Zemplén, 1908. július-december (38. évfolyam, 53-104. szám)

1908-09-19 / 76. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Szeptember 19. tüdővészeseket a fertőző osztá­lyon tudjuk elhelyezni. E két utóbbi csoportját a gümősbeteg- nek önálló tüdőbajos szanatórium­ban elhelyezni nem lehet. A társadalom ekép felszaba­dulna egy nagy anyagi tehertől, s korlátolt erejét arra fordít­hatná, hogy a kórházaknál be­rendezett dispensaireket gyámo- litaná. Ezen intézetekben a fenn­járó tüdöbajosok állandóan taná­csot kaphatnának, egyúttal szük­ség esetén bizonyos anyagi, vagy társadalmi segélyben volnának részesitendők. A gümökór leküzdésére Zem­plén vármegyében szükséges volna kellő számú népszerű elő­adást tartani, főképpen a lelké­szek és a tanítók számára, hogy ily módon az egész vármegyé­ben az egészség fogalmának az értéke mindenütt tanítható le­gyen. Vármegyénk antialkoho­lista egyesületének vetítő gépe rendelkezésünkre áll, be kell hozzá szerezni a gümökór le­küzdésére összeállított képsoro­zatot, úgy, hogy csekély anyagi áldozattal e télen immár lehetne előadásokat tartani. Egyúttal alkalom nyílna arra, hogy az első célnak megemlített dolog: a pénz gyűjtése széle­sebb körben lehető volna. A si­kerhez adjon a jó Isten erőt azon nemes szivü gárdának, a mely kezébe vette e szép moz­galom fonalát. Dr. ChudovBzky Móric. — szept. 19. Választókerületek uj beosztása. Az uj választási reformmal kapcso­latosan teljesen konkrét formában került napirendre a választókerületek uj beosztása, mely azt célozza, hogy a magyarság szupreinaciája biztosit- tassék. A Budapesti Hírlap ugyan­ilyen szempontokból indulva ki: egy tervezetet közöl a vármegyék uj be­osztásáról, mely beosztás a Tisza jobbparti vármegyéket illetőleg a kö­vetkezőkép kombinál: „A Tisza jobb partján Ungmegyét úgy tervezik vi­szonylagos magyar többségűvé tenni, ha azt Zemplén vármegye bodrogközi járása és Szabolcs vármegye felé ki- keritik. Abauj vármegyét Sáros alsa- tarsai és Borsod szendrői járásával kerekítenék ki. Szepes vármegyében a magyarság fölényét a megyének Abauj s Gömör felé történendő ki- kerekitésével lehetne biztosítani.“ A tervezet máskülönben Zemplén vármegyét érintetlenül hagyja. Vízvezetékünk felülvizsgálata. — A Zemplén tudósítójától. — — szept. 18. Városunknak közegészségügyi és köztisztasági szempontból egyik leg­nagyobb, bátran mondhatjuk: korszak- alkotó létesítménye: a városi vízve­zeték elkészült. Szinte észrevétlen átmenetiéi él­vezi ma már e város közönsége an­nak minden előnyét, áldásait. Tagad­hatatlan, hogy ez a létesítmény vá­rosunk fejlődésének, haladásának ama forduló pontját képezi, mely reményt igér arra nézve, hogy e város a mo­dern fejlődés utjain tovább is haladni akar s ha áldozatok árán is, de ér­dekeinek, jólétének szolgálatába igáz- za a köz javát célzó, azt elősegítő technikai vívmányokat. A vízvezeték haszna, áldása azon­ban mindenütt csak úgy érvényesül­het teljességében, ha kapcsolatban vele a csatornázási munkálatok is keresztülvitelt nyernek. A modern városoknak emines életfeltétele e két létesítmény s ép azért örömmel tölt el minden, a köz javát szivén viselő egyént, hogy e két életfeltétel egyike : bár nagy előkészületek, s még több munka árán, de városunknak is meg­adatott. A csatornázási munkálatok teljesítésének szükségessége pedig annyira átment a köztudatba, hogy annak létesítése már a közel jövőben biztosra vehető. Biztosíték erre azon érdeklődés is, melylyel az illetékes hatóságok az ez irányú munkálatok megkezdését szorgalmazzák. A vízvezeték és csatornázás lé­tesítésében van az egészséges társa­tében is a legelőnyösebbnek lát­szik. Sátoraljaújhely közönségének áldozatkészsége kapcsán az a Zsólyomka, vagy a májuskut er­dős részén is megépithető. Ha nem : éppen úgy mint egyebütt, úgy itt is az intézet megalkotása és fenntartása oly anyagi áldo­zatot kíván, hogy annak a meg­alkotását majdnem lehetetlenné teszi. Egy 100 ágyas népszana- torium szilárd megépítése a leg­egyszerűbb számítás szerint öt­százezer koronába kerül, annak az évi fenntartása 130000 kor. Ha a felépítéshez szükséges ösz- szeg bizonyos év alatt elő állít­ható is, de már a fentartáshoz szük­séges összegből mintegy 60000 kor. évenként fedezet nélkül ma­radna. Jóllehet 20000 kor. államse­gélyt kell feltételeznünk s arra kell számítanunk, hogy a magá­nosok 50000 korona ápolási di­jat fognak fizetni. Ily mü kivitelére a társada­lom képtelen. Ha a közkórházzal kapcsol­nék össze a szanatóriumot, úgy már a megépítésénél is a 100 ágy legrosszabb számitás mellett sem kerülne többe 400.000 ko­ronánál. Amennyiben a kórház­nak oly szervei vannak, ame­lyek ezen intézet megalkotásá­nál már megvannak, tehát azo­kat megépíteni nem kell. A fenn­tartása meg nem igényelne kü­lönleges társadalmi segélyt, a mennyiben mint közkórház vé­gezné a feladatát. Mint közkór­ház 1 kor. 70—80 fillérrel ol­csóbban tudná a naponkinti és egyénenkinti kiadásokat előállí­tani, ami évenkint 50 — 60 ezer korona összeget jelent. A közkórházban továbbá el­helyezhetők a tüdővészszel kap­csolatos csont, vagy mirigy meg­betegedésben szenvedők, ameny- nyiben azok számára ott a sebé­szeti osztály. A nagyon fertőző ÉMgBiaiBBiBMiBBwilln ■ ir.i.m.i.. .„—um i szürke hajam. Feketén göndörödött hamis szemekbe. Én is jobban tud­tam fél lábon állni, mint ülni hé 1 Sebhely is volt annyi a homlokomon a fa megmászás virtuskodásától, mint a többinek, ne félj I Egyszer felkerekedtünk vig ha­hotában a szénáspadlásra hatan. Me­sésen meghitt szobákat, bútorokat rögtönöztünk. Kitapétáztuk színes il­lúziókkal, kicifráztuk nevekkel: Ez konzoltükör volt tükör nélkül. (Tükre ott kacsintott szemünkben.) Amaz kredenc, melyben ennivaló nem volt. De biz. azért meg nem éheztünk ott soha. Örömnek, mámornak, duhajko- dásnak vége-hossza nem volt po­ros, illatos világunkban. Hervadtan tarka sátrunkban bóditó, éltető buk- fencezés esett. — Fejbetörés ki volt zárva a puha melegségben. Még a száraz fűszál is élt, mozgott talpunk alatt. Verebek nekünk csiripeltek, ma­darak nekünk csattogtak. Fészkeket kerestünk, baglyokat etettünk, egeret üldöztünk. Midőn mindezzel 1 etel­tünk, azaz holtra fáradtunk, egyikünk mesébe fogott. Mindennap másra esett a mesélés kötelessége. De hát­ból zongó rémmeséket kívántunk, a milyentől fázva együvé bújtunk. Si­sakos harcosokat, avagy véres tagú menekülteket azonnal elképzeltünk. Szempillánk meg sem rebbent, porci- kánk meg sem mozdult tőle. Képze­letünkben, lelki szemeink előtt tüzes csaták és tündérmesék eleven képei váltakoztak. De ha a padláslyukra néztünk, remegésnek vége volt, fel­kacagtunk és nyomban visszanevetett reánk a nap. Mulatságos elfoglaltságunkban nem vpttük észre, hogy a szomszéd fiú létránkat elvette, szénavirágos vi­lágunk kileste, elárulta és vége lett madárfészkes, szürke, porfészkektől tüneményes birodalmunknak. Sirat­tuk, fájlaltuk veszteségünk. Gyűlöltük örömeink megfosztóját. Határozatla­nul néztük a mély örvényt a padlás tetejéről a földig. Boszuállás vitte árulásra az urfit, mert nem fogadtuk be játszótársnak. A kényes kéjeigve lesett büntetésünkre, de megnyúlt arca, mikor mosolygósán jöttek felénk, létrát, küszöböt, puha párnát téve magas vágyaink és földi pályánk közé . . . Gyöngéden öleltek le sze­men szedve, mint a gyöngyöt. Ret­tegésünk bizalomteli, gyermeki imá- dásba fűlt. Megadással vártuk a fe­gyelmi eljárást, ami csókkal, ciróga­tással járt, mert javulást Ígértünk. Azután a földön játszottunk ahogy a szabad magasságból ledirigált a sors. Soká óhajtoztunk elveszett para­dicsomunkért, mig uj játéktanyát nem fedeztem fel a pince torkában. Oh, nem hasonlított a régihez, az illatos magasban ! De a titokzatosság vará­zsával birt. Cimboráim lenézték, de én biztattam: No né! És az urak nem külföldre mennek játékbarlangba játszani ? A fő, hogy no tudjanak titkos bolondságaikról . . . Azóta gyerekek nem játszom, pincében, padláson. De ti annál in kább fogjatok hozzá. Szaporán 1 De ne monoton skálákkal, hanem egy mással. Ide ni, a díványra! Házas­ságot játszunk. Apa mondja, ez a legbolondabb játék. Pali, te férj le­szel és zsémbelsz, mert a vacsora rossz. Páni, te sirsz, mert felesége vagy és nem divatos a kalapod. — Nincsi a ^gyerek és nyafog nagy mur- cosan. És ón a vendég vagyok és elköszönök. Ne, nem 1: könyörögnek, parancsolnak és ott rekedek mesélve, játszva, mig csók és könyáldás és álom nem zárja le ajkam, pillám. És csend, imádságos csend az édes lehelletü gyermekszobában. Angyalok felettünk, nyugalom köztünk,bennünk. dalmi együttélés lehetőségének ga­ranciája, s a mely város felemelke­dett oda, hogy ennek tudatában ól: az életrevalóságának, fejlődésképes­ségének kótségbevonhatlan jelét, ta­núságát adta. És mindennél örvendetesebb az, hogy a nagy anyagi áldozatok, me­lyek kétségtelenül nyomós teherként nehezednek o város lakóira — nem vesztek kárba, mert azt a hivatási, melyet a vízvezetéknek betölteni kell, a tapasztalat, de a most folyamatban levő felülvizsgálat adatai szerint is: Sátoraljaújhely város vízvezetéke be fogja tölthetni. Sátoraljaújhely város vízvezetéke hármas feladatát: a viz beszerzését, raktározását és szétosztását illetően : sikerrel eszközölheti, ami tulajdonít­ható a kedvező körülményeknek, de javarészben a gondos tervezésnek és munkálatoknak is, hogy utólsó helyen az ellenőrzést említsük, mely a kivi­tel pontossága felett őrködött. Hiva­talos felülvizsgálatnak sem kell kon­statálni azt a tényt, melyet városunk vizfogyasztó közönsége örvendetes meglepetéssel vett észre, hogy ké­miailag s mechanikailag tiszta, szag­talan, ivásra, főzésre, mosásra egy­általán alkalmas, lágy vizet kaptunk a vízvezetéki célokra létesített uj kut- jainkból, melynek jóságát semmikép S9m befolyásolja útja, melyet a viz beszerző helyétől, az u. n. szivattyú­teleptől a viz raktározására szolgáló medencéig a reservoirig a zárt veze­téken megtesz. Á viz raktározási fel servoir teljesiti, szétosztó.- kiterjedt, de még terje • varé csőhálózat, melyeknek ír .őr ködését a kivitel mun v k , dossága folytán a jövő igazolni fogja. Sátoraljaújhely vái korszakos létesítményén jában; a munka nagyságámé CO ivj. jedelméhez képest nagyon sok részt­vevő osztozott, kiket egyenkint s egyetemleg megillet az elismerés. De nem szándékozunk jelen sorainkban a nagy mü létesítésének jelenleg teljes, részletes történetét adni s igy nem is térhetünk ki ez alkalommal azok méltatására, kik a nagy feladat tel­jesítéséből kötelesség szerinti vagy azontuli részüket kivették. Ez alkalommal a vízvezeték f. hó 15-én megkezdett felülvizsgálati szemléjének kapcsán csak azt akarjuk örvendetesen tudtul adni a város közönségének, hogy anyagi áldozata, uj kiadásokkal járó megterheltetése nem vész kárba, mert a felülvizsgálat is igazolja, a mit a város közönsége már eddigi tapasztalatai révén is tud, hogy e létesítmény meg fog felelni a hozzáfűzött reményeknek, várakozá­soknak s úgy közegészségügyi, mint köztisztasági s tűzvédelmi szempont­ból teljesíteni tudja a reá váró fela­datokat. S hogy ezeket tökéletesen teljesíthesse: feltétlenül, minél előbb meg kell kezdeni városunk csatorná­zását is, mely a vízvezetéknek el- választhatlan kiegészítő része lővén : csak együtt teljesíthetik jövő boldo­gulásunk, virágzásunk s jólétünk érdekében hathatós, mindig eredmé­nyes munkájukat. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit felülmúl hazánk természetes _ szénsavas-vizek királya — gyógyvíz, a gyomorégést a mohai Forrás. rögtön ÁGNES megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, gyomorbajosoknak. Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és használata valódi áldás Kedvelt horviz! Olcsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható !

Next

/
Thumbnails
Contents