édes anya volnék 1 Édes, nehéz szerep. Nagy, szent szerep. De gyerekek ezt nem értik. Nekik ez szól: Én is kényeztetett édessége voltam szüleimnek. Nevetős szemű, kacagó ajkú, dalos hangú. Úgy. úgy. Hogy kacag már előre ott az a pajkos! Nem feküdt oly agyonütött módon a Gyernjekszobában. A Zemplén számára irta: S. Lőw Róza. Szomorúan szürke, sirhatnám kedvű idő a kedélyJyel tartott. A felhők úgy csüngtek az égen potyogásra készen, mint pillámon a bánkodás könye. Az őszies lehelietü szél meg sürü óhajunkhoz hasonlókat hangoztatott. De mintha a természet is megunta volna a magára öltött, nyomasztóan ható képet, fehér napfénynek engedett helyet, hogy az melegítsen léget, szivei, szárítson földet, könyet és vidiison tájat, lelket. Úgy lopód- zott a napsugárral egyszerre az öröm reménye szivembe. És tele lett a viszontlátás ábrándival, sejtelmes boldogsággal a fehér, falusi lakom, a zöld lombu portám és körültem az egész mosolygó világi Sürögtem, forogtam, csomagoltam, fecsegtem. Hámok zörögtek, kocsik tolattak, lovak nyerítettek. Csöndes faluból a nagy, büszke városba készültem. Magam mögött haevtam madárdalt, puszta tájai, előre küldve szivbeli üzenetim, vág„ teli se' ajaim. Égi hangulatnak tisz • "er/, ro tná- moritott. A szereteti.' k örökké ragyogó fénye aranyozn ue utam. Annak nemesitő gyönyöre ringatta bűbájos álomba lelkeír Messze t lem a bánkodás ezer fájc 'löt vágy szépsége és édesen közel az álmok álma : a rég óhajtott, kedves viszontlátás 1 Ki a szeretetnek éltető elixirjét nem ösmeri, kinek szivéből a szenvedélyek soknemü mámora elűzte a fehér örömöket, tarkáknak helyet engedve, az ne olvassa szeretettől elragadtatott lelkemnek ömlengéseit. Gyereknek való gyerekmese ez csupán. A halk magányból hangos otthonba, a kristályos, fehér gyermekszobába toppantam. Nesztelenül, hogy a drágákat elébb meglesve élvezzem. Asztalra, könyv-fölé hajlott gyerekfejek világítottak a szoba közepén. Édes, szőke-barna fejek göndörödő haja vetette felém fényét. A tiszta márványhomlokok alul — melyen fegyelmet nem ismerő baj borzolódott szabadon — ártatlanul tekintő szemek néztek komoly dolgozatokba. Melyekben egyébként rózsás világ fényessége csillogott; melegen, szépségesen. Semmi abból, ami felnőttek szemében tüzet szór i Kár, kár, hogy vh! e tiszta fényt szerelemnek, tnek, irigységnek, szenvedélynek 1 ayéka bevonja. Miért, hogy az szürke fátyolt borit szemfedőként n ndenre, ami most üdén mosolyog, ká. rázőn tündöklik ? Köszönő, csókos szavamra a buksi fej elrezzentek és csodamód elfért
