Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-01 / 10. szám
Február 1. ZEMPLÉN. a vezérigazgatónak tiszteletdij gyanánt ............................ 3,000 K. — f. a fedezeti alapnak növelésére ............................................ 13,000 K. — f. a fennmaradó..................................................................... 6,084 K. 81 f. pedig a jövő év számlájára átvezettessék. Szomorú kötelességet teljesítünk, a midőn Teich Zsigmond ur elhunytéval intézetünket ért veszteségről ezúttal is megemlékezünk. Intézetünknek egyik érdemes alapitó tagja volt és kezdettől fogva mint az igazgatóságnak tagja buzgalommal hatott közre intézetünk javára, megérdemelve, hogy emlékét kegyelettel őrizzük meg. Indítványozzuk, hogy a t. közgyűlés elhunyta feletti részvétének jegyzőkönyvileg adjon kifejezést. Végül jelentjük, hogy az igazgatóság kebeléből ez idén dr. Kossuth János lép ki sorrend szerint és az elhunyt Teich Zsigmond helye a még hátralévő 1 évi működési időtartamra betöltendő, mihez képest ezen két igazgatósági tag helye választás utján lesz betöltendő. Ezek után tisztelettel kérjük, hogy jelentésünk tudomásul vétele mellett indítványainkat elfogadni és a felügyelő-bizottság jelentésének meghallgatása után a zárszámadásokat, illetve mérleget jóváhagyni, részünkre a felmentvényt megadni és az osztalék kifizetése iránt határozni méltóztassék. Sátoraljaújhely, 1908. évi január 18. Az igazgatóság. A felügyelő-bizottság jelentése. Tisztelt Közgyűlés! A lefolyt 1907. évben a reánk ruházott feladatban a törvény és alapszabályok értelmében eljárván, van szerencsénk jelenteni, hogy ez évben is működésűnk közben, úgyszintén a pénztárak és könyvelés időszakonkinti vizsgálatainál mindenben kellő rendet és pontosságot tapasztaltunk. Megvizsgáltuk az 1907. évi zárszámadást, eszközöltük a leltározást és a mérleget a keresk. törvény 199-ik szakasza értelmében helyesen fölállitottnak találtuk. A társulat igazgatóságának 1908. január hó 18-án kelt üzleti jelentéséről és az abban foglalt nyeremény-felosztási tervezetről tudomást vettünk és a számadásokat jóváhagyni, a felosztási tervet pedig elfogadni javasoljuk; kérve egyúttal az igazgatóság részére, valamint részünkre a lefolyt évre a felmentvényt megadni. Kelt Sátoraljaújhely, 1908. január 22. A felügyelő-bizottság. Közgyűlési naptár: Sátoraljaújhelyi Népbank: Febr. 2. d. e. 11 óra. Polgári Takarékpénztár: Febr: 2. d. u. 2 órakor. Tokajvid. keresk. és gazd. bank : Febr. 2. d. e. 10 óra. Sztropkói Takarékpénztár rószv. társaság: Febr. 2. d. u. 3 óra. Bodrogközi Takarékpénztár: Febr. 4 d. e. 10 óra. A Zemplénmegyei Kereskedelmi-, Ipar-, Termény- és Hitelbank : Febr. 9. d. e. 10 óra. Sárospataki hitelbank részvénytársaság : Febr. 12. d. u. 2 óra. Tokaj-Hegyaljai takarékpénztár Tokaj: Febr. 16. d. e. 10 óra. Hegyaljamádi takarékpénztár : Febr. 16. d. u. 2 óra. Tőketerebes és Vidéke fogyasztási szövetkezett Tőketerebesen: Febr. 16. d. u. 3 óra. Sárospataki Takarékpénztár Sárospatak : Febr. 23 d. u. 3 óra. Varannói Takarékpénztár Va- rannó: Febr. 26. d. u. 3 óra. NYÍLT TÉR.*) TájékozásulA „Zemplén“ 1908. évi január hó 4-ik napján megjelent (4707.) számában közzétett azon nyilatkozatomra, melyben a dr. Kiss Sándor, Salacz Lajos, dr. Szabó Sándor és zilahi Kiss Jenő sárospataki lakosok és köztem felmerült lovagias ügyben megbizottaim dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak által az ügy lovagias elintézéseként részemre kiállított nyilatkozatot közöltem, jónak látták dr. Kiss Sándor és társai a „Zemplén“ 1908. évi január hó 11 -ik napján megjelent (4709.) számában válaszolni. A nyiltterezőket nem tartom ugyan érdemeseknek arra, hogy velük a történtek után még foglalkozzam, miután azonban a történeti hűség meghamisításával megirt nyilatkozatuk alkalmas arra, hogy a nagyközönséget megtévessze, de tisztességem és becsületem érdekében, különösen a nyiltterezők egyéniségének és a lovagiasságról alkotott „absurd“ felfogásuknak megvilágítására szükségét látom, hogy úgy a *) E rovat alatt közietekért nem vállal felelősséget a Szerk. „lovagias“ ügyen, mint a sárospataki Otthon köri „kigolyóztatásom“ történetét a legapróbb részletekig közzétegyem. Remélem, hogy részemről a tör- neti hűségnek megfelelően közzétettek után, a becsületem ellen dr. Kiss Sándor és társai sárospataki lakosok által minden igaz alap nélkül s maguknak vagyoni előnyt biztosítani célzó s ez ideig példátlanul álló hajsza megvilágítása után sikerülend a nagyközönség előtt igazonlom magamat. ❖ * * Sárospatakon a „II. Rákóczy Fe- rencza-hez címzett gyógyszertár tulajdonosa voltam, miután azonban gyógyszertáram jövedelme a befektetett tőkém kamatjával és munkálkodásommal arányban nem állott, elhatároztam, hogy gyógytáramat eladom. Gyógyszertáramat 1907. október hó 3-án az azt megvevő Kellner Károlynak átadván, Sárospatakról családommal együtt okt. 5-én elutaztam véglegesen Ungvárra, hol feleségem családja is lakik s hol még szeptember hó 23-án 1907. évi november hó 1-től éves lakást vettem fel. Gyógyszertáramat 70000 K.-ért adtam el, mely vételárból vevő 40000 K. készpénzt kifizetvén, a vételárba a Sárospataki Takarékpénztárban levő 20000 K. takarékpénztári terhemet vette át s 10000 K.-ról pedig váltót adott. Itt megjegyezni szükségesnek tartom, hogy köztem és vevő között azon, a szerződés végső pontját képező megállapodás jött létre, hogy amennyiben a gyógyszertárnak évi forgalma 22000 K. nem lenne, úgy a vételárból 1909. január 1-én 3000 K.-át tartozom visszafizetni, illetve ez összeg a nekem járó és még ki nem fizetett vételárból levonható. Sárospatakról eltávozván, több rendbeli tartozásomat kiegyenlítettem, több rendbeli tartozásom kiegyenlítését azonban az alább kifejtendő okok miatt elhalasztanom kellett. Ily kifizetni elhalasztott tartozásaim között szerepeltek egyes a dr. Molnár Hugó és Kun Ignác sárospataki lakosok által girált váltótartozásaim is. Ezek után levélileg értesítettem nevezett giránsaimat s kértem, hogy a váltóimat ki fogom fizetni, — amig azonban ez megtörténhetik, addig giráljanak továbbra is. Erről az érdekelt pénzintézeteket is értesítettem, bár tekintettel arra, hogy dr. Molnár Hugó és Kun Ignác sárospataki lakosoknak hasonló, sőt nagyobb összegű váltóin (még ma kigolyóztatásom után is) mint kezes szerepelvén, a váltók kifizetésére magamat csak az esetben érezhettem kötelezettnek, ha nevezettek is kibocsátanak a saját váltóikkal szemben fennálló giránsi kötelezettségből. A pénzintézetek azonban — tekintettel az 1907. évi nehéz pénzügyi viszonyokra, de úgy vélem épen giránsaim közbenjárására — ez irányú ajánlatomat el nem fogadták s kívánták, hogy váltóimat teljes összegükben fizessem ki. Itt meg kell emlékeznem az igazság kedvéért arról a körülményről, hogy néhai apósom, Groszman Péter ungvári lakos a sárospataki gyógytáram megvétele alkalmával nekem 11946 koronát kölcsön adott a visszatérítés kötelezettségével. Erről én annak idején, tehát évekkel előbb, részben váltókat adtam, részben a követelés a hitelesített s apósom által sajátkezűleg vezetett üzleti könyveiben volt feljegyezve s elkönyvelve; olyan időben tehát, amikor még apósom élt és nekem eszem ágában sem volt még gyógytáramat, melyet akkor szereztem, eladni. Ennek valóságáról tanúságot tehet Dr. Lukács Géza ungvári ügyvéd. A dr. Molnár és társai által ellenem indított hajsza folytán, melynek eredménye volt, hogy azon pénzintézetek, ahol — mint említettem — dr. Molnár és társai értem ép úgy giróban voltak, mint én érettök, követeléseiket behajtani igyekeztek, anyósom ügyvédjét, dr. Lukács Géza ungvári lakost megbízta azzal, hogy az apósomat illetett s reá szállott követelést biztosítsa, aki — jóllehet anyósomnak nem volt ez az in- tentiója — e lenem biztosítási végrehajtást vezetett, lefoglalván összes ingóságaimat és a gyógytár eladásából járó követelésemet, illetve engem — anyósom tudta nélkül — arra kénysze- ritett a legrigorozusabb eljárás kilátásba helyezésével, hogy a Kellner-féle váltókat anyósomra ruházzam át követelése biztosítására. Nekem aggályaim voltak ugyan ez ellen abban az irányban, hogy nem fogják-e a pénzintézetek és dr. Molnár és társai ezt kijátszásuknak tekinteni, de dr. Lukács engem — aki teljesen járatlan vagyok a jogi dolgokban s aki ő benne teljesen megbízván — azzal nyugtatott meg, hogy ő minden felelősséget magára vállal, ha ez átruházásból valami nehézségeim vagy kellemetlenségeim támadnak. Később jöttem rá, hogy dr. Lukács Géza nekem az ügyvéd szempontjából teljesen érthető eljárásával nem a javamat célozta, hanem előtte csupán az a cél lebegett, tekintet nélkül az én érdekeimre, hogy minden áron eredményt mutasson fel ügyfelének, ami neki az én kényszer- helyzetem ügyes kihasználásával sikerült is. S hogy ez állításaim a valóságnak megfelelnek, bizonyíthatom dr. Lukács Géza ügyvédnek a „Zemplén“ kiadóhivatalában megtekinthető, dr. Kiss Sándorhoz irt eredeti levél, illetőleg ennek eredeti kópiájával. Miután pedig a pénzintézetek azon kívánságának, hogy váltóimat egyszerre kifizessem, ily körülmények között eleget tenni módomban nem állott, a pénzintézetek a váltóimat be is perelték s majd hosszabb alkudozások után sikerült a pénzintézetekkel nagyobb törlesztések s újabb fedezeti váltók árán rendezni ügyemet. A pénzintézetekkel folytatott alkudozásaim alatt történt, hogy dr. Molnár Hugó, Kun Ignác és Wohl László, dr. Gálos Rudolf ügyvédükkel megjelentek anyósom ungvári lakásán s ott az általuk girált váltók azonnali kifizetését követelték. Ekkor én tanuk előtt kijelentettem, hogy kötelezettségeimnek eleget óhajtok tenni, de miután a váltókat jelenleg egyszerre kifizetni nem tudom, azokat majd lassanként letörlesztem, de hogy megnyugtassam őket, kész vagyok a Kellner-féle váltókat az illető pénzintézeteknél letétbe helyezni. Ezen — szerintem tisztes — ajánlatomra Molnár és társai letartóztatással és bűnvádi eljárással fenyegettek, miért is én nekik ajtót mutattam és kiutasítottam őket. Ezen nem sikerűit 1907. évi október hó 10-e körül esett ungvári kirándulás után indítják meg ellenem dr. Molnár Hugó és társai a vagyoni meg5. oldal. rontásomat s becsületem megsemmisítését célzó hajszájukat. Meg kell jegyeznem azt is, hogy én Sárospatakról 1907. évi október 5-én eltávozván, velem szemben az Otthon kör alapszabályainak 17. §-ának második bekezdésében foglaltak léptek érvénybe, különösen akkor, amikor a kör kötelékéből való kilépésemet a kör elnökének, Philipp Károly urnák 1907. évi október hó folyamán először egyszerűen, majd később ajánlottan küldött levélben bejelentettem. Ugyancsak 1907. évi október hó 1-én Ungvárról az Otthon kör pénztárnokának, zilahi Kiss Jenőnek, ki felhívott, hogy a Kossuth serlegre felajánlott 50 koronát fizessem meg, bejelentettem, hogy magamat az Otthon kör tagjának Sárospatakról történt s az alapszabályok 17. §-a szerint bejelentett eltávozásom után továbbra nem érezhetem. Ily előzmények után nyújtották be állítólag 1907. évi november hó 4-ik napját megelőzőleg dr. Kiss Sándor, dr. Szabó Sándor, Fodor Jenő, dr. Molnár Hugó, Diviaczky Rezső, Wohl László, Salacz Lajos, Goldblatt Mór és zilahi Kiss Jenő az Otthon kör választmányához írásban azt az indítványukat, hogy engem az alapszabályok 18-ik §-ának II. C. pontjába ütköző cselekményeim miatt az Otthon körből zárjanak ki. Ezen beadvány a következőleg hangzik: „Tisztelt választmány 1 Alól- irottak indítványozzuk, hogy a választmány Horváth Mátyás tagot az Otthon körből zárja ki, mert nevezett az alapszabályok 18. §. II. C. pontjában jelzett cselekményei által úgy a magán, mint a közéletben az erkölcsiség és tisztesség követelményeit megsértette. — A kizárással a kör irányában fennálló anyagi kötelezéttsége megőrzendő. A cselekmények a következők többek közt: 1. Otthon köri tagnak kártyaadó- ságát meg nem fizette. 2. Otthon köri tag által girált váltóját ki nem fizette, Ígérete dacára, hogy 1907. október 2-án váltóját rendezi, e miatt a giránst perelik, ő pedig a gyógytár vételárát eltette. 3. Gyógytára eladásakor kötelezettséget vállalt 3000 kor. vételár visz- szafizetésére, ha az évi forgalom nem lesz 22000 kor., most pedig a kapott váltókat az anyósára átruházta. 4. Községi ügyben bizalmas értesítést, mely azon párt tagjának volt küldve, melynek ő is tagja volt, a párttal ellentétes emberekkel közölte. 5. Távozásakor barátaival szemben oly viseletét tanúsított, mely a tisztességgel homlokegyenest ellenkezik. 6. Egyénekről, kikkel itt látszólag a legbensőbb viszonyban volt, távozása után rágalmakat beszélt. 7. Barátai bizalmával az erkölcsiség és tisztesség követelményét mélyen sértő módon visszaélt. 8. Az Otthon kör Kossuth serlegére nagy hangon felajánlott 50 koronát — ezért önmagát ünnepeltette — többszöri felhívás dacára 8—9 hónap után sem fizette ki.“ A választmány 1907. évi november hó 4-ik napján Philipp Károly elnöklése s Tatár Lajos jegyzősége mellett összeült. A választmány e gyűlésén dr. Szabó Sándor, zilahi Kiss Jenő, Fodor Jenő, dr. Molnár Hugó, Gold- blatt Mór, dr. Kiss Sándor választmányi tagok vádlóim is részt vettek nemcsak a tanácskozásban, de a szavazásban is s ugyanekkor meghallgatásom nélkül meghozta a következő határozatot : „Választmány az alapszabályok 18. §-ának II. C. pontja alapján titkos szavazás utján egyhangúlag Horváth Mátyást anyagi kötelezettségének továbbra is épségben tartása mellett — kivéve a Kossuth serlegre tett ajánlatát — a körből kizárja s egyúttal utasítja igazgatót, hogy erről őt térti vevény mellett jegyzőkönyvi kivonatban értesítse azzal, hogy nevezett az alapszabályok 29. §-a alapján 8 napon belül ezen határozatot a közgyűléshez megfeleb- bezheti“.
