Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-01 / 10. szám

6. oldal.

ZEMPLÉN.

Február 1.

E határozat nekem 1907. évi dec. hó 16-án kézbesittetett.

Tény az, hogy a határozat meghozatala után, de a határozatnak részemre történt hivatalos kézbesítését megelőzőleg, dr. Molnár Hugótól — akkor, amidőn a váltóim rendezése céljából vele Sátoraljaújhelyben találkoztam — azt a bizalmas értesülést vettem, hogy a sárospataki Otthon-kör választmánya 1907. évi november hó 4-én kebeléből már kizárt, de éppen dr. Molnár Hugó és dr. Kiss Sándornak a kizárási határozat meghozatala után részint hozzám, részint az engem a Kellnertől kapott váltók engedményezésével be ugrató dr. Lukács Géza ügyvédhez intézett s eredetiben szintén a a Zemplén kiadóhivatalában megtekinthető leveleiből kitetszőleg s abból a tényből kifolyólag is, hogy a választmány határozata részemre nem kézbesittetett s a határozat nem publikálta- tott, a választmány határozatáról tudomást nem vehettem s joggal lehetett azt az egész eljárásból következtetnem, hogy a választmány határozatát talán meg sem hozta s az egész eljárás manőver abból a célból, hogy tőlem dr. Kiss Sándor az őt meg nem illető váltókat kicsikarja, vagy ha meghozta határozatát, azt csak fentartással hozta meg. Mindenki, aki erre nézve dr. Molnár Hugó és dr. Kiss Sándornak a Zemplén kiadóhivatalában olvasható leveleit elolvassa, erre a következtetésre fog jutni. Megjegyzem és hangsúlyozom, hogy 1907. december 16-a előtt velem semmiféle kizárási határozat közölve nem lett s én a határozatot és a vádpontokat csak 1907. december 16-án olvastam először, a dr. Molnár és dr. Kiss most említett levelei pedig az ezt megelőző időből valók.

Feltevésemet fényesen beigazolják a már fentebb említett s az érdeklődőknek a Zemplén kiadóhivatalában rendelkezésére álló levelek, melyekből az ellenem indított hajsza jellemzésére a következő részleteket idézem :

1. Dr. Kiss Sándornak dr. Lukács Gézához intézett s 1907. november

8-án kelt leveléből; „Szíveskedjék tehát vagy Horvát, vagy anyósa által a fenti összegeket nekem haladéktalanul megküldeni, mert különben szomorú vége lesz az ügynek“.

2. Az 1907. november 9-én kelt levélből: „Valamint a levelemben jelzett költségeket haladéktalanul nem küldené, nem járulok hozzá a dr. Molnár Hugó barátom indítványához, ami egyértelmű azzal, hogy az Otthonkör határozata érvényben marad és publikáltaiig mert egyhangúlag boztuk a határozatot, az tehát csak úgy tehető félre, ha minden résztvett választmányi tag megengedi“.

3. 1907. november 14-én kelt leveléből : „Én nem akarom megölni Horvátot és ha 5 nap alatt rendben lesz az ügy, mentve van, ellenkező esetben azután tehet, amit akar, mert a publikálás feltétlenül megtörténik. Kilépési nyilatkozatát addig a választmány nem is tárgyalja“.

4. Dr. Molnár Hugó 1907. november 29-én kelt leveléből: „A dolog ma ügy áll, hogy egy választmányi ülésen legközelebb szóba fog kerülni a dolog. Akkor én és még többen fogjuk kérni a dolgok uj megvizsgálását, pontról- pontra a vádak újabb és behatóbb elbírálását

..............Ma csak annyit, hogy

ne féljen Matyi semmit, szép csendesen rendbe jön az.“

Ily előzmények után - mert a dr. Kiss Sándor képviselte jogtalan követeléseknek még ily erkölcsi pressio alatt sem tettem eleget — váltotta be dr. Kiss Sándor fenyegetését s lett 1907. évi december hó 15-ik napján publikálva s részemre kézbesítve a választmány határozata.

Én, amint a választmány határozatát kézhez vettem, bár azt magamra nézve — az Otthon kör ministerileg megerősített alapszabályai 17. §-a második bekezdésében foglaltakra tekintetlel, mert Sárospatakról eltávoztam s a körből való kilépésemet úgy az elnöknél, mint a pénztárnoknál még

1907. évi október havában be is jelentettem, — tárgytalannak tekintettem ugyan, mégis a kizárási indítványt tett: dr. Kiss Sándort, dr. Szabó Sándort, Fodor Jenőt, Diviaczky Rezsőt, Wohl Lászlót, dr. Molnár Hugót, Salacz Jenőt, Goldblatt Mórt és z. Kiss Jenőt, dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak által nyomban provokáltattam, hogy mégis módot adjak az Otthon körnek választmánya szabálytalan s absurd eljárásának sanálására az Otthon körből történt kizáratásomat kimondó határozatát a következő (s mert az eredeti felebbezést az Otthon körből megszereznem nem sikerült), emlékezet után idézett felebbezéssel a közgyűléshez megfelebbeztem: „Nagyságos Elnök Ur! Az Otthon kör választmányának a november hó 4-én kelt határozatát, mellyel engem tagjai sorából kizár, csak most december

15-én vettem át, igy az ellen felebbezéssel is csak most élek, ezt az alábbiakban indokolom:

A fenti határozat semmis, ennek folytán az rám nézve kötelező erővel nem is bírhat. Elemi szabály ugyanis az, hogy senkit meghallgattatás nélkül elitélni nem lehet. Már pedig a jelen esetben a t. választmány egy olyan ítéletet olvasott a fejemre, mely ha megáll, az rám nézve az erkölcsi halált jelentené, anélkül azonban, hogy ezen ügyben a t. választmány engem legalább megkérdezett volna.

De nem állhat a t. határozat azért sem, mert mint biztos tudomásom van róla a felhozott vádak valódiságának a bizonyítását a t. választmány meg sem kísérelte, hanem mivel azokat 9 feltét lenül gentleman ember irta alá, azt egyszerűen bizonyítottnak vette. Hogy pedig ez a felfogás mennyire téves, azt legjobban Fodor Jenő és Diviaczky Rezső urak által kiadott nyilatkozatok igazolják. Ezen urak kinyilatkoztatták, hogy ők a fenti vádpontokat, illetve kirekesztési indítványt tisztán, kizárólag dr. Molnár Hugó felszólalására és felelősségére írták alá, igy az eset megtörténtét sajnálják. Ezen nyilatkozatok beigazolják abbeli állításomat, hogy a vád bizonyításra szorul, ha azt még olyanabb gentlemanok is írják alá.

Nagyságos uram 1 Bármennyire is tisztelettel viseltetem, úgy az Otthon kör választmánya, mint annak minden egyes tagja iránt, engedje meg, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy egy oly választmány határozata, melynek tagjai sorában olyan ember foglal helyet, mint dr. Kiss Sándor, reém nézve kötelező erővel nem bírhat.

Ez az ur ugyanis részben hozzám, részben dr. Lukács Géza ungvári ügyvédhez irt leveleiben kijelenti, hogy ha én neki bizonyos ügyből kifolyó költségeit megfizetem, valamint patikabeli jogutódomnak egy 3000 koronás biztosítékot adok, úgy rendben lesz az ügy, különben pedig nem járul hozzá dr. Molnár Hugó indítványához, ami egy jelentőségű avval, hogy a választmány határozata érvényben marad és publikáltatik, később pedig egy olygar- chához illően azt mondja, hogy én nem akarom Horvátot megölni, ha 5 nap alatt rendben lesz az ügy, mentve van. Különben tehet, amit akar, a publikális feltétlenül bekövetkezik, kilépési nyilatkozatát addig a választmány nem is tárgyalja. Egy olyan választmány határozata, melynek tagjai sorában ilyen ember foglal helyet, ki jogosulatlan anyagi előnyök hajhászása, illetve elérése végett ilyen ügyben kialakult véleményén változtatni tud és azt Ígéri is, rám nézve kötelező erővel nem bírhat.

Ezen határozattal, ha az megáll, a t. választmány engem megbélyegzett. Hát tisztelettel kérdem, hogy ha én mindig becsületes ember voltam s most Kiss Sándor dr. urnák költségeit meg nem fizetem, valamint patikabeli jogutódomnak egy 3000 koronás biztosítékot nem adok, amire szerződésileg kötelezve nem vagyok, hát már gazember leszek, vagy fordítva, ha én mindig gazember voltam s most a fentieket teljesítem, már becsületes ember lennék?

Nem, nagyságos Elnök ur, ez a Kiss Sándor által kolportált elv a becsületnek igen olcsó módon való megszerzését jelentené.

Mindezeknél fogva tisztelettel kérem a nagyságos Elnök urat, hogy jelen felebbezésemet 11. fokú elbírálás végett a sárospataki Otthon kör plénuma elé terjeszteni kegyeskedjék, ahol is esedezem, hogy a sérelmes választmányi határozatot megsemmisíteni szíveskedjék. Tisztelettel Horváth Mátyás.“

Megbizottaimmal, dr. Adriányi Béla s dr. Nagy Béla urakkal 1907. évi december hó 17-ik napján Sárospatakon megjelenvén, ott ügyemben a következő intézkedések történtek:

Megbizottaim a vasúti állomáson találták dr. Molnár Hugót, kit is azonnal provokáltak s miután nevezett kijelentette, hogy eljárása tévedésen alapszik s a történtek felett sajnálkozásának adott kifejezést, megbizottaim e nyilatkozattal — tekintettel arra, hogy a kirekesztő választmányi határozat ellen általam beadott felebbezés folytán mód adatott dr. Molnárnak tévedése rectifi- kálására — részemről az ügyet nyomban befejezettnek jelentették ki.

Fodor Jenő és Diviaczky Rezső a következő írásbeli nyilatkozatot adták ki:

„Sárospatak, 1907. XII/16. Tek. dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraknak Sátoraljaújhely. Kijelentem, hogy Horvát Mátyásnak a sárospataki Otthon körből való kigolyózása iránt általam aláirt indítványt, tisztán kizárólag dr. Molnár Hugó felszólítására és felelősségére írtam alá. Az indítványban foglaltakról tudomásom nincs, ott érdekelve nem vagyok, igy sajnálom az eset megtörténtét, annál is inkább, mert Molnár Hugó ur is a tényt tévedésen alapulónak jelentette ki. Tisztelettel Fodor Jenő s. k. Alólirott a fenti nyilatkozatot magamévá teszem, illetőleg ilyen értelmű nyilatkozatot az Otthon kör választmányához beterjesztettem. Diviaczky Rezső.“

Goldblatt Mór és Wohl László kijelentették, hogy segédeiket 24 óra alatt megnevezendik. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ezen esetnél jelen volt dr. Molnár Hugó s kijelentette, hogy most már az előbb tett nyilatkozat értelmében vagy írásbeli nyilatkozatát fogja beküldeni, vagy az ügynek ez irányú elintézése végett segédeit Goldblatt Mórral közösen ő is meg fogja nevezni. Bár segédeimnek egyedül helyesnek elfogadható álláspontjuk az volt, hogy miután ők már dr. Molnár Hugóval az előttük egy órával tett szabályszerű nyilatkozat alapján az ügyet elintézettnek kijelentették, egy már elintézett s befejezett ügynek tárgyalásába nem volnának kötelesek belebocsátkozni, mindazonáltal belementek abba, hogy dr. Molnár Hugó is megnevezhesse segédeit s az ügyet a segédekkel újabb tárgyalás alá vegyék.

Dr. Kiss Sándor, dr. Szabó Sándor, Salacz Lajos és zilahi Kiss Jenő megbizottaikul dr. ilyefalvi Vitéz Géza és Hodossy Béla urakat nevezték meg.

Ezek után megbizottaim Fodor Jenő és dr. Molnár Hugótól a következő leveleket vették:

„Sárospatak, 1907. deczember 18. Tekintetes dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraknak Sátoraljaújhely. Horváth Mátyás ur ügyében f. hó 16-án általam kiadott nyilatkozat tévedésen alapszik, amennyiben abban a meggyőződésben voltam, hogy a többi aláíró urak is azt az eljárást fogják követni, amit én tettem. Minthogy utólag arról győződtem meg, hogy a többi aláíró urak nyilat- kozatkozatot nem adtak és mert az aláíró urakkal szolidaritást vállaltam, nehogy tehát az aláíró urak engem vádoljanak és támadjanak, velők továbbra is szolidaritást vállalok és a f. hó 16-án kelt levélbeli nyilatkozatom nem létezőnek tekinteni kérem. Segédeimül Deák Gejza és Nagy Lajos urakat nevezem meg. Kiváló tisztelettel Fodor Jenő. Előttünk: Dr. Kiss Sándor. Dr. Gálos Rudolf.“

„Tekintetes dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraknak Sátoraljaújhely. A Horváth-féle ügyben igen tisztelt ügyvéd uraknak ittlétük alkalmával arról beszéltünk, hogy én a magam részéről

esetleg majd egy írásbeli nyilatkozattal fogom elintézni ezen ügyet, amely nyilatkozatot én az urak címére fogok beküldeni.

E helyett azonban én az ügy egyedül korrekt elintézését tartva szem előtt, segédeimet Mizsák József és dr. Gálos Rudolf urakat küldöttem le, hogy saját belátásuk szerint és á lovagiasság szabályai szem előtt tartásával járjanak el.

Segédeim most arról értesítenek, hogy igen tisztelt ügyvéd urak csak kilátásba helyezett és akkor még meg sem állapodott nézetem szerinti nyilatkozatomat végleges érvényűnek tekintették és az ügyet már befejezettnek tekintik. Van szerencsém tehát szives tudomásukra hozni, hogy én ezt csak úgy tartottam volna befejezettnek, ha tényleg megírtam és aláírtam volna azt a nyilatkozatot. Minthogy pedig én ezt nem tettem, sem nyilatkozatomat nem végérvényesen, hanem csak úgy beszélgetés közben, tervezgetve tettem, az ügyet részemről semmi esetre sem tekinthetem befejezettnek. Amidőn arra kérem az urakat, hogy ezen magyarázatomat esetleg félreértett szavaim helyreigazításaként tekinteni szíveskedjenek, segédeimet Deák Géza és Nagy Lajos urak személyében van szerencsém tisztelettel megnevezni. Őszinte tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok Sárospatakon, 1907. dec. 18. Dr. Molnár Hugó.“

Dr. Kiss Sándor és társai megbízottai az ügy tárgyalása végett megbizottaimmal 1907. évi december hó 18-án találkozván, tárgyalásuk eredményét a következő jegyzőkönyv tünteti fel:

„Jegyzőkönyv. Felvétetett 1907. december 18-án Sárospatakon azon lo- vagias ügyben, mely egyrészről Horváth Mátyás ur, másrészről dr. Szabó Sándor, dr. Kiss Sándor, zilahi Kiss Jenő és Salacz Lajos urak között merült fel. Jelenlevők Horváth Mátyás ur részéről: dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak, a dr. Szabó Sándor és társai részéről : dr. ilyefalvi Vitéz Géza és Hodossy Béla urak. A Horváth Mátyás ur megbízottai lovagias elégtételt kérnek dr. Szabó Sándor úrtól és társaitól azon beadványért, melyet a sárospataki Otthon kör választmányához intéztek és amelyben megbízójukat több rendbeli becsületbevágó sértésekkel illetik. Dr. Kiss Sándor úrtól külön lovagias elégtételt kérnek ezenkívül azon levélbeli sértésekért, melyekkel nevezett megbízójukat dr. Lukács Géza ügyvédhez intézett 1907. november 8-án és 1907. november 14. keltű levelekben illeti. Dr. Szabó Sándor ur és társainak megbízottai kijelentik, hogy a lovagias elintézés tárgyalásába bele nem mennek, mert Horváth Mátyás ur a kasinóhoz intézett beadványáról már 1907. november havában értesült magán utón, ennek dacára a lovagias elégtételkérést a szokásos 24 órán belül elmulasztotta, most tehát már az ügyet lovagias útra nem terelheti. Horváth Mátyás ur megbízottai ezzel szemben kijelentik, hogy felük a beadványról és annak tulajdonképeni tartalmáról csak a kaszinónak 1907. november 4-én kelt, de neki csak 1907. december 16-án kézbesített határozatából szerzett tudomást és ezt követőleg 24 órán belül a beadvány aláíróit provo- káltatta. Véleményük szerint külömben az, aki sért, 24 óra elteltével is köteles elégtételt adni. Megbízottak a kérdést egymás között eldönteni nem tudván, abban állapodnak meg, hogy annak elbírálását egy külön bíróságra bízzák. Horváth Mátyás ur megbízottai a maguk részéről a bíróság tagjaiul Pintér István és dr. Szirmay István urakat ajánlják és fogják felkérni; dr. Szabó Sándor ur és társainak megizottai birákul dr. Kossuth János és Beregszászy István urakat fogják felkérni. Megbízottak kijelentik, hogy megbízóiktól nyilatkozatot fognak beszerezni arra nézve, hogy a bíróság határozatát magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A fenti megállapodások helybenhagyása után dr. Szabó Sándor és társainak megbízottai bejelentik, hogy megbízatásukról lemondanak, a bíróságnak 1907. december 19-én megtartandó ülésén már az uj megbízottak fogják feleiket képviselni. Pótlólag ki-