Zemplén, 1908. január-június (38. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-01 / 10. szám

6. oldal. ZEMPLÉN. Február 1. E határozat nekem 1907. évi dec. hó 16-án kézbesittetett. Tény az, hogy a határozat meg­hozatala után, de a határozatnak ré­szemre történt hivatalos kézbesítését megelőzőleg, dr. Molnár Hugótól — akkor, amidőn a váltóim rendezése céljából vele Sátoraljaújhelyben talál­koztam — azt a bizalmas értesülést vettem, hogy a sárospataki Otthon-kör választmánya 1907. évi november hó 4-én kebeléből már kizárt, de éppen dr. Molnár Hugó és dr. Kiss Sándornak a kizárási határozat meghozatala után részint hozzám, részint az engem a Kellnertől kapott váltók engedménye­zésével be ugrató dr. Lukács Géza ügy­védhez intézett s eredetiben szintén a a Zemplén kiadóhivatalában megtekint­hető leveleiből kitetszőleg s abból a tényből kifolyólag is, hogy a választ­mány határozata részemre nem kézbe­sittetett s a határozat nem publikálta- tott, a választmány határozatáról tudo­mást nem vehettem s joggal lehetett azt az egész eljárásból következtetnem, hogy a választmány határozatát talán meg sem hozta s az egész eljárás manő­ver abból a célból, hogy tőlem dr. Kiss Sándor az őt meg nem illető váltókat kicsikarja, vagy ha meghozta határoza­tát, azt csak fentartással hozta meg. Mindenki, aki erre nézve dr. Molnár Hugó és dr. Kiss Sándornak a Zem­plén kiadóhivatalában olvasható leve­leit elolvassa, erre a következtetésre fog jutni. Megjegyzem és hangsúlyo­zom, hogy 1907. december 16-a előtt velem semmiféle kizárási határozat kö­zölve nem lett s én a határozatot és a vádpontokat csak 1907. december 16-án olvastam először, a dr. Molnár és dr. Kiss most említett levelei pedig az ezt megelőző időből valók. Feltevésemet fényesen beigazolják a már fentebb említett s az érdeklő­dőknek a Zemplén kiadóhivatalában rendelkezésére álló levelek, melyekből az ellenem indított hajsza jellemzésére a következő részleteket idézem : 1. Dr. Kiss Sándornak dr. Lukács Gézához intézett s 1907. november 8-án kelt leveléből; „Szíveskedjék tehát vagy Horvát, vagy anyósa által a fenti összegeket nekem haladéktalanul meg­küldeni, mert különben szomorú vége lesz az ügynek“. 2. Az 1907. november 9-én kelt levélből: „Valamint a levelemben jel­zett költségeket haladéktalanul nem küldené, nem járulok hozzá a dr. Molnár Hugó barátom indítványához, ami egyértelmű azzal, hogy az Otthon­kör határozata érvényben marad és publikáltaiig mert egyhangúlag boztuk a határozatot, az tehát csak úgy tehető félre, ha minden résztvett választmányi tag megengedi“. 3. 1907. november 14-én kelt le­veléből : „Én nem akarom megölni Horvátot és ha 5 nap alatt rendben lesz az ügy, mentve van, ellenkező esetben azután tehet, amit akar, mert a publikálás feltétlenül megtörténik. Kilépési nyilatkozatát addig a választ­mány nem is tárgyalja“. 4. Dr. Molnár Hugó 1907. novem­ber 29-én kelt leveléből: „A dolog ma ügy áll, hogy egy választmányi ülésen legközelebb szóba fog kerülni a dolog. Akkor én és még többen fogjuk kérni a dolgok uj megvizsgálását, pontról- pontra a vádak újabb és behatóbb el­bírálását ..............Ma csak annyit, hogy ne féljen Matyi semmit, szép csendesen rendbe jön az.“ Ily előzmények után - mert a dr. Kiss Sándor képviselte jogtalan követe­léseknek még ily erkölcsi pressio alatt sem tettem eleget — váltotta be dr. Kiss Sándor fenyegetését s lett 1907. évi december hó 15-ik napján publi­kálva s részemre kézbesítve a választ­mány határozata. Én, amint a választmány határo­zatát kézhez vettem, bár azt magamra nézve — az Otthon kör ministerileg megerősített alapszabályai 17. §-a má­sodik bekezdésében foglaltakra tekin­tetlel, mert Sárospatakról eltávoztam s a körből való kilépésemet úgy az el­nöknél, mint a pénztárnoknál még 1907. évi október havában be is jelen­tettem, — tárgytalannak tekintettem ugyan, mégis a kizárási indítványt tett: dr. Kiss Sándort, dr. Szabó Sándort, Fodor Jenőt, Diviaczky Rezsőt, Wohl Lászlót, dr. Molnár Hugót, Salacz Je­nőt, Goldblatt Mórt és z. Kiss Jenőt, dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak által nyomban provokáltattam, hogy mégis módot adjak az Otthon körnek választmánya szabálytalan s absurd eljárásának sanálására az Ott­hon körből történt kizáratásomat ki­mondó határozatát a következő (s mert az eredeti felebbezést az Otthon kör­ből megszereznem nem sikerült), em­lékezet után idézett felebbezéssel a közgyűléshez megfelebbeztem: „Nagy­ságos Elnök Ur! Az Otthon kör vá­lasztmányának a november hó 4-én kelt határozatát, mellyel engem tagjai sorából kizár, csak most december 15-én vettem át, igy az ellen felebbe­zéssel is csak most élek, ezt az aláb­biakban indokolom: A fenti határozat semmis, ennek folytán az rám nézve kötelező erővel nem is bírhat. Elemi szabály ugyanis az, hogy senkit meghallgattatás nélkül elitélni nem lehet. Már pedig a jelen esetben a t. választmány egy olyan ítéletet olvasott a fejemre, mely ha megáll, az rám nézve az erkölcsi halált jelentené, anélkül azonban, hogy ezen ügyben a t. választmány engem legalább megkérdezett volna. De nem állhat a t. határozat azért sem, mert mint biztos tudomásom van róla a felhozott vádak valódiságának a bizonyítását a t. választmány meg sem kísérelte, hanem mivel azokat 9 feltét lenül gentleman ember irta alá, azt egy­szerűen bizonyítottnak vette. Hogy pe­dig ez a felfogás mennyire téves, azt leg­jobban Fodor Jenő és Diviaczky Rezső urak által kiadott nyilatkozatok igazolják. Ezen urak kinyilatkoztatták, hogy ők a fenti vádpontokat, illetve kirekesztési indítványt tisztán, kizárólag dr. Molnár Hugó felszólalására és felelősségére írták alá, igy az eset megtörténtét saj­nálják. Ezen nyilatkozatok beigazolják abbeli állításomat, hogy a vád bizo­nyításra szorul, ha azt még olyanabb gentlemanok is írják alá. Nagyságos uram 1 Bármennyire is tisztelettel viseltetem, úgy az Otthon kör választmánya, mint annak minden egyes tagja iránt, engedje meg, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy egy oly választmány határozata, melynek tagjai sorában olyan ember foglal helyet, mint dr. Kiss Sándor, reém nézve kötelező erővel nem bírhat. Ez az ur ugyanis részben hozzám, részben dr. Lukács Géza ungvári ügyvédhez irt leveleiben kijelenti, hogy ha én neki bizonyos ügyből kifolyó költségeit megfizetem, valamint patika­beli jogutódomnak egy 3000 koronás biztosítékot adok, úgy rendben lesz az ügy, különben pedig nem járul hozzá dr. Molnár Hugó indítványához, ami egy jelentőségű avval, hogy a választ­mány határozata érvényben marad és publikáltatik, később pedig egy olygar- chához illően azt mondja, hogy én nem akarom Horvátot megölni, ha 5 nap alatt rendben lesz az ügy, mentve van. Különben tehet, amit akar, a publikális feltétlenül bekövetkezik, kilépési nyilat­kozatát addig a választmány nem is tárgyalja. Egy olyan választmány hatá­rozata, melynek tagjai sorában ilyen ember foglal helyet, ki jogosulatlan anyagi előnyök hajhászása, illetve elérése végett ilyen ügyben kialakult véleményén változtatni tud és azt Ígéri is, rám nézve kötelező erővel nem bírhat. Ezen határozattal, ha az megáll, a t. választmány engem megbélyegzett. Hát tisztelettel kérdem, hogy ha én mindig becsületes ember voltam s most Kiss Sándor dr. urnák költségeit meg nem fizetem, valamint patikabeli jog­utódomnak egy 3000 koronás biztosí­tékot nem adok, amire szerződésileg kötelezve nem vagyok, hát már gazember leszek, vagy fordítva, ha én mindig gazember voltam s most a fentieket teljesítem, már becsületes ember lennék? Nem, nagyságos Elnök ur, ez a Kiss Sándor által kolportált elv a becsü­letnek igen olcsó módon való megszer­zését jelentené. Mindezeknél fogva tisztelettel kérem a nagyságos Elnök urat, hogy jelen felebbezésemet 11. fokú elbírálás végett a sárospataki Otthon kör plénuma elé terjeszteni kegyeskedjék, ahol is esede­zem, hogy a sérelmes választmányi határozatot megsemmisíteni szívesked­jék. Tisztelettel Horváth Mátyás.“ Megbizottaimmal, dr. Adriányi Béla s dr. Nagy Béla urakkal 1907. évi december hó 17-ik napján Sárospatakon megjelenvén, ott ügyemben a következő intézkedések történtek: Megbizottaim a vasúti állomáson találták dr. Molnár Hugót, kit is azonnal provokáltak s miután nevezett kijelen­tette, hogy eljárása tévedésen alapszik s a történtek felett sajnálkozásának adott kifejezést, megbizottaim e nyilat­kozattal — tekintettel arra, hogy a ki­rekesztő választmányi határozat ellen általam beadott felebbezés folytán mód adatott dr. Molnárnak tévedése rectifi- kálására — részemről az ügyet nyomban befejezettnek jelentették ki. Fodor Jenő és Diviaczky Rezső a következő írásbeli nyilatkozatot adták ki: „Sárospatak, 1907. XII/16. Tek. dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraknak Sátoraljaújhely. Kijelentem, hogy Horvát Mátyásnak a sárospataki Otthon körből való kigolyózása iránt általam aláirt indítványt, tisztán kizáró­lag dr. Molnár Hugó felszólítására és felelősségére írtam alá. Az indítványban foglaltakról tudomásom nincs, ott ér­dekelve nem vagyok, igy sajnálom az eset megtörténtét, annál is inkább, mert Molnár Hugó ur is a tényt tévedésen alapulónak jelentette ki. Tisztelettel Fodor Jenő s. k. Alólirott a fenti nyilat­kozatot magamévá teszem, illetőleg ilyen értelmű nyilatkozatot az Otthon kör választmányához beterjesztettem. Diviaczky Rezső.“ Goldblatt Mór és Wohl László ki­jelentették, hogy segédeiket 24 óra alatt megnevezendik. A történeti hűség ked­véért meg kell jegyeznem, hogy ezen esetnél jelen volt dr. Molnár Hugó s kijelentette, hogy most már az előbb tett nyilatkozat értelmében vagy írás­beli nyilatkozatát fogja beküldeni, vagy az ügynek ez irányú elintézése végett segédeit Goldblatt Mórral közösen ő is meg fogja nevezni. Bár segédeimnek egyedül helyesnek elfogadható állás­pontjuk az volt, hogy miután ők már dr. Molnár Hugóval az előttük egy órával tett szabályszerű nyilatkozat alapján az ügyet elintézettnek kijelen­tették, egy már elintézett s befejezett ügynek tárgyalásába nem volnának kö­telesek belebocsátkozni, mindazonáltal belementek abba, hogy dr. Molnár Hugó is megnevezhesse segédeit s az ügyet a segédekkel újabb tárgyalás alá vegyék. Dr. Kiss Sándor, dr. Szabó Sán­dor, Salacz Lajos és zilahi Kiss Jenő megbizottaikul dr. ilyefalvi Vitéz Géza és Hodossy Béla urakat nevezték meg. Ezek után megbizottaim Fodor Jenő és dr. Molnár Hugótól a következő le­veleket vették: „Sárospatak, 1907. deczember 18. Tekintetes dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraknak Sátoraljaújhely. Horváth Mátyás ur ügyében f. hó 16-án általam kiadott nyilatkozat tévedésen alapszik, amennyiben abban a meggyőződésben voltam, hogy a többi aláíró urak is azt az eljárást fogják követni, amit én tet­tem. Minthogy utólag arról győződtem meg, hogy a többi aláíró urak nyilat- kozatkozatot nem adtak és mert az aláíró urakkal szolidaritást vállaltam, nehogy tehát az aláíró urak engem vá­doljanak és támadjanak, velők továbbra is szolidaritást vállalok és a f. hó 16-án kelt levélbeli nyilatkozatom nem létező­nek tekinteni kérem. Segédeimül Deák Gejza és Nagy Lajos urakat nevezem meg. Kiváló tisztelettel Fodor Jenő. Előttünk: Dr. Kiss Sándor. Dr. Gálos Rudolf.“ „Tekintetes dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla uraknak Sátoraljaújhely. A Horváth-féle ügyben igen tisztelt ügyvéd uraknak ittlétük alkalmával arról beszéltünk, hogy én a magam részéről esetleg majd egy írásbeli nyilatkozattal fogom elintézni ezen ügyet, amely nyi­latkozatot én az urak címére fogok be­küldeni. E helyett azonban én az ügy egye­dül korrekt elintézését tartva szem előtt, segédeimet Mizsák József és dr. Gálos Rudolf urakat küldöttem le, hogy saját belátásuk szerint és á lovagiasság sza­bályai szem előtt tartásával járjanak el. Segédeim most arról értesítenek, hogy igen tisztelt ügyvéd urak csak kilátásba helyezett és akkor még meg sem állapodott nézetem szerinti nyilat­kozatomat végleges érvényűnek tekin­tették és az ügyet már befejezettnek tekintik. Van szerencsém tehát szives tudomásukra hozni, hogy én ezt csak úgy tartottam volna befejezettnek, ha tényleg megírtam és aláírtam volna azt a nyilatkozatot. Minthogy pedig én ezt nem tettem, sem nyilatkozatomat nem végérvényesen, hanem csak úgy beszél­getés közben, tervezgetve tettem, az ügyet részemről semmi esetre sem te­kinthetem befejezettnek. Amidőn arra kérem az urakat, hogy ezen magyará­zatomat esetleg félreértett szavaim hely­reigazításaként tekinteni szíveskedjenek, segédeimet Deák Géza és Nagy Lajos urak személyében van szerencsém tisz­telettel megnevezni. Őszinte tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok Sárospata­kon, 1907. dec. 18. Dr. Molnár Hugó.“ Dr. Kiss Sándor és társai megbí­zottai az ügy tárgyalása végett megbi­zottaimmal 1907. évi december hó 18-án találkozván, tárgyalásuk ered­ményét a következő jegyzőkönyv tün­teti fel: „Jegyzőkönyv. Felvétetett 1907. december 18-án Sárospatakon azon lo- vagias ügyben, mely egyrészről Horváth Mátyás ur, másrészről dr. Szabó Sán­dor, dr. Kiss Sándor, zilahi Kiss Jenő és Salacz Lajos urak között merült fel. Jelenlevők Horváth Mátyás ur részéről: dr. Adriányi Béla és dr. Nagy Béla urak, a dr. Szabó Sándor és társai ré­széről : dr. ilyefalvi Vitéz Géza és Ho­dossy Béla urak. A Horváth Mátyás ur megbízottai lovagias elégtételt kérnek dr. Szabó Sándor úrtól és társaitól azon beadványért, melyet a sárospataki Otthon kör választmányához intéztek és amely­ben megbízójukat több rendbeli becsü­letbevágó sértésekkel illetik. Dr. Kiss Sándor úrtól külön lovagias elégtételt kérnek ezenkívül azon levélbeli sérté­sekért, melyekkel nevezett megbízójukat dr. Lukács Géza ügyvédhez intézett 1907. november 8-án és 1907. novem­ber 14. keltű levelekben illeti. Dr. Szabó Sándor ur és társainak megbízottai ki­jelentik, hogy a lovagias elintézés tár­gyalásába bele nem mennek, mert Horváth Mátyás ur a kasinóhoz intézett beadványáról már 1907. november ha­vában értesült magán utón, ennek da­cára a lovagias elégtételkérést a szoká­sos 24 órán belül elmulasztotta, most tehát már az ügyet lovagias útra nem terelheti. Horváth Mátyás ur megbízot­tai ezzel szemben kijelentik, hogy felük a beadványról és annak tulajdonképeni tartalmáról csak a kaszinónak 1907. november 4-én kelt, de neki csak 1907. december 16-án kézbesített határozatából szerzett tudomást és ezt követőleg 24 órán belül a beadvány aláíróit provo- káltatta. Véleményük szerint külömben az, aki sért, 24 óra elteltével is köteles elégtételt adni. Megbízottak a kérdést egymás között eldönteni nem tudván, ab­ban állapodnak meg, hogy annak elbírá­lását egy külön bíróságra bízzák. Horváth Mátyás ur megbízottai a maguk részé­ről a bíróság tagjaiul Pintér István és dr. Szirmay István urakat ajánlják és fogják felkérni; dr. Szabó Sándor ur és társainak megizottai birákul dr. Kos­suth János és Beregszászy István urakat fogják felkérni. Megbízottak kijelentik, hogy megbízóiktól nyilatkozatot fognak beszerezni arra nézve, hogy a bíróság határozatát magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A fenti megállapodások helybenhagyása után dr. Szabó Sándor és társainak megbízottai bejelentik, hogy megbízatásukról lemondanak, a bíró­ságnak 1907. december 19-én megtar­tandó ülésén már az uj megbízottak fogják feleiket képviselni. Pótlólag ki-

Next

/
Thumbnails
Contents